10 általános iskolás, alsós, ill. felsős tanuló szereplésével; időtartam kb. 25 perc; teremben vagy utcai helyszínen is előadható.
Ez a műsor nem a forradalom és szabadságharc eseményeinek felidézésére helyezi a hangsúlyt, sokkal inkább a nemzet összefogását, a közös élmények és szomorúság összetartó erejének megidézésére törekszik.
1. Ének
Fölszállott a páva című magyar népdal (szólóének)
2. Népdal
Megütik a dobot
Város közepibe.
Felteszik a zászlót
Torony tetejire.
Sok magyar legénynek
Most el kell indulni;
Sok magyar menyecskét
Özvegyen kell hagyni.
A szép szabadságért,
Szép magyar hazáért,
Háromszínű zászló
Oltalmazásáért.
(In: Magyar ünnepek, Apáczai kiadó, 1990, 50. o.)
3. Zene
Verbunk zene szól a következő két toborzódal alatt: Rózsavölgyi M.: Verbunkos (részlet)
(In: Negyedik daloskönyvem 4/2. Zenehallgatás a negyedik osztályban c.
kazetta, Apáczai Kiadó, 1997)
4. Népdal
Ezernyolcszáznegyvennyolcadik évben
Letekintett az Úristen a földre.
Körülnézte egész Magyarországot:
Hol csatáznak a jó magyar huszárok?
Magyarország körös-körül füstölög,
Kossuth Lajos szent ágyúja mennydörög,
Maga fújja az angyal a trombitát,
Harcra hívja a magyarok honfiát.
Arra alá megverték a rézdobot,
Kiadták az erős parancsolatot:
El kell menni a csatába harcolni,
Piros vért kell a hazáért ontani.
(In: Magyar ünnepek, Apáczai Kiadó, 1990, 56. o.)
5. Népdal
Nincsen a világnak olyan katonája,
Mint amikor a Kossuth-huszár felül a lovára.
Felül a lovára, kard az oldalára.
De sok szőke, barna kislány szíve fáj utána!
Édesanyám, lelkem, ne sírasson engem!
Magyar földért, szép hazámért folyik piros vérem.
A szép szabadságért meg egy barna lányért,
Háromszínű magyar zászló oltalmazásáért.
(In: Magyar ünnepek, Apáczai kiadó, 1990, 52. o.)
6. Tánc
Néptánc a helyi hagyományőrző néptánccsoport előadásában Szatmári verbunk
(In: zene: Hangfelvételek néptáncoktatáshoz, Szatmár,
feljátszotta a Tücsök együttes, készítette a Néptáncosok Szakmai Háza, Budapest)
7. Zene
Föltámadott a tenger c. vers zenei feldolgozása Szabó Ferenc — Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger (részlet)
(In:Zenehallgatási anyag a Hetedik daloskönyvemhez, Apáczai Kiadó)
8. Jelenet
A pesti utcán járókelők: egy újságot olvasva, egy kosárral a kezében, egy esernyővel a karján stb.
1. járókelő: Figyeljetek, polgártársak! Felolvasom nektek azt a folyamodványt, melyet Irinyi József szerkesztett.
Mindenki megáll.
Egész Európa mozog. Egy gondolat rezgi át egész Európát: hogy a létező állapot többé nem maradhat. Nincs többé idő hosszas tanácskozásra, vagy halogatásra. Az eszmék megértek, az élet szüksége követeli azokat. Magyarország pillanatai drágák. A nemzet nem elégszik meg többé egyes engedményekkel. Sok időn át aludtunk és sínylődtünk a nyomor, a mellőztetés, nélkülözés és szűkölködés fojtó posványában. Áldozata valánk gyűlölt idegen önkénykormány önérdekének.
Tömeg: Úgy van! Igaz!
2. járókelő: Petőfi verset írt a bankettre a zsarnokság ellen.
Tömeg: Halljuk! Halljuk!
2. járókelő:
Nem érünk rá várakozni,
Szaporán,
Ma jókor van, holnap késő
Lesz talán.
Ha bennünket még mostan is
Megvettek,
Az Úristen kegyelmezzen
Tinektek!
Tömeg: Igaz! Úgy van! Tenni kell!
3. járókelő: Tegnap láttam berontani egy ifjút a Pilvaxba, és hallottam, amikor elmondta, hogy most érkezett a bécsi hajóval, ő a pozsonyi ifjúság küldötte. Elújságolta, hogy Bécsben is kitört a forradalom.
4. járókelő: Nagy szégyen, hogy a bécsiek elénkbe vágtak – a büszke magyar, Rákóczi népe elé!
5. járókelő: Itt az alkalom kivívni a magyar szabadságot!
Tömeg: Meg kell tenni! Ki kell vívni!
Egy hang: Jönnek Petőfiék!
Tömeg: Éljen! Éljen!
(In: Kiss Józsefné – Pálóczy András: Iskolai ünnepélyek forgatókönyvei 4.,
március 15., Okteszt Kiadó, Nyíregyháza, 2000)
9. Vers
Petőfi Sándor: Nemzeti dal
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy híréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
(In: Jeles ünnepek. 1848 emléke. Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft. 4-5. o.)
10. Ének
Kossuth Lajos táborában…
11. Vers
Tompa Mihály: A gólyához
Megenyhült a lég, vídul a határ,
S te ujra itt vagy, jó gólya-madár!
Az ócska fészket megigazgatod,
Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod.
Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak
Csalárd napsúgár és siró patak;
Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet,
Az élet fagyva van s megdermedett.
Ne járj a mezőn, temető van ott;
Ne menj a tóba, vértől áradott;
Toronytetőkön nézvén nyughelyet:
Tüzes üszökbe léphetsz, ugy lehet.
Házamról jobb ha elhurcolkodol,
De melyiken tudsz fészket rakni, hol
Kétségbesést ne hallanál alól
S nem félhetnél az ég villámitól?
Csak vissza, vissza! dél szigetje vár;
Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár.
Neked két hazát adott végzeted,
Nekünk csak egy – volt! az is elveszett!
Repülj, repülj! és délen valahol
A bujdosókkal ha találkozol:
Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,
Mint oldott kéve, széthull nemzetünk…!
Sokra sír, sokra vak börtön borul,
Kik élünk: járunk búsan, szótlanul;
Van aki felkél és sirván, megyen
Uj hont keresni túl a tengeren.
A menyasszony meddőségért eped,
Szüle nem zokog holt magzat felett,
A vén lelke örömmel eltelik,
Hogy nem kell élni már sok ideig.
Beszéld el, ah…! hogy… gyalázat reánk!
Nem elég, hogy mint tölgy kivágatánk:
A kidült fában őrlő szú lakik…
Honfira, honfi ki vádaskodik.
Testvér testvért, apát fiu elad…
Mégis, ne szóljon erről ajakad,
Nehogy, ki távol sír e nemzeten,
Megútálni is kénytelen legyen!
(In: Magyar ünnepek, Apáczai Kiadó, 1990, 209. o.)
2023.03.23. AZ ORSZÁGOS KÖZNEVELÉSI TANÁCS MŰKÖDÉSÉNEK ÉS ÚJJÁVÁLASZTÁSÁNAK ANOMÁLIÁI
Korábban beszámoltunk róla, hogy egy nyílt levéllel kerestük meg az Országos Köznevelési Tanács civil szervezeti képviselőit (OKNT), mivel mandátuma lejárt, de a pedagógus civil szervezeteket... (Forrás: ckpinfo)
2023.03.22. Ez a szakadék széle – új pályára kényszerült a Trefort vezetőtanára
Sikeres szakember, népszerű tanár volt, aki rengeteget dolgozott a természettudományos pedagógushiány felszámolásáért. Szakmány Csaba, a Trefort vezetőtanára, akit a kémiaoktatás fejleszt... (Forrás: válasz online)
--
2023.03.21. Ne játssz a pénzzel! Vagy mégis?
Tizenötödik éve zászlóshajója a pénzügyi tudatosság oktatásának a Magyar Nemzeti Bank, a Diákhitel Központ és a Magyar Bankszövetség által közösen létrehozott Pénziránytű Alapí... (Forrás: Magyar Nemzet)