Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2009. május 5. kedd, 7:29

Az osztályfőnöki órák beszélgetéseihez 43.

A Hétfejű Tündér

(Részlet Debreczeni Tibor És élmény és vers és próza című kötetéből)

Lázár Ervin mesenovellájával a harmadikosok olvasókönyvében találkoztam, de nem csak velük dolgozható fel. A mese ugyanis ötvözi a tündérmesének, a tanítómesének és a novellaírásnak az elemeit. A hős maga a történet során belső fejlődésen megy át. Számíthatunk arra, hogy a Lázár Ervin-szöveg, mivel igen lírai, megérinti a tanulókat, az érzelmekre hat.

Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér

Nem volt nálam csúnyább gyerek Rácpácegresen. Azazhogy mit beszélek, hetedhét országon nem akadt nálam csúnyább gyerek. A lábam gacsos volt, a hasam hordóhas, a fejem úritök, az orrom ocsmonda, egyik szemem balra nézett, másik szemem jobbra nézett, hívtak emiatt kancsalnak, bandzsalnak, sandának, bandzsának, kancsinak, bandzsinak, árokba nézőnek; tyúkmellem volt, suta voltam, fülem, mint az elefánté, harcsaszám volt, puklis karom, a termetem girbegurba.

Hát ilyen csúnya voltam.

Vagy tán még annál is csúnyább.

Úgy szégyenkeztem emiatt, ahogy még senki Rácpácegresen. És forrt bennem a düh, emésztett a méreg, rágtam magam, elöntött az epe. Miért vagyok én ilyen csúnya? Kiért? Miért? Mi végre? Ki végre?

Két zenész lakott a szomszédomban Rácpácegresen. Jobbról Rácegresi, balról Pácegresi. Rácegresi tudott furulyázni, Pácegresi nem.

Rácegresi azt mondta nekem:

– Csúnya vagy, csúnya vagy, de azért rád is süt a nap. Ha egyszer jó szíved lesz, el is felejted, hogy csúnya vagy. És meg is szépülsz tőle.

De én nem jó akartam lenni. Szép akartam lenni. Mérgelődtem, acsarkodtam, kardoskodtam, epéskedtem.

Pácegresi meg azt mondta:

– Olyan randa vagy, hogy nem lehet rád nézni. Téged elvarázsoltak. Ez a hétfejű szörny varázsolt el téged biztos, aki itt lakik Csodaországban. Azt kellene megölnöd.

– De amikor olyan szépen énekel – mondtam neki.

Pácegresi legyintett.

– Álnok ének az – mondta. – Így csalja tőrbe az áldozatait.

Ez a hétfejű szörny vagy hétfejű sárkány, avagy hétfejű boszorka ott élt hozzánk közel. Mert Rácpácegres a Négyszögletű Kerek Erdő közepén van, s innen csak egy ugrás Ajahtan Kutarbani király fazsindelyes palotája, s a palota mögött meg rögtön kezdődik Csodaország. Ott lakott ez a hétfejű micsoda. És esténként gyönyörűen énekelt. Hét szólamban. Mind a hét szájával más szólamot. Hát ő varázsolt el engem. Őmiatta lettem ilyen rút. Na megállj! – gondoltam magamban! Elhatároztam, hogy megölöm.

– Ez az egyetlen lehetőség – helyeselt Pácegresi, a zenész, aki annyira nem tudott furulyázni, hogy már nem is akart, a furulyája is tömör arany volt, lyuk se volt rajta.
Ettől kezdve mindennap edzettem, hogy legyőzhessem a hétfejű szörnyet. Hétfőn sárkánytejet ittam, kedden lándzsát szórtam, szerdán karddal hadakoztam, csütörtökön baloskával, pénteken péklapáttal, szombaton szablyával, vasárnap vassal, vérrel, vencsellővel.

Meg is erősödtem hamar, s egy éjszaka nekiindultam. Karddal, lándzsával, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellővel.

– Megöllek, gonosz szörny, megöllek, elvarázslóm – ropogtattam a fogaim között.

A talpam alatt rídogáltak a füvek. Csak mentem: bimm-bumm. Mit nekem füvek! A fejem felett recsegtek, sírdogáltak a fák. Csak mentem: dimm-dömm. Mit nekem fák! Az ég sóhajtozott, a föld nyöszörgött. Csak mentem: zitty-zutty. Mit nekem ég, mit nekem föld!
Hajnaltájt értem Csodaországba, még alig-alig pirkadt. De rátaláltam a hétfejűre. Ott aludt egy eukaliptuszfa alatt, be volt hunyva mind a tizennégy szeme.

Nosza, nekiestem. Sutty, levágtam az első fejét – mintha egy húr pattant volna el, földtől holdig érő, megzengett a világ. Fölébredt persze, álmélkodva bámult rám tizenkét szemével. Nem kíméltem, nyissz, levágtam a második fejét is! Illatok szabadultak el ekkor, kikerics, fodormenta, kakukkfű, orgona és nárcisz illata. Felém nyúlt, meg akart fogni. De nem hagytam magam. Dolgoztam keményen a karddal, lándzsával, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellővel.

Lehullt a harmadik feje is – források, csermelyek bugyogtak fel egy pillanatra.

A negyedik is – aranyhajfonatok libbentek s tűntek el a fák közt.

Az ötödik is – felcsilingeltek s elhaltak szánhúzó lovak téli csengettyűi.

A hatodikat nagyon féltette, húzta, óvta, de nem menekült. Lenyisszantottam. Harang szólalt meg akkor, sok békességes harang. Egyre halkabban, egyre halkabban…

De akkor, jaj, elkapott! Szorosan magához ölelt, mozdulni se tudtam. A fejem épp a mellére szorult, hallottam a szívdobbanásait. Kopp-kopp – dobogott a szíve. És azt kérdezte tőlem:

– Mit vétettem én neked, ember fia?

– Megölhetsz – mondtam neki –, szétroppanthatsz. De akkor is jól tettem, amit tettem, mert ilyen csúnyává varázsoltál. Én vagyok a legcsúnyább ember a földön.
Fölpillantottam, megláttam a szemét. Fénylett a szeme, mint a szép távoli csillag. Megláttam az arcát. Tavak jóságos tükre, föld barna nyugalma, templomok békéje, májusi rétek szépsége – ilyen volt az arca.

– Te bolond, te bolond – mondta kedvesen. Megcsókolt jobbról, megcsókolt balról, megcirógatott.

Ez nem öl meg engem, ez nem varázsolt el engem, ez nem bánt engem, ez szeret engem. És már sírtam is; te úristen, hat fejét levágtam!

Elengedett. A szeme tükrében megláttam magam. A lábam egyenes volt, a hasam sima, a fejem hosszúkás, nem voltam se bandzsa, se lapátfülű, se tyúkmellű, se harcsaszájú.
Térdre estem előtte.

– Nem érdemlem én ezt – mondtam neki –, változtass vissza rúttá. Hiszen hat fejed levágtam. Jaj, csak visszaragaszthatnám!

Rázta a fejét, hogy nem lehet. Mosolygott. Ekkor kelt föl a nap, rásütött. Akkor jöttem rá, hogy hiszen a Hétfejű Tündért akartam megölni, a világ legjóságosabb tündérét. Balga ésszel hat fejét levágtam.

Mi lesz, ha ez az egy feje is elvész?

– Engedd meg, hogy a testőröd legyek, engedd meg, hogy őrizzelek – mondtam neki.

Bólintott.

Soha többé nem mentem vissza Rácpácegresre, ott maradtam a tündért vigyázni.
Őrzöm őt ma is, lándzsával, karddal, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellővel.

Ne is próbáljatok rossz szándékkal közeledni hozzá! Nem engedhetem bántani.
Mert egy bolond levágta hat fejét, csak egy maradt neki. Erre az egyre vigyázzunk hát mindannyian. Lándzsával, karddal, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellővel. És szeretettel.

A pedagógus mesél

A pedagógus meséljen! Színesen, izgalmasan, láttatóan. Legszívesebben azt mondanám, hogy a tanító fejből meséljen, ahogy az anyukák vagy a mesemondók szoktak. A szöveget ne is nézze! Majd csak az olvasásnál.

Fessék meg a hős lelkiállapotát négy képben

A mesemondás, illetve a mesehallgatás után kapjanak rajzlapot és színes ceruzát, mindenféle színűt, s kérjük meg őket, hogy színekben fejezzék ki a mesehős hangulatváltozásait. Négy képben.

  1. Amikor a kisfiú rútnak tartja magát, és haragszik a világra.
  2. Amikor elszántan és gyilkos indulattal készíti magát a harcra, hogy megölje a tündért.
  3. Amikor rádöbben, hogy rosszul ismerte önmagát, amikor elkezdi a bűntudat gyötörni: a tündér nem ellenség, s ő azt pusztította, aki őt szereti.
  4. Amikor szívét eltölti a hála és a szeretet, s a tündér védelmezőjévé válik.

Szakaszos olvasás négy megszakítással

1. Önismereti játék

Végszó: „Mi végre? Ki végre?” Önismereti játékkal folytathatjuk az órát. Van-e olyan külső tulajdonságod, amit nem szeretsz magadban, ami miatt szorongsz, ha a társaid között vagy? Ezt kérdezhetjük. Alkossunk kört! A kör közepén egy tündérzsák. Ide dobjuk be azt a tulajdonságunkat, melyet nem szeretünk magunkban, s innen vehetjük fel azt, amit hiányolunk magunkban. Elindul a játék, mindenki megszólalhat, egymás után. Akinek nincs mondandója, hallgat. Kezdheti a tanító is a maga nemszeretem tulajdonságával. Jó volna, ha elkezdődne az önmagunk felé fordulás. A hétfejű tündér nyomán a behelyettesítés.

2. Kötött mondatkezdés

Végszó: „Mit nekem föld.” Rácegresire és Pácegresire irányítjuk a figyelmet, kötött mondatkezdésű szöveggel: „Azt gondolom, azért hallgat a kisfiú Pácegresire és nem Rácegresire, mert…” (A mondatot folytatni nem könnyű, ám ha kínlódunk is, nagy igazságok felismeréséhez juthatunk. A pedagógus a körben maga is megszólal, amikor azt a legalkalmasabbnak látja.)

3. Kiscsoportos munka

Végszó: „Én vagyok a legcsúnyább ember a földön.” Kiscsoportos megbeszélés során fogalmazzák meg, miért nem vette észre a mesehős fiú, miközben kaszabolta a tündért, hogy rossz tanácsadóra hallgatott! Szónoki beszéd vagy előadás formában fogalmazzák meg véleményüket! Minden csoportból egyvalaki legyen a szereplő! Őt készítsék fel a többiek az osztály előtt való szereplésre! A pedagógus a közmondás és szólásmondás gyűjteményből kiválaszthatja azokat a szövegeket, melyek az indulat, a düh kártékonyságával kapcsolatosak. Ossza ki azokat a csoportok között, s az ő feladatuk legyen dönteni, mely szólások, közmondások illenek leginkább a Lázár Ervin-mese harmadik részéhez! Indokoljanak is!

4. Kiemelések a szövegből

Végszó: „Mosolygott.” A legfontosabb erények közé tartozik szerintünk a bűnbánat és a megbocsátás.
Húzzák alá azokat a kifejezéseket, mondatokat, melyek azt jelzik, hogy a fiú megbánta tettét, és a tündér megbocsátott! Két hasábban le is írható. Például a bűnbánathoz: sír, nem érdemlem meg, hogy széppé tettél, térdre esik; a megbocsátáshoz: fénylett a szeme, mosolygott.

Megjegyzés

A befejező rész megérdemli, hogy éljünk az oratorikus színjátéknak azzal az eszközével, amikor a szólista közlő szövegét késleltetve visszhangozza a közösség. Ebben az esetben a pedagógus az előmondó, s az osztály a kórus. A tanító emelt hangon, tagoltan beszél. Az egész valamiféle fogadalomtételhez hasonlít majd, s nincs kizárva a katartikus hatás sem.

Amikor én vezettem az órát, mindenki odament ahhoz a társához, akit, úgy gondolta, a közelmúltban megbántott. A kézfogásban – elképzelés szerint – a bocsánatkérés és a megbocsátás is benne volt. Én sem maradtam ki.

Debreczeni Tibor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2021.03.08.
Szegregáció vagy integráció…? Petrikné Jánossy Csilla írása
Vizsgálódásunk tárgya: a segítségre, támogatásra szorulók, azaz a különleges figyelmet igénylők, az SNI-sek, a részképességzavarral élők helyzete. A többségi, a köznyelv szerint „...
(Forrás: tani-tani online)
--
2021.03.08.
Modernizációba kényszerítve
2019-ben hozta létre a magyar kormány az első vagyonkezelő alapítványt, melyből kísérleti jelleggel a Budapesti Corvinus Egyetem intézményi modellváltását finanszírozta. Az alapítványi...
(Forrás: Drót.eu)
--
2021.03.08.
Csikorog a KRÉTA az általános digitális oktatás első napján
NEM ELŐSZÖR VAN GOND A KRÉTA-RENDSZERREL. Februárban is többször tört borsot a tanárok orra alá. Ez akkor és most is azért okoz a szokásosnál nagyobb kellemetlenséget a pedagógusoknak é...
(Forrás: index)
--
2021.03.08.
Az iskolaőröknek nem jár home office
Az iskolaőrök zöme az online oktatás idején is bejár dolgozni, néhányukat ideiglenesen másik iskolába vezényelték vagy a helyi kapitányságon kaptak megbízást – tudta meg a rendőrsé...
(Forrás: Népszava)
--
2021.03.08.
Dr. Sófi Gyula: A gyerekek 25–30 százalékának van pszichés gondja, és ezen a Covid tovább ront
Szorongás, halálfélelem, tisztálkodási kényszer – csak néhány olyan pszichés probléma, amely jelentősen gyakoribb lett a gyermekek és a serdülők között a járvány kezdete óta. Sófi...
(Forrás: hvg.hu)
--
2021.03.06.
Az óvodákban és iskolákban is lesz hétfőtől gyermekfelügyelet
Hétfőtől április 7-ig, a tavaszi szünet végéig bezárnak az óvodák, az iskolák pedig online oktatásra térnek át. A kormány mindenkit arra kér, hogy ha van erre módja, akkor otthon oldja...
(Forrás: telex)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció internet irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep