Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2005. augusztus 1. hétfő, 11:59
Címkék:

Földes Petra

A letett cucc

Végre nem tabu többé. Végre merünk, tudunk, akarunk beszélni róla. A drogról, drogosokról, sajátos szubkultúrájukról, segítőikről. Nem kérdés, hogy beszélni kell róla, de nagyon nem mindegy, hogyan. Jó lenne, ha mindnyájan képesek lennénk olyan őszinte érdeklődéssel, elfogultságtól mentes érzékenységgel megközelíteni a témát, ahogyan Moldova Ágnes A letett cucc című könyvében tette.

Lehet, hogy ez a szerencsés műfaj? Lehet, hogy azoknak, akik szeretnének közelebb kerülni a drogos világ megértéséhez (és ki maradhat laikus a mai szülők generációjából?), egy jó dokumentarista, jó szociográfus attitűdjével kell(ene) a témához közelíteniük? Őszinte érdeklődés, elfogultságtól mentes érzékenység. Aki ezt tudja, annak megmutatja magát a világ. Akinek pedig megmutatja magát, az hatni tud a világra.

Ahogyan a szerző – Moldova Ágnes – interjúiban, riportjaiban, sőt önreflexiójában jelen van, az pontosan ilyen őszinte érdeklődésről tanúskodik. Ez a fajta érdeklődés nem azonos (a mai médiából oly jól ismert) bombasztikus felszíni ingerekkel kielégíthető kíváncsisággal, és nem azonos (a szintén jól ismert) kíméletlen, szenzációhajhász rámenősséggel sem. Aki érdeklődik, azt szeretné tudni, ami van; míg aki kíváncsi, azt szeretné hallani, ami őt kielégíti (kíváncsi vagyok arra, hogy…). Aki érdeklődik, nem félhet. Lehet, hogy olyasmit fog hallani, amire nincs felkészülve. Lehet, hogy nem tudja kivonni magát a hatás alól. Ezért aki érdeklődik, annak folyamatosan karban kell tartania magát, fel kell dolgoznia az őt ért ingereket. Mert képesnek kell lennie a megfelelő távolságban maradni. Ott, ahonnan az érdeklődés még elfogultságmentes, ahol a józanságot nem homályosítja el a bevonódás. Ahol egyszerre lehet jelen az objektív és a szubjektív működés…

Ezt a mezsgyét nem könnyű eltalálni, ám Moldova Ágnes kitűnő arányérzékről tanúskodó könyve bizonyítja, hogy lehetséges. Pontosan úgy ismerhetünk meg általa egy-egy terápiás helyet, terápiás gondolatot, ahogyan az életben magunktól is tennénk: először gondolatban ráhangolódunk, majd megérkezvén hagyjuk hatni magunkra a hely hangulatát. Ugyanígy kerülünk kapcsolatba beszélgetőpartnereinkkel is (és nem túlzás a többes szám első személy, mert a könyv valóban megteremti a jelenlét atmoszféráját). Érzékeny, árnyalt bemutatás előzi meg az interjúalanyok (terápiások és terapeuták) megszólalását, és a feloldódást követően lassan monológba forduló beszélgetés során mindvégig ott érezzük a riporter érdeklődő tekintetét. S a felgyülemlő érzésekkel, gondolatokkal a beszélgetés után sem maradunk egyedül, hiszen követhetjük a szerzőt, aki beszámol saját érzéseiről, reflexióiról, s úgy érezzük magunkat, mint ha a riport után még beültünk volna egy kávéra…

A kiváló szerkesztésből adódóan mindez nem csupán érzelmi elmozdulást eredményez: a riportokat baloldalt szürke alányomásos kiegészítő oldalak kísérik, ahol a szóban forgó irányzatokról szóló dokumentumokat, neves terapeuták műveiből vett idézeteket találunk. Ezekből érthetjük meg a drogterápia elméletének és gyakorlatának sajátos viszonyát: olyan közegben járunk, ahol az elmélet és a gyakorlat folyamatosan és kölcsönösen megtermékenyíti egymást. Ahol egy terápiás hely a maga tapasztalati tudásával iskolateremtővé válhat. Ahol a tapasztalatok végiggondolása, rendszerezése teremti a későbbi gyakorlat során hasznosítható elméletet. Olyan közelségbe – mondhatni fedésbe – kerül tehát a könyv két szemben álló oldalán az elmélet és a gyakorlat, ahogyan a hatékony drogterápiában is elengedhetetlenül lennie kell.

Nem véletlen, hogy a terápiás folyamatot a hitre és megérzésre épülő gyakorlat határozza meg, és nem véletlen az sem, hogy a sikeres terapeuták között gyakran találunk gyógyult (leállt) szenvedélybetegeket. Ehhez a témához is rendkívüli érzékenységgel nyúl a szerző, pontosan azzal, hogy nem nyúl hozzá semmiféle extra eszközzel. A segítők saját érintettsége éppúgy természetes téma, mint a családjukhoz vagy éppen a sporthoz, művészetekhez való viszonyulásuk… Mert nagyon is egészséges az, ha valaki képes megszelídíteni, a közösség javára fordítani a rá leselkedő lidérceket. Ebből a magatartásból, és általában a rehabilitáció során tapasztalt attitűdökből valamennyien sokat tanulhatnánk…

Mert elgondolkodható, hogy a Leo Amici Alapítvány drogrehabilitációs otthonába kell ellátogatnunk ahhoz, hogy megtapasztaljuk a hétköznapi normalitást: az egymásra figyelést, elfogadást, a közösség és önmagunk iránti elkötelezettséget; olyan értékeket, melyekkel mindnyájunknak és minden nap élni kellene. Hogy egy homoszexuális, AIDS beteg férfi történetéből kapjunk példát az igaz szerelemre, elköteleződésre, társadalom iránti felelősségvállalásra. Vajon miért kell extrém helyzetbe kerülni ahhoz, hogy a bennünk lévő pozitív késztetés, jóság, érzékenység teret nyerhessen? Vajon miért kell extrém helyzetbe kerülniük azoknak, akikben ott dolgozik a pozitív késztetés, az érzékenység, a jóság?

Talán Moldova Ágnes könyve is segíthet abban, hogy mindezeken elgondolkodva idejében észbe kapjunk. Hogy meghalljuk végre a könyvben megszólaló fiatalok cáfolhatatlan biztonsággal megfogalmazott mondatát: „úgysem veszik észre…”. Talán ez a könyv is segíthet abban, hogy megtanuljunk figyelni, ahogyan a szerző is figyel. És a könyvben itt-ott megjelenő kis etűdök, életképek tanúsága szerint nem csak dokumentumfilmes minőségében…

Be kell valljam, egyetlen hiányérzetem mégis maradt, de arról nem a könyv tehet. Illetve dehogynem… Nagy kedvem támadt ugyanis, hogy megismerjem Moldova Ágnes dokumentumfilmjeit…

(Gigi: A letett cucc. Homo Creatoris Bt. Budapest, 2004.)

(A cikk megjelent a Mentor 2004. májusi számában.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2021.01.18.
A tankerületek akkor sem hajlandók bezárni az iskolát, ha egy pedagógus meghal
Egy általános iskola iskolapszichológusa megrendülten mesélt a 444-nek arról, hogyan veszítették el az egyik szeretett tanítójukat koronavírusban, aki az iskolában fertőződött meg több...
(Forrás: 444.hu)
--
2021.01.18.
Gondolatok a tanárképzési reformról. A szükséges és a lehetséges. Gortva János hozzászólása Falus Iván írásához
Az életpályamodell ma nem ismeri el az egyéni teljesítményt, például az innovációt és a tudományos fokozat megszerzését, nem teszi lehetővé az egyes fokozatok közötti várakozási idő...
(Forrás: tani-tani online)
--
2021.01.17.
Van olyan óvoda, ahova közmunkások mennek be a gyerekekre vigyázni
Az egyébként sem rózsás helyzetet pedig még két kormányrendelet is nehezíti, amiknek súlyos következményei lehetnek a gyerekekre nézve. Az egyik, hogy a gyerekek a 6 éves kort elérve automatikusan...
(Forrás: 444.hu)
--
2021.01.17.
A Z generáció is jócskán megsínyli a járványt
Az említett generáció – életkorából fakadóan – egészségügyi szempontból kevésbé kitett a koronavírusnak, mint az idősebb korosztályok, hiszen hordozóként vannak leginkább számon...
(Forrás: Infostart)
--
2021.01.17.
Mit tegyünk, ha túl sok időt tölt a gyerek internetezéssel?
Lehet őket félteni, sőt kell is, de egyvalamit nem tehetünk: nem zárhatjuk ki az internetet a gyerekeink életéből, hiszen ma már a neten keresztül tanulnak, szórakoznak, tartják a kapcsolatot...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2021.01.17.
„A kormány mindannyiunkat megrövidít” – Tiltakozik az egyetemek alapítványba szervezése ellen a PDSZ
Úgy vélik, a szakképzésben dolgozók kálváriája, majd az SZFE szétverése annak az előképe volt, ami a magyar egyetemekre vár most. „Az egyetemek alapítványba történő átszervezése...
(Forrás: Népszava)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep