Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2008. szeptember 10. szerda, 10:07
Címkék:

Cseh Györgyi

Mitől fog megváltozni a magyar iskola?

A kollégák egy része pontosan ugyanúgy tanít, ahogy tanított 20-30 évvel ezelőtt, ha akkor a pályán volt, ha meg nem, akkor más mintát ő sem látott. Sokszor elgondolkodom azon, hogy mitől fog megváltozni a magyar iskola. Kitől? Ki tehet ezért? Többek között ezt a kérdést veti fel Cseh Györgyi közoktatási szakértő továbbgondolásra, vitára érdemes írása.

A magyar oktatásügy valóban és egyértelműen nem áll a helyzet magaslatán, ez számomra sem kérdés.
De engem kicsit zavar a probléma igen erősen, szinte csak pedagógusorientált megközelítése.
Én szülő és megrendelő is vagyok, s közvetve látok néhány nemzetközi tapasztalatot is.

Halász Gábor mesélte például, hogy az angolok évek alatt át tudták állítani a rendszert a projektoktatásra, együttműködő, kooperatív embereket nevelnek, s úgy gondolják, hogy ettől – persze megfelelő időtávban – a társadalom is át fog alakulni. A norvégok is véghezvittek egy módszertani megújulást a 90-es évek közepén.

Én pedig azt látom, iskolákban járva, kollégákkal beszélgetve az intézményekben, a vezetőképzőn, a továbbképzéseken, a saját gyerekem iskoláját figyelve, hogy a kollégák egy része (le merem írni, hogy a többsége) kőkeményen ellenáll. Pontosan ugyanúgy tanít, ahogy tanított 20-30 évvel ezelőtt, ha akkor a pályán volt, ha meg nem, akkor más mintát ő sem látott. Sokszor elgondolkodom azon, hogy mitől fog megváltozni a magyar iskola. Kitől? Ki tehet ezért?

Úgy gondolom, ez nem menti föl az oktatásirányítást, a felsőoktatást (amelyik saját autonómiájába zuhanva szinte nem vesz tudomást arról, hogy mire van szüksége a pedagógusnak), az iskolafenntartót saját felelőssége alól. Nem lehet fölmenteni az EU-s pénzek fölött diszponálókat sem a felelősség alól.

A kérdés számomra az, hogy a saját helyén, a saját lehetőségei és korlátai között megtette-e mindenki azt, amit neki kell tennie. S ha innen nézzük, akkor a mulasztók listáján a pedagógus is rajta van.

Az,

  • aki csak frontális órákat tart,
  • aki nem építi be a tanulók előzetes tudását,
  • aki nem értékel, hanem ítéletet hirdet,
  • aki megalázza megjegyzéseivel a gyereket,
  • akit nem érdekel, hogy aznap már a negyedik dolgozatot írják a tanulók az ő óráján,
  • aki inkább „segít” a tanulóknak az országos kompetenciamérést megírni, nehogy rossz legyen az eredmény,
  • akinél minden évszámot és apró betűs nevet kell tudni, de az összefüggéseket nem látják a tanulók,
  • aki a tanulói portfolió alkalmazását fölösleges tehernek és pluszmunkának tartja,
  • akinél nem lehet érteni a tanári magyarázatot, ha egyáltalán van,
  • aki füzeteket írat tele, miközben a tanulóknak van könyvük stb.

Az a helyzet, hogy a kollégák jelentős része mindenért mást tesz felelőssé, hárít, s még csak végiggondolni sem hajlandó, hogy mit tett a saját helyén, a saját lehetőségei között.

A rendszer megváltoztatása a pedagóguson is múlik. Sőt, az ő aktív együttműködése nélkül ez a legjobb szándékkal sem fog menni. Sőt, amikről írok, azoknak a rendszerproblémák mellett is meg kéne már változni…

Szeretném jelezni, hogy vannak kivételek, s néha már csak ez élteti bennem a hitet. A tanév megkezdése előtt csapatépítő tréninget tartottam egy városi általános iskolában. Csodálatosak voltak. Készültek az új évre, és várták, a tanító néni már megírta a tanmenetet és tervezte, készült az órákra, s egy gyakorlat kapcsán úgy nyilatkoztak, hogy az iskola számukra nem kiemelkedően jó, de stabil megélhetést kínál. Íme egy üdítő példa!

Többnyire azonban mártírokkal találkozom, akik nehezen akarják megérteni, hogy ebben az országban az ő megközelítésükkel élve még nagyon sok mártír van…

19 üzenet

  1. zoldbeka szerint:

    Ugyanakkora cinizmus továbbképezni a meghalásra ítélt iskolák pedagógusait, mint amekkora gazemberség volt 50 év után távolugró gödröt építtetni (szépen kibélelve szövettel, feltöltve EU-s homokkal, elugróléccel stb) nem kevés pénzért (többért, mint 2havi fizum) akkor, amikor az építtető Önk. már féléve tudta, hogy be fogja zárni az iskolát.

  2. Szekszárdi Juli szerint:

    Ennek a vitának van egy másik szála Gyuzsu blogjában. http://iskola.freeblog.hu/archives/2008/09/12/Modszerek_es_megujulas/#comments Ott is izgalmas kérdések vetődnek fel.

  3. terepmunkás szerint:

    A lenti hozzászólást Bodnár Jánostól a Köznevelés fórumán találtam.
    "10 évig voltam gyakorló pedagógus, jelenleg közgazdászként dolgozom. Szerintem az egész folyamat kulcskérdése a hatékonyság. Közoktatás vezetői diplomamunkám megírásakor, összehasonlítottam a holland, a görög, a portugál és a magyar közoktatási rendszert (elsősorban finanszírozási szempontból).
    Valaki kérdezte a finn példát, mitől olyan jó, (mert a PISA méréseket a finn rendszerre találták ki.) Néhány adalék a finn rendszerről, nincsenek kis iskolák, nincs szabad iskolaválasztás (kötelező a körzetes iskolába járni), a szülő osztályt és pedagógust sem választhat (hát erre bírja rá valaki a magyar szülőket). A gyerekek tanulmányi idejének felét tölti ki a kötelező tananyag, a maradék időben szabadon tervez a pedagógus, és a alternatív témákat dolgoz fel a gyerekekkel (nem is fásul bele ugyanabba a tananyagba). Viszont a kötelező rész elvégzését szigorúan ellenőrzik és büntetnek (írás, olvasás, számolás). Az a pedagógus, aki lemarad, nem tartja be az előírásokat, egy figyelmeztetés után, elbocsájtják. Sokszor nem pedagógus az iskolaigazgató. 15 éves korig mindenki ugyanazt tanulja (nem tanulnak meg a gyerekek mindent kétszer). 15 éves kor fölött, általában ugyanabban az iskolában, az alsó harmadot (33%-ot) leválasztják, akik innentől kezdve erős gyakorlati képzést kapnak és belőlük lesznek a szakmunkások. A maradék kétharmad érettségizik, egyharmadát veszik fel egyetemere, egyharmadát pedig főiskolára. A gyerekek továbbtanulási mutatóiban nem a szülők iskolai végzettsége dominál. Gyakori, hogy diplomások gyerekéből szakmunkás lesz, ez nem jelent tragédiát egy skandináv családban. A kötelező pedagógus óraszám heti 30 5 óra benti ügyelet (hát ez is elgondolkodtató). Európában (EU) csak a szlovákok keresnek kevesebbet, viszont csak a csehek dolgoznak a magyar pedagógusoknál kisebb osztálylétszámokkal. Hollandiában nem lehet 1500 fősnél kisebb iskolákat működtetni. Rendszeresen mérik az iskolákat, és közlik az első tíz, és az utolsó tíz nevét, melyeket, bizony gyorsan bezárnak, ha nincs javulás. A görög és a portugál rendszer a mienknél is rosszabbul működik, mindamellett, hogy a tanárok lényegesen jobban keresnek (rengeteg analfabéta kerül ki ebből a két rendszerből, bár ezek főleg bevándorlók gyermekei). Mexikóban és Törökországban reál értéken háromszor annyit keres egy pedagógus, viszont 30, 40 fős tömeggel dolgozik egy átlagos tanórán, egy átlagos iskolában. Hát tudom a pedagógusok a számokat nem szeretik, de a jelenlegi általános iskoláink 25%-ába kevesebb, mint 100 gyerek jár illetve 10%-ába kevesebb, mint 50. Én le merem írni, a gazdag Nyugat- és Észak-Európa miért nem engedi meg magának ezt a luxust??? Tanítottam 10 fős és 35 fős iskolai csoportokat. 20 fő alatt látványosan romlanak általában a diákcsoporton belüli oktatási és nevelési folyamatok (kisebb vagy egészségtelenebb rivalizálás a diákok között, kortárskapcsolatok kényszeres választásokon alapulnak, nem pedig valódi választáson). A valóban kiugró illetve valóban gyenge eredmények nagyon kevéssé összehasonlíthatóak. A magyar oktatási rendszer rendkívül korán szegregál, szerintem 6-10 év, ami konzerválja a magyar családok társadalmi viszonyait, viszont elzárja a felemelkedés útját a valóban szegény családokba született tehetséges gyerekek elől (ez pedig óriási áldozat szerintem). Amire Pokorni úr célzott, hogy a községi és falusi kisiskolák kb. 20-25%-kal teljesítenek rosszabbul, mint a városi és nagyvárosiak. Ennek hátterében elsősorban, szerintem is az áll, hogy ezen településekről a tehetős szülők elhordják gyermekeiket, valami miatt a közeli városi iskolákba. Így viszont a szülők maguk felgyorsítják ezen iskolák erózióját, bezárását. Kérdés miért döntenek, így. A maradékkal nyilván nehéz jó munkát végezni. A másik probléma, nincsenek szaktanárok a pici iskolákban, és ki az aki szívesen járatja a gyerekét olyan iskolába, ahol nem fizika, biológia vagy kémia szakos tanítja a gyerekét, hanem lelkes autodidakták (hát ez is bűn szerintem). Illetve mikor tanítottam (földrajz-történelem szakos vagyok) többször fordultak hozzám tanító kollégák, hogy bizonyos dolgot, hogyan lenne érdemes csinálniuk környezetismeretből, vagy mi a véleményem bizonyos történelmi kérdésekről, amik szóba kerülnek egy-egy monda vagy ünnepség kapcsán, kihez fordulnak egy kis iskolában???
    Visszatérve az első gondolatomhoz, egyetértek veletek, hogy az oktatási-nevelési folyamat kulcsa a tanár. Elsősorban szakmai, és emberi rátermettsége, kommunikációs képességei és karizmája. Jelen jövedelmi viszonyok között a pedagógus utánpótlás siralmas. A pszichés terhelés illetve a jövedelmek miatt, általában a "maradékok" jelentkeznek pedagógusnak, és ezen "maradékok" java nem a pályán helyezkedik el. Ezt a kettős kontraszelekciót, nem lehet büntetlenül évtizedekig művelni a rendszerrel, ha rendezik a béreket, tíz-húsz év mire az utánpótláson ezt majd lehet, érezni. Jelenleg nem a legrátermettebbek jelentkeznek pedagógusnak, az iskolai erőszak is ennek a tünete szerintem.
    A skandináv országokban 10-15 évre vezetnek be oktatási reformokat, majd jön a következő az ellenzék és kormánypárt konszenzussal hozza a döntést, mert a jövő generációival nem lehet szórakozni.
    Hát a fenti számokon, és módszereken érdemes mindenkinek elgondolkodnia, mert számos tabut döntögetnek. "

  4. achs szerint:

    Csak egyet hadd fűzzek hozzá. Magyarul tudó holland barátom írta néhány hete:

    "Nalunk is sok voltl az osszevonas – ebbol rengeteg oriasi iskolegyyutes keletkezett, pedig sok ott a kolcsonos nemismeres es nemtorodes. lassan belatjak, hogy jobbak a kicsi iskolak, ahol az igazgato(saaag) nevrol is ismeri a tanulokat."

    Azaz a holland 1500 se működik, de ott esetleg belátják…

Hozzászólás a(z) achs bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2023.11.21.
A pályakezdő pedagógusok mellett áll Balatoni Katalin
Maga is átélte, milyen érzés kezdő pedagógusnak lenni, ezért jól ismeri a pálya nehézségeit – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevel...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2023.11.21.
Plakátkampányt indít a kormány az iskolákban
A védelem online is megillet! Kérdezz, szólj, jelezz! - ezek a legfontosabb üzenetei azoknak az iskolai plakátoknak, amelyeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogsegélyszolg...
(Forrás: Eduline)
--
2023.11.21.
Státusztörvény: nem taníthatnak óraadóként tovább a felmondó pedagógusok?
Szeptember 29-ig kellett nyilatkozniuk a pedagógusoknak, hogy elfogadják-e a státusztörvény alapján írt munkaszerződésüket. Rétvári Bence államtitkár úgy nyilatkozott, hogy 1205 pedagó...
(Forrás: Eduline)
--
2023.07.17.
Oszkó Péter: Nagyon nagy bajban vagyunk, ha saját pedagógusaink bérét sem tudjuk kifizetni
ZÁMOMRA A LEGBOSSZANTÓBB ÁLLÍTÁS, HOGY A SAJÁT OKTATÁSI RENDSZERÜNK FOLYAMATOS MŰKÖDÉSI KÖLTSÉGÉNEK FINANSZÍROZÁSÁHOZ UNIÓS ADÓFIZETŐK PÉNZÉRE VAN SZÜKSÉGÜNK, miközben vannak...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért
Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
„Egy mérhetetlenül szelektív törzsi társadalom öngyilkos reflexiója saját magára” – Lannert Judit oktatáskutató a státusztörvényről
Miért beszél mindenki tanárhiányról, amikor átlagosan tíz általános iskolás gyerek jut egy pedagógusra? Mi a tanárok és mi a megrendelő, a lakosság felelőssége a magyar oktatás szétes...
(Forrás: szabadeuropa.hu)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógia pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep