Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2011. október 5. szerda, 21:23

„Rémálomszerű időutazás a 70-es évekbe”

(Radó Péter az oktatáspolitikáról)

Szeptember 30-án a Kossuth tér szomszédságában, Nagy Imre szobránál független gondolkodók, társadalmi és civil szervezetek vezetőinek részvételével társadalmi kerekasztal beszélgetés1 zajlott. A rendezvény egyik felszólalója: Radó Péter az oktatáspolitika időszerű kérdéseiről beszélt. Honlapunkon közreadjuk az előadás rövidített szövegét, és az erről készült videofelvételt.

A jelenlegi kormányzat oktatáspolitikáját röviden négy szóval lehet jellemezni:

1. államosítás,

2. központosítás,

3. csonkolás,

4. lebutítás.

Mit jelent mindez kicsit részletesebben?

1.Eddig az oktatás a helyi közösségek ügye volt, s mint ilyen nyitott a helyi szükségletekre, problémákra. Most a közoktatás minden magyarázat és érthető ok nélkül állami gondozásba kerül.

2. Eddig a közoktatás a rendszer autonóm szereplői közötti alkuk folyamatában működött. A központosítás révén visszakerülünk a 70-es évekbe, amikor a folyamat a hatalom birtokosainak az ízlésvilága és céljai szerint zajlott. Az oktatás rendszerváltása pedig már 1985-ben megtörtént, amikor a politikát kiebrudalták az iskolából. Most ismét visszakerül a politika, és az iskolák – a tervek szerint – nem a helyi szükségleteknek, hanem a központi akaratnak megfelelően fognak működni.

3. A csonkolás több ponton is tetten érhető: csökkennek a férőhelyek a felsőoktatásban és a gimnáziumokban, s a tankötelezettség korhatárának leszállításával nő a rendszerből szakma nélkül kikerülő fiatalok aránya. A finanszírozás átalakításával megszűnik az iskolák érdekeltsége abban, hogy minél több gyereket beiskolázzanak, és benn tartsák őket az intézményben egészen addig, amíg szükséges és lehetséges. Ettől feltételezhetően megugrik majd a lemorzsolódók száma.

4.Eddig kívülről mondták meg a célokat, de az iskola, a pedagógus dönthette el, hogy hogyan valósítja meg ezeket. A központi sillabusz (tanterv) kibocsátásával a pedagógus nem független értelmiségként dolgozik majd, hanem egy központilag létrehozott óragyár szakmunkása lesz. Beláthatatlan következményekkel jár a pedagógiai szakmai szolgáltató rendszer tervezett államosítása is. (A szakmai szolgáltató rendszer államosításáról ld. az Oktpolcafé bejegyzését)

***

Az oktatási kormányzat archaikus, elitista, érvényét vesztett társadalomképet közvetít, és rémálom szerű időutazásra készül, miközben teljesen elvesztette a kapcsolatot a valósággal, s nem foglalkozik a rendszerben komoly működészavarokat gerjesztő válságjelenségekkel. Ezek közül a két legsúlyosabb a finanszírozási krízis, és nemzetközi összehasonlításban is brutális esélyegyenlőtlenség, a hátránykompenzálás teljes hiánya. Ezek a gondok nyilván nem írhatók csupán a jelenlegi kormányzat számlájára, de megoldásukhoz nem visz közelebb sem a további forráskivonás, sem pedig a probléma figyelmen kívül hagyása, a hátrányos helyzetűek ügyeinek hárítása, és az elit felé fordulás.

***

Legalább három olyan témakör van, amiről mielőbb nyílt társadalmi diskurzust kellene folytatni.

1. Az oktatásnak általában nincs jövőképe, a mindenkori hatalmi, illetve szakértői elit ízlésvilága, szakmai meggyőződése szabta és szabja meg, hogy milyen irányba mozduljon a rendszer. Az utóbbi 20 évben e témáról egyetlen egyszer sem folyt nyílt társadalmi diskurzus. „Konszenzuális összeborulás” nyilván nem várható, hiszen alternatív jövőképek léteznek, de elengedhetetlen, hogy ezek nyilvánosságot kapjanak, és igazodási pontokat jelentsenek az oktatáspolitika számára.

2. Az oktatás konkrét céljainak a kijelölése mindig is szakértői monopólium volt. Akik a tanterveket írták, vagy az érettségi követelményeket meghatározták, maguk rögzítették az elérendő célokat is. Fontos feladat lenne a célok meghatározását társadalmi kontroll alá vonni, nyílt társadalmi vita tárgyává tenni.

3. Nem váltak nyílt társadalmi vita tárgyaivá azok az aktuális döntések sem, amelyeket a jelenlegi oktatáspolitika ránk akar kényszeríteni. Ilyen – többek között – az iskolák államosítása. Amíg az ilyen kérdések nem kapják meg a nyílt társadalmi diskurzus lehetőségét, nem számíthatunk elfogadható oktatáspolitikára.

SZJ


1A kerekasztal-beszélgetést az Egymillióan a Demokráciáért Egyesület (EMD) szervezte.

22 üzenet

  1. Juli szerint:

    A szakszervezetek most tüsténkednek mint érdekérvényesítők, de annyira hiteltelenek és átpolitizáltak, hogy nem sokra megyünk velük. Valakinek szervezni kellene ezt az érdekérvényesítést, mert spontán biztos nem fog működni. És az esélyek még rosszabbak, mint két évvel ezelőtt, mert a félelem, mint az előző bejegyzésben is említettem, még a maradék tettrekészséget is hazavágja.
    Sulifon, hidd el, nem Rád vonatkoztak az erről szóló gondolatok!
    A szakértői "elit" (vagy hogyan is nevezzem?) elkezdett már némi tiltakozást (ld. az Oktpolcafé Facebookon is viszonylag sok embert megmozdító csoportját) meg végre olvasható új és tanulságos bejegyzés Nahalka blogjában (nahalkaistvan.blogspot.com), tehát egyre többeknél csordul túl a pohár.
    De (Gergő, igazad van!) a pedagógusok nehezen mozdulnak, , pedig nélkülük nem lesz "kritikus tömeg", és mehet az egész oktatási rendszer a vágóhídra. Még a visszafordíthatatlan letaglózás előtt kellene mégiscsak tenni valamit…

  2. hanger szerint:

    ez egy befejezett történet. vége van. tényleg. az oktpolkafé és Nahalka és az ofoe is írhat bármit, ennek sajnos vége van. de nem most van vége, hanem évek óta vége van. bocs h nem vagyok optimista.

  3. zoldbeka szerint:

    Sajnos Gergő pontosan azt fogalmazta meg, mondta ki, amit valamennyien érzünk és tudunk. És ki is mondtunk az utóbbi évtizedekben, csak a "senkik" szava sosem hallatszott odáig… (Talán ha a gyerekek helyett a karrier lett volna a fontosabb és ott ülnénk fenn mi is, akkor meglehet, idáig sem jutottunk volna. A mi hibánk (így is)).
    Most már csak annyit tehetünk, hogy civil szerveződésként kimegyünk az utcákra, hiszen a szakszervezetek döglöttek, bezárjuk az iskolákat – ha egy futóversenyen sok tíz és százezer ember képes résztvenni, akkor meg tudnánk-e szólítani szülőket, kollégákat ugyanekkora számban? Be mernénk-e zárni a sulikat egy-két hétre nem biztosítva semmilyen szolgáltatást, "jogellenesen" – megkerülve akár a korrupt vezetőket – mert vannak bőven kiskirályok? Mert meg vagyok győződve, hogy már semmi mást nem tehetünk…

  4. Radó Péter szerint:

    Ahogy a Hallgatói Hálózat szlogenje javasolja: "ne szavazz, szerveződj!" Döglöttek a szakszervezetek? Hát persze hogy azok, békeidőben mindig azok. Viszont ezek a pedagógusok szervezetei, más pedig nincs. Tehát pedagógusok előtt három lehetőséget látok: (1) jammerolás – jól működő össznépi játék, pedagógusok között különösen népszerű, (2) disszidálás – mely alatt a társadalmi cselekvést reménytelen tartó, a szakma gyakorlását is a magánélet izolált világába zsugorító egyéni stratégiák követését értem – ez is jól megy a pedagógusoknak, (3) szakszervezetek lenyúlása, annak kihasználása, hogy éppen nincs más lehetőségük, mint harcoskodni és ellenállni – bármilyen meglepő, éppen ezt teszik. Asszem ha pedagógus lennék most belépnék valamelyik szakszervezetbe, ha az iskolában nincs, létrehoznám, s jelentkeznék önkéntesnek. Na ez utóbbi az, ami jellemzően nem megy majd olyan embereknek, akik 6 éves koruk óta nem ismernek más munkaszervezetet, mint az iskolát. Ha azonban mást nem is, javaslom, hogy támogassuk a szakszervezeteket, mert az ő ellenállásukon kívül nincs semmi.

  5. zoldbeka szerint:

    Kedves Péter! Az elmúlt 25 évet nem nevezném oktatási szempontból békeidőnek – pont ennyi idő után léptem ki az egyikből, mert elegem volt abból, hogy semmit nem tett – legkevésbé az érdekeink, érdekeim (mint pedagógus) védelmét. Talán a beiskolázási "támogatás", kedvezményes üdülési kínálat helyett megkérdezhették volna a mezei pedagógusok véleményét és aztán tolmácsolhatták volna, hiszen – igazad van – nekik lett volna, van lehetőségük. Az ő ellenállásuk az én, mi ellenállásunk kellene, hogy legyen és éppen ez az, ami nincs.
    Ma kiderült, számomra egyáltalán nem meglepő módon, hogy a nagyszámú tantestületből senki sem ismeri az új tervezetet. Miután fő vonalakban ismertetve lett, semmi reakció nem volt – még az érzékeny területet jelentő életpálya-modell elképzelés kapcsán sem, csak a legyintés, hogy ettől se lesz jobb. Azt hiszem (noha szeretem a kollégáimat), hogy meg sem értették, miről is szól a sorok között, mögött.
    Sokkal inkább hinnék egy civil szerveződésben, amire már volt, van jónéhány példa – talán abban a formában, úgy, egy közösségi oldalról indulva – nem tudom…

  6. terepmunkás szerint:

    Már megint – szótároztam Péter hozzászólásához. Szégyen vagy sem ez a "jammerolás" nekem magyarázatra szorult. De így – megfejtve tényleg találó. A koncepció ismertetéséhez kollégák felé: 1. link a tervezetre – 0 eredmény. Kivonat, szerintem mérvadó orgánumokból, dőlt betűs és pirossal színezett kiemelésekkel. 10%-os elérés. Kivonat a tartalmat illetően tudatos átrendezéssel a bér és óraszám felől indítva – 30 %-os elérés. Csak az ordító címek megjelenítése (pl. pecsma.hu: kész átverés a pedagógus-életpályamodell) 70%-os elérés. Eredmény – legalább beszélünk róla…Szakszervezet – ilyen vagy olyan, de leginkább az intézményben regnáló szakszerv vezető személyétől függ. Nincs ma már (még?)más szerveződés, ami képviselhetné az un. érdekeket – na hogy kiét, az már szövevényesebb -, de magányosan búsongó lánglelkű tanerők szavai tuti esélytelenek. Még a végén Gergő iskola és pedagógusképe nyer igazolást…Más oldalról, aki nem szól, azt meg majd védje meg a létrehívandó kötelező Pedagógus Kamara!

  7. Juli szerint:

    A Péter által javasolt három lehetőség közül szerintem egyiket sem kínál valódi alternatívát.

    A "jammerolás" nevű nagy össznépi hagyomány (ami persze nem csupán a pedagógusok nagy részére jellemző) csupán arra szolgál, hogy ne kelljen szembesülni a valódi problémákkal, felelősséget vállalni a kialakulásukért és szerepet a megoldásukban. (Itt jegyzem meg: a tagadhatatlanul romló feltételek nem mentenek fel egyetlen pedagógust sem a tanítványaikért vállalt felelősség alól.)

    A szakszervezetekkel kapcsolatban osztom Zöldbéka véleményét. A két pedagógus szakszervezet képtelen összefogni, van oka annak, hogy taglétszámuk nem nő, afféle politikai szereplők ezek – tömegtámogatás nélkül. Elég baj, hogy nincs más szervezet. Hogy talán a civil szakmai szervezetek kivívnak valami mozgásteret maguknak? Erre néhány éve több esély látszott, de akkor sem jutottunk sokra. A pedagógustársadalom mozgósítása képtelen feladatnak látszik. Próbálkozunk, próbálkozunk már csak azért is, amit Terepmunkás mond "magányosan búsongó lánglelkű tanerők szavai tuti esélytelenek". Más szakmáknál a kamarák azért képviselnek erőt, szakmai tekintélyt (ügyvédek, orvosok), de a kötelezően létrehozandó kamaráktól még annyi sem várható, mint a szakszervezetektől.

    Vajon elegendő magyarázat-e a jelenségre, amit Péter állít, hogy az önszerveződés "nem megy olyan embereknek, akik 6 éves koruk óta nem ismernek más munkaszervezetet, mint az iskolát"? Ezen érdemes lenne elgondolkodni, és a témát alaposabban körüljárni. Egyetértek azonban azzal a felvetéssel, hogy amikor ekkor a baj, és ennyire fenyegető a közeljövő, meg kellene próbálni összefogni minden olyan szervezettel, amelyik tenni próbál valamit a negatív tendenciák megfékezése érdekében.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2023.11.21.
A pályakezdő pedagógusok mellett áll Balatoni Katalin
Maga is átélte, milyen érzés kezdő pedagógusnak lenni, ezért jól ismeri a pálya nehézségeit – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevel...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2023.11.21.
Plakátkampányt indít a kormány az iskolákban
A védelem online is megillet! Kérdezz, szólj, jelezz! - ezek a legfontosabb üzenetei azoknak az iskolai plakátoknak, amelyeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogsegélyszolg...
(Forrás: Eduline)
--
2023.11.21.
Státusztörvény: nem taníthatnak óraadóként tovább a felmondó pedagógusok?
Szeptember 29-ig kellett nyilatkozniuk a pedagógusoknak, hogy elfogadják-e a státusztörvény alapján írt munkaszerződésüket. Rétvári Bence államtitkár úgy nyilatkozott, hogy 1205 pedagó...
(Forrás: Eduline)
--
2023.07.17.
Oszkó Péter: Nagyon nagy bajban vagyunk, ha saját pedagógusaink bérét sem tudjuk kifizetni
ZÁMOMRA A LEGBOSSZANTÓBB ÁLLÍTÁS, HOGY A SAJÁT OKTATÁSI RENDSZERÜNK FOLYAMATOS MŰKÖDÉSI KÖLTSÉGÉNEK FINANSZÍROZÁSÁHOZ UNIÓS ADÓFIZETŐK PÉNZÉRE VAN SZÜKSÉGÜNK, miközben vannak...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért
Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
„Egy mérhetetlenül szelektív törzsi társadalom öngyilkos reflexiója saját magára” – Lannert Judit oktatáskutató a státusztörvényről
Miért beszél mindenki tanárhiányról, amikor átlagosan tíz általános iskolás gyerek jut egy pedagógusra? Mi a tanárok és mi a megrendelő, a lakosság felelőssége a magyar oktatás szétes...
(Forrás: szabadeuropa.hu)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógia pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep