Helyzetjelentés a választást követő napon L. Ritók Nórától

Eljött a ma reggel is, és az élet megy tovább.

Én minden választásnál a változás lehetőségére szavaztam, mert amiben dolgozom, az állam működési hézagait jelenti, ebben épül a szegénység, generációk óta. És én mindig vártam a jobb problémakezelés lehetőségét…

De függetlenül az eredményektől, minden választás után dolgoznunk kellett és kell tovább, abban a rendszerben, amit a többség akar, most ebben, amiben korábban is. Ebben kell képviselni a gyerekszegénység ügyét, megpróbálni mérsékelni a gyűlölködést, segíteni tovább, és próbálni hatni a rendszerre is, ahogy bírunk, ahogy lehet. Harc ez, eddig is az volt, ezután sem lesz könnyebb. Nem fogunk eltérni a céljainktól, sem a kommunikációnktól, így a hibajelzésektől sem.

Most, ahogy ezt előre tudtam, kapom a lehangoló, ingerült leveleket, üzeneteket, látom a visszavont rendszeres utalást is már valakitől.

A szokásos tartalmak, mint négy éve, hogy miattatok, a vidék és a szegények miatt vesztettük el a választást, mert ti nem vagytok képesek hatni rájuk, pont a legszegényebbek szavazták meg, miért nem használtátok a manipulálást ti is, finomkodtok itt a tisztességes eszközökkel, ahelyett, hogy megmondanátok nekik, mi a helyzet, stb…

Megint itt vagyunk, mintha ennyi lenne: megmondani nekik, és kész.

Mások közlik, hogy befejezték a segítő civil szervezetek támogatását, eddig barom módon megtették, de most már vége. Kérjek ezután én is, és ők is segítséget az újra megszavazott döntéshozóktól, tőlük ne várjak többé semmit, dögöljön éhen, aki ennyire megvezethető. Majd, ha nagyon éhesek lesznek, fellázadnak, és akkor talán történik valami, de ők ehhez nem asszisztálnak többé.

Nehéz ilyenkor, mert úgy érzem, semmit sem sikerült megértetnem a szegénységben élők tudatállapotáról, világlátásáról, a sebezhetőségükről, hiába próbálom évek óta. Most hibáztatnak minket is, őket is, és azt gondolják, olyan helyzetet kell teremteni, amiben majd ők fognak megmozdulni, mert segítség nélkül rákényszerülnek.

Az a baj azonban ebben, hogy így pont azoknak a nyakába van nyomva az egész, akik pont azért ilyen viszonyulással vannak, mert a rendszer ilyen, így működik, ilyen esélyteremtéssel és ilyen befolyásolási rendszerrel. Szóval, tőlük azt várni, hogy majd ők az igazukért kiállnak, nem lehet. Aki pedig azt gondolja, majd a lázadás lesz a megoldás, nekik mondom, hogy abban épp úgy manipulálhatók lesznek, mint most. És ez igazán veszélyes eszköz lehet, bárki kezében.

Az igazság, nos, most talán pontosan látszik, mennyire szubjektív kategória. Mindenki a saját érdekei szerint érez valamit igazságosnak, vagy igazságtalannak.

Most pont került valamire, egy rendszerre, és ebben kell dolgozni tovább. Tudásunk, lelkiismeretünk szerint tenni kell tovább a dolgunkat. A gyerekekért, akiket nem lehet magukra hagyni. Akik végképp nem tehetnek semmiről.

Az út, amit elkezdtünk velük, még hosszú. Olyan viszonyulásokat kell megtörni, amelyek a szegénység és a tudatlanság épített, és amit a mindenkori politikai hatalom és a fogyasztói világ formál.

Érdekképviselet? Majd talán egyszer… közülük is lehet. Addig azonban nekünk kell próbálni a fejlesztésük mellett képviselni az ügyüket a társadalomban.

Mi ezt visszük tovább. Aki ezt érti, és tud a világ fenntartható fejlődéséről így is gondolkodni, az segít minket továbbra is. Aki pedig dühében most minket és a szegényeket támadja, nekik csak annyit tudok mondani, hogy ebből így, ahogy ők képzelik, nem lesz kiút. Az indulat sosem jó tanácsadó.

Talán ez lenne most a legfontosabb. Az indulatok kivezetése, (a bosszúállásé is), és a higgadt továbbgondolás. Az élet ugyanis megy tovább. Ugyanazokkal a terhekkel, mint eddig.

Próbáljunk megbirkózni vele!

 „Nóráék egy évtizede csinálják, az eredmény ezen a téren nulla.”– írja valaki egy kommentben.

Nem nulla.

De a politikai tudatosság egy, a fejlesztés végén teljesülő cél lehet csak. Mert meg kell előznie másféle tudatosságnak, tudásnak, ami hiányzik.

Ilyenekre gondolok például (talán még a sorrend is megfelelő):

• alapkészségek (értő olvasás), hogy akarjanak híreket olvasni, és különbséget tudjanak tenni az álhírek és a valós információk között
• az önfenntartás tudatossága (tervezhető mindennapok, szükségletek)
• a pénzügyi tudatosság (ellenállás a fogyasztói világ üzeneteinek)
• egészségtudatosság, tudatos gyermekvállalás, nevelés
• közügyekben való eligazodás, ehhez szükséges ismeretek és kommunikáció
• az egyéni érdekek és a közösség érdekének közelítése
• tervezett életstratégia
• kulturális kapaszkodók, közösség
• részvételi demokrácia
• politikai tudatosság

Ezeket nem lehet a sor végén kezdeni. Igenis, sok eredményünk van már. Egyénileg más egyébként, van, akinél már a végén is van változás. De a többségnél még nem tartunk itt. Nem lehet sem siettetni, sem kihagyni területeket.

Sajnálom, hogy sokan még mindig nem értik. Két generáció nőtt fel már a generációs szegénységben, akiknél sem az iskola, sem a család nem adott elég tudást a más típusú életstratégiához, benne a politikai tudatossághoz. Csak az átörökített szocializációs minták maradnak… amelyek nekik ezt az utat mutatják. Ezért döntenek úgy, ahogy. És ezért kell dolgoznunk velük. Segíteni. hosszú távon. A következő generációért, de a mostanival.

Eredmény?

Talán a következő generációban lesz…ha jól csináljuk. Ha nem dolgozik minden ellenünk.