Török Ildikó

Minőségi munka – minőségi bér(?)

Amikor négy hónappal ezelőtt először értekezett „teljesítmény-csoportunk”, még nem sejtettük, mi vár ránk. Naivan azt gondoltuk, hogy lazán kirázzuk a kisujjunkból ezt a pedagógus-teljesítményértékelési szempont- és pontrendszer izét, amiről csak azt tudtuk, minden iskolának el kell készítenie… Mi is elkészítettük, és a tantestület megszavazta. Hurrá! Megcsináltuk…!

Azért álljon itt néhány észrevétel is, körülbelül olyan tiszta és átlátható rendszerben, amely a minisztérium utasításaira is jellemző:

1. Már az első ülésen hallhattuk, hogy az iskolavezetés sem tudja, ez a teljesítményértékelési rendszer csak azért készül, hogy a szegény, buta pedagógusoknak meglegyen az a kicsit vigasztaló érzésük: ők is beleszólhatnak a saját munkájuk megítélésébe, esetleg azért, hogy ne unatkozzunk, vagy ismét azok döntöttek efelől is, akik a munkaidőkeret új nyilvántartását is kitalálták…, majd módosították…, majd visszavonták, mert akkor értelmet ne is keressünk benne.

2. Összeállítottunk, aztán mindenféle más helyről megszereztünk óraelemző kérdőíveket, és ezeken is jól elvitatkoztunk. Vajon mennyire lehet objektíven értékelni az ilyen meghatározásokat: „a tanár személyisége, megjelenése”, „hangja, hanghordozása” vagy ilyen általánosságoknak van-e létjogosultsága: „kapcsolata a tanulókkal”, „ munkaformák változatossága” stb. Amikor egy konkrét személyről kellett véleményt mondanunk, azonnal kiderült, hogy nyolcan ötféle pontszámot adtunk a „személyiség”-ére.

3. Megállapítottuk, hogy minimum évi két vezetői óralátogatást, elemzést kellene véghezvinni, hogy a reálishoz közelítő értékelés születhessen egy-egy kollégáról. (Ha van olyan intézmény, ahol ezt képesek megvalósítani, kérem, jelentkezzenek!)

4. Örömmel fedeztük fel, hogy más iskolák már elvégezték ezt a munkát. Nosza, megindult a letöltés, összehasonlítás, kiegészítés, de rá kellett jönnünk, hogy még mindig nincsenek százalékok és pontok. Mire meghatároztuk az arányokat, és megszavaztattuk a tantestülettel, már ki is derült, hogy valamit kihagytunk. Kezdhettük elölről.

5. Közben minden alkalommal elhangzott az a költői kérdés: „De mi lesz a bértáblával???” Eltörlik, és csak egységes alapbér lesz, amelyhez a teljesítményünk szerint szerezhetünk súlyos tízezreket? (Fiatalabb kollégáim örülnének, idősebb kortársaim nehezményeznék, ha ez megvalósulna…) Esetleg a hatalmas bérmaradványt fogjuk szétosztani jutalomként? Arató Gergely ugyan nyilatkozott tavaly novemberben, hogy a bértábla marad, de azóta „a többi néma csend.”

6. Ki fogja ezt a töméntelen ellenőrzést és értékelést elvégezni? És mennyiért? És mikor fogunk tanítani, felkészülni stb., ha állandóan ellenőrzünk, megfigyelünk és adminisztrálunk?

7. Ha a fizetésünk egy részét ezen értékelések alapján kapjuk majd, akkor az idén éhen halhat az a kolléga, aki tavaly hosszabb ideig táppénzes állományban volt? Mert hiszen nem vett részt tanórán kívüli programokban, esetleg nem vállalhatott – önhibáján kívül – osztályfőnökséget, magyarán nem volt „terhelhető”. Erre ki tud válaszolni?

8. Ki mondja meg, hogy minek dolgozzon, mondjuk, a szerződéses kolléga éppen olyan intenzitással az idén, ha tudja, hogy jövőre mennie kell? Olvastunk olyan átfogó értékelésről is, amelyre csak három- vagy négyévente kerül sor. Akkor addig mi alapján kapja a dolgozó a fizetését vagy a jutalmát?

9. Hogyan is gondolhatja bárki is komolyan, hogy akad olyan pedagógus ebben az országban, aki elhiszi, hogy majd „minőségi munkáért – minőségi bért” fog hazavinni.

10. Ezt a ránk rótt feladatot is sokféleképpen oldották meg az iskolák. Az egyik – sztahanovista – variáció a miénk: hónapokon keresztül hol otthon, hol az értekezleten kerestük a „legjobb”megoldást. (Ami persze nem létezik.). A másik – munkaidő-kímélő – variációt is sokan alkalmazták: a leadási határidő előtt két héttel összehoztak mindenféle forrásból egy frappáns kis művet, megszavazta tantestület, oszt’ kész is voltak.

11. Vajon melyik megoldás a jobb? Senki nem garantálja, hogy a mi rendszerünk a tökéletesebb, bár rengeteget dolgoztunk vele, és senki nem vitathatja el, hogy két hét alatt is lehet jó dolgokat összevágni.

Melyik számít minőségi munkának?