Konfliktuskezelés – az iskolában

Az óra menete

I. Bevezető játék

Mennyire figyelsz a másikra? A csoport tagjai nagy körben állva, némán, szemkontaktussal párt választanak maguknak. A kialakult párok a mutatóujjuk közé hurkapálcát fognak, és a hurkapálcát megtartva követik egymás mozdulatait. Lassan haladhatnak is a teremben, a lényeg, hogy ne essen le a hurkapálca, és érezzék, amikor a párjuk átvenné a mozdulatok irányítását. Ha a párok kevésbé gyakorlottak az ilyen játékokban, 2-3 percig az egyikük, azután a másikuk irányítsa a mozdulatokat. Ha módunkban áll, halk zene szólhat a gyakorlat alatt. A játék végén a tanulók nagycsoportban osszák meg tapasztalataikat arról, milyen érzés volt irányítani, mire kellett figyelniük, és milyen volt a párjuk mozdulatait követni.

II. Ráhangolódás

A tanulók a korábban kihelyezett négy, konfliktust ábrázoló kép egyike mellé állnak (sarkok-módszer), a képek közül érdeklődésük szerint így válasszanak. Kezdeményezzünk a csoportokban beszélgetést arról, vajon milyen konfliktust ábrázolhatnak a képek, kik lehetnek azok, akik részt vesznek benne, és milyen kifejlet, megoldás irányába mutatnak a mozdulatok, arckifejezések. A tanulók a megbeszéléskor bátran használják a fantáziájukat. A beszélgetéshez a gyerekek a székeket a csoportmunkának megfelelően rendezzék. A kialakult véleményeket egy szószóló ismertesse a nagycsoporttal, alkalmazhatjuk a csoport-szóforgó módszerét.

III. Problémafelvetés

A korábban együtt dolgozó párok álljanak fel egymással szemben két csoportban. A kialakult két sor két csoportot fog alkotni. Üljön le a két csoport egymástól elkülönülve. Olvassuk fel a tanulóknak a Piroska és a farkas történetének modern változatát (1. melléklet). Kérjük meg őket, válasszanak, melyik szereplő nézeteit hangosítanák ki, és ebben állapodjunk meg! A csoport dolgozza ki, milyen módon, milyen érvekkel érné el, hogy az ő nézőpontjuknak megfelelően rendezzék a konfliktust. Válasszanak szószólót maguk közül, aki mindenben követi majd a csoport utasításait, de legfőképpen törekedjék a győzelemre.

A játék után nagycsoportban beszélgessünk arról, hogyan alakult a konfliktus, sikerült-e megoldani a problémát, hogyan érzik magukat a szereplők, meg van-e elégedve a csoport az eredménnyel. Beszéljük meg, melyek ennek az eljárásnak, melyet a versengés jellemez, fő vonásai, az előnyei, a hátrányai.

Ha nagyon bevonódott a csoport a játékba, a beszélgetéssel segítsük az ellentétek, esetleges indulatok elsimítását.

IV. Beszélgetés a konfliktuskezelés különböző módjairól

Keresse meg mindenki a „Sarkok” játékban kialakult csoportját. Kérjük meg a „Versengő” csoportot, dolgozza ki, mi lenne a „Problémamegoldó” konfliktuskezelési eljárásnak megfelelő megoldás a történet megnyugtató befejezéséhez. A másik három csoport a saját választásának megfelelően dolgozza ki az elkerülő, kompromisszumkereső, alkalmazkodó konfliktuskezelési módszert, az imént megismert történetet felhasználva. Megoldásaikat ismertessék a nagycsoporttal (2. melléklet).

Kezdeményezzünk beszélgetést arról, vajon melyik esetben milyen módszer alkalmazása segítheti a konfliktusok mindenki számára megnyugtató rendezését, mi lehet a szerepe a konfliktusok megoldásában a közvetítőnek (mediátornak) (3. melléklet).

V. Levezető játék

Kígyójáték. A csoportból egy ember kimegy. Addig a csoport tagjai sort alkotnak, és egymás kezét megfogva, el nem engedve úgy összetekerednek, hogy egymás megfogott kezei alatt és felett is átbújhatnak. A játékban innentől kezdve nem szabad megszólalni. A bejövő csoporttagnak úgy kell kibogoznia a kígyót, hogy a tagok nem engedhetik el egymás kezét. Válthat közben nézőpontot: székre állhat, úgy nézhet a csoportra, próbálgathatja a megoldásokat, de csak úgy dolgozhat, hogy az a csoporttagok számára ne legyen kellemetlen érzés.

VI. Befejező beszélgetés

Beszélgessünk nagy körben arról, hogy milyen konfliktuskezelési eljárásokat ismertek meg a foglalkozás során a tanulók. Mi a szerepe a közvetítőnek a konfliktusok lehetséges megoldásában, és mit jelent, ha a problémától kicsit eltávolodva, nézőpontot váltva tekintünk rá, miközben az abban részt vevők komfortérzésére is ügyelünk.

A feldolgozás tapasztalatai

A foglalkozást aktuális konfliktushelyzetben is alkalmazhatjuk, de ügyeljünk arra, hogy ne érezzék a tanulók túl direktnek.

Várható eredmények

A tanulók sajátélmény segítségével megismerik a konfliktusok kezelésének öt módját, megbeszélik, hogy nem minden esetben célravezető mindegyik megoldás. A problémamegoldó konfliktuskezelés előnyei, a közvetítői eljárás bevezetése.

Várható nehézségek

A játékok folyamán az indulatok, érzések áramlására célszerű folyamatosan ügyelni, és azokat kezelni. A játékok folyamán a testi kontaktust nem szívesen vállaló tanulók érzékenységére legyünk tekintettel. Érdemes összeszokott, egymást jól ismerő csoporttal megvalósítanunk a foglalkozást, vagy a jelenlegit néhány, hasonló módon megtartott foglalkozás előzze meg.

Felhasznált irodalom

(A fenti foglalkozás-leírás az OFOE óraterv-pályázatára érkezett írás szerkesztett változata.)

Mellékletek

1. melléklet

A régi történet mára megváltozott. Piroska kis faluja, ahol az édesanyjával lakott, várossá vált. Az erdő pedig, ahol a farkas élt, emiatt egyre kisebb és kisebb lett. A városban hatalmas házak épültek, mind beljebb terjeszkedtek a hajdani erdőbe, ezzel csökkentve a farkasok vadászterületét. Az erdő zsugorodása egyre jobban veszélyeztette a farkasok megélhetését. Közben a farkasok is szaporodtak. Mind nagyobb hordájuk egyre nagyobb vadászterületet igényelt volna. Fogyott az élelmük, ezért be-betörtek az emberek portáira, akik félelmükben fegyvert akartak ragadni. A farkasok is megfogadták, hogy nem hagyják magukat: akaratuknak érvényt szereznek. Az emberek és a farkasok is összegyűltek, és szószólót választottak maguknak, aki érdekeiket képviseli egy mindent eldöntő tárgyaláson.

2. melléklet

Problémamegoldó: Az ilyen megközelítés szerint az a cél, hogy a konfliktust a benne résztvevők megoldják, megkeressék a kölcsönös előnyöket. Optimisták és együttműködőek. Kifejezéseik: meg tudjuk oldani; együtt könnyebb.

Elkerülő: Nem szeretik a konfliktusokat. Lehetőleg nem ütköznek. Inkább elkerülik a konfliktust, magatartásukkal valójában tagadják annak meglétét. Szemléletmódjukat a nem éri meg; nincs értelme kifejezések érzékeltetik a legjobban.

Kompromisszumkereső: A kompromisszumos megoldást választók a nyereség mellett eleve számolnak veszteséggel is. Gyakorlatiasak, az eredményre koncentrálnak, de néha ott is kompromisszumot kötnek, ahol akár harcolni is lehetne.

Alkalmazkodó: Számukra az a fontos, hogy a jó viszony megmaradjon, szándékuk a harc, a kellemetlenségek elkerülése. Számukra nem olyan fontos, hogy igazuk legyen, inkább a velük szemben támasztott követelményekhez, elvárásokhoz alkalmazkodnak.

3. melléklet

A közvetítő (mediátor) szerepe a konfliktusok megoldásában

Érdekeinket nem minden esetben célszerű mindenáron képviselni. Például azonnali döntést kívánó vészhelyzetben, vagy akkor, ha a konfrontációtól megoldás nem várható, nem érdemes konfliktusba kerülni másokkal. Ugyanakkor az állandó elkerülés önmagunk feladásához vezethet, és az érdekeinkről való lemondás hosszú távon rossz választás lehet.

Ha a konfrontáció vagy a feladás nem hoz megoldást, és mások, vagy a magunk érdekeit is figyelembe kell vennünk, érdemes szakemberhez, mediátorhoz fordulni, aki segít a kölcsönös érdekek megkeresésében és rendelkezik a probléma megoldásához szükséges szakértelemmel.

A mediátor független szakember, aki jártas a konfliktuskezelésben, és egy speciális eljárás, a mediáció segítségével elősegíti a vitában álló felek számára kölcsönösen elfogadható megoldások megkeresését és kimunkálását.