Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2010. október 23. szombat, 14:20

Muszáj tréning1

Rosszul is kezdődött, nagyon drágán adták magukat, s bár negyvenen túl a testület létszáma, s ketten jöttek, mégsem osztották meg a csapatot. Kinézett nálunk, egy fenntartó által rendezett eszem-iszom, mely miatt, rögtön úgy fogtunk bele, hogy ne harminc, csak 25 óra legyen, mi háromszor tíz. Oly lelkesen egyeztek bele, hogy azonnal két napot terveztek három helyett. De mindezt úgy kommunikálták kollégáim felé, mint akik vérző szívvel hajtanak fejet közakarat előtt.
Majd egy rövidke bevezetés után megkezdődött a tréning érdemi része: az adatlapok, szerződések kitöltése. Nem lepődtünk meg, sokat képződtünk mostanság, s kíváncsian vártuk, három vagy négy különböző nyilatkozatot kell tennünk. Megfigyeltem, ez a szerződésesdi, mely minden tanfolyamon reflektorfényben áll, átlag negyven -ötven percet rabol képzők és képzettek idejéből. S az elmúlt évek alatt egy, csak egyetlen egy vállalkozó akadt, ki ezt az adminisztrációt, udvariasan, ám nyomatékosan kérve, a képzési időn kívül végeztette el.
A tanúsítvány megszerzése beadandó produkcióhoz kötött, ez sem meglepetés – de az már igen, hogy rögtön hozzátették, nem kell annyit és úgy, többen rakhatunk össze egyet, de fontos, annyi példányt nyomjunk, ahányan vagyunk, név szerint.
Mire mindezt megbeszéltük, elszaladt az első délelőtt, s nem jutott már másra idő, mint összekapaszkodni és kigubancolódni a folyosón.

– Nagyon nehéz így, ilyen szűk időbe beszorítani, a sok okosságot, mit megosztunk veletek, kezdődött a délután, s két órás előadás következett, mit ppt. bemutató színezett. Az idegen szavaknál, gondosan megállt előadónk, elmagyarázta jelentésüket, például kibontotta a sulinet, a szociális kompetencia fogalmát, miért is kissé nyűgös lett a hallgatóság. A délutáni szünetben újfent, felhívtuk az előadók figyelmét arra, hogy mi és hogyan működik intézményünkben, s kértük olyan információkat osszon meg velünk, mi nekünk is új. Mégsem úsztuk meg az Építs tornyot gyakorlatát, bár az úgy tűnik elgondolkodtatta a tréning vezetőket, hogy nem egészen 4 perc alatt prezentáltuk a feladatot. Így viszont már kora délután végeztünk.

Másnap reggel megtekinthettük az előadók által készített modulok elérési helyét és ajándékot is kaptunk, három Füpi kiadványt – mit ők jegyeznek és hozzá tartozó cd-t. A délelőtti munkamenet nagyjából hasonlóan szerveződött, meredtünk az újabb ppt. –re, s hallgattunk.

Ebéd után elkezdődött az igazi munka. Előadóink háttérbe húzódtak, hogy immár felvilágosítva, alkotó csapatokba szerveződve elkészítsük a feladatot. Az öt csapatra osztott testület, elszivárgott az iskola számítógépeihez és percekig tartó nyomtatás után, kezében a suliban ez tanévben lezajlott Hevesy-nap, egészség-hét s három más projekt dokumentációjával várakozni, beszélgetni kezdett az árvízről, nyári tervekről, s egyéb fontos dolgokról. A megszabott időre mindenki elkészült, sőt két csapat, kifejezetten szépen megkonstruált címlapot szerkesztett a beadandó anyag elé.

Természetesen nem maradt el a bemutatás és fejlesztő értékelés. Fél háromkor rádőltünk a minőségbiztosítás dokumentációjához szükséges tanfolyamértékelő lapok kitöltésére, és három után egy perccel az előadók autója kigördült a suli parkolójából. Mindenki jól járt, pályázati rubrika kitöltve, erre kapott pénz elköltve, jöhet a világmegváltás.

Benedekné Fekete Hajnalka

1Részlet a szerző „A gyüttment mesél” című kötetéből. Underground Kiadó, 2010

19 üzenet

  1. Zsuzsi szerint:

    Kedves Petra!
    A világért sem akartalak megbántani, elnézést kérek, ha ez történt, de a tréningekkel kapcsolatban csak negatív tapasztalataim vannak. Számtalan előadáson, továbbképzésen vettem részt az évtizedek folyamán (nem tréningek), nagyszerű előadók tartották, akik tapasztalataikkal, használható anyagokkal, szakirodalmakkal is elárasztottak. Ma alig-alig találkozom ilyenekkel. Helyettük a közösségépítő tréningek, meg tudom is én, mik jöttek divatba. Lehet, hogy nagyon maradi vagyok, de ezeknek nem sok értelmét látom. Én keményen megdolgoztam a kollégák, szülők és gyerekek elismeréséért, ami számomra a szakmai siker is egyben, és azt is bevallom, vannak olyan emberek, akiket nehezen viselek el (felnőttek). Ne akarja kívülről senki azt, hogy én ezeket is szeressem! Nem tolerálom a hanyagságot, a hozzá nem értést, a nem akarást. Nem jól viselem, ha valaki kicsengetés után hazarohan, mert letelt a munkaideje. Ezért ne is akarjon senki meggyőzni arról, hogy nekem az effélékkel sorsközösséget kell vállalnom.
    A mi tantestületünkben rendszeresek a délutáni-esti összejövetelek, ahol tábortűz vagy terített asztal mellett leülünk a kollégákkal, beszélgetünk egy jót, vagy közösen túrázunk egyet. Na, ennek látom értelmét.
    A gyerekekkel ugyanez a helyzet. Egyszer rábeszéltek, hogy az osztályomban lévő problémás gyerek miatt vállaljunk egy pszichológus által vezetett tréningsorozatot. Bár tiltakoztak a gyerekek, szülők és jómagam is, belevágtunk. Az első foglalkozásról a pszichológus nagy büszkén jött ki (rágóval a szájában), és örömmel mesélte, hogy megtörte a renitens tanulót: kiküldte a foglalkozásról!
    Jaaaaaaaa?! Ez ilyen "egyszerű"? Nem inkább az lenne a feladat, amit óráról órára csinálunk a kollégákkal, hogy benn tartjuk, és még tanítunk is tőle?????!!!!
    Hát innen a sok ellenérzésem.
    A másik: az anyagi megbecsülés. Nem kellene megfordítani a tanári "ranglétrát"?! Nem az elsős tanító nénit illetné a legmagasabb fizetés?! Merthogy a legnagyobb felelősség őt terheli, ehhez nem fér kétség. Sőt! Amikor én gyerek voltam, külön volt egy tanító, aki csak elsősöket kapott. Mert ő volt a LEGJOBB.
    Egyszer itt, ezen a fórumon kaptam egy olyan megjegyzést, hogy a világ nem fekete-fehér. Lehet, de ha a kettőt összemosom, nekem abból szürke lesz.

  2. petra szerint:

    Kedves Zsuzsi! "Egyszer itt, ezen a fórumon kaptam egy olyan megjegyzést, hogy a világ nem fekete-fehér. Lehet, de ha a kettőt összemosom, nekem abból szürke lesz." Nagyon rávilágítottál valamire ezzel, igen, a fekete-fehérből, bármennyire is feszülünk, szürke lesz. Vagyis ha minősítő alapról indulunk, onnan hiába mozdulunk el, maradunk a minősítés egydimenziós egyenesén. Pedig nem a fekete és a fehér volnának az alapszínek, hanem a vörös, kék, sárga (segítsetek, ebben nem vagyok egészen biztos…). A lényeg, hogy lépjünk át ebbe a színes világba, amiben te és én nem két különböző szürke, hanem két nagyon izgalmas szín vagyunk. Nem, nem bántottál meg, csak azért szóltam, hogy nehogy azzal veszélyeztesd a fontos észrevételeidet, hogy védekezésből ne vegyék az érintettek (mint például én) komolyan. Ja, és nagyon szeretek tréningeket vezetni, amin keresztül hitem és tapasztalatom szerint sokan jutnak belsővé váló, és a valós helyzetekben, életben, osztályban használható tudáshoz (sőt ismeretekhez is). Nem ámítás és nem varázslás, módszer. Ugyanúgy, mint az előadás. Csak másra való. Magam nagyon fontosnak tartom azokat a felismeréseket, amikhez az út a sajátélményen keresztül vezet…

  3. gyuzsu szerint:

    Eszembe jutott még valami. Az oktatás egészét belengő probléma ez. A legtöbb oktatási szintről lehet olyan példákat találni, ahol nem azt tanítják, ami a jelenlévők számára érdekes/feldolgozható/hasznos.
    Az alsóban elvont fogalmakkal (táplálkozás az evés helyett, szaporodás a "babát csinál" helyett) operáló környezetismeret, a felsőben elkezdődik a tudományok alapjainak oktatása, ez csak fokozódik a gimiben. Irodalomból oktatjuk a költők halálverseit és az öregedésen elmélkedő szövegeket, ráadásul mindezt a távoli múltból, és még sorolhatnám. Kit érdekel, hogy ez érdekli e a gyereket? A tudomány ezt diktálja, ezért ezt kell tanítani!
    Az egyetemen nekünk leendő középiskolai tanároknak fejlődéslélektanból a csecsemőkor és a kisiskolás kor volt a téma, kamaszokról még említést sem hallottunk.
    És ez megy a továbbképzéseken is, van egy elméleti anyag, amit tudomány szent rejtekeiben alkotók szentesítenek, a tréner/oktató/pedagógus meg nem meri és nem szabad neki kreatívan, önállóan alkalmazni a megtanultakat. Rosszabb esetben nem is tudja vagy nem is akarja, esetleg észre sem veszi hogy kéne.
    Az oktatás, ha a tankönyveket vesszük alapul (hozzáteszem a nézőpontom fővárosi és gimnáziumi), nem a gyerekből indul ki, hanem valami másból. Tudományból, ideákból, múltból, középkorú értelmiségi elképzelésekből és effélékből. És ha egy tanfolyamon szenvedünk mi is, akkor sem jut eszünkbe, hogy talán mi is ezt csináljuk a tanteremben…

  4. Juli szerint:

    Teljesen igazad van, ez alapdolog. Valóban jó lenne, ha gyerekeket tanítanánk végre és nem tantárgyakat, mint ahogyan a továbbképzések esetében is a résztvevők valós szükségleteiből kellene kiindulni, azoknak megfelelni. Ez olyan evidencia, amit az ember szinte restell leírni. Mégis ilyen torz módon valósul meg. Elég baj az! Így kényszerül a pedagógus arra, hogy szürke és riadt hivatalnok legyen ahelyett, hogy alkotó értelmiségként találhatna örömet a munkájában, illetve feltöltődhetne valamilyen neki való és önként választott tanfolyamon, tréningen.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2023.11.21.
A pályakezdő pedagógusok mellett áll Balatoni Katalin
Maga is átélte, milyen érzés kezdő pedagógusnak lenni, ezért jól ismeri a pálya nehézségeit – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevel...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2023.11.21.
Plakátkampányt indít a kormány az iskolákban
A védelem online is megillet! Kérdezz, szólj, jelezz! - ezek a legfontosabb üzenetei azoknak az iskolai plakátoknak, amelyeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogsegélyszolg...
(Forrás: Eduline)
--
2023.11.21.
Státusztörvény: nem taníthatnak óraadóként tovább a felmondó pedagógusok?
Szeptember 29-ig kellett nyilatkozniuk a pedagógusoknak, hogy elfogadják-e a státusztörvény alapján írt munkaszerződésüket. Rétvári Bence államtitkár úgy nyilatkozott, hogy 1205 pedagó...
(Forrás: Eduline)
--
2023.07.17.
Oszkó Péter: Nagyon nagy bajban vagyunk, ha saját pedagógusaink bérét sem tudjuk kifizetni
ZÁMOMRA A LEGBOSSZANTÓBB ÁLLÍTÁS, HOGY A SAJÁT OKTATÁSI RENDSZERÜNK FOLYAMATOS MŰKÖDÉSI KÖLTSÉGÉNEK FINANSZÍROZÁSÁHOZ UNIÓS ADÓFIZETŐK PÉNZÉRE VAN SZÜKSÉGÜNK, miközben vannak...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért
Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
„Egy mérhetetlenül szelektív törzsi társadalom öngyilkos reflexiója saját magára” – Lannert Judit oktatáskutató a státusztörvényről
Miért beszél mindenki tanárhiányról, amikor átlagosan tíz általános iskolás gyerek jut egy pedagógusra? Mi a tanárok és mi a megrendelő, a lakosság felelőssége a magyar oktatás szétes...
(Forrás: szabadeuropa.hu)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógia pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep