|
Sajtófigyelő
2023.02.08. Megvolt a sztrájk (megint), hogyan tovább (újra)? (videóval) Évek óta zajlik - hol nagyobb, hol kisebb intenzitással - az oktatási tiltakozás. Mit tanultunk az elmúlt évekből? Számtalan eszközzel igyekeztek pedagógusok, diákok és szülők is felhí... (Forrás: 444.hu) --
2023.02.08. Sokat \"gépezik\" a gyerek? Szülői kisokos készült \"A biztonságosabb internet felé az első lépést a szülő teheti meg, ha beszélget gyermekével a témáról. Megtalálni a közös hangot, feltenni az első kérdést azonban nem könnyű feladat... (Forrás: Infostart) --
2023.02.08. Majdnem minden második gyerek találkozott már 18+-os tartalommal az interneten A Yettel digitális oktatási programja, a ProSuli megbízásából készült felmérés megerősítette, hogy már a 7–12 évesek is aktívan használják a közösségi médiát, pedig egyes platformok... (Forrás: hvg.hu) --
2023.02.07. Intenzív szülősködés: a gyerekek nem lesznek boldogabbak tőle, az egyenlőtlenségeket viszont biztosan fenntartja A gyereknevelés a 21. században nem magánügy, hanem képzett szakemberek felügyeletére bízott társadalmi tényező. És bár a gyereknevelés pszichologizálása már a 19. század végén elkezd... (Forrás: Qubit) --
2023.02.07. Óriási érzelmi és anyagi terhet ró a családokra az intenzív gyereknevelés, de ha nem tesznek meg mindent a gyerekük jövőjéért, senki más nem fog A gyerekközpontúsággal is összeköthető, hogy a gyerek jövője, sorsa ennyire fontos lett. A neoliberális szemléletben ez egyfajta befektetés is az államok részéről, hogy később minél... (Forrás: Népszava) --
2023.02.07. Tiltakozások a közoktatásban: honnan jövünk, merre tartunk? Ha még sokáig tiltakozunk, megoldhatjuk a közoktatás problémáit? Miért nem sikerült eddig elérni a céljainkat, és mit csinálhatnánk másképp? Sokan keressük a választ ezekre a kérdésekre... (Forrás: Szülői Hang) Címkék
agresszió
civilek
család
digitális nemzedék
együttműködés
erkölcs
esélyegyenlőség
esélyek
felelősség
film
filmklub
generációk
gyerekek
gyermekvédelem
hátrányos helyzet
IKT
integráció
irodalmi mű feldolgozása
iskola
iskola és társadalom
kapcsolatok
kommunikáció
konferencia
konfliktuskezelés
kreativitás
kutatás
könyvajánló
közösség
módszerek
OFOE
oktatás
oktatáspolitika
osztályfőnöki szerep
pedagógia
pedagógus
pedagógusok
pályázat
rendezvény
szabályok
szakmai szervezet
szülő
szülők
tanulás
tanár-diák kapcsolat
tehetséggondozás
társadalom
történelem
verseny
virtuális kongresszus
ünnep |
||||
|
A III. 7-es ponttal nem értek azonnal egyet: éppen azért, mert sokkal intenzívebb a kapcspolattartás: azaz gyakoribb, több lehetőség van a történet mesélésre is, de az nem írásban, hanem szóban történik. Az írásbeli kommunikációban rengeteg a sűrítés és az utalás. Nem?
ad II:. Szakszöveg feldolgozásához tudatosan tanítom a strukturált olvasást, amit magam gyorsolvasó tankönyvből vettem eredetileg, de azóta máshol is találkoztam vele (cím, szerző fejtve .((). Azaz éppen a mondandó megértése érdekében keressenek fogódzókat a tartalomjegyzékben vagy bárhol a szövegben, olvassanak csak bele ott ahol jól esik, kezdjék az ábrákkal az ÁTTEKINTÉST, majd azzal folytassák ami a legjobban érdekli őket. Csináljanak vázlatot, emeljék ki a fő üzeneteket és csak a minőségi, tartalmas cikkeket érdemes egyben lineárisan is elolvasni a végén. Másképp csinálnád? – Ez egyrészt kihalássza a fontos infot, másrészt próbálja a szerzői intenciót is hatékonyan felderíteni. Aktív és kritikus hozzáállás a szakmai szöveghez. Ebben a szellemben szerkesztettem a tankönyvünket is, moduláris formában fejezetenken belül (van Nálatok pl. a Matematikusoknál tiszteletpéldány). van kollégám, aki nagyon szkeptikusan kezeli a módszeremet, mert állítása szerint csak lineárisan tud olvasni. Az rajtatok, magyar tanárokon is múlik, hogy a gyerekeink hogyan olvasnak. Persze más a szakszöveg és a szépirodalom. A szépirodalomnak valószínűleg alkalmazkodnia kell az olvasási szokásokhoz, ahhoz, hogy célt érjen, nem?
A kultúrtörténeti-filozófiai fejtegetések a könyvkultúra hatásairól igen érdekeseket mondanak. Például olyasmit, hogy elfelejtünk az életvilágbeli tapasztalatainkra reflektálni, mert úgyis mindent a könyvek őriznek, úgyis mindent a könyvekből tanulunk meg. Így aztán ott is csak egy virtuális világ keretei közt maradunk, csakhogy ott nem beszélhetünk vissza. Igaz, naplónkba leírhattuk és reflektálhattuk a tapasztalatainkat, de mikor volt korábban lehetőség ezt nagyobb körben megosztani?
Nekem még olyan tapasztalataim is vannak, hogy minél logikusabb lineáris vonalvezetésű (egy egyébként egyoldalú vagy hamis) könyv, annál jobban meg tudja vezetni a diákjaimat.
Nagyon örültem, hogy ilyesmikről tudunk tapasztalatot cserélni. Nagyon érdekesnek találtam azt, hogy a szerzőről az olvasóra helyeződik a hangsúly, de mivel csak ezt a kivonatot ismerem, nem igazán értem. Arról van szó, hogy a személyes vagy szakmai problémákra való válaszkeresés a fontos és ehhez keresnek a diákok információkat, és csak azt a szerzőt követik, aki erre ad tippeket? Vagy mert nagyon sok szerző között válogathatnak, a tekintélyek egyeduralma csökkent?(És még valami: miért csökkenne a tudás stabilitása? Régebben, amikor kevesebb volt, stabilabb volt? Mondjuk a geocentrikus világkép?)
Jó lenne a témáról egy megalapozott net-gen-kutatás…