Március 15. (Szabó Pál Általános Iskola, Biharugra)
Március 15.
10 általános iskolás, alsós, ill. felsős tanuló szereplésével; időtartam kb. 25 perc; teremben vagy utcai helyszínen is előadható.
Ez a műsor nem a forradalom és szabadságharc eseményeinek felidézésére helyezi a hangsúlyt, sokkal inkább a nemzet összefogását, a közös élmények és szomorúság összetartó erejének megidézésére törekszik.
1. Ének
Fölszállott a páva című magyar népdal (szólóének)
2. Népdal
Megütik a dobot
Város közepibe.
Felteszik a zászlót
Torony tetejire.
Sok magyar legénynek
Most el kell indulni;
Sok magyar menyecskét
Özvegyen kell hagyni.
A szép szabadságért,
Szép magyar hazáért,
Háromszínű zászló
Oltalmazásáért.
(In: Magyar ünnepek, Apáczai kiadó, 1990, 50. o.)
3. Zene
Verbunk zene szól a következő két toborzódal alatt: Rózsavölgyi M.: Verbunkos (részlet)
(In: Negyedik daloskönyvem 4/2. Zenehallgatás a negyedik osztályban c.
kazetta, Apáczai Kiadó, 1997)
4. Népdal
Ezernyolcszáznegyvennyolcadik évben
Letekintett az Úristen a földre.
Körülnézte egész Magyarországot:
Hol csatáznak a jó magyar huszárok?
Magyarország körös-körül füstölög,
Kossuth Lajos szent ágyúja mennydörög,
Maga fújja az angyal a trombitát,
Harcra hívja a magyarok honfiát.
Arra alá megverték a rézdobot,
Kiadták az erős parancsolatot:
El kell menni a csatába harcolni,
Piros vért kell a hazáért ontani.
(In: Magyar ünnepek, Apáczai Kiadó, 1990, 56. o.)
5. Népdal
Nincsen a világnak olyan katonája,
Mint amikor a Kossuth-huszár felül a lovára.
Felül a lovára, kard az oldalára.
De sok szőke, barna kislány szíve fáj utána!
Édesanyám, lelkem, ne sírasson engem!
Magyar földért, szép hazámért folyik piros vérem.
A szép szabadságért meg egy barna lányért,
Háromszínű magyar zászló oltalmazásáért.
(In: Magyar ünnepek, Apáczai kiadó, 1990, 52. o.)
6. Tánc
Néptánc a helyi hagyományőrző néptánccsoport előadásában Szatmári verbunk
(In: zene: Hangfelvételek néptáncoktatáshoz, Szatmár,
feljátszotta a Tücsök együttes, készítette a Néptáncosok Szakmai Háza, Budapest)
7. Zene
Föltámadott a tenger c. vers zenei feldolgozása Szabó Ferenc — Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger (részlet)
(In:Zenehallgatási anyag a Hetedik daloskönyvemhez, Apáczai Kiadó)
8. Jelenet
A pesti utcán járókelők: egy újságot olvasva, egy kosárral a kezében, egy esernyővel a karján stb.
1. járókelő: Figyeljetek, polgártársak! Felolvasom nektek azt a folyamodványt, melyet Irinyi József szerkesztett.
Mindenki megáll.
Egész Európa mozog. Egy gondolat rezgi át egész Európát: hogy a létező állapot többé nem maradhat. Nincs többé idő hosszas tanácskozásra, vagy halogatásra. Az eszmék megértek, az élet szüksége követeli azokat. Magyarország pillanatai drágák. A nemzet nem elégszik meg többé egyes engedményekkel. Sok időn át aludtunk és sínylődtünk a nyomor, a mellőztetés, nélkülözés és szűkölködés fojtó posványában. Áldozata valánk gyűlölt idegen önkénykormány önérdekének.
Tömeg: Úgy van! Igaz!
2. járókelő: Petőfi verset írt a bankettre a zsarnokság ellen.
Tömeg: Halljuk! Halljuk!
2. járókelő:
Nem érünk rá várakozni,
Szaporán,
Ma jókor van, holnap késő
Lesz talán.
Ha bennünket még mostan is
Megvettek,
Az Úristen kegyelmezzen
Tinektek!
Tömeg: Igaz! Úgy van! Tenni kell!
3. járókelő: Tegnap láttam berontani egy ifjút a Pilvaxba, és hallottam, amikor elmondta, hogy most érkezett a bécsi hajóval, ő a pozsonyi ifjúság küldötte. Elújságolta, hogy Bécsben is kitört a forradalom.
4. járókelő: Nagy szégyen, hogy a bécsiek elénkbe vágtak – a büszke magyar, Rákóczi népe elé!
5. járókelő: Itt az alkalom kivívni a magyar szabadságot!
Tömeg: Meg kell tenni! Ki kell vívni!
Egy hang: Jönnek Petőfiék!
Tömeg: Éljen! Éljen!
(In: Kiss Józsefné – Pálóczy András: Iskolai ünnepélyek forgatókönyvei 4.,
március 15., Okteszt Kiadó, Nyíregyháza, 2000)
9. Vers
Petőfi Sándor: Nemzeti dal
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy híréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
(In: Jeles ünnepek. 1848 emléke. Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft. 4-5. o.)
10. Ének
Kossuth Lajos táborában…
11. Vers
Tompa Mihály: A gólyához
Megenyhült a lég, vídul a határ,
S te ujra itt vagy, jó gólya-madár!
Az ócska fészket megigazgatod,
Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod.
Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak
Csalárd napsúgár és siró patak;
Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet,
Az élet fagyva van s megdermedett.
Ne járj a mezőn, temető van ott;
Ne menj a tóba, vértől áradott;
Toronytetőkön nézvén nyughelyet:
Tüzes üszökbe léphetsz, ugy lehet.
Házamról jobb ha elhurcolkodol,
De melyiken tudsz fészket rakni, hol
Kétségbesést ne hallanál alól
S nem félhetnél az ég villámitól?
Csak vissza, vissza! dél szigetje vár;
Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár.
Neked két hazát adott végzeted,
Nekünk csak egy – volt! az is elveszett!
Repülj, repülj! és délen valahol
A bujdosókkal ha találkozol:
Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,
Mint oldott kéve, széthull nemzetünk…!
Sokra sír, sokra vak börtön borul,
Kik élünk: járunk búsan, szótlanul;
Van aki felkél és sirván, megyen
Uj hont keresni túl a tengeren.
A menyasszony meddőségért eped,
Szüle nem zokog holt magzat felett,
A vén lelke örömmel eltelik,
Hogy nem kell élni már sok ideig.
Beszéld el, ah…! hogy… gyalázat reánk!
Nem elég, hogy mint tölgy kivágatánk:
A kidült fában őrlő szú lakik…
Honfira, honfi ki vádaskodik.
Testvér testvért, apát fiu elad…
Mégis, ne szóljon erről ajakad,
Nehogy, ki távol sír e nemzeten,
Megútálni is kénytelen legyen!
(In: Magyar ünnepek, Apáczai Kiadó, 1990, 209. o.)
