Van-e esély a magyar közoktatás megújítására?

Zöld könyv a magyar közoktatás megújításáért

Részlet a kötet bevezetőjéből

Magyarország a tanulás világában egyre jobban lemarad a versenytársaitól. Az elmúlt évek számos reformja ellenére a tudásbeli szakadék, amely a világ legfejlettebb részeitől elválaszt bennünket, nem szűkült, hanem szélesedett. A hazai és nemzetközi vizsgálatok egyértelműen bizonyítják, hogy nemcsak az átlagos magyar állampolgár, hanem a fiatal felnőttek és az iskolába járó fiatalok tudásával is súlyos gondok vannak. A magyar fiatalok 20-25 százaléka nem tanul meg olyan szinten írni és olvasni, amilyenre későbbi tanulmányaiban és munkájában szüksége lenne. A közoktatásban, különösen az általános iskolában és a szakiskolában, megszerzett tudás a mindennapi életben kevéssé hasznosítható. Kulcsprobléma az is, hogy nálunk működik a fejlett világ egyik leginkább szegregált közoktatási rendszere, ami a legkevésbé képes mérsékelni a társadalmi egyenlőtlenségekből fakadó induló különbségeket: a PISA-mérésekben részt vevő országok közül itt a legerősebb a családi háttér hatása a tanulói teljesítményekre.

Ezeknek a problémáknak a kezelésére négy alapvető célt jelölt ki az Oktatás és Gyermekesély Kerekasztal.

Egyrészt, a kutatási eredmények, valamint a sikeres oktatási reformok egyértelmű tapasztalatai alapján a tanári kar minőségét és ezáltal a tanári szakma társadalmi presztízsét javító intézkedéseket tartjuk a legfontosabbaknak. Nemzetközi tapasztalatok alapján kulcskérdés az, hogy minél több tehetséges fiatal válassza a tanári pályát. Ehhez a kezdő pedagógusok relatív jövedelmi helyzetének javítását javasoljuk. Fontosnak tartjuk azt is, hogy a tanárképző helyek a magasabb presztízs kivívására alkalmas tudást közvetítsenek.

Második célként a tananyagot csupán közvetítő iskola meghaladását jelöltük meg. Ezért az alapkészségeket fejlesztő oktatást érdemes célul kitűzni, amely a tanulók közötti teljesítményeltéréseket fejlődési fázisbeli különbségeként fogja fel, és a fejlesztést mindenkinél meghatározott kritériumok eléréséig folytatja.

A harmadik cél a behozhatatlan induló lemaradások megelőzése és a tanulók közötti különbségekre szegregációval válaszoló gyakorlat meghaladása. Az iskoláskor előtt kialakuló fejlődési hátrányok megelőzésében fontos szerep hárul a gyermekgondozási és -nevelést elősegítő intézményekre, beleértve a ma még kevéssé elterjedt alternatív formákat is, valamint a szülői készségeket fejlesztő, illetve a gyermekszegénységet mérséklő programokat és kezdeményezéseket. Az iskolában deszegregációs programra és oktatásirányítási változásokra van szükség.

A negyedik cél az, hogy az iskolai munka és az oktatás fejlesztése megfelelő visszacsatolások alapján történjen, azaz az egyén, az iskola és az iskolarendszer egésze kaphasson szakszerűen felvett adatokon nyugvó, nehezen manipulálható jelzést a fejlődéséről, illetve munkája minőségéről.