Melyik vallás az igazi?

5 üzenet

1. attila szerint:

   2009.11.09. 15:43

   1. Attól, hogy a gyűrűket nem lehetett megkülönböztetni, azért mégis csak egy volt az igazi!
   2. Attól, hogy Náthán-nak hívják a mesében, az ugyebár nem azonos a bibliai Náthán prófétával.
   3. Toleranciával egyetértek – ha az a másik emberrel szembeni viselkedés, de
   NEM értek egyet, ha az igazsággal szemben próbálunk toleranciát hirdetni.
   Az igazság – az igazság, mégha mások mást is gondolnak. A tanárnak igenis hangsúlyoznia kellene, hogy egy dologról (jelen esetben Istenről) nem gondolkodhatunk úgy, hogy mindenkinek (minden vallásnak) igaza van.

   Válasz
2. marianna szerint:

   2011.04.28. 11:16

   Igenis az előttem hozzászólóval értek egyet.
   Egy tanárnak, amennyiben az egy igazi tanár, meg kellene mutatni a helyes utat, és meg is kell hogy tegye. Amennyiben nem teszi, nehogy nem tett semmit, de nagy rombolást is végzett a jövő generációjával. Egy tanár attól számít jó tanárnak, ha segíti a diákjait abban, hogy megtalálják az igazságot Csak egy igazság van és ez az igazság Jézus. Erről meg vagyok győződve, és mint egy jövendő pedagógus erős felelősségemnek érzem ezt.
   Mi ennek az életnek a célja?
   Csupán csak hogy éljünk a földi örömöknek? Nem!
   Jézus mondja: Én vagyok az út az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.
   Nehogy túl késő legyen egyes emberek számára megtudni az egyetlen Igazságot.

   Válasz
3. Juli szerint:

   2011.04.28. 11:30

   Kedves Marianna! A három gyűrű története éppen azt példázza, hogy mindenkinek jogában áll abban a meggyőződésben élni, hogy az ő hite az igazi. És ezt a hitet másoknak is tiszteletben kell tartaniuk (amíg persze nem válik fanatizmussá, kirekesztővé). Nem gondolom, hogy egy nem felekezeti iskolában egy tanárnak joga lenne rákényszeríteni saját hitét a tanítványaira. Képviselheti persze azt hitelesen, de nem lehet hittérítő (mint ahogyan politikai agitátor sem). Nem hiszem, hogy a Jézusban való hit egyetlen alternatívája a hedonizmus lenne.

   Válasz
4. ax szerint:

   2011.04.30. 16:35

   Kedves Marianna, kedves Jövendő Pedagógus!

   Számomra tiszteletre méltó az elkötelezettség, a hit, a küldetés. Viszont el kell mondanom: lelkészcsaládban felnőve (már az ükapám is pap volt) nemigen hallottam az Önéhez hasonló szövegeket.
   És egy leendő pedagógusnak fel kell tennem néhány kérdést:

   1. Elképzelhető-e nevelés olyan attitűddel, hogy nálam van az egyetlen igazság, a helyes út, amelyet át kell adnom? Szerintem nem. Persze nálam van a logaritmus meg Ady születésnapja, ezeket nyilván „át kell adnom”. De ezek kis ügyek. A nagy ügyekben viszont nem ilyen egyszerű a kérdés. Nekem például nincs igazi tudásom arról, milyen éjszaka menekülni egy alkoholista apa elől, számtalan tanítványomnak viszont sajnos napi tapasztalatai voltak erről az elmúlt évtizedekben. Nevelni annál jobban lehet, minél egyenrangúbb helyzetben van a tanár, sőt, néha nem árt a gyerek alá menni, tanácsot kérni tőle, csetleni, botlani, bénázni: közben lehet igazán dolgozni!

   2. Hogyan lehet segíteni az igazság megtalálásában? Hadd idézzek édesapám prédikációiból:
   „A bizonyságtétel itt kezdõdik, hogy képesek vagyunk meglátni azt az embert, azt, aki a sorsával birkózik. És nemcsak képesek vagyunk meglátni ezt az ember, hanem mellé is állunk, és készek vagyunk magunkra venni életének terhét.”
   „Az általános felfogás így hangzik: bizonyságot tenni annyi, mint elkezdünk a magunk módján valakinek Krisztusról beszélni. Vagyis elsõsorban mi beszélünk. A bizonyságtétel ott kezdõdik, hogy tudunk hallgatni. Meg tudjuk hallgatni, amit mondanak.”
   „De hogyan és miként tehetünk tanúságot Krisztusról? Mi ennek a tanúságtételnek a tartalma? Nem az, hogy szép vallásos igazságokat mondogatunk az embereknek. Még kevésbé, hogy lerohanjuk az embereket, és így akarjunk rájuk erõltetni bizonyos vallásos hiedelmeket, ahogyan ezt a szekták teszik. Az emberek embere lenni – ez a Krisztusról való tanúskodás, az õ küldetésében való részvétel.”

   Az iskola nagyon beteg, minden szegmensében megtalálható a méltánytalanság, a hazugság, a korhadás. És iszonyatosan összetett és kétélű, de legalább is borotvaélen táncoló minden pillanat az iskolában. Lehet, hogy Ön a tiszteletre méltó, irigylendő hitét sokkal jobban meg tudja majd élni, a hitével sokkal jobban tud majd meggyőző lenni, ha mondjuk egy lenézett, ezer sebből vérző iskolában akár anélkül is dolgozik a hite szerint, hogy említést tenne róla, mint ha naponta beszélne az igaz útról. (lásd: irgalmas samaritánus)

   Nagyon boldog pedagóguséletet kívánok!
   A. K.

   Válasz
5. p-Aga szerint:

   2011.06.14. 11:13

   "Jézus mondja: Én vagyok az út az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam."
   Muszáj megkérdeznem:
   – hiteles-e az a vallás, amely a "szeretet nevében" ártatlanokat képes ölni, kínozni, szolgasorba kényszeríteni, és mindezt a kinyilatkoztatás idézeteivel indokolni?
   – hiteles-e az a vallás, amely harcot hirdet hitének védelmében?
   – hiteles-e az a vallás, amelynek tanítója miután beleunt a földi örömök halmozásába, azután hirdette meg mások számára a világ örömeitől való elfordulást?

   Igen is, meg nem is!
   Nem létezik olyan vallás, amelyet az emberiség ne tudna lejáratni.
   "Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek fel őket" – tanítja Jézus a hegyi beszédben.

   Mit jelent ez számomra?
   TÖKMINDEGY, hogy az ember milyen vallású. A lényeg az, hogy ez a hit HOGY MUTATKOZIK MEG jelleme, cselekedetei által! És itt érzem a hitoktatások legnagyobb legnagyobb problémáját: Ahelyett, hogy az ember fejét teletömnék mindenféle liturgiai és dogmatikai ballaszttal, arra taníthatnák, SAJÁT hitét hogy kéne MEGÉLNI az embernek. No persze, ez a legnehezebb…

   Válasz