Bogáncs története

A család széthullása már évtizeddel ezelőtt kezdődött. Két képzetlen, a nyolc osztályt sem végzett fiatal, ki ifjan egymásra talál, s még élni is tud, hiszen a kilencvenes évekig még akad segédmunka. Aztán már nem. Bogáncs édesanyja és apja egyre nehezebben boldogul, már felbomlóban a házasság, kilencvenhármat ír a naptár, ember járkál új faluba, új asszonyhoz, sok gyerekeshez, s lesznek még többen. Itthon anya szül fiút, s évvel később leányt. De ember már nincs itt, vagy alig, s lesz később csúf vita – kié is a két itthoni gyerek. Kik nőnek fel, egykor tán szegényes, de mostanra csontig lepusztult házban, honnan kiköttetik majd gáz-víz s három éve villany is. A megélhetés bizonytalan, anyu szenvedélybeteg.

Rokon s ismerős, ki segít, évről évre kevesebb. Gyerekek így nem jutnak el óvodába, s ki megy, mert menni kell, védőnő tanácsol, s tanácsát nem fogadják meg soha. Mikor fiú lesz kötelező óvodáskorú, felfigyel a hatóság is. Lesz kis akta, melyben megállapíttatik alapellátás. Egy év se múlik, s már leány is jelentésköteles óvodába nem járás okán. Megy most óvónő is ki, s kéri anyát, vinné már – de nem viszi, mert nincs cipő, nincs kabát, de lám, már van kis pénzecske, mit kijárt, kinek dolga. 2000-ben bontatik fel végleg a házasság, s kapnak gyerekek új vezetéknevet – anyáét.

2004-ben az alapellátásból a védelembe vétel lesz. Ekkorra már nincs a házban gáz, és elzárták a vizet is. Anya és gyermekei városképi elemekké lesznek kis taligájukkal, min húzzák haza kapott ruhákat, bútordarabokat s fát. A gyerekek elhanyagoltak, piszkosak, éhesek, és nagyon-nagyon ritkán keresik fel az iskolát. Időnként megjelenik apu, s elviszi őket – de soha nem hozza vissza, és hetek telnek el, míg anyu rászánja magát, hogy utazzon értük.

2005-ben kapom meg a csoportot, hová járnia kéne, s osztályfőnöki jellemzést írok a védelembe vétel éves felülvizsgálatához:

„… Bogáncs életének, fejlődésének eddigi folyását megismerve, meggyőződésem, hogy az eddig nyújtott támogatási formák eredménytelenek. Mint osztályfőnök tehetetlennek bizonyulok a rendszeres iskolába járás elérésében. Az alkalomszerűen létrehozható nevelési alkalmak nem elegendőek bármilyen pozitív változás elindítására. A kislány súlyos pszichikus károsodás tüneteit mutatja. …sürgős szükség lenne pszichológusi kivizsgálásra és rendszeres terápiára, de a jelenlegi élethelyzetben ez megoldhatatlan. A gondviselőre kirótt bírságok semmiféle eredményt nem hoztak…eredménytelen a családgondozás is…. A kislányt a gondviselő nem képes ellátni, viselkedésére nincs tevőleges befolyással…Bogáncs esetében indokoltnak tartom, hogy a védelembevétel szokásos meghosszabbítása mellett a területi gyermekvédelmi szakszolgáltatóhoz fordulni személyiségvizsgálat, szakvélemény és elhelyezési javaslat készítése érdekében.” (2005.11.26)

Ekkor Bogáncs (az első osztály három tanév alatt sem sikerül – a harmadik tanév során helyezik át az SNI tagozatra) másodikos, és mert 502 órán nem vesz részt, az is marad. A következő években újra és újra szabályokat alkotunk. Minden területen személyes megállapodások sorozatát kötjük, mit vagy betart, vagy sem. Öntörvényű kislány, direkt módszerekkel irányíthatatlan. Készítek neki erős, csicsa rózsaszín iratpapucsot, melyben gyűjtök sokféle kicsiny feladatot, miből válogat, mikor jön. Most negyedik osztályos, köszönhetően a kisírt vizsgáknak és a rózsaszín papucsnak, amelyben gondosan őrzöm minden leírt betűjét. Folyamatos s rövidebb szövegeknél értő olvasás, átcsúszó íráskép és alighogy megjelenő nyelvi ismeretek. Személyes kiskönyv bebiflázása a szorzótábla helyett, mely adatok, számok és nevek életmentő csomagja. Számtani műveletek csak fejben, s csak pénzhez köthetőn. Évszakok jellemzői helyett élettan, a háziállatok külső jegyei helyett fogamzásgátlás. Karácsonyi csillag hajtogatása helyett elemi higiénia.

Az együtt töltött három és negyed tanév számairól: 450-500 mulasztott óra – vagyis a tanév 35-40 %-át tölti köztünk. Négy év alatt négy családgondozó s többszázezer forint értékben kirótt és persze soha be nem fizetett pénzbírság (közoktatási törvényben meghatározott kötelezettségek megszegése miatt – szabálysértés).

Bogáncs ügye még a területi gyermekvédelmi szakszolgálatig sem jutott el soha.

Idén nyáron megtörtént az is, amitől leginkább rettegtünk, anya felnőtt barátja szerelmesedett bele, s bár Bogáncsot szeptember elején sikerült elkísérni a szakorvosig, a vizsgálatba már nem egyezett bele. Így megint nem történt semmi. Kértem erősen ki illetékes, lépjen, de hamarost. Kapott anya szigorú szózatot s levelet, s újabb hónapot, hogy változtasson életvitelen, mit kell.

November negyedikén megünnepeltük Bogáncs tizennegyedik születésnapját – s így már megrontás nem foroghat fenn. Van már komoly pártfogó is, ki esténként teszi autóba, s teszi ki út szélére arrébb, s aztán lesz másnap, mi anyának kell, meg kenyér, rúzs és hajfesték is.

Mindig tűnődöm, mit tehettem volna másként – milyen varázslat lett volna jó, hogy ne így legyen…

A hét öröme, kedden bent járt, s rávettem, menjen át kollégámmal gyermekorvoshoz, s megkapta a három elmaradt védőoltását.

Benedekné Fekete Hajnalka