PSZICHOháttér

11. Állatok, gépek, emberek

Morális fejlődés

Kohlberg (1969) a morális gondolkodás fejlődésére vonatkozó modelljében leírja a fejlődés fázisait és ezzel a fejlesztés lehetőségeit.

A morális gondolkodás három szintje egymással felcserélhetetlenül, egymásra épülően követi egymást. A szinteken egyforma sorrendben megy keresztül mindenki, bár esetleg különböző sebességgel, és nem feltétlenül jut bárki a végére, sőt az alacsonyabb szinteken való megragadás nagyon gyakori.

1. A prekonvencionális szint (természetes fejlődése 0-9 éves kor), amikor az egyén minden magasabb „jó” vagy „rossz” fogalom nélkül szót fogad, tetteinek fizikai következményei, a büntetés elkerülése, és a jó viselkedés jutalma irányítja.

Az észlelés, a tapasztalat, a pavlovi tanulás szintjén van. Ilyet tudnak az állatok is, és az idomítás erre épül. Ha valaki ezen a szinten ragad, akkor fejlesztését is ezen a szinten kell megoldani. Vagyis azonnali következménye kell, hogy legyen minden cselekedetnek. Ezáltal a környezet határozza meg a szabályokat, amelyeket ha a következő szintre jut, az ember magáénak érez.

Egy, a morális fejlődésének elején tartó lény, függetlenül életkorától, mindent megtesz, ami jutalmat von maga után, és amit nem büntetnek. A környezet felelős, hogy az ilyen alacsony morális fejlettségű emberek mit tesznek, mert ők maguk saját felelősséget nem vállalnak, csak használják a világot.

2. A konvencionális szinten (természetes fejlődése 9-15 éves kor) a konformitás, a sztereotípiák, társas konvenciók, szabályok vezetik az egyént, aki szeretne megfelelni az elvárásoknak, és a szabályokat betartani.

Sokan vannak, akik ezen a szinten nem jutnak túl, és felnőtt korukban is meggyőződésük, hogy a törvények, szabályok azért vannak, hogy azokat betartsák. Azért viselkednek megfelelően, hogy mások tetszését elnyerjék. Ők a legjobb katonák, mert gondolkodás nélkül megteszik, amit parancsolnak nekik. A felelősséget ők sem viselik, hiszen a szabályok és azok felügyelői a felelősek. Ezen a fejlettségi szinten halljuk, hogy „parancsra tettem”, „ezt várják el tőlem”. Szemben az előbbi állati szinttel, itt már a programozott gépekkel találkozunk.

És hol van az ember?

3. A posztkonvencionális szinten az ember elfogadja az egyetemes erkölcsi elveket az autoritástól függetlenül. A helyes cselekedeteket az általános jogok és normák szerint határozza meg, felülvizsgálja, és újra elfogadja azokat.

Minthogy a folyton változó környezetben az elvek képlékenyek, nem stabilan meghatározottak, sok szempontot kell figyelembe venni. Az erkölcsi fejlődés harmadik szintjére jutott ember felelősséget vállal döntéseiért, tetteiért és másokért, akiket döntése érint. Nem menti fel sem a létért való küzdelem kényszerére hivatkozás, sem az, hogy mások döntéseinek nyomán cselekszik. Ezt a szintű kihívást már nem mindenki vállalja fel, emiatt az erkölcsi fejlődés kényelmesebb szintjei a kedveltebbek.

Az erkölcsi fejlettség harmadik szintjén a jogok és normák ésszerű változtatására lehetőség van. Sőt ezen a legfejlettebb szinten az önmagunk választotta elvek és etika szerint, az univerzális törvényekkel összhangban és egymás jogainak kölcsönös tiszteletben tartásán alapulóan kerülnek meghatározásra a szabályok és így a morál.

Kognitív fejlődés

A gondolkodás és megismerés szintjeit Bloom (1956) írta le. Taxonómiájában hat szintet különböztetett meg, de ezt a mindennapi használatra leegyszerűsíthetjük három szintre:

1. szabad kalandozás – pre-konvencionalitás

2. módszeres tanulás – konvenionalitás

3. értő tanulás – poszt-konvencionalitás

1. A szabad kalandozás a prekonvencionalitás, jellemzően nyolcéves korig tart, de aki ezt egész életében meg tudja tartani, az képes gyermekien rácsodálkozni és újként látni a világot. A gyermeki szinten még nem akadályozza a megismerést a tudás. Nincsen még szabály, jó vagy rossz megoldás. Ezért szorongásmentes tevékenység, és alkalmas az érdeklődés kialakítására.

Ezen a szinten a tanulás megfigyelés, utánzás, fantázia, próbálkozás, az észlelés és tevékenység által történő megtapasztalás, ahogy az erkölcsi fejlődésben is a tapasztalat, a környezet hatásai befolyásolják a gyereket az első szinten. Arra fordul, amerre a szél fújja.

2. A módszeres tanulás a szabályok, a konvencionalitás szintje. Ezen a szinten a szabályok tudatos követése segíti a szabályok betartását. A gondolkodásfejlődésben itt tanul meg a gyerek módszeresen, rendezetten gondolkodni, alkalmazni az ismereteket, amelyeket átvett, ahogy a morális fejlődésében is már szabályokat követ, szófogadásra képes. A kapott ismereteket kritika nélkül veszi át. Ezen a szinten a környezet hatásait egy az egyben beépíti a gondolkodásába.

3. Az értő tanulás szintjén már a szabályokon túllép a gondolkodás, és a szabályszerűségek meglátása segíti. Meghaladja a konvenciókat, ez a posztkonvencionalitás, az alkotó gondolkodás, az ismeretek szintetizálása, sajáttá alakítása. Az általános, az univerzális megragadásával már nem jó vagy rossz valami, hanem valamire és valamilyen módon jó, valamire nem. A kritikai gondolkodás szintjén már nem fogadja el vakon a tudást és a szabályt az ember, hanem az egyetemes szabályszerűségeket keresi. Ettől kezdve már alakítja a környezetet, és szükség esetén képes magát függetleníteni a hatásaitól.

Az erkölcsi fejlődés nem önmagában jön létre, hanem az emberi gondolkodás fejlődésével együtt. Nem a tudás, hanem a gondolkodás szintje támogatja. Rendkívül nagy tudással rendelkező emberek gondolkodása és erkölcsi fejlettsége is lehet alacsonyabb szinten, viszont az erkölcsi fejlődés harmadik szintjére jutó ember gondolkodása szükségszerűen magas szintű, mert szintetizál, és a környezettől függetlenül általános erkölcsi elveket követ. Tehát nem arról van szó, hogy minél intelligensebb egy ember, annál magasabb erkölcsi szintet ér el, de fordítva igaz: azok az emberek, akik az erkölcsi fejlődésben elérik a poszt-konvencionális szintet, szükségszerűen elérték a legmagasabb szintű kognitív fejlődési szintet, akár észleli ezt a környezet, akár nem.

Az „emberi” megragadása és az oktatás útja

Attól, hogy egy lény genetikailag emberként létezik, szellemileg még nem feltétlenül éri el az emberit. A morális és kognitív fejlődést segítheti a környezet, valamint az egyénnek a fejlődés érdekében tett erőfeszítése.

Az emberiség a fizikai világ szabályszerűségeinek megismerésében egyre nagyobb léptekkel halad előre. Egyénenként ki-ki eltérő szintekre jut, de az emberiségnek sikerült a harmadik szintet elérni a kognitív fejlődésben. A morális fejlődés harmadik szintjére is eljutottunk, de egyelőre csak nagyon halkan szólnak az egyetemes erkölcsi elvek hangjai.

A kognitív és a morális fejlődés egymásra támaszkodva teszi erőssé az embert. A művészet, a bölcsészet, és mindaz, aminek látszólag nincsen fizikailag megfogható, vagy gazdaságilag azonnal mérhető haszna, hanem önmagáért való kognitív tevékenység, önfejlesztés, a fejlődés harmadik szintjére jutást segíti mind kognitív, mind morális tekintetben.

1. Kizárólag az anyagi hasznosság miatt dolgozni, nem több mint fenntartani magunkat, ez a fiziológiai lét.

2. Azért tevékenykedni, mert dolgozni kell, nem több mint egy szabály követése, programozott lét.

3. A tevékenységért tevékenykedni, vagyis dolgozni, erőfeszítéseket tenni a tevékenység öröméért, a spirituális lét maga.

Az embernek mindig megvolt az önfejlődési igénye, de mindig csak a kevés szabadidejében lehetett önmaga. Sokáig a létéért kellett dolgoznia, majd most már azért, mert az a szabály, hogy dolgozni kell. A fejlődésnek közben azt a szintjét értük el, amikor az öncélú, vagyis közvetlenül hasznot nem hozó önfejlődésre egyre több időnk lehetne, ha nem értelmetlen munkákkal kötnék le az embereket.

A „dolgozni” szót a „tanulni” szóval felcserélve ugyanarra jutunk. Az oktatásnak is egyre inkább a gyerekek fejlődési és érdeklődési, vagyis belső indíttatásbeli sajátosságait kell figyelembe venni, és nem azt, hogy legyen megélhetése, ideális munkavállaló legyen, illetve hogy ezeknek a céloknak az elérését kitáblázó vizsgákon megfeleljen. A kimeneti szabályozást az önszabályozás kell, hogy felváltsa. A szellemi fejlődés nem akadálya, hanem megalapozása, és egész életünkben katalizátora a szaktudásnak, az alkotó életnek. Az oktatás azért nem tudja a jelen kisszerű céljait sem elérni, mert hiányzik belőle a szellem.

A spirituális létezést nem csupán templomok építésével, hanem a földigiliszta perspektívából öncélúnak tűnő tevékenységekkel, önfejlesztéssel lehet elérni. Túl nagy már az ökológiai lábnyomunk, most már jó lenne a spirituális lábnyomunkat növelni.

Gyarmathy Éva

Hivatkozások:

Bloom, B. S. (1956) Taxonomy of Educational Objectives: The Classification of Educational Goals. Longman Publishing Group, White Plains.
Kohlberg, L. (1969) Stages in the development of moral thought and action. Holt, New York.