Török Ildikó

Az osztálykirándulás jó dolog, de…

Nem kell magyaráznom senkinek, hogy mit is jelent a diákként kiszakadni a családból, és az osztálytársakkal, tanárokkal egy-két-három napot eltölteni valahol máshol és másképp, mint ahogyan megszoktuk. Hosszú évek múltán is szívesen emlegetjük fel a sátorozást, bográcsozást, az éjszakai bátorságpróbát vagy a nagy beszélgetéseket, röhögéseket. Jó elővenni a Halászbástyán vagy a Balatonnál készült fotókat, feleleveníteni a sümegi lovagi tornát, a barlangfürdőzést vagy egy kellemes biciklis túrát a közeli tóhoz…

Az utóbbi években megváltoztak a feltételek: az osztálykirándulás önköltséges, tehát a szülők fizetik a kiadásokat, ezért nem is lehet kötelezővé tenni a tanulók számára a részvételt. A hiányzást a szülő igazolhatja. Az iskolák egy vagy két napot csatolnak általában valamelyik őszi vagy tavaszi hétvégéhez, így akár három- vagy négynaposra is bővíthető a program. Tanulmányi kirándulásról – elvileg – csak akkor lehet szó, ha az iskola pedagógiai programjában meghatározott tanulmányi feladatok teljesítése a cél. (Például hazánk nagy tájainak megismerése – és erről a kirándulásról történelmi, irodalmi, földrajzi vagy más szempontú beszámoló is készül.)

Az osztályfőnök, illetve a nevelőtestület is dönthet úgy, hogy egy vagy több tanulót kizár a kirándulás lehetőségéből – általában magatartási problémák miatt. A felnőttek (az osztályfőnök és a kísérő) átveszik a szülői ház felelősségét a kirándulás időtartamára, ez hosszabb kirándulás esetén többször huszonnégy órás szolgálatot jelent. Érthető, hogy csak azokat a diákokat viszik el, akikért valóban felelősséget tudnak vállalni.

Néhány éve tapasztaltam egy ifjúsági szálláshelyen, hogy három aprócska női tanerő hogyan próbál megfékezni és a faházakba terelni harminc erősen ittas szakközépiskolást az éjszaka közepén… Nem sikerült, így még négy másik csoport hallgathatta hajnalig „mulatozásukat”. Amikor kérdőre vontuk a kísérő pedagógusokat, azt mondták, hogy a vezetőség kötelezővé tette tanár és diák számára is a kirándulást. Szerencsére ma már ennek nem kell(ene) előfordulnia.

Ez a pár nap lehet kellemes emlék, életre szóló élmény, de rossz, kellemetlen történet is. Sok mindenen múlik, hogyan sikerül. Elsősorban a szervezésen és néhány alapvető szabály kialakításán és betartásán. Természetesen a legtökéletesebb előkészítés ellenére is adódhat váratlan helyzet. Csak saját élményeimből merítve: vakbélgyulladás az első napon mentővel, kórházzal; el nem állíthatónak tűnő orrvérzés az erdő közepén; háromnapos országos eső és jeges szél a faházas kempingben a Balaton partján; esetleg az osztályfőnök (vagyis a szerző) bénázása miatt lekésett busz; a feltartóztatott visegrádi hajó: az osztály fele a hajón, fele még a lefelé vezető lépcsőkön az ofővel és a jegyek árával… De nem is sorolom, mert valahogy mindent megoldottunk, hol sírva, hol nevetve. Ilyenkor jó, ha a kétségbeesett pedagógus megőrzi hidegvérét, és alkalmazkodik a helyzethez. Előfordult, hogy nagyobb tekintélyt vívtam ki egy törésgyanús kar szabályszerű sínbe tételével, mint korábbi irodalomóráimmal.

És mindenképpen legyen B tervünk is. A háromnapos esőt a vetélkedővel, kártyázással, activityvel, beszélgetéssel és egy jól sikerült jelmezbemutatóval éltük túl. Minden kiránduláson van nálunk elsősegélycsomag, és ma már nemcsak telefont, de GPS-t is vihetünk magunkkal.

Szerencsére a legtöbb kirándulást megússzuk hasonló helyzetek nélkül, viszont nem árt néhány közösen megfogalmazott, elfogadott, netán mindenki által aláírt, úti szerződést készíteni. Nem kell mindent szabályozni: legyen kevés, de fontos és betartható szabály. Íme néhány példa ezek közül:

• A tömegközlekedési eszközökön csendesen és udvariasan viselkedünk, és erre társainkat is figyelmeztetjük.
• Az erdőben vendégek vagyunk, ezért annak lakóit (növények, állatok) nem zavarjuk és nem bántjuk. Csendesen közlekedünk.
• Nem szemetelünk! (Mindig viszünk magunkkal zacskókat, amelyekbe a szemetet gyűjtjük.)
• Engedély nélkül nem hagyjuk el a szálláshely területét.
• Senki nem ronthatja el a többiek jókedvét (azaz nincs hisztizés, veszekedés, undokoskodás, verekedés stb.)! Felelősek vagyunk egymásért!

A szeszesitalra és a dohányzásra vonatkozó tiltásokat természetesen csak azokban az osztályokban kell megfogalmazni, ahol ezek egyáltalán megjelenhetnek.

Az osztálykirándulást szervezhetjük már egészen kicsikkel is projektként. Részt vehetnek a hely, az utazás, a programok, a látnivalók kiválasztásában. Felkészülhetnek idegenvezetéssel, játékos vetélkedővel. A jelszó: röviden és érdekesen! Figyeljünk arra, hogy a túl sok látnivaló épp olyan unalmas lehet, mint a túl sok szabadidő.

Szülőként mindig örültem, ha gyerekeim fáradtan a nyakamba borultak, és már mesélték is a kirándulás jobbnál jobb élményeit, és én is részesülhettem a két-három kalandos és vidám nap minden eseményében. Pedagógusként pedig az osztálytalálkozókon tapasztalom, hogy egy-egy jól sikerült kirándulásra milyen pontosan emlékeznek volt tanítványaim akár tizenöt-húsz év múlva is. Azt hiszem, mindenki tisztában van azzal, hogy ezeken a kirándulásokon nem feltétlenül ismeretbővítésre, mint inkább a közös élményekre, közösségformálásra van különleges lehetőségünk.

Tehát: Osztály! Kirándulás!

Török Ildikó