|
2008. szeptember 29. hétfő, 18:39 Szekszárdi Júlia
Írott és íratlan szabályok
A konfliktusok az iskolai élet természetes részei, számuk napjainkban érzékelhetően megsokszorozódott. Igen sok feszültséggel jár – többek között – a szabályok betartatása a gyerekekkel. Kérdéses, hogy mennyi energiát érdemes befektetni csupán azért, hogy kivegyék a piercinget, ne fessék magukat az iskolában, hagyják a hajukat a maga természetes színében, tekintsenek el a műköröm használatától, stb.
„Úgy tűnik, nemcsak a makro-, de a mikrokörnyezetünkből is eltűnt az íratlan szabályok tisztelete. De menjünk tovább. Más lett az életük. Igen, az akceleráció. Mennyit beszéltünk már ennek veszélyeiről, ám milyen keveset is tudunk tenni ellene! Vagy talán semmit. Óriási erőfeszítéssel egy kicsit lehet késleltetni az első szemceruza, piff-puff kazetta, márkás cipő vagy mellimplantátum idő előtti megvásárlását, de ne áltassuk magunkat: hiába a sok mese, a rongybaba, előbb-utóbb a mi gyerekeink is (majdnem) úgy élnek, választanak, beszélnek, mint a többiek.” (Federmayer Katalin: Mitől lesz jó pedagógus a tanár. Élet és Irodalom, 2007. szeptember 18.)
Nézem a bájos 15 éves kislány feketére keretezett szemét, és nem tudom megállni, hogy meg ne kérdezzem:
– Mondd, a tanárok nem tiltják, hogy sminkeld magadat?
– De, igen. Az osztályfőnök szólt. Azt mondta, hogy felőle az iskolán kívül úgy nézünk ki, ahogyan akarunk, de az iskolában ezt nem tűri.
– Akkor miért csinálod mégis?
– Nemcsak én csinálom, hanem az összes lány.
– Mindenki kivétel nélkül?
– 17 lány van az osztályban, öten nem sminkelnek, de a többiek mind.
– És a többi tanár mit szól?
– Őket nem zavarja, nem is beszélnek róla. Csak arra figyelnek, ami a tantárgyukkal kapcsolatos.
– Érdemes emiatt hadakozni az osztályfőnökkel? Olyan fontos az a smink?
– Már hogyne lenne fontos, hogy néznék ki nélküle?
– Szerintem egészen jól. Ha majd dolgozni fogsz, akkor is előfordulhat, hogy előírják a munkahelyeden, hogy milyen ruhát viselhetsz, általában hogy kell kinézned. Akkor is a saját fejed után mész?
– Az egészen más! A tanároknak nincs joguk beleszólni ebbe. Nincs benne a házirendben. Direkt megnéztük. Persze van olyan lány, aki az ofő óráján azért letöröli a festéket, és amikor vége az órának, újra kifesti magát.
Hol van már saját diákkorom nyakig begombolt, kötelező szabású, fehér galléros iskolaköpenye! És milyen megmosolyogtató az az ádáz küzdelem, amit már mint tanár voltam kénytelen vívni azért, hogy gyerekeink iskolaköpenyt viseljenek. Bármilyet, csak köpeny legyen, mert az az előírás. (Sok értelme nem volt, hiszen nem védte a ruhát, és nem előzte meg a divatbemutatót, mert a többség a táskájába gyűrve hozta, vitte, és csak akkor vette fel, ha végképp elkerülhetetlen volt.) Az akkori helyzethez képest valóban szédítőek az utóbbi évtizedek változásai. Nem csoda, hogy a pedagógusok gyakran tanácstalanok, nehezen tudják eldönteni, hogy mit tegyenek szóvá, és mit nem, mihez kezdjenek a törvény által is szentesített diákjogokkal, amelyek gyakori emlegetése a pedagógusok többségében teljes tanácstalansághoz, elbizonytalanodáshoz vezet. A kislánynak tehát joga van a sminkhez, akit meg ez zavar, az ne nézzen oda, úgyis hiába szól.
Nézzünk egy másik példát.
Kérdés és válasz az OFOE mentálhigiénés tanácsadójából
Kérdés: Tisztelt Tanácsadó! Gimnáziumi osztályfőnök vagyok. Egyik lány tanítványom, most 16 éves, hetek óta egy feltűnő piercinget visel az ajkában. Visszataszító látványnak tartom. Azt mondja, hogy neki tetszik, és nem szeretné kivenni. A szülei is engedik. Mivel iskolánkban rajta kívül senki nem visel testékszert, igazgatóm utasított, hogy vetessem ki a gyerekkel, mert benne van a házirendünkben, hogy balesetveszélyes ékszereket nem szabad viselni. A kislány szerint nem balesetveszélyes. Kérdésem: Nem szeretném megsérteni a diákom személyiségi jogait, de azt se akarom, hogy csúfolják emiatt. Okos, értelmes gyerek, de valamiért most szüksége van erre a feltűnésre. Sokat beszélgettem vele erről, de nem tudtam meggyőzni. Mit tegyek? Köszönettel várom válaszát. K.Károly
—
Válasz: Kedves Károly! A kamaszkor pontosan arról szól, hogy a fiatalok szerepeket próbálgatnak, és ehhez sok esetben a külső megváltozása is hozzá tartozik (fekete ruha, extrém hajviselet, piercing). Keresik önmagukat, próbálják kialakítani az identitásukat. És ez persze nem mindig tetszetős. Jól látja, szüksége van rá, mert ő most ettől más, ettől tűnik ki, és így intene búcsút a gyermekkorának.
Nem tartom jó ötletnek, hogy kötelezzék arra, vegye ki; de ezt látja is, hiszen kérés ellenére sem tette meg. És egészen addig nem fogja megtenni, amíg ezt a felnőttek kérik tőle… hiszen pontosan ellenük lázad. És ez így van jól, mert most ez a dolga.
Az lehet indok, hogy a piercing viselése balesetveszélyes, de nem minden élethelyzetben. Ha ez testnevelésórára vonatkozik, akkor még érthető is lehet. De a gyerek számára is egyértelmű, hogy nem erről van szó.
Engedjék, hogy az legyen, aki lenne szeretne. Magának kell megtapasztalnia, miben tud komfortosan mozogni, hogyan érzi jól magát. Adjanak időt neki.
Peer Krisztina
Itt ismét kamaszgyerekek és ismét lányok a problémát okozó diákok. Valódi problémáról, igazi konfliktusról van itt szó? Vagy értsünk egyet a Tanácsadó pszichológusával, aki szerint jobb, ha hagyjuk, hogy a serdülő maga döntsön a külső megjelenését illetően? Az ifjú generáció mindig is kereste a lázadás aktuális formáit, és az idősebbek idegeit szinte mindig sikerült is felborzolnia meghökkentő divatjelenségekkel. Hajdanában a hosszú hajat tiltották (a Beatlesek és az Illés vagy az Omega együttes külseje sem számított a maguk ifjúsága idején elfogadottnak), most meg a testékszer, a csiricsáréra festett (színét gyakran változtató) haj meg a smink vagy a tetoválás révén fejezi az ifjúság egy része önmagát. Kérdéses, hogy mennyi energiát érdemes befektetni csupán azért, hogy kivegyék azt a piercinget, az iskolában ne fessék magukat, hagyják a hajukat a maga természetes színében, tekintsenek el a műköröm használatától, és a többi. Ha az iskola képes – demokratikus keretek között, a diákönkormányzat bevonásával – olyan működőképes szabályokat kialakítani, amelyeket a gyerekek nem csupán betartanak, hanem egymással is képesek betartatni, akkor talán elérhető legalábbis a külsőségek korlátok között tartása.
Úgy gondolom, ezek olyan ügyek, amelyekért nem érdemes kiásni a csatabárdot. Hiszen akadnak ezeknél valódibb, komolyabb problémák is.
(Részlet az Új utak és módok című kötetből. Dinasztia Tankönyvkiadó, 2008. 16–18. oldal)
|
|
Vissza |
|
|
Piercing, fiúnál fülbevaló. Első osztályos gyermekről van szó. Egyik osztálytársa ki is tépte egyszer már a füléből, ő maga sem igazán szereti, néha valaki kiveszi neki. Az édesanyja újra és újra visszateszi. A fiú elviseli. Nem ez az igazi gond vele, tehát mi is elviseljük a fülében. Már a többiek sem csúfolják. Szeretnénk az anyával szót érteni.
Kedves „tannéni”!Érdekelne, hogy miről akartok egyezkedni a gyerek mamájával. Eszerint a mama a gyereke akarata ellenére erőlteti a fülbevalót?
Szerintem nem érdemes a gyereknek(még én is az vagyok,16 éves)mondani,hogy ilyen,és ilyen ne legyen,mert annál jobban fogja azt csinálni,amire kérték,hogy ne csinálja!Magam is iylen vagyok:D
Sokan a fekete ruhával, fekete hajjal, piercingekkel jönnek, és a diszkós picsákat már észre sem veszik, akiknek a "májvipre" felrakott képeiken félig kilóg a mellük, a fenekük…
Ez nem nagyobb probléma, mint egy átkozott testékszer?
Néhány éve nekem is van egy diszkrét orrbavalóm. Így tanítok. Nem hiszem, hogy ezen múlna egy ember értékrendje…
Szerintem mindenki abba jar iskolaba amiben akar es ahogyan akar. A tinik probalnak masok lenni. Hogy ne legyen mindenki ugyanolyan. Ezt en tamogatom egy bizonyos szintig. Mindenki azt mondja nekik: Legyen szemelyiseged!. Csak az ilyen dolgokkal tudnak kitunni a sorbol…ruha,smink,haj, piercing stb.
Szerintem a tinik a tarsadalmi helyzet nyomasara sose fognak huek lenni a kotelezo dolgok betartasara Ha mar jog allam van,a tanarok dolga az oktatas es nem a megbelyegzes,alarendeltsegi erzet ervenyre hozasa.