Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2009. augusztus 31. hétfő, 4:28
Címkék:

Képzelt riport egy „végvári”pedagógussal az új tanév kezdetén

– Hogyan telt a nyár?

– Köszönöm, jól. Iskolamentesen.

– Miért, máskor nyáron is dolgozik?

– Hivatalosan nem, de ahogy múlik a július, úgy vesz elő a nyugtalanság, készülődni kellene már. És előkészítem a tanmeneteket, tankönyveket, rakosgatok, pakolgatok, hogy mire kezdődik a tanév, minden készen álljon.
Ám idén: semmi iskola! Tele lelkiismeret-furdalással, de semmit nem dolgoztam. Nem tudtam. Nem bírtam. Lassan kifut alólam az iskolám, csak a „csalfa, vak remény” marad. Minden, amiben hittem, amiért dolgoztam, összedőlni látszik.

– ?

– Része lehettem egy olyan iskolának, amely innovatív, megújulni akaró, minden újra nyitott volt. Csodákat élhettem át. Napi tíz, tizenkét órákat dolgozhattam, de eszembe se jutott reklamálni a leterheltség miatt, mert amit csináltunk, az maga volt A SZAKMA. Egy számított: mi jó a gyereknek? És azt tettük. Életem legszebb korszaka volt.

– Csak volt? Miért a múlt idő?

– Mert vége. Iskolám ebben a formában már nem működik tovább. Napjai meg vannak számlálva. Még egy év, és vége.

– Ha ennyire kiváló munka folyt itt, miért szűnnek meg? Mert ez a helyzet, ha jól értem.

– Ezen én is sokat gondolkoztam. Arra a következtetésre jutottam, egy társadalmi problémát akartunk megoldani a pedagógia eszközeivel. Előreszaladtunk az időben. Az integráció egy idő után szegregációvá vált. Eleinte lassan, aztán szinte robbanásszerűen. A pedagógiai módszereinket elfogadták, értékelték a szülők, ám a „Tanító néni, nagyon meg vagyok elégedve magával, szereti a Pistike is a tanító nénit, de….” mondatokkal nem tudtunk mit kezdeni. Én személy szerint belehaltam. Borzasztó igazságtalannak érzem, hogy a munkám értékét az oktatást „igénybevevők” társadalmi helyzete, kultúrája alapján ítélik meg. Jó, amit csinálok, de sajnos…

– Kollégái hogyan élik meg ezt a helyzetet?

– Egymásba kapaszkodunk. Viszünk tovább mindent, ami átsegít a mindennapokon. A közös kis szertartásainkat, az odafigyelést a másikra. Ez maradt nekünk. Akik elmentek, mert el kellett menniük, fájó szívvel mentek. Sok szép emléket vittek magukkal.
Miközben készülődtem az alakuló értekezletre, fel akartam hívni egyik kolléganőmet. Ekkor tudatosult bennem, a telefonkönyvemet is át kell írni. Már nem érvényes. Már nem egy tantestület vagyunk. Ez volt az a pont, amikor megértettem, ennyi volt, vége.

– Mit vár az új tanévtől?

– Válasszuk ketté a kérdést. Mit várok és mit remélek? A központi elvonások miatt meg iskolám speciális helyzete miatt is nem sok jóra számítok. Dolgozom, munkámat ellenőrzik, minősítik, a dokumentációkat szigorúan számon kérik, a feltételeket a pénzügyi lehetőségek függvényében biztosítják. És mit remélek? Hogy megvalósul a VII. Nevelésügyi Kongresszus mottója: „Az oktatás közügy!” Nem úgy, hogy mindenki beszél róla, más szóval belebeszél, hanem végre mindenki megérti, a közoktatás minőségén múlik a jövőnk. Mindannyiunké. Reménykedem, hogy a huszonkilenc megfontolásra ajánlott gondolatból néhány megvalósul. Nekem szívügyem a 22. ajánlás.

– Miről szól?

– „Meg kell teremteni azokat a feltételeket, melyek vonzóvá teszik a pedagógus pályát annak érdekében, hogy azt a legkiválóbbak válasszák, és azon meg is maradjanak. Ez ma a magyar közoktatás kulcskérdése.” Én nagyon szeretem a szakmámat, de mostanában egyre gyakrabban elgondolkozom azon, meddig akarom még művelni. Meddig éri meg pedagógusnak maradni?

– Több pénzt akar?

– Ez a pálya nem elsősorban a pénzről szól. Persze, az anyagi megbecsülés is hiányzik. De aki igazán tanít, az nem tud „kicsit dolgozni”. A gyerek nem székláb, amit ha elrontok, kicserélem másikra. Azt hiszem, addig maradok a pályán, amíg úgy taníthatok, ahogy a lelkiismeretem diktálja. Amíg örömöm lelem benne. Ha szakmai kihívás minden nap. Ha érezhetem nap mint nap, hogy érdemes volt, érdekes volt, akkor igen, itt a helyem. Ha már mindezt nem érzem, nem vagyok pedagógus többé. Csak betanított munkás. Azt meg bárhol művelhetem.

– Mi a megoldás?

– Tőlem kérdezi? Ki vagyok én? Egy apró pont a végeken. Bár titokban gondolkodom a megoldáson. Csak úgy „játszásiból”. Az utóbbi évek kivételével mindig voltak főiskolás hallgatóim. Nagyon szerettem velük foglalkozni. Ha felkészültek voltak, azért, ha hebehurgyák, azért. Velük kellene kezdeni. Bár a 65 éves nyugdíjkorhatár jól betesz szegényeknek. Ott toporognak a tanári szoba ajtaja előtt, lesik a gyászjelentéseket, mert ha így folytatódik, csak kihalásos alapon lehet álláshoz jutni. Persze biztos jó lesz annak a huszonakárhány kis elsősnek, hogy engem látnak a reszkető kezemmel, járókeretemmel.
De tréfa nélkül: nem tudom, milyen mentális és fizikai állapotban leszek hatvanon túl. Talán ki kellene addigra dolgozni egy alkalmassági tesztet. Mert a tanítás, ha komolyan csináljuk, szászszázalékos embert kíván.

– Ha jönne egy jó tündér, mit kívánna tőle?

– Ha csak egyet kívánhatnék: ne kelljen megtagadnom az elveimet. Taníthassak hitem szerint. Akár hatvanöt éves koromig is… Folytathatom?
Ne vesszenek el az értékek. A jó, bárhol legyen is, ismertessék el. Szabolcsban, Somogyban, Vasban, bárhol. Higgye el a törvényalkotó, hogy a „végeken” is lehet értéket létrehozni.
Álmom egy nagy szakmai közösség, ahol mindenki teszi a dolgát. Ki mihez ért a legjobban. Tankönyvet ír, e-tananyagot fejleszt, tanít…, és közben millió interakció zajlik. Beszélgetünk egymással. Szakmai diskurzust folytatunk. Odafigyelünk egymás mondandójára. És a nyertes a gyerek. Végre olyan iskolába jár, amelyik valóban róla szól. Megvalósul a pedagógiai programok visszatérő mottója: „Iskolánk gyerekközpontú iskola”.

*

(A tanévkezdő tanácskozáson oly hévvel magyaráztam TÁMOP-os kolléganőnek a kompetenciaalapú oktatás szépségeit, mintha legalábbis még húsz boldog év állna előttem.)

Cs.K.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.11.22.
Digitális oktatás – áram és eszköz nélkül
Az őszi iskolabezárás sokak szerint borítékolható volt. Különböző pedagógus-szakszervezetek rendszeresen kérték a kormányt, hogy minél előbb zárják be az oktatási intézményeket. A...
(Forrás: index)
--
2020.11.22.
Attól, hogy valami kényelmetlen, még nem trauma!
Valóban, változtatni a megszokott életformán kényelmeltlen: sok dolgot nem lehet rutinból csinálni, új szokásokat kell kialakítani, másféle kihívásokkal kell szembenézni. Kényelmetlen,...
(Forrás: alterkata)
--
2020.11.22.
Dacolunk a trenddel: maszkot erőltetnek a fogyatékkal élőkre is
Hiába sok esetben megoldhatatlan feladat számukra a kötelező maszkhasználat, az operatív törzs elutasította az autisták, illetve a súlyos értelmi fogyatékossággal élők hozzátartozóinak...
(Forrás: index)
--
2020.11.22.
Csapó Benő: Évekig tarthat behozni a diákok lemaradását, amit a távoktatás okoz
Csapó Benő, az SZTE Neveléstudományi Intézetének egyetemi tanára szerint a tavaszi távoktatás miatt Magyarországon is van lemaradás, és bár pontos eredményeket csak 2–3 éve múlva kapnak...
(Forrás: szeged.hu)
--
2020.11.21.
Tantermen kívüli digitális oktatás. Braun József írása
2020. március 12-én az a sajátos és – csak különféle katasztrófák idejéről ismerős – helyzet adódott, hogy egyik napról a másikra, péntekről hétfőre sutba kellett vágni szinte...
(Forrás: Tani-tani online)
--
2020.11.21.
A gyermekeknek joguk van a szeretetteljes élethez
Az ENSZ Közgyűlése 1959. november 20-án fogadta el a Gyermekek Jogairól szóló Nyilatkozatot. A dokumentum megfogalmazta többek között az állampolgársághoz, a névhez, vagy az oktatáshoz...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep