Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2022. január 23. vasárnap, 18:03

L. Ritók Nóra filmajánlója: A Remény iskolája

A héten zajlik a Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál a fővárosban és néhány vidék városban is. (Három, az eseményen vetített filmről jelentettünk meg korábban ajánlást a honlapunkon. A Remény iskolája című film nagykövete L. Ritók Nóra, őt, a téma avatott szakértőjét kértük meg arra, hogy írjon nekünk erről a filmről.

A marokkói sivatag végtelenjében, ahol se közel, se távol egy teremtett lélek, egy agyagkunyhó árválkodik. Meglepő módon az épület mégsem elhagyatott. Minden nap megtelik élettel, ugyanis a kietlen környék egyetlen iskolája működik benne. Se víz, se villany, persze WC sem – arra ott a sivatag. Az iskola tizenegy kis tanulója egy kihalóban lévő nomád törzs családjainak tagja, egy olyan vidéken, ahova egykor az eső hozott életet, mostanra azonban egyre nagyobb teret hódít a szárazság, és egyre kevesebb az életet adó víz. A 13 éves Miloud tíz kilométert gyalogol reggelente az iskoláig – ha apja épp hajlandó őt nélkülözni az állatok ellátásában. Fatima 12 éves, reggelente anyukája kíséri el a többórás útra, miután sikerült meggyőzni a rokonságot, hogy egy lány számára is fontos az írni-olvasni tudás. A 10 éves Mohamed abban a kivételes helyzetben van, hogy egy roncs biciklin kerekezhet az iskolába. A gyermekek és fiatal, áldozatkész tanáruk közösen próbálnak harcolni az embert próbáló körülmények között a túlélésért.

Felkértek ennek a remek filmnek a nagykövetévé a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon, amit örömmel elfogadtam. Már a cím miatt is. Remény, iskola… ezek nálam is alapfogalmak a gyerekszegénység elleni munkában.

Izgatottan néztem meg a filmet, ami azóta is dolgozik bennem, elgondolkodtató kérdések maradtak utána, melyekre keresem a választ. 

A dokumentumfilm a marokkói sivatagban azt mutatja be, mit jelent az iskola egy nomád törzs gyermekeinek életében. Megrázó, egyben elgondolkodtató a gyerekek erőfeszítése azért, hogy megtanuljanak írni-olvasni. Ezt érezhetjük a tanárukkal kapcsolatban is, aki velük együtt küzd azért, hogy a semmiben tudást adjon nekik, olyat, amivel másféle életutat futhatnak be, mint a szüleik. Nincs áram, víz, wc, könyvek, szemléltetőeszközök, semmi. A ház árnyékban, a földön ülve, a kiporciózott  ivóvízre és ételre türelmesen várnak szünetben a gyerekek. A két labda, amit kaptak, az egyetlen játék, amit önfeledten vesznek birtokba. Lelkesen tornáznak, a legyalogolt kilométerek után is.

A gyerekek munkához szokottak, szegények, és tanulni akarnak. Mindenáron.

Más világ. Mikor megnéztem, ez volt az első gondolatom. Aztán próbáltam párhuzamot vonni azokkal a gyerekekkel, akiket itthon halmozottan hátrányos helyzetűnek hívunk. Akik reménytelen helyzetben élnek szintén… mégsem tudom elképzelni, hogy naponta bármelyikük tíz kilométert gyalogoljon azért, hogy a mai iskolarendszerben megtanuljon olvasni. Vajon miért nincs meg ez a motiváció? Mi változott, mikor, és miért?

Talán a szegénység szintje miatt más? Vagy a szülők mások? Vagy más a kultúra? Más a remény?

Itthon is voltak ilyen történetek, egy másik korban. Apámék pl. tizenegyen voltak testvérek. A családból egy fiút taníttattak, a nagybátyámat. Ennyire futotta. Apám maradt a tanyán, a bivalyokkal. Felnőttként kellett bepótolnia azt, amiből neki gyerekként nem jutott. Akkoriban a tanyasi iskolák gyerekei is gyalogoltak, hóban, sárban, és nem volt kérdés, hogy mennek-e iskolába vagy sem. 

Vagy talán azért mentek, mert ha otthon maradtak, akkor dolgozni kellett nekik? Nem hiszem. Ez szerintem azonos, régen a vidéki gyerekek életének természetes része volt nálunk is a munka. És bizony előfordult ekkor nálunk is, mint ami a filmben: az apa nem engedte az iskolába a fiút, mert dolgoznia kellett. Hiába akart menni. Vannak a kapcsolatrendszerünkben most is olyan szülők, akik azért nem tudták befejezni az általános iskolát, mert otthon kellett maradniuk a kisebbekre vigyázni, vagy dolgozni.

Most, itthon sokat küzdünk a hiányzásokkal. Lekési a buszt, mert elaludt. Nem akar menni, hasfájásra, fejfájásra panaszkodik, otthon marad. Vagy csak közli, hogy nem megy és kész. Mindegy, ha megvonják a családi pótlékot. Akkor sem akar menni.  A szülő meg elfogadja. Azt mondja, ő se szeretett iskolába járni. Ő is kimaradt, mégis itt van. Hiába mondjuk, hogy mennyire fontos a tanulás. A válasz az, hogy tudja ő is. De ha nem akar menni, mit csináljon vele? Nem ütheti agyon.

Talán a marokkói iskolát jobban szeretik a gyerekek? Hiszen semmi sincs az agyagkunyhóban, csak a rossz padok és a tábla. Ehhez képest a mi iskoláink, még a szegregáltak is, szuperül felszereltek. Igaz, ahol nincs összehasonlítási alap, ott azt veszik természetesnek, ami adott. Akkor talán a tanár személye? Tény, hogy az ő tanáruk rendkívül elhivatott, hiszen olyan életformát választ a semmi közepén, amit nem sokan vállalnának be. De hát nálunk is vannak elhivatott tanárok, karizmatikusak… mégsem tudnak ekkora motivációt ébreszteni a gyerekekben.

Talán a gyerekközösség miatt mennek? Az egymástól távol élő nomád családok ritkán találkoznak, és a kortárs csoport vonzása ennyire erős?

Vagy oda nem ért még el a fogyasztói világ hatása? Igaz, hogy másképp van jelen, de ott van, látható ez a piaci jelenetben, amikor biciklit vásárolnak. Bár kétségtelen, hogy a sivatagban nincs túlfogyasztás, nincsenek fölösleges tárgyak, más az élettér, és ebben más a szocializáció.

Vajon mi adja a felismerést a gyerekeknek, hogy ez a jó út, a tanulás és nem otthon maradni a kecskék mellett? Mi adja az anyának az erőt, hogy szembeszegüljön a hagyományokkal, és kiharcolja a rokonságban, hogy 12 éves lánya is megtanuljon írni, olvasni? Pedig itt a tradíciók sokkal erősebben élnek, mint nálunk.

Más világ. Mintha más kor lenne, pedig ez is a 21. század. Valamikor nálunk is voltak ilyen történetek. Valamikor a remény egy másfajta életre összekapcsolódott a tanulással. Mikor elérhetetlen volt sokaknak.

Sokat töprengtem ezen… és azt hiszem, mégis tudom értelmezni egy vonalon. A nomád közösség sem homogén, hiszen van, aki nem akarja a munkából elengedni a gyereket, vagy, mert azt gondolja, a nagylánynak otthon a helye… de a többség akarja az iskolát. A felnőtt közösség akaratából van ott a tanár, és mennek oda a gyerekek. A felnőttek közös értékrendje és döntése az iskola mellett meghatározó. Ez az alulról szerveződés. Ez az igazi motivációs alap.

Mi viszont elvesztettük a kapcsolódást a szülők közössége és az iskola között. A generációs szegénységben elvesztettük a közösségeket is. Kívülről adunk egy iskolarendszert, központi irányítással, amibe nincs beleszólásuk. Amit nem éreznek magukénak. Ahová behívatják őket, ha rossz a gyerek. Gyerekszerepben kezeli a szülőket a mai iskolarendszer. A tanárokat pedig végrehajtó szerepbe tette. Ebből nehéz erős motivációt építeni.

És ezt mi generációk óta így szervezzük. A leszakadó társadalmi csoportok mostani szülei ugyanebben a hatásban nőttek fel. Ugyanebben a rajtuk kívül álló, tankötelezettségi kényszerrel működtetett, rájuk, az életükre és a lehetőségeikre nem építő iskolarendszerben. Ami ráadásul nem adott nekik sem elég tudást, hogy a világot értsék. Hogy magukévá tehessék a gondolatot: a tanulás jövőt ad a gyerekeiknek, olyat, ami nem lesz azonos a szülők életútjával.

Talán itt a baj. Talán újra kellene gondolni ezt is.

Újratervezni, lehetőséget adni azoknak, akik képesek az adott közösségekre építeni egy-egy iskolát. Amit magukénak éreznek. Amiért erőfeszítést tesznek. A szülők és a gyerekek is. Persze ehhez előbb közösség kell. Kellene. Nagyon kellene.

Kapcsolódó linkek

BIDF | Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál

Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál – Filmajánló | OFOE (osztalyfonok.hu)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2022.05.26.
Ezerforintos jutalmat kapnak a tanárok pedagógusnapra
„Ereszd el a hajam! Lesz ám bulika!” – írta Facebook-oldalán a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) arra reagálva, hogy ezer per főből kell kihozni egy „méltó összejövetelt...
(Forrás: index)
--
2022.05.24.
Felmondott a pedagógus, akinek kiállása elindította a polgári engedetlenségi mozgalmat
„A feleségem is pedagógus, tehát időről időre beszélgetünk arról, hogy elsősorban a pénzügyi okok miatt előbb-utóbb valamelyikünknek olyan állás után kell néznie, ahol azért anyagilag...
(Forrás: 444.hu)
--
2022.05.24.
PDSZ: Tíz év múlva a tanárok fele eltűnhet a rendszerből – az iskola már gyerekmegőrzésre sem lesz alkalmas
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete az elmúlt hetekben készített online felmérést az oktatásban tapasztalható szakemberhiányról. „Ideális esetben arra a kérdésünkre, hogy a válaszad...
(Forrás: hvg.hu)
--
2022.05.24.
Pintér Sándor annyit beszél a rendről, hogy a pedagógusok elkezdtek aggódni
Semmilyen szakmai indoka nincs annak, hogy a köznevelés a BM fennhatósága alá kerüljön – hangsúlyozza Radó Péter oktatáskutató is. Ő úgy véli, nem az történik, hogy a kormányzat el...
(Forrás: hvg.hu)
--
2022.05.22.
Centenáriumi falujárás Kodály népdalgyűjtő útjainak emlékezetére. Dinyés Soma, Körber Katalin és Walter Judit írása
Éppen száz esztendeje, hogy Kodály Zoltán emlékezetes népdalgyűjtő útjaira sor került. A modern magyar zeneélet, nem kevésbé a XX. századi énektanítás meghatározó műveit jegyezhette...
(Forrás: tani-tani online)
--
2022.05.22.
Totyik Tamás: meddig lehet a hivatástudatra hivatkozni, meddig lehet azzal visszaélni?
A Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) azt tartotta volna fontosnak, hogy az oktatás egésze egységes rendszerben, egy tárcánál legyen. Ebből a szempontból másodlagos kérdés, hogy a minisztert...
(Forrás: hírklikk)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógia pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep