Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2022. április 25. hétfő, 10:51

„Karolva Illyést kebelemre, nevetve nézek ellenemre”

Hanczár Gergely

1. A Mars talaján állva

Az egészet ott rontod el, hogy azt hiszed: neked van igazad. Például abban, hogy azt képzeled: most az iskola hulláját a gödörbe húzzák. Tévedsz, ha azt hiszed, hogy az értékek, amiket te alapvetőnek tartasz, mind közös, szebb jövőt formáló értékek, ezért szükségszerűen mindannyiunknak az értékei, és akinek véletlenül mégsem, azt rá kell ezekre nevelned. Azt hiszed, hogy akkor lesz majd jó világ, ha a te értékrended az iskolában a gyerekbe beivódik, evődik velőig. Hát nem tudom…

Jó eséllyel, neked, aki ezeket a sorokat olvasod, eltérnek az értékeid a téged körülvevő társadalom többségének értékeitől. Ráadásul – részben legalább – ezen eszmék miatt választottad a tanári hivatást. Hát ez szívás. Azt kell megértened: egyre megy, hogy autoriter beállítódású, esetleg makarenkói vénád van, vagy a fehérvértestjeid is ultraliberálok. Az értékrended minden esetben csak a sajátod, szerencsés esetben a családodé, de nagy kérdés, hogy vajon az-e az országodé is. Minden, amit idáig fennkölt, magasztos célként követtél, amit a szuperegód öreg bácsija diktált (mert álmaidban sem vagy magadban), azok igazából csak egy optikai csalódás miatt tűntek számodra megkérdőjelezhetetlennek, ha egyáltalán annak tűntek. (Nem érdemes tovább olvasnod, ha képzeletedben sem vagy független a saját értékrendedtől.) 

Szerintem az van, hogy minden iskolarendszer mint társadalmi alrendszer, minden őt bennfoglaló országban vagy régióban az ott fennálló társadalmi rendek egyfajta leképződése, árnyéka, ahonnan a frissen lehullott alma mater self-perpetuating magja kihajt (bocsánat a halmozott képzavarért). Az iskola és annak minden belső rejtett struktúrája a társadalom hologramjának egy darabja, aminek minden porcikájában benne van az egész, vagy annak legalább egy nézete, hogy azt ne mondjam, nézőpontja. Az iskola a társadalmat, mint víz a medret, követi és teremti, és szerintem ez így van rendjén. Legalábbis abban az értelemben biztosan így van rendjén, hogy természetéből fakadólag erre gravitál a társas lény, és ez a mechanizmus szerintem megváltoztathatatlanul részünk, talán evolúciós előnyünk. Mindeközben, persze, egy más horizonton lehet, hogy hátrányunk is.

Ez most elsőre tuti bonyolult, mindjárt kifejtem, hogy mire gondolok. Kell hozzá egy bántóan egyszerűsítő példa, hogy messzebbről tudj kikémlelődni a körből. Nyilván fogalmam sincs, hogy Kínában milyen az oktatás, hiszen az idáig elhallatszó hírek oly sok torz lencsén mennek át, hogy már csak azt látom, amit a rendszer elém varázsol. Mindenesetre, legalábbis tételezzük fel, hogy Kína nem kreatív vitákra, ellentmondani tudásra, rendszeren kívül való gondolkodásra neveli a gyerekeit. És tudod mit, ha ez így van, akkor ez így van jól. Kína azért olyan, amilyen, mert ott mindenki szem a láncban

Mit tennél, ha Kínában tanítanál? Szem lennél az oktatás láncában?

Nem látom kizártnak, hogy te képzelt kultúrfölényből feljebbvalónak érzed magad, és lesújtó véleményt formálsz Kínáról, beleértve az oktatási rendszerét. De ha csak egy kicsit is értékpluralisztikusan tudsz a világra nézni, akkor érted, hogy az is csak egy értékrend. A Tejútról nézve éppolyan értékrend, mint a tiéd, vagy Putyiné még akkor is, ha a kettő közt van határsáv, ahol fény pásztáz. Finnországnak meg speciel másmilyennek tűnik az értékrendje. Az szintén csak egy értékrend a sok közül. És ez is így van jól. (Kissé béna, hogy két országot raktam a skála két végére, de ezt a goromba egyszerűsítést, kérlek, engedd meg a példa kedvéért. Ahogy azért se neheztelj, hogy csak egyetlen skálát emeltem ki a valóság ezer dimenziója közül.) 

Ha a Marsról nézed, akkor biztosan van olyan mérték, ami szerint Kína jó ország, bármit is jelentsen egy marslakó szemében a “jó”, amit – mint tudjuk – csak a gondolkodás tesz azzá. Sőt, a kultúrák és gének közti koevolúciós és evolúciós világbajnokságon, amit évezredek óta tart, és “történelem” a neve, egy finn-kínai negyeddöntőben, akár hazai pályán játsszák, akár idegenben, kevesen fogadnának a finnek kultúrájának továbbélésére. Sőt vegyük észre, hogy egy csomó barátságos mérkőzést már elvesztett Finnország, ha a Kínában található finn boltok és a finnországi kínai boltok arányát nézzük! Ezen már egy hárompontos dobás sem segít. 

A  százdolláros kérdés szerintem az, hogy mennyire felelőssége, kötelessége belefeszülni vagy beleilleszkedni egy-egy pedagógusnak egy, a szögesdrótnál is jobban bénító iskolába. Mennyire feladatod a nagy nép géppel együtt énekelni, és mennyire baj, ha magadat sem hallod a nagy Malom zúgásán át?

A Mars talaján állva, marslakókból álló esküdtek előtt nehéz lenne megindokolni, hogy miért jó az iskolát magát, illetve az iskolát magában foglaló társadalmat belülről támadni Finnországban kínai, vagy Kínában finn értékekkel. Szabad-e teljesen rendszeridegen értékeket gyömöszölni a tanteremben minden külön gyerekbe? Bármilyen missziód is van, első blikkre, marslakó szemmel nézve ez tuti nem fair senkivel szemben sem.

Gondolj bele: a rendszerbe boldogan vagy boldogtalanul, de jól illeszkedő, vagy legalább illeszkedni akaró szülő iskolába adja a gyerekét abban a hiszemben, hogy ő majd a fennálló társadalmi rendbe gond nélkül illeszkedve fog visszatérni a másodlagos szocializációs közegből. Ehelyett – ha igazán jó tanár vagy – visszakap egy, az általa látott értelmezési játéktéren vagy tartományon belül bukásra ítélt embert.

Van jogod ehhez? Gondolkodó emberként alighanem el kell ismerned, hogy ez problémás kérdés.

Magyarország sokadszorra szavazza meg, hogy milyen oktatást kíván. Hát nem úgy tűnik, hogy azt a megkérdőjelezős fajtát akarná. Nem úgy tűnik, hogy a kritikai gondolkodás, a vitakészség, az önálló véleményformálás a többség értékrendjének a dobogóján lenne.

 

2. Egyszerűen ez a dolgok természete | OFOE (osztalyfonok.hu)


A cím Illyés Gyula Haza a magasban című verse következő két sorának parafrázisa: 
„Karolva könyvem kebelemre,
nevetve nézek ellenemre.”

2 üzenet

  1. Csapó Angéla szerint:

    Először is köszönöm az írásait. Ma találtam meg őket, erőt adnak, mert kevésbé érzem magam egyedül. Egyébként kettőt reagálnék. Először erre: „a rendszerbe boldogan vagy boldogtalanul, de jól illeszkedő, vagy legalább illeszkedni akaró szülő iskolába adja a gyerekét abban a hiszemben, hogy ő majd a fennálló társadalmi rendbe gond nélkül illeszkedve fog visszatérni a másodlagos szocializációs közegből. Ehelyett – ha igazán jó tanár vagy – visszakap egy, az általa látott értelmezési játéktéren vagy tartományon belül bukásra ítélt embert.” Igen, de ebben a súlyosan egyenlőtlen rendszerben vannak, akik eleve bukásra vannak ítélve. Jobb nekik, ha nem tudják, hogy így van?

    A másik meg, hogy mi van a többség értékrendjének dobogóján. Felmérést nem végeztem, de vidéken élek és tudománytalan személyes benyomásaim alapján a testi fenyítés visszasóvárgása elég általános. Mert hogy attól volt rend meg tekintély. Amiről az jut eszembe, bár a szerzőt azóta megutáltam, hogy „nem biztos hogy jót tesz neked, ha kiszolgálják az ízlésedet.” Ez azért igaz lehet társadalmakra is, pláne az ilyen elnyomáshoz szokottra, mint a magyar.

  2. gergely hanczar szerint:

    Igazából mindkét kérdés a demokrácia alapvetéseit feszegeti. Van is ezzel kapcsolatosan pár gondolatom, nekem is vannak erős ellenérzéseim. A demokrácia eleve is a hülyék uralma, de a média fejlődése/fejlövése inkább média-kráciává alakította a társadalmakat Amerikában is és a világ számos más helyén is. Göbbels a koporsójában mind a tíz ujjáról lenyalja a még ott száradó húscafatokat örömében, amikor körülnéz a jelen világban. Mind a tíz ujja bizsereg ugyanis, ha a fészbukra, twitterre, vagy más hasonló eszközre gondol. Jó lenne a demokrácia mocsarát lecsapolni, hogy mindenki talpra álljon, és érezze a saját súlyát, de nem hiszek benne. A demokrácia borzasztó rossz, de a lehető legjobb. Ha viszont elfogadjuk a játékszabályait, akkor onnantól kezdve kábé mindenkinek kábé azt kell megadni, amire vágyik, amilyen az ízlése, vagy épp annak a hiánya. És, hogy emberek mennyire vannak tisztában a bukásra itéltségükkel, az megint a demokrácia játékszabályai szerint, hacsak belátásra nem késztethetőek, nem menthető. Ez egyszerűen ilyen. Az ember tömegbe verődve egy meglehetősen prehisztorikusan ostoba állatfaj szinvonalát hozza. Sajnos.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2023.11.21.
A pályakezdő pedagógusok mellett áll Balatoni Katalin
Maga is átélte, milyen érzés kezdő pedagógusnak lenni, ezért jól ismeri a pálya nehézségeit – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevel...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2023.11.21.
Plakátkampányt indít a kormány az iskolákban
A védelem online is megillet! Kérdezz, szólj, jelezz! - ezek a legfontosabb üzenetei azoknak az iskolai plakátoknak, amelyeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogsegélyszolg...
(Forrás: Eduline)
--
2023.11.21.
Státusztörvény: nem taníthatnak óraadóként tovább a felmondó pedagógusok?
Szeptember 29-ig kellett nyilatkozniuk a pedagógusoknak, hogy elfogadják-e a státusztörvény alapján írt munkaszerződésüket. Rétvári Bence államtitkár úgy nyilatkozott, hogy 1205 pedagó...
(Forrás: Eduline)
--
2023.07.17.
Oszkó Péter: Nagyon nagy bajban vagyunk, ha saját pedagógusaink bérét sem tudjuk kifizetni
ZÁMOMRA A LEGBOSSZANTÓBB ÁLLÍTÁS, HOGY A SAJÁT OKTATÁSI RENDSZERÜNK FOLYAMATOS MŰKÖDÉSI KÖLTSÉGÉNEK FINANSZÍROZÁSÁHOZ UNIÓS ADÓFIZETŐK PÉNZÉRE VAN SZÜKSÉGÜNK, miközben vannak...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért
Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
„Egy mérhetetlenül szelektív törzsi társadalom öngyilkos reflexiója saját magára” – Lannert Judit oktatáskutató a státusztörvényről
Miért beszél mindenki tanárhiányról, amikor átlagosan tíz általános iskolás gyerek jut egy pedagógusra? Mi a tanárok és mi a megrendelő, a lakosság felelőssége a magyar oktatás szétes...
(Forrás: szabadeuropa.hu)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógia pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep