Erőszak nélkül – Konstruktív konfliktuskezelés: 7. rész

4. találkozás

A foglalkozás témája: Az emberek közötti különbségek tudatosítása, a másság

Célja: Megismertetni, felismertetni, hogy az emberek különbözőek. Elfogadni a másságot, ha az nem lázító hatású a közösségre. Segíteni, változásra bírni, ha károsító.

Eszközök: Filctollak, 30 db cédula, 5 db csomagolópapír, A/4-es lapok.

1. Gyakorlat: „Mint a hópelyhek”

Csoportvezető: Utasításokat fogok mondani, az a szabály, hogy végre kell hajtani anélkül, hogy kérdeznétek bármit is.

(Mindenki kap egy A/4-es lapot.)

Csoportvezető: Hajtsd félbe a lapot és tépd le a jobb sarkát. (Ugyanezt az utasítást 3x vagy 4x elismétli.)
Hajtsd szét a lapot és próbálj párt találni, akinek ugyanolyan hópehelyterítője van.

A párkeresés nehézkes, hisz nincs két egyforma minta.

Csoportvezető: Mit gondoltok, miért van ez?
Gerzson: Mindenki másként értelmezte, máshogy fordították, nem ugyanúgy hajtották a lapot.
Csoportvezető: Mindannyian mások vagyunk. A mai alkalommal ezzel foglalkozunk. Ilyen „más” játékot fogunk játszani.

2. Gyakorlat: „Az út két oldala”

Csoportvezető: Szükséges, hogy a terem közepén képezzünk egy folyosót, egy utat. Én különböző tulajdonságokat, állításokat fogok mondani, és aszerint álljatok az út egyik vagy másik oldalára, hogy mi a véleményetek róla. Igen az egyik oldal, nem a másik oldal.
Elhangzó állítások:
– Akik fülbevalót viselnek.
– Akiknek nincs rossz foguk.
– Akik szívesen viselnének köldökékszert.
– Akik szeretnek sportolni.
– Akik szerint bocsánatos bűn 14 éves korban az alkoholfogyasztás.

(Időnként megállnak, és véleményt mondanak arról, miért állnak itt vagy ott, esetleg mi az oka a középen állásnak.)
– Akik szerint bocsánatos bűn a14 éves korban a dohányzás.
– Akik szerint a kábítószerfogyasztás bocsánatos bűn.
(Teljesen megtisztult az igen oldal.)
– Akik hisznek Istenben. (Bizonytalanok középen.)

Gerzson: Tanultunk a világ keletkezéséről, a porfelhőből. Ezen szoktunk vitatkozni.
Csoportvezető: Vannak kételyeid?
Mi okozhatta, hogy az egyik kérdésnél az igen oldalra, más esetben a nem oldalra álltunk?
Apollónia: Nem egyforma a véleményünk.
Fatime: A tapasztalataink is mások.

3. Gyakorlat: Kik tartoznak a „másság” kategóriájába?

Csoportvezető: Párokban fogunk dolgozni. Válasszatok párt, és próbáljatok meg egymás mellett elhelyezkedni.
Néhány olyan lapot helyezek a kör közepébe, melyeken a mássághoz tartozó kategóriák szerepelnek.
Páronként válasszatok 2-t a lapok közül!
Kaptok cédulákat. Ha azt gondolod valamilyen tulajdonságról, csoportosulásról, hogy a másság kategóriájába tartozik, azt írd fel. Fontos, hogy egy lapra csak egy ilyen „másság” kerüljön.

Közben csomagolópapírt helyez a táblára.

Mikor a gyerekek elkészülnek, az alábbi instrukciókat kapják. Válogassuk szét aszerint, hogy melyik csoportba tartoznak.

Vivien: Szerintem az, hogy valaki nagyképű, nincs ráírva az érintettre. Én már láttam ilyenre és olyanra is példát. Bőrdzsekis se mind nagyképű. Gazdag se, de szegény is lehet az.

Virág: Szerintem látszik, ahogy öltözik, ahogy viselkedik.
Apollónia: Az is belülről jön.

Gyuri: Van, amikor a látszat csal. Szakadt gatyás is lehet szerény, félszeg.
Vivien: Szakadt gatyások között is vannak nagyképűek, de a jól öltözött mobiltelefonosok között is.
Csoportvezető: Ez csak az öltözködésben tükröződik?
Milyen ember a nagyképű ember?
Vivien: Beképzelt.
Gerzson: Túlzott önbizalom.
Virág: Kötözködő.
Csoportvezető: Ezek milyen tulajdonságok, külső vagy belső? Sikerült e meggyőzni benneteket, hogy belső tulajdonság?
Gerzson: Igen, igen, csak hagyjuk már abba.

(Az összes kártyát felrakják a lapokra, és közben megbeszélik, kinek mi a véleménye.)

Vivien: Szerintem a „csinos” az nem „más”. Meg a szeplős sem. Sokféle ember van, és ilyen alapon nehéz eldönteni, hogy melyik a más. Szeplős, a szemüveges ugyanolyan, mint a többi.
Prostituáltnak lenni, szerintem nem normális dolog. Ha valaki fiatal, kell, hogy találjon munkát.

Vita: külső vagy belső? Minden alaklommal megbeszélik a vitás eseteket.

4. Gyakorlat: Szerepjáték

Csoportvezető: Két csoportban fogunk dolgozni. Alakítsátok ki a két csoportot! Mindkét csoport kap egy-egy lapot, melyen az eljátszandó helyzet szerepel.
A: A 8. osztályos Tomi egyik délután váratlanul egy fülbevalóval a fülében érkezik haza. Szülei erősködnek, hogy azonnal szedje ki a füléből az ékszert. Tomi vállalja a tettét, igyekszik meggyőzni szüleit. Hosszas győzködés után sikerül elfogadtatnia a fülbevaló viselését.
B: Gáborról megtudják szülei, hogy rászokott a kábítószerre. Gábor nem érti. minek ez a nagy hiszti 1-2 szál marihuánás cigaretta miatt. Igyekszik meggyőzni őket, hogy nincs ebben semmi rossz, ő nem fog rászokni a kemény drogokra, a cigi meg kifejezetten kellemes. Próbálják ki ők is! A szülők nem tudják elfogadni.
A csoportok rövid felkészülés után eljátsszák a történetet, melyet a másik csoport
természetesen nem ismer. Miután kölcsönösen bemutatják egymásnak, folytatódik a
beszélgetés.

Csoportvezető: Értettétek, mi a történet?
Mit gondoltok, mi volt a különbség a két játék között?
Gyuri: Az egyikben sikerült elfogadtatni a fülbevaló viselést, a másikban nem tudták elfogadni a szülők hogy füves cigit szív a gyerek.
Csoportvezető: Mi a teendő, ha ilyen elfogadhatatlan mássággal találkozunk?
Fatime: Próbáljuk rávenni, hogy menjen elvonóra.
Vivien: Ha szeretjük, mindent meg kell tenni, hogy segítsünk. Ha elzavarják, csak rosszabb lesz.
Csoportvezető: Szeretném, ha befejeznétek ezt a mondatot:
„Ha más vagyok, mint a többiek…”.
Csoporttagok:
– Nekem jó, de csak ha olyan dolgokban vagyok más,
amiben szeretnék más lenni.
– Passz
– Passz
– Olyan vagyok, mint a többiek.
– Fogadjatok el olyannak, amilyen vagyok.
– Ha más vagyok, mondjuk testi fogyatékos, akkor ne mások fogadjanak el, hanem én fogadjam el saját magam.
Csoportvezető: Köszönöm szépen, Vivien, igazán jó végszó volt. A mai foglalkozáson az volt a célunk, hogy nézzük meg, kik azok a „mások”. Mit tehetünk akkor, ha ez nem károsítja a közösséget? Fogadjuk el.
Mit tehetünk, ha nem tudjuk elfogadni? Segítsünk! (Kábítószeres)
Köszönöm szépen a részvételt, a segítséget. Rendkívül zavart, hogy menet közben állandóan beszéltél (Gerzson) a szomszédodhoz, akkor, amikor elmondhattad volna a véleményedet, passzoltál. Szerettük volna, ha elmondod, sőt még kíváncsiak is lettünk volna rá.