Versengés helyett együttműködés, bizalmatlanság helyett bizalom, énközpontúság helyett felelősségvállalás

Benyomások a finn oktatási rendszerről

A Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium „Motivációt és sikerélményt mindenkinek” című Erasmus+ projektjének keretében 2022-ben lehetőségem volt egy kurzus keretében megismerni a finn oktatási modellt. Nemcsak a rendszer elméleti alapjaiba, de a módszertanba is bepillantást nyertem a kinn töltött idő alatt. Az alábbiakban ezeket a benyomásokat osztom meg.

Általános észrevételek

Amit a finneknél tapasztaltam, elsőre igénytelenségnek, egyszerűségnek, maradiságnak tűnt. Ám belegondolva inkább tekinthető praktikumnak, szerénységnek, komfortosságnak. Harmóniában élnek a természettel, nem kizsákmányolva azt, hanem energiát, feltöltődést nyerve belőle.

Mindenki számára elérhető

Az oktatás nemcsak elérhető és alanyi jogon jár mindenki számára, de fontos, hogy a diákok szeressenek iskolába járni, szeressenek tanulni. Hogyan érhető ez el? Elsősorban a pozitív pedagógia módszereivel, sok-sok természetben végezhető tevékenységgel, természetközeli élettel. Felmerül a kérdés, hosszú távon mire nevel ez az – általánosan elérhető – oktatási színvonal? Vajon segíti-e a társadalmi felelősségvállalás kialakulását? Valószínűleg igen.

Az egyenlő esélyeket az is biztosítja, hogy a feladatok végrehajtása az iskolában történik. Nincs házi feladat, mert az is növeli a leszakadást. Hiszen a hátrányos helyzetű, vagy bevándorló családok nem tudnak segítséget nyújtani a gyerekeiknek.

A saját jól(l)ét fontossága

A finn oktatásban Seligman PERMA modelljét alkalmazva határozzák meg a jóllétet. Ennek értelmében 5 komponens adhatja az egyén boldogságát. Ezek a következők: pozitív érzelmek, elköteleződés, kapcsolatok, értelem, eredmény.

Az iskola feladata nemcsak a tudás átadása, hanem az is, hogy megtanítsa, hogy mire van szüksége az egyénnek a saját jóllétéhez, azaz a boldogságához. Tehát már gyermekkorban arra fókuszálnak, hogy mi a jó, a szép, az érték, a tudás, abban, amit csinálnak, s hogy miért jó iskolába járni, mit nyerünk, ha megbecsüljük egymást. Ezek után nem csoda, hogy a boldogsággal kapcsolatos kutatásokban rendre elől végeznek.

Hasonlítgatás helyett közösségi szerep

A finn oktatásban nem egymáshoz méregetik a diákokat. Az értékelés jellemzően támogató és nem minősítő jellegű. Azt nézik, ki hogyan válhat hasznos részévé a közösségnek, a feladatnak, a tevékenységnek. Teljesen természetesnek veszik, hogy nem vagyunk egyformák, s vannak „nehezebb” és „könnyebb” emberek. Mivel ez így van az élet minden területén, a feladat megtanulni együtt élni, együttműködni. Így áthelyezve a fókuszt az oktatásban is, a diákok sokkal könnyebben kibontakozhatnak. A pohár tehát nem félig üres, hanem félig teli van. Mindenki értékes a közösség számára.

A megtett út számít

A mindennapi iskolai helyzetekben a finneknél a „Mi?” helyett a „Hogyan?”-on van a hangsúly. A végeredmény helyett a megtett út számít. A siker maga az utazás, nem pedig a megérkezés. A csoportos tanulásban van konstruktív, előrevivő visszajelzés, a másik nézőpontjának megismerése, és elfogadása, – ha szükséges- nézőpontváltás, ami sokat segíthet egy helyzet továbbvitelén.

Megbecsült pedagógusok

Nem elég a motiváló tanulási környezet. A diákokat megbecsült, motivált tanárok támogatják és segítik. Elsődleges a példamutatás, valamint az asszertív és együttműködő kommunikáció, a közös élményekből nyert tapasztalat, és az egymás iránti tisztelet.

Mindehhez kiegyensúlyozott tanárokra van szükség. Ők nem vesznek bele az adminisztrációba, az másnak a feladata, mint ahogy a tananyag lebontása s előírása is. A tanár támogat, vezet, jelen van, együtt tevékenykedik. Kevesebb stressz nehezedik rá. A tanárok rendszeres megbeszéléseket tartanak, fejlesztik magukat.

Mennyire tér el a magyar rendszer a finn oktatástól?

A magyar oktatás véleményem szerint a versenyre épül. Az összehasonlításra, az összemérésre helyezi a hangsúlyt, s nem az önmagához mért fejlődésre összpontosít. Nem sokat számít az egyéni erősségek mentén végzett csoporton belüli munka, vagy a csoport ereje. Sajnos, mi a hiányokra fókuszálunk. Nálunk a pohár általában félig üres.

Ez a szemlélet hatalmas stresszt okoz, nemcsak a lassabban haladóknak, hanem a jól teljesítőknek is. A státusz fenntartása is nagy teljesítménynyomást generál. Így hamar születnek leszakadók, frusztráltak, és kiváltságosok. Ezekből a skatulyákból aztán nehéz kitörni bármelyik irányba is. A házifeladatnak kiadott tanulnivalót a szülő segítségével végzik azok, akiknek a szülei tudnak segíteni. Az alacsony képzettségűek gyermekei viszont nagy eséllyel szintén alacsony végzettségűek maradnak. Csak kevesen képesek a felemelkedésre. A lehetőségeik sem adottak. A jobb iskolákban tanulóknak jobbak a későbbi előmeneteli lehetőségeik is.

A verseny a munkaerőpiacon folytatódik. Nem tudom, hogy ez generálja az önbizalom hiányt, vagy az önbizalom hiány a versengést, de komoly erők és erőforrások vesznek el a versengés közben.

Mit adhatna az együttműködés, a megbecsülés és az egyenlő hozzáférés lehetősége?

Ha a finn modell minden elemét nem is, a szemlélet egy részét át lehetne ültetni a hazai gyakorlatba. Így a diákjaink nagyobb önbizalomra tehetnének szert. Éreznék, hogy szükség van rájuk, helyük van a csoportban, s nem baj, ha valaki lassabban halad, mert akkor is értékes. Ez a szemlélet erősítené a többiekbe vetett bizalmat is, hiszen közösen kell leküzdeni az akadályokat. Így talán kevésbé lenne jellemző az egymás megszégyenítése, lenézése. Mindez növelné az egyéni felelősséget önmagunk és a többiek iránt, hiszen mindenkinek megvan az erőssége, s az ahhoz illő feladata.

Ilyen kiegyensúlyozott, biztonságos környezetben gyorsabb lehetne a fejlődés, erősebben lenne jelen a kreativitás, és bátrabban megnyilvánulhatna a spontaneitás. Ezek pedig nagy dolgokat hozhatnak a világ megismerésében, a tudományos életben és nem utolsó sorban önmagunk megismerésében, ami végső soron a boldogságunk záloga lehet. Remélem, hogy egyre több pedagógus kolléga ismeri fel ennek a szemléletnek a fontosságát, s hamarosan a hazai oktatási rendszer is hasonló irányba változik.

A Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium „Motivációt és sikerélményt mindenkinek” projektjéről ezen a blogon található több információ. 

Magó Kinga

Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium

A szerző önmagáról

Egy budapesti 12 évfolyamos katolikus iskolában tanítok 1994 óta. A testnevelési egyetemen szereztem testnevelőtanári diplomát, majd elvégeztem a Hittudományi Főiskolát, a SOTE mentálhigiénés képzését, coach-képzést, pszichodráma vezetői képzést. Szaktanácsadói, mentortanári, osztályfőnöki munkám mellett, felnőttekkel is foglalkozom. Tartok tanártréningeket, felnőtt segítőbeszélgetést, pszichodráma csoportot vezetek. Két egyesületben is tevékenykedem. Szervezek országos sportversenyeket, felnőtt lelki programokat. Folyamatosan képzem magam. Fontosnak tartom az önismereti munkát, a folyamatos tanulást, a szupervíziót a munkámban.Minél többet dolgozom felnőttekkel, annál inkább erősödik az az érzésem, hogy a gyerekekbe fektetett energia többszörösen jön vissza. Vágyam egy olyan iskolarendszer, amelyben képzett, kiegyensúlyozott, önbizalommal rendelkező, testileg-lelkileg egészséges tanárok, felnőttként adják át tudásukat és elsődleges céljuk, hogy a gyerekek testi és lelkiegészségét, egyensúlyát megőrizzék, kibontakoztassák, alkalmassá tegyék őket a kitartásra, megküzdésre, a boldogság értelmezésére és elérésére.