A netgeneráció tagjai az osztályközösségben

Szemben az évtizedekig hangoztatott, olykor erőltetett kollektivizmussal, a 21. század már az individualizmus időszaka, a mai fiatalok pedig hajlamosak saját érdekeiket mások érdekei fölé helyezni. A szélsőséges, az egyéni érdekek megtörésére szolgáló kollektivizmus ártalmas, hiszen uniformizál, túlzottan korlátozza a személyiséget. A szélsőséges individualizmus viszont a társas kapcsolatokat rombolja szét, és olyan alapvető értékeket sodor el, mint – többek között – a bizalom, a szolidaritás, a másokért, a közösségért, a közért való felelősségvállalás. Az optimális az lenne, ha sikerülne az egyéni és a közösségi szempontok között megtalálni az egyensúlyt.

Gyakorlóterep

A társas készségek fejlesztésének a serdülés időszakában kitűntetett terepe a kortárscsoport és ennek sajátos közege az iskolai osztály. Az iskolai osztály szinte az egyetlen olyan formális csoport, amely megalakulásától megszűnéséig szakember kezében formálódik. Az osztályban elért szociometriai státus gyakran determinálja az egyes gyerekek iskolai életét, befolyásolja énképét, társas készségeinek alakulását.

A gyermek és ifjúsági szervezetek kötelező voltának megszűnésével szétestek a közös tevékenységek keretei, és csupán az iskolán, részben az osztályfőnökön múlik, hogy szervez-e tanítási órán és iskolán kívüli tevékenységeket, biztosít-e olyan együttes élményeket, amelyek – többek között – az osztály közösséggé formálódását is segíthetik. Vannak iskolák, amelyek ezekre alkalmat adnak, de a többségben ez sajnos – több okból – egyre ritkább.

Éppen ezért fontos megbecsülni és támogatni azokat a pedagógusokat, akik az osztályfőnöki szerepkör természetes részének tekintik az osztály közösséggé formálását. Amelynek vannak közös céljai, és ezek megvalósításáért az egyének készek közös felelősségét vállalni, megvalósításuk érdekében cselekedni. Amelyben az egyén biztonságban érezheti magát, hiszen jutott neki személyiségéhez illő szociális szerep.

Együttes élmények

A jó közösség kialakításának feltétele, hogy a pedagógus jól ismerje a rábízott osztályt. Hol tart a csoportdinamikai folyamat, hogyan alakulnak a társas kapcsolatok, milyen feszültségek gyengítik a csoporttagok közötti kohéziót? Kikre hallgatnak a többiek, és kiket utasítanak el? A hangadók megnyerése egy-egy közös cél megvalósítása érdekében segíthet az egész osztály mozgósításában, a felmerülő problémák, konfliktusok kezelésében. A kiközösített vagy a közösségtől önszántukból elkülönülő gyerekekkel való foglalkozás nem csupán az érintettek társas helyzetének jobbítását szolgálja, hanem megkönnyíti a pedagógus értékorientációval kapcsolatos feladatainak kijelölését is.

A közösségfejlesztés legfontosabb eszköze az együttes élmény. Ennek biztosítása azokban az intézményekben, ahol súlyt helyeznek a hagyományok ápolására, ahol fontos, hogy a diákok kötődjenek az iskolájukhoz, ahol biztosítják a tanításon kívüli együttlét feltételeit, lényegesen egyszerűbb, mint ott, ahol elhárítják a tanórák megtartásán kívüli feladatokat.

Az iskola hagyományos rendezvényeire (gálaest, elsősök fogadása, esetleg avatása, ünnepi megemlékezések, az iskola névadójához kapcsolódó program, a szalagavató, a ballagás stb.) történő felkészülés örömtelivé teheti az osztály közös tevékenységét. A hagyományoknak azonban csak akkor van igazi hozadékuk, ha ezeket a gyerekek nem felesleges formalitásként élik meg. Közös élménnyé válhatnak a sportversenyek, kulturális vetélkedők, de még a papírgyűjtési verseny is, ha nem csupán a győzelemnek, hanem a részvételnek is van becsülete.

Az osztály közös programjai közül kitüntetett jelentősége van az osztálykirándulásnak. Érettségi találkozók tapasztalatai szerint többnyire ez az esemény marad meg legtovább a hajdani diákok emlékezetében. Sajnos úgy tűnik, hogy az osztálykirándulás ma már egyre kevesebb osztály és osztályfőnök számára igazán vonzó. Visszatartó hatása van a finanszírozási nehézségeknek, a fegyelmi problémák sokasodásának, ami miatt az osztályfőnökök jelentős része nem szívesen vállalkozik a többnapos útra.

Mivel a középiskolákban dolgozó pedagógusok (ezen belül sajnos az osztályfőnökök jelentős része is) tevékenységét egyre inkább a tanítási órák megtartására korlátozza, a tizenévesek többsége a fennmaradó idő (a hosszabb-rövidebb szabadidő) jelentős részét felnőtt kontroll nélkül tölti. A baráti társaságok, szabadidős partnerek részben ugyan az osztály-, illetve iskolatársak közül verbuválódnak, de ebben a közegben az osztályközösség egészének a szerepe elhalványul. Az osztályon belül alakuló csoportok, olykor klikkek szerveződését viszont jelentősen meghatározza az, hogy ki kivel tölti az iskolán kívüli időt. Ez a fajta elszakadás a felnőtt kontrolltól lényegesen korábban kezdődik, mint akár csak 5-10 évvel ezelőtt.

Társas élet az interneten

A közös programok szervezésében az utóbbi néhány évben robbanásszerűen megnőtt az internet közösségi oldalainak szerepe. A hazai iskolások nemzetközi viszonylatban is igen magas arányban használják ezeket, főleg a Facebookot. A gyerekek többsége naponta több órát tölt azzal, hogy elektronikusan társalog barátaival, virtuális ismerőseivel. Gyakran szüleiket, tanáraikat, osztályfőnöküket is bejelölik, s ezzel lehetőséget adnak arra, hogy a felnőttek némi betekintést nyerjenek az életükbe. Persze ez a kontroll csak részleges, hiszen az információáramlás – szerencsére – korlátozható.

Erősen vitatott kérdés, hogy helyeselhető-e, ha a tanár beszáll a Facebookon zajló kommunikációba. A döntés minden esetben az érintett pedagógusé. Ő tudja magáról, hogy mennyire képes felvenni azt az oldott stílust, amely ezeknek az oldalaknak a jellemzője, tud-e hatni tanítványaira a vele folytatott kommunikáció stílusát illetően. Rendelkezik-e kellő humorérzékkel és rugalmassággal ahhoz, hogy megfelelően reagáljon egy-egy váratlan, esetleg tapintatlan megjegyzésre. Óvnék azonban minden felnőttet (szülőt és pedagógust) attól, hogy „kukkolni” látogasson a Facebookra, s így akarjon kéretlen kontrollt gyakorolni gyerekei, tanítványai felett. Rendkívül visszatetsző, ha a közösségi oldalon nyert információt a pedagógus tanári munkája során felhasználja, ezzel visszaél.

A fiatalok társas kapcsolatrendszere a közösségi oldalak megjelenésével feltétlenül gazdagodott. A kapcsolati háló szélesedésével párhuzamosan a kapcsolatok általában felületesebbek, a gyenge kapcsolatok növekvő száma azonban segítheti az egyén érzelmi stabilizálódását. A közösségi oldalon történő kapcsolatfelvételeket gyakran követi személyes találkozás, ebből a szempontból tehát sokasodhatnak a társas élmények, és persze gyarapodnak a lehetséges veszélyforrások is.

A technológia adta lehetőségek

Fontos kérdés, hogy a szocializációs közeg átalakulása miben változtatja meg az osztályfőnök feladatait. Hasznos lenne, ha a még mindig gyakran tapasztalt idegenkedés helyett feltárnánk azokat a lehetőségeket, amelyek a személyesség erősítése, a társas kompetenciák fejlesztése érdekében mozgósíthatók.

A Facebook, ha az osztályfőnök is hajlandó beszállni, kiváló eszköze lehet a közösségfejlesztésnek. Felvethetők, megvitathatók rajta a közös programokkal kapcsolatos ötletek, lebonyolítható a szervezés, pontosíthatók helyszínek, időpontok stb. A szervezés eszközeként kitűnően használható persze a mobiltelefon is, amelynek segítségével létrehozható a gyors információt biztosító riadólánc. Nem is szólva arról, hogy a korszerű technológia segítségével mennyivel egyszerűbb egy-egy közös élmény megörökítése és közkinccsé tétele.

A ballagásoknak ma már egyre több helyen elmaradhatatlan része, hogy a búcsúzó osztály projektorral kivetített (digitális kamerákkal, esetleg mobiltelefonnal készült) fotók, filmek bemutatásával emlékszik vissza az iskolában eltöltött évekre, az osztály együttes élményeire. És ezek a filmek egyre gyakrabban megtekinthetők az iskola internetes portálján is.

(Az írás másodközlés, megjelent a Modern Iskola 2011/3. számában)

Szekszárdi Júlia