Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2009. április 29. szerda, 19:12
Címkék:

Az olajpasztell készlet

Varga Erik


1962. november 12-én a tigris évében és a skorpió havában születtem. Édesanyám zongoratanárnő, édesapám jogi doktor volt. Viharosan éltünk, de részben mert értelmiségi családból, részben mert nagyanyai ágon erdélyi nemesi családokból származom, sok pluszt kaptam: tanulhattam zenét, képzőművészetet, sportolhattam. Elég szigorúan próbáltak nevelni, de bármit megengedhettem, bármit megvehettem magamnak, s rengeteg könyvet olvashattam. Hosszas útkeresés után léptem a művészek gyönyörű, de néha igen rögös útjára. 2005-ben szereztem diplomát az egri Eszterházy Károly Főiskolán. Jelenleg nagy örömömre ugyanitt vagyok MA-jelölt.

Édesanyámék és tanáraim örömére és bánatára igen eleven, mindent bevállaló, de éles eszű gyermek voltam. Így azokból a tárgyakból, melyek érdekeltek, ötös voltam, a többiből nagyon rossz. Magaviseletem is a két végpont között mozgott, a hangulatomnak megfelelően. Szolnokon akkor a Konstantin Általános Iskolába jártam. Osztályfőnököm Dr. Őz Csabáné volt, s bár szüleimmel jó volt a viszonya, engem nagyon szigorúan próbált fogni. Úgy éreztem, nem szeret, ami bántott, mert nagyon művelt s elegánsan gyönyörű nő volt. Rosszalkodtam az ő óráin is, de sokszor csak azért, hogy figyeljen rám. Környezetismeretből, rajzból, testnevelésből és matekból ötös voltam általában.

Az ötödik év őszén elütött egy autó, s hosszú hónapokra kórházba kerültem, ágyhoz voltam kötve. Szüleim, főleg édesanyám és nagymamám, rendszeresen látogattak, de az iskolából alig valaki, ami nagyon bántott. De egy napsugaras délelőtt bejött látogatóba az osztályfőnököm. Már attól megilletődtem, s megörültem, hogy ő bejött. Nagy dolog volt ez akkor, és még ajándékot is hozott. Egy csomag színes olajkrétát, eredeti franciát, s hozzá való papírokat, a borítón egy számomra furcsán megfestett kecskefejjel. (Ma már tudom, hogy posztimpresszionista stílusban készült.) Igen kedvesen biztatott: rajzoljak a francia krétával sokat, és kicsit könnyes volt a szeme, mikor látta, milyen állapotban vagyok. Akkoriban, 1972-ben, ez ritka nagy ajándéknak számított, mert a Kádár-korszakban itthon nyugati termékek ritkán voltak a boltokban.

Amint elment, elkezdtem lelkesen dolgozni. Egy könyvborítóról „paraszt” férfifejet másoltam annyiszor, hogy már fejből le tudtam rajzolni. Olvasmányaimból, pl. a Winnetou-ból és a Cooper-regényekből az illusztrációkat másoltam ki, és lerajzoltam a borítón lévő kecskefejet. A szüleim akkor nem tulajdonítottak ennek túl nagy jelentőséget, hiszen anyai ágon voltak profi és amatőr művészek is a családban (pl. Donáth Gyula).

Miután kikerültem a kórházból, minden felkészülés nélkül díjat nyertem egy országos rajzversenyen. Erre sokan felfigyeltek az iskolában is, otthon is, s némely órán, melyeken továbbra is túl eleven voltam, vagy amelyből túl gyenge, osztályfőnököm tanácsára kiválthattam magam rajzzal. Volt egy vázlatfüzetem, s le kellett rajzolnom, mi történt az órán. Ez lekötött, nem rendetlenkedtem többé. A sikerültebb rajzaimat meg kirakták az iskola faliújságjára, és rajzversenyeken indítottak. Ez nagyon tetszett mindenkinek, s nekem már nem kellett rendetlenkednem ahhoz, hogy figyeljenek rám.

Azokban az órákban igazi művésznek éreztem magam. Később tanultam arról, hogy például Szőnyi István, Nemes Lampért József, Gulácsy Lajos vagy Caravaggio is kaptak gyerekkorukban hozzám hasonló lehetőséget. Szőnyi, Nemes Lampért gyerekkorukban és fiatal felnőttként, már a diploma előtt művészeknek számítottak, és akkor egy kis időre én is így voltam. Egyre jobban szerettem iskolába járni, egyre népszerűbb lettem társaim és tanáraim körében. A rajzórákat már előre vártam, készültem rájuk.

Pogány Józsefné volt az első rajztanárom, aki hitt bennem, kicsit kényeztetett, versenyeztetett, és külön feladatokat adott, amiket én szeretettel csináltam meg. Nem a szokványos tanár–diák kapcsolat volt közöttünk, hanem egy pici művész s egy aktív művész egymást értő és egymást szerető párbeszéde. Vártam a feladatokat, szárnyaltam, és bánom, hogy abból a korszakomból szinte egy munkám sem maradt fenn. Ennyit jelent egy jó pedagógus! S mit tesz egy gyenge pedagógus? Levágja ezeket a szárnyakat.

Hatodiktól több okból egy látszólag elitebb iskolába kerültem. De ott a rajztanárnak nem tetszettem, s mivel eleven voltam, ha lehet, megbuktatott volna. Kettest adott, s helyettem sokkal gyengébb képességű gyerekeket versenyeztetett. Egyszer azonban még ott is legyőztem az összes növendékét egy iskolai rajzversenyen, ennek következtében ő nagyon megharagudott. Egyre kevesebbet rajzoltam, az életkorom is másfelé vitt: sport, lányok, zene, csavargás. Rajz alig.

A középiskolában nem volt rajz, csak szakrajz, de látván, hogy milyen ügyes kezű vagyok, néha rajzolhattam a faliújságra. Akkorra azonban engem ez a dolog már nagyon nem érdekelt. Érettségi után műszaki főiskolára mentem, ahol bukdácsoltam, de dr. Kepenyes József, a matektanárom, és dr. Korim Jánosné, filozófiatanárom, rajzoltattak a főiskola faliújságjára és újságjába. Sokszor mondták nekem, hogy miért szenvedek itt, soha nem leszek jó mérnök, akárhogy erőlködöm. De a rajzzal talán kezdhetnék valamit…

Hosszas útkeresés után jelentkeztem az egri Eszterházy Károly Főiskolára, és 2005-ben kiváló diplomával végeztem rajz-vizuális kommunikáció szakon. Ha jobban figyelek az életemre, és több szerencsém van, legalább tíz év üresjáratot megúszhattam volna.

Ennyi minden múlott a pedagógusaimon.

Varga Erik

2 üzenet

  1. N.E. szerint:

    Fent ott fent ott fent ott fennt…

  2. Gabriella szerint:

    Jó volt ezt olvasni. Mégiscsak szép ez a pedagógushivatás! Minden gond dacára. Fel a fejjel, kollégák! Talán a mi tanítványaink között is akad olyan, aki majd ilyen őszinte hálával gondol vissza ránk!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2021.01.18.
A tankerületek akkor sem hajlandók bezárni az iskolát, ha egy pedagógus meghal
Egy általános iskola iskolapszichológusa megrendülten mesélt a 444-nek arról, hogyan veszítették el az egyik szeretett tanítójukat koronavírusban, aki az iskolában fertőződött meg több...
(Forrás: 444.hu)
--
2021.01.18.
Gondolatok a tanárképzési reformról. A szükséges és a lehetséges. Gortva János hozzászólása Falus Iván írásához
Az életpályamodell ma nem ismeri el az egyéni teljesítményt, például az innovációt és a tudományos fokozat megszerzését, nem teszi lehetővé az egyes fokozatok közötti várakozási idő...
(Forrás: tani-tani online)
--
2021.01.17.
Van olyan óvoda, ahova közmunkások mennek be a gyerekekre vigyázni
Az egyébként sem rózsás helyzetet pedig még két kormányrendelet is nehezíti, amiknek súlyos következményei lehetnek a gyerekekre nézve. Az egyik, hogy a gyerekek a 6 éves kort elérve automatikusan...
(Forrás: 444.hu)
--
2021.01.17.
A Z generáció is jócskán megsínyli a járványt
Az említett generáció – életkorából fakadóan – egészségügyi szempontból kevésbé kitett a koronavírusnak, mint az idősebb korosztályok, hiszen hordozóként vannak leginkább számon...
(Forrás: Infostart)
--
2021.01.17.
Mit tegyünk, ha túl sok időt tölt a gyerek internetezéssel?
Lehet őket félteni, sőt kell is, de egyvalamit nem tehetünk: nem zárhatjuk ki az internetet a gyerekeink életéből, hiszen ma már a neten keresztül tanulnak, szórakoznak, tartják a kapcsolatot...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2021.01.17.
„A kormány mindannyiunkat megrövidít” – Tiltakozik az egyetemek alapítványba szervezése ellen a PDSZ
Úgy vélik, a szakképzésben dolgozók kálváriája, majd az SZFE szétverése annak az előképe volt, ami a magyar egyetemekre vár most. „Az egyetemek alapítványba történő átszervezése...
(Forrás: Népszava)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep