Czebe Katalin – Dillong Renáta

Etikai kódex a mai Magyarországon?

Érdemes-e beszélni az etikáról?

Napjainkban a pluralizmus az érdekek, értékrendek, nézetek, ideológiák (és akár intézmények) egymással versengő sokféleségét jelenti. Ez nemcsak társadalmi-politikai berendezkedésünket érintette, hanem gyökeres változásokat hozott a pedagógia területén is. Az addigi pillérek, támpontok megszűntek. De nem ez a legnagyobb probléma. Egy olyan morális zavarodottságban, ahol az addigi értékek gyökerestül megváltoztak, nincs semmi, amire a pedagógusok támaszkodhatnak. A társadalom pedig nem fogalmazta meg, nem fektette le az „új értékeket”.

Az 1990-es években egyre nagyobb igény mutatkozott az értékek meghatározására. Ezt a szerepet vállalta magára a Független Pedagógus Fórum, amely egy „alulról, belülről jövő kezdeményezés” volt (Hoffman, R. [2003]). A kódex ajánlásokat fogalmazott meg a pedagógus kapcsolatrendszerei mentén, és pontosan meghatározta a professzió által megkövetelt kompetenciákat. Ezután sorra jöttek létre az iskolák pedagógiai kódexei, ám ezek közül a legismertebbnek még mindig a Pedagógus Szakmai Etikai Kódex tekinthető. Ez indokolja, hogy elsőként és legintenzívebben ezzel foglalkoztunk.

A következőkben bemutatjuk azokat a főbb állomásokat, melyek az Etikai Kódex megszületéséhez vezettek, s kísérletet teszünk annak megmutatására, hogy a megalkotott kódex pontjai, előírásai mennyire működnek a mindennapokban, mennyire mutatnak segítséget a pedagógusoknak a felmerülő problémák kezelésében. A megállapításainkat egy, pedagógusok körében végzett kérdőíves felmérés eredményeivel támasztjuk alá.

Elöljáróban

A Magyar értelmező kéziszótár szerint az erkölcs „valaki vagy valami magatartását irányító, annak megítélését segítő, társadalmilag helyesnek tekintett szabályok összessége illetve ezek megvalósulása.” Az erkölcs abból áll, hogy a társadalom, egy bizonyos csoport vagy egy bizonyos viselkedési és életviteli kódex szabályainak engedelmeskedve a jó és helyes dolgokat próbáljuk meg megtenni.

Az etika kifejezés a görög ethosz szóból ered, amelynek jelentése: „érzület”, „jellem”, s általánosságban fogalmazza meg az élet szabályait, amelyek belsőleg is kötelezik az embert. Az etikákat általában három nagy csoportba sorolják: az egyik csoport a normatív etika, a másik a filozófiai etika (metaetika), a harmadik az úgynevezett alkalmazott etika. A normatív etika főleg azzal foglalkozik, hogy mi az erkölcsi jó, mi a helyes, mit kell tennünk, melyek a kötelességeink, mire törekedjünk, hogyan éljünk s miért. Vagyis egy meghatározott erkölcsi értékrendet, tanítást alapoz meg, fejt ki, képvisel és próbál meg érvényesíteni. A filozófiai etika ezzel szemben magát az erkölcsöt vizsgálja: az erkölcs lényegét, természetét, szerepét – illetve az erkölcsi fogalmak, etikai kategóriák, kijelentések tartalmát, jelentését, megalapozásának eltérő változatait, használatát tanulmányozza. Az alkalmazott etika tulajdonképp a normatív etika körébe tartozik, egyes hivatások, vonatkozások, területek, problémák beható vizsgálatát tekinti feladatának.

Ilyen alkalmazott etika a pedagógusetika, mely a pedagógusszakma minőségbiztosítása, s magában foglalja az etikai elveket, melyek „egyfelől pedagógiai reflexiók eredményei, másfelől maguk is nevelés tanulási terepéhez tartoznak” (Oelkers, J. [1992]). A pedagógia és az etika egymást kiegészítő fogalmak: nevelni csak szilárd erkölcsi alapokon nyugvó elhivatottsággal lehet. A pedagógusetika a pedagógus szakmai lelkiismerete: a gondolkodását, magatartását átható és meghatározó erkölcsi szabályozottság, a pedagógus életmódot meghatározó stílus. A pedagógusetika tartalmát azok a sajátos erkölcsi normák adják, amelyek a pedagógus munkájához, a nevelési-oktatási feladatok ellátásához kapcsolódnak. A pedagógus iskolán belüli és kívüli magatartását a diákokhoz, a szülőkhöz, a kollégákhoz való viszonyát szabályozzák, melyek a pedagógusi pálya különlegesen fontos társadalmi szerepéből fakadnak.

Hankiss Elemér [2001] szerint a pedagógusszakma kirakatélet: „vannak azonban emberek akiket a társadalom többé-kevésbé kirekeszt ebből a termékenyítő küzdelemből [a gazdag személyiséggé válásból] azzal, hogy rájuk bízza a társadalmi normák »vezérképviseletét«; így például a tanárokat akiktől elvárja, hogy tanítványaiknak s még jóval inkább tanítványaik apukáinak és anyukáinak vagyis az egész közvéleménynek a színe előtt hirdessék és képviseljék minden szavukkal és tettükkel a kialakult társadalmi normarendszert.” Ugyanitt írja azt is, hogy „a mérnöknek, a munkásnak, az orvosnak csak a tudását és a munkaerejét, a tanárnak viszont ezeken túl, a magatartását és a személyiségét is megveszi, vagy legalábbis igénybe veszi a társadalom.”

A tanároknak, tanítóknak, pedagógusoknak (is) feladatuk a nevelés, s ebből kifolyólag merülhet fel első kérdésünk, ha a társadalomnak ezt a csoportját tekintjük, hogy mit is lehet, vagy kell nevelésen érteni, s milyen viszonyrendszert tételezhetünk fel etika és nevelés között.

A pedagógus a nevelés keretében különböző eszmék, példaképek, magatartásformák, vagyis normák elfogadtatására, interiorizálására és a személyi aktivitást vezérlő szubjektív szükségletekké történő átalakítására törekszik. A normák mint elvek és életszabályok eredendően erkölcsi értékek forrásai, melyek a közösségben élő ember magatartását kötelező erővel irányítják, hogy célját elérhesse. Mihály Ottó [2001] megfogalmazásában „a nevelés mint a társadalom egyik konstitutív tevékenysége […] valójában nem más, mint vagy hatalmi, kényszerítő eszközökkel érvényesített, vagy valamely csoport által teljes elfogadottsággal […] rendelkező normák alapján történő szocializáció, társadalmasítás, háziasítás, művelés, »személyiségkifejlesztés«”.

A pedagógus munkájával kapcsolatban az erkölcs kétféle összefüggésben jelenik meg: maga a nevelés mint tevékenység önmagában is etikai viszony. Hisz egy ember egy másik embert egy meghatározott értékrend alapján, meghatározott célrendszer szerint akar fejleszteni, személyiségét egy adott normarendszer szerint alakítani. Ugyanakkor a pedagógus tevékenységének vannak szerepszerű elemei, melyek a szereperkölcs, szerepetika alapját képezik. Ez a szerepkódex készítésének alapja.

S ebben a pontban jelenik meg írásunk elsődleges kérdése: vajon lehet-e a pedagógus etikát, a pedagógusok etikus viselkedését szabályozni, keretek közé szorítani oly módon, hogy egy ténylegesen betartható és releváns dokumentumot, kódexet alkotunk? Véleményünk szerint szükség van egy ilyen jellegű iránymutatásra, melynek egyik formája lehet a pedagógiai etikai kódex, s reméljük, hogy ha egyszer megvalósul ez a kezdeményezés (valóban széles körű diskurzuson alapulva), a pedagógusok úgy veszik majd kézbe a dokumentumot, mint amire számítani lehet, és amit érdemes elolvasni. Ám ehhez az kell, hogy megalakuljanak azok az értékek (ill. kimondjuk azokat az értékeket), amelyeket társadalmunk elvár nemcsak pedagógustól, de a társadalom összes tagjától.

Az értékek deklarálása után, erős kezdeményezéssel maga mögött, ki lehet alakítani a pedagógusok számára az etikai kódexet, le lehet fektetni az etikus viselkedés szabályait. A kérdés már csak az, hogy egy fejlett társadalomban, valóban szükség van-e ilyen dokumentumokra. Nem feltételezhetjük-e azt, hogy ez a viselkedési morál mindenkiben benne él, s a helyes értékek mentén cselekszik, főleg akkor, ha nevelőmunkára adja fejét?

A kutatásról

Kutatásunk célja az volt, hogy tapasztalt, gyakorló pedagógusok alkalmazási módszerei, tapasztalatai által rávilágítsunk a jelenlegi „mainstream” Hoffmann Rózsa által szerkesztett Etikai Kódex hiányosságaira, illetve körvonalazzuk azokat a faktorokat, amelyek segítségével megoldást találhatunk egy sikeres kódex adaptálására.

Összesen 117 kiértékelendő kérdőív érkezett vissza a véletlenszerűen kiválasztott s felkeresett pedagógusoktól. Kétféle módon terjesztettük a kérdőíveket: személyes felkeresés útján, illetve online, interneten keresztül. Ez a módszer nagy segítségünkre volt olyan vidéki iskolák elérésében, amelyeket más esetben idő-, illetve kapacitáshiány miatt nem lett volna alkalmunk megkérdezni. A visszaérkezett kérdőívekből 102-t minősítettünk érvényesnek, kutatási eredményeinkhez ezeket tudtuk felhasználni, hisz a minősítéshez előzetesen felállítottunk egy kritériumrendszert: csak azokat a kérdőíveket használtuk fel, amelyek esetében szabályosan történt a kitöltés, azaz minden részt kitöltött az alany, mindenhova csak egy választ írt, minden adatot megadott magáról. A fentiek alapján tehát elmondható, hogy eredményeinket nem tekinthetjük reprezentatívnak.

A vizsgált személyek közül 28% magán finanszírozású, 72% állami finanszírozású intézményben áll alkalmazásban. A vizsgált intézmények 17%-a egyházi iskola (melyek közül mind katolikus), 83%-uk világi iskola. Az intézmények elhelyezkedését illetően 69%-uk budapesti, 31%-uk vidéki iskola.

A mintában 72%-ban képviseltetik magukat a nők és 28%-ban a férfiak. Ez megközelítőleg reprezentálja az országos arányt, amely a KSH adatai szerint 2007-ben 84% és 16% volt. Körülbelül hasonló arányt mutat a budapesti és vidéki iskolák eloszlása is mintánkban.

1. ábra

Az 1. ábra a megkérdezett pedagógusok kor szerinti eloszlását mutatja. Ezek alapján elmondhatjuk, hogy a megkérdezettek domináns része 46 év feletti, azaz kutatásunk szempontjából a vélemények kiforrott elképzeléseket és tapasztalatot tükröznek.

A pályán eltöltött évek tekintetében a fenti arányt alátámasztja, hogy a 26 év vagy afeletti tanítási tapasztalattal rendelkezők a mintában 37%-osan képviseltetik magukat, és a 21-25 év közötti tapasztalattal rendelkezők pedig 29%-ban. Ennek az is lett a következménye, hogy az ő tanári professziójuk, megjegyzéseik képezik a későbbiekben kutatásunk magját.

A kérdőív négy részből tevődik össze. Az első részben öt hipotetikus szituációt írtunk le három választási lehetőséggel és egy „Más” opcióval, ha a pedagógus nem találja meg a számára optimális választ. Ezen szakaszban implicit módon arra szerettünk volna rávilágítani, hogy az Etikai Kódex által deklarált előirányzatokat vallottan mennyire sikerül átültetni a gyakorlatba, illetve maguk a pedagógusok mennyire tudják alkalmazni morális ítélőképességüket.

A második részben a tanárok véleményét kérdeztük 22 olyan állítással kapcsolatban, melyek egy-egy tanári viselkedési formát írnak le. Itt háromfokú skálát alkalmaztunk a „Nagyon rossznak tartom”, „Elég rossznak tartom” és az „Egyáltalán nem tartom rossznak” kategóriákat. Ebben a szakaszban azt kívántuk vizsgálni, hogy a pedagógusok mely magatartásformákat rosszallják a leginkább, illetve ítélik el a legkevésbé.

A harmadik részben kapcsolatrendszereket vizsgáltunk két dimenzióban: a szocializmus előtt és a szocializmus után. Azonban a kiértékeléskor végül úgy döntöttünk, hogy kutatásunk szempontjából az itt kiértékelendő adatok irrelevánsak lennének, s túlmutatnának vizsgálatunk keretein. Ezért ezt a részt nem értékeltük ki, de potenciális lehetőséget látunk benne egy újabb kutatási terület feltérképezéséhez.

A negyedik részben explicit módon kívántunk véleményeket gyűjteni arról, hogy a jelenlegi érvényben lévő etikai kódexet a pedagógusok mennyire tartják betarthatónak, megvalósíthatónak. 15 „ajánlást”, pontot választottunk ki a Pedagógus Etikai Kódexből, mindegyik fejezetből, megítélésünk szerint a két leginkább problematikusabbat (illetve az egyik fejezetből e normán felül még egyet). Itt egy ötfokú skálát alkalmaztunk a megvalósíthatóság számszerűsítésére. Ebben az esetben az 1-es jelölte az „Egyáltalán nem valósítható meg”, 5-ös jelölte a „Teljes mértékben megvalósítható” opciókat.

Végül, de nem utolsó sorban az ötödik, záró részben két kérdést tettünk fel. Az első kérdés az etikai kódex elterjedtségét hivatott feltérképezni, a második a pedagógusok véleményét arról, hogy egyetértenek-e azzal, hogy legyen-e ilyen kódex. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ebből a részből nyertük a kutatás legérdekesebb, leginkább elgondolkodtató tapasztalatait.

Irodalom

Akadémiai kislexikon. Budapest. Akadémia Kiadó és Nyomda, 1989.

Hankiss Elemér (2001): Tanár a kirakatban, minőség az oktatásban. [URL: {http://www.neveles.hu/opinion/hankiss990704.htm}, letöltés dátuma: 2009.03.12.]

Hoffmann Rózsa (2003): Szakmai Etikai Kódex Pedagógusoknak: tanulmányok, normák és esetleírások. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó.

Mihály Ottó (2001): Pedagógiai, etikai, tudományos és jogi normák az iskolai erkölcsi szocializációban. Új Pedagógiai Szemle, 2001/01.

—

Függelék: A kérdőív (pdf, 64 KB)