Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2005. augusztus 1. hétfő, 11:59
Címkék:

Földes Petra

A letett cucc

Végre nem tabu többé. Végre merünk, tudunk, akarunk beszélni róla. A drogról, drogosokról, sajátos szubkultúrájukról, segítőikről. Nem kérdés, hogy beszélni kell róla, de nagyon nem mindegy, hogyan. Jó lenne, ha mindnyájan képesek lennénk olyan őszinte érdeklődéssel, elfogultságtól mentes érzékenységgel megközelíteni a témát, ahogyan Moldova Ágnes A letett cucc című könyvében tette.

Lehet, hogy ez a szerencsés műfaj? Lehet, hogy azoknak, akik szeretnének közelebb kerülni a drogos világ megértéséhez (és ki maradhat laikus a mai szülők generációjából?), egy jó dokumentarista, jó szociográfus attitűdjével kell(ene) a témához közelíteniük? Őszinte érdeklődés, elfogultságtól mentes érzékenység. Aki ezt tudja, annak megmutatja magát a világ. Akinek pedig megmutatja magát, az hatni tud a világra.

Ahogyan a szerző – Moldova Ágnes – interjúiban, riportjaiban, sőt önreflexiójában jelen van, az pontosan ilyen őszinte érdeklődésről tanúskodik. Ez a fajta érdeklődés nem azonos (a mai médiából oly jól ismert) bombasztikus felszíni ingerekkel kielégíthető kíváncsisággal, és nem azonos (a szintén jól ismert) kíméletlen, szenzációhajhász rámenősséggel sem. Aki érdeklődik, azt szeretné tudni, ami van; míg aki kíváncsi, azt szeretné hallani, ami őt kielégíti (kíváncsi vagyok arra, hogy…). Aki érdeklődik, nem félhet. Lehet, hogy olyasmit fog hallani, amire nincs felkészülve. Lehet, hogy nem tudja kivonni magát a hatás alól. Ezért aki érdeklődik, annak folyamatosan karban kell tartania magát, fel kell dolgoznia az őt ért ingereket. Mert képesnek kell lennie a megfelelő távolságban maradni. Ott, ahonnan az érdeklődés még elfogultságmentes, ahol a józanságot nem homályosítja el a bevonódás. Ahol egyszerre lehet jelen az objektív és a szubjektív működés…

Ezt a mezsgyét nem könnyű eltalálni, ám Moldova Ágnes kitűnő arányérzékről tanúskodó könyve bizonyítja, hogy lehetséges. Pontosan úgy ismerhetünk meg általa egy-egy terápiás helyet, terápiás gondolatot, ahogyan az életben magunktól is tennénk: először gondolatban ráhangolódunk, majd megérkezvén hagyjuk hatni magunkra a hely hangulatát. Ugyanígy kerülünk kapcsolatba beszélgetőpartnereinkkel is (és nem túlzás a többes szám első személy, mert a könyv valóban megteremti a jelenlét atmoszféráját). Érzékeny, árnyalt bemutatás előzi meg az interjúalanyok (terápiások és terapeuták) megszólalását, és a feloldódást követően lassan monológba forduló beszélgetés során mindvégig ott érezzük a riporter érdeklődő tekintetét. S a felgyülemlő érzésekkel, gondolatokkal a beszélgetés után sem maradunk egyedül, hiszen követhetjük a szerzőt, aki beszámol saját érzéseiről, reflexióiról, s úgy érezzük magunkat, mint ha a riport után még beültünk volna egy kávéra…

A kiváló szerkesztésből adódóan mindez nem csupán érzelmi elmozdulást eredményez: a riportokat baloldalt szürke alányomásos kiegészítő oldalak kísérik, ahol a szóban forgó irányzatokról szóló dokumentumokat, neves terapeuták műveiből vett idézeteket találunk. Ezekből érthetjük meg a drogterápia elméletének és gyakorlatának sajátos viszonyát: olyan közegben járunk, ahol az elmélet és a gyakorlat folyamatosan és kölcsönösen megtermékenyíti egymást. Ahol egy terápiás hely a maga tapasztalati tudásával iskolateremtővé válhat. Ahol a tapasztalatok végiggondolása, rendszerezése teremti a későbbi gyakorlat során hasznosítható elméletet. Olyan közelségbe – mondhatni fedésbe – kerül tehát a könyv két szemben álló oldalán az elmélet és a gyakorlat, ahogyan a hatékony drogterápiában is elengedhetetlenül lennie kell.

Nem véletlen, hogy a terápiás folyamatot a hitre és megérzésre épülő gyakorlat határozza meg, és nem véletlen az sem, hogy a sikeres terapeuták között gyakran találunk gyógyult (leállt) szenvedélybetegeket. Ehhez a témához is rendkívüli érzékenységgel nyúl a szerző, pontosan azzal, hogy nem nyúl hozzá semmiféle extra eszközzel. A segítők saját érintettsége éppúgy természetes téma, mint a családjukhoz vagy éppen a sporthoz, művészetekhez való viszonyulásuk… Mert nagyon is egészséges az, ha valaki képes megszelídíteni, a közösség javára fordítani a rá leselkedő lidérceket. Ebből a magatartásból, és általában a rehabilitáció során tapasztalt attitűdökből valamennyien sokat tanulhatnánk…

Mert elgondolkodható, hogy a Leo Amici Alapítvány drogrehabilitációs otthonába kell ellátogatnunk ahhoz, hogy megtapasztaljuk a hétköznapi normalitást: az egymásra figyelést, elfogadást, a közösség és önmagunk iránti elkötelezettséget; olyan értékeket, melyekkel mindnyájunknak és minden nap élni kellene. Hogy egy homoszexuális, AIDS beteg férfi történetéből kapjunk példát az igaz szerelemre, elköteleződésre, társadalom iránti felelősségvállalásra. Vajon miért kell extrém helyzetbe kerülni ahhoz, hogy a bennünk lévő pozitív késztetés, jóság, érzékenység teret nyerhessen? Vajon miért kell extrém helyzetbe kerülniük azoknak, akikben ott dolgozik a pozitív késztetés, az érzékenység, a jóság?

Talán Moldova Ágnes könyve is segíthet abban, hogy mindezeken elgondolkodva idejében észbe kapjunk. Hogy meghalljuk végre a könyvben megszólaló fiatalok cáfolhatatlan biztonsággal megfogalmazott mondatát: „úgysem veszik észre…”. Talán ez a könyv is segíthet abban, hogy megtanuljunk figyelni, ahogyan a szerző is figyel. És a könyvben itt-ott megjelenő kis etűdök, életképek tanúsága szerint nem csak dokumentumfilmes minőségében…

Be kell valljam, egyetlen hiányérzetem mégis maradt, de arról nem a könyv tehet. Illetve dehogynem… Nagy kedvem támadt ugyanis, hogy megismerjem Moldova Ágnes dokumentumfilmjeit…

(Gigi: A letett cucc. Homo Creatoris Bt. Budapest, 2004.)

(A cikk megjelent a Mentor 2004. májusi számában.)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2023.06.06.
Benyújtja a Belügyminisztérium a pedagógus státusztörvény tervezetét a parlament elé
Hónapok óta tüntetnek a tervezet ellen a diákok és a tanárok is. Ha elfogadják a törvénytervezetet, akkor a fenntartó belenézhet a tanárok munkahelyi számítógépébe, táblagépébe, de...
(Forrás: hvg.hu)
--
2023.06.06.
Az egyetemi modellváltást levezénylő Stumpf István belebukott a rektorválasztásba a Tokaj-Hegyalja Egyetemen
Stumpf - aki a kuratórium elnöke, korábbi kancelláriaminiszter, volt alkotmánybíró, de ami még érdekesebb, a felsőoktatási modellváltással és az új fenntartói modell működésével kapcsolatos...
(Forrás: 444.hu)
--
2023.06.06.
A magyar tanárok sokkal jobb fizetés kapnak a határon túl
A pedagógusbérek régiós összehasonlítása nem könnyű feladat: mindegyik országban próbáltuk a magyar Pedagógus I-nek megfelelő kategóriát használni, és az egyetemi végzettségű, magasabb...
(Forrás: g7)
--
2023.06.05.
Radó Péter: Az iskolák és a szülők közötti problematikus kapcsolatról
Az elmúlt évtizedbea miénknél kevésbé elmaradott országokban intenzív gondolkodás zajlott arról, hogy a jövőben milyen irányba fejlődnek majd az oktatás kormányzásának rendszerei. Az...
(Forrás: portfolio.hu)
--
2023.06.04.
Ideje átgondolni a pályaválasztást: a mesterséges intelligencia arannyal kövezi ki a karrierutakat
A mesterséges intelligencia viharos gyorsasággal írja át a munka világát, több millió munkahelyet szüntet meg, viszont kutatók szerint legalább ennyi új munkalehetőséget teremt. Szakért...
(Forrás: Index)
--
2023.06.03.
A köznevelési államtitkár megállapította, hogy a holnap iskolája nem lehet olyan, mint a tegnapi
Maruzsa Zoltán elmondta, hogy a magyar köznevelés 11 935 helyszínen zajlik, és 1,5 millió óvodást és tanulót szolgál ki. Hozzátette: éppen tíz éve vette át az állam e hatalmas intézm...
(Forrás: Hírklikk)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógia pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep