Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2009. június 3. szerda, 14:40
Címkék:

Czebe Katalin – Dillong Renáta

Etikai kódex a mai Magyarországon?

Czebe Katalin és Dillong Renáta, a Budapesti Corvinus Egyetem negyedéves közgazdász tanár szakos hallgatói, 2009 februárjában-márciusában egy olyan nyílt kutatási kérdés vizsgálatára vállalkoztak pedagógusok körében, mely e hivatás kezdete óta foglalkoztatta a legnagyobb bölcseket: az etika, a morál és annak megnyilvánulása a pedagógusi professzióban.

Arra keresték a választ, hogy jelenlegi társadalmunkban működhet-e, betartható-e egy pedagógus etikai kódex; van-e létjogosultsága, s ha igen, akkor milyen tényezők azok, amelyek szükségesek a betarthatósághoz.

Most induló cikksorozatukban bemutatnak néhány „mainstream” etikai kódexet, kutatásukat és természetesen azokat a következtetéseket, melyeket az interjúk és kérdőívek alapján szűrtek le.

Érdemes-e beszélni az etikáról?

Napjainkban a pluralizmus az érdekek, értékrendek, nézetek, ideológiák (és akár intézmények) egymással versengő sokféleségét jelenti. Ez nemcsak társadalmi-politikai berendezkedésünket érintette, hanem gyökeres változásokat hozott a pedagógia területén is. Az addigi pillérek, támpontok megszűntek. De nem ez a legnagyobb probléma. Egy olyan morális zavarodottságban, ahol az addigi értékek gyökerestül megváltoztak, nincs semmi, amire a pedagógusok támaszkodhatnak. A társadalom pedig nem fogalmazta meg, nem fektette le az „új értékeket”.

Az 1990-es években egyre nagyobb igény mutatkozott az értékek meghatározására. Ezt a szerepet vállalta magára a Független Pedagógus Fórum, amely egy „alulról, belülről jövő kezdeményezés” volt (Hoffman, R. [2003]). A kódex ajánlásokat fogalmazott meg a pedagógus kapcsolatrendszerei mentén, és pontosan meghatározta a professzió által megkövetelt kompetenciákat. Ezután sorra jöttek létre az iskolák pedagógiai kódexei, ám ezek közül a legismertebbnek még mindig a Pedagógus Szakmai Etikai Kódex tekinthető. Ez indokolja, hogy elsőként és legintenzívebben ezzel foglalkoztunk.

A következőkben bemutatjuk azokat a főbb állomásokat, melyek az Etikai Kódex megszületéséhez vezettek, s kísérletet teszünk annak megmutatására, hogy a megalkotott kódex pontjai, előírásai mennyire működnek a mindennapokban, mennyire mutatnak segítséget a pedagógusoknak a felmerülő problémák kezelésében. A megállapításainkat egy, pedagógusok körében végzett kérdőíves felmérés eredményeivel támasztjuk alá.

Elöljáróban

A Magyar értelmező kéziszótár szerint az erkölcs „valaki vagy valami magatartását irányító, annak megítélését segítő, társadalmilag helyesnek tekintett szabályok összessége illetve ezek megvalósulása.” Az erkölcs abból áll, hogy a társadalom, egy bizonyos csoport vagy egy bizonyos viselkedési és életviteli kódex szabályainak engedelmeskedve a jó és helyes dolgokat próbáljuk meg megtenni.

Az etika kifejezés a görög ethosz szóból ered, amelynek jelentése: „érzület”, „jellem”, s általánosságban fogalmazza meg az élet szabályait, amelyek belsőleg is kötelezik az embert. Az etikákat általában három nagy csoportba sorolják: az egyik csoport a normatív etika, a másik a filozófiai etika (metaetika), a harmadik az úgynevezett alkalmazott etika. A normatív etika főleg azzal foglalkozik, hogy mi az erkölcsi jó, mi a helyes, mit kell tennünk, melyek a kötelességeink, mire törekedjünk, hogyan éljünk s miért. Vagyis egy meghatározott erkölcsi értékrendet, tanítást alapoz meg, fejt ki, képvisel és próbál meg érvényesíteni. A filozófiai etika ezzel szemben magát az erkölcsöt vizsgálja: az erkölcs lényegét, természetét, szerepét – illetve az erkölcsi fogalmak, etikai kategóriák, kijelentések tartalmát, jelentését, megalapozásának eltérő változatait, használatát tanulmányozza. Az alkalmazott etika tulajdonképp a normatív etika körébe tartozik, egyes hivatások, vonatkozások, területek, problémák beható vizsgálatát tekinti feladatának.

Ilyen alkalmazott etika a pedagógusetika, mely a pedagógusszakma minőségbiztosítása, s magában foglalja az etikai elveket, melyek „egyfelől pedagógiai reflexiók eredményei, másfelől maguk is nevelés tanulási terepéhez tartoznak” (Oelkers, J. [1992]). A pedagógia és az etika egymást kiegészítő fogalmak: nevelni csak szilárd erkölcsi alapokon nyugvó elhivatottsággal lehet. A pedagógusetika a pedagógus szakmai lelkiismerete: a gondolkodását, magatartását átható és meghatározó erkölcsi szabályozottság, a pedagógus életmódot meghatározó stílus. A pedagógusetika tartalmát azok a sajátos erkölcsi normák adják, amelyek a pedagógus munkájához, a nevelési-oktatási feladatok ellátásához kapcsolódnak. A pedagógus iskolán belüli és kívüli magatartását a diákokhoz, a szülőkhöz, a kollégákhoz való viszonyát szabályozzák, melyek a pedagógusi pálya különlegesen fontos társadalmi szerepéből fakadnak.

Hankiss Elemér [2001] szerint a pedagógusszakma kirakatélet: „vannak azonban emberek akiket a társadalom többé-kevésbé kirekeszt ebből a termékenyítő küzdelemből [a gazdag személyiséggé válásból] azzal, hogy rájuk bízza a társadalmi normák »vezérképviseletét«; így például a tanárokat akiktől elvárja, hogy tanítványaiknak s még jóval inkább tanítványaik apukáinak és anyukáinak vagyis az egész közvéleménynek a színe előtt hirdessék és képviseljék minden szavukkal és tettükkel a kialakult társadalmi normarendszert.” Ugyanitt írja azt is, hogy „a mérnöknek, a munkásnak, az orvosnak csak a tudását és a munkaerejét, a tanárnak viszont ezeken túl, a magatartását és a személyiségét is megveszi, vagy legalábbis igénybe veszi a társadalom.”

A tanároknak, tanítóknak, pedagógusoknak (is) feladatuk a nevelés, s ebből kifolyólag merülhet fel első kérdésünk, ha a társadalomnak ezt a csoportját tekintjük, hogy mit is lehet, vagy kell nevelésen érteni, s milyen viszonyrendszert tételezhetünk fel etika és nevelés között.

A pedagógus a nevelés keretében különböző eszmék, példaképek, magatartásformák, vagyis normák elfogadtatására, interiorizálására és a személyi aktivitást vezérlő szubjektív szükségletekké történő átalakítására törekszik. A normák mint elvek és életszabályok eredendően erkölcsi értékek forrásai, melyek a közösségben élő ember magatartását kötelező erővel irányítják, hogy célját elérhesse. Mihály Ottó [2001] megfogalmazásában „a nevelés mint a társadalom egyik konstitutív tevékenysége […] valójában nem más, mint vagy hatalmi, kényszerítő eszközökkel érvényesített, vagy valamely csoport által teljes elfogadottsággal […] rendelkező normák alapján történő szocializáció, társadalmasítás, háziasítás, művelés, »személyiségkifejlesztés«”.

A pedagógus munkájával kapcsolatban az erkölcs kétféle összefüggésben jelenik meg: maga a nevelés mint tevékenység önmagában is etikai viszony. Hisz egy ember egy másik embert egy meghatározott értékrend alapján, meghatározott célrendszer szerint akar fejleszteni, személyiségét egy adott normarendszer szerint alakítani. Ugyanakkor a pedagógus tevékenységének vannak szerepszerű elemei, melyek a szereperkölcs, szerepetika alapját képezik. Ez a szerepkódex készítésének alapja.

S ebben a pontban jelenik meg írásunk elsődleges kérdése: vajon lehet-e a pedagógus etikát, a pedagógusok etikus viselkedését szabályozni, keretek közé szorítani oly módon, hogy egy ténylegesen betartható és releváns dokumentumot, kódexet alkotunk? Véleményünk szerint szükség van egy ilyen jellegű iránymutatásra, melynek egyik formája lehet a pedagógiai etikai kódex, s reméljük, hogy ha egyszer megvalósul ez a kezdeményezés (valóban széles körű diskurzuson alapulva), a pedagógusok úgy veszik majd kézbe a dokumentumot, mint amire számítani lehet, és amit érdemes elolvasni. Ám ehhez az kell, hogy megalakuljanak azok az értékek (ill. kimondjuk azokat az értékeket), amelyeket társadalmunk elvár nemcsak pedagógustól, de a társadalom összes tagjától.

Az értékek deklarálása után, erős kezdeményezéssel maga mögött, ki lehet alakítani a pedagógusok számára az etikai kódexet, le lehet fektetni az etikus viselkedés szabályait. A kérdés már csak az, hogy egy fejlett társadalomban, valóban szükség van-e ilyen dokumentumokra. Nem feltételezhetjük-e azt, hogy ez a viselkedési morál mindenkiben benne él, s a helyes értékek mentén cselekszik, főleg akkor, ha nevelőmunkára adja fejét?

A kutatásról

Kutatásunk célja az volt, hogy tapasztalt, gyakorló pedagógusok alkalmazási módszerei, tapasztalatai által rávilágítsunk a jelenlegi „mainstream” Hoffmann Rózsa által szerkesztett Etikai Kódex hiányosságaira, illetve körvonalazzuk azokat a faktorokat, amelyek segítségével megoldást találhatunk egy sikeres kódex adaptálására.

Összesen 117 kiértékelendő kérdőív érkezett vissza a véletlenszerűen kiválasztott s felkeresett pedagógusoktól. Kétféle módon terjesztettük a kérdőíveket: személyes felkeresés útján, illetve online, interneten keresztül. Ez a módszer nagy segítségünkre volt olyan vidéki iskolák elérésében, amelyeket más esetben idő-, illetve kapacitáshiány miatt nem lett volna alkalmunk megkérdezni. A visszaérkezett kérdőívekből 102-t minősítettünk érvényesnek, kutatási eredményeinkhez ezeket tudtuk felhasználni, hisz a minősítéshez előzetesen felállítottunk egy kritériumrendszert: csak azokat a kérdőíveket használtuk fel, amelyek esetében szabályosan történt a kitöltés, azaz minden részt kitöltött az alany, mindenhova csak egy választ írt, minden adatot megadott magáról. A fentiek alapján tehát elmondható, hogy eredményeinket nem tekinthetjük reprezentatívnak.

A vizsgált személyek közül 28% magán finanszírozású, 72% állami finanszírozású intézményben áll alkalmazásban. A vizsgált intézmények 17%-a egyházi iskola (melyek közül mind katolikus), 83%-uk világi iskola. Az intézmények elhelyezkedését illetően 69%-uk budapesti, 31%-uk vidéki iskola.

A mintában 72%-ban képviseltetik magukat a nők és 28%-ban a férfiak. Ez megközelítőleg reprezentálja az országos arányt, amely a KSH adatai szerint 2007-ben 84% és 16% volt. Körülbelül hasonló arányt mutat a budapesti és vidéki iskolák eloszlása is mintánkban.

1. ábra

Az 1. ábra a megkérdezett pedagógusok kor szerinti eloszlását mutatja. Ezek alapján elmondhatjuk, hogy a megkérdezettek domináns része 46 év feletti, azaz kutatásunk szempontjából a vélemények kiforrott elképzeléseket és tapasztalatot tükröznek.

A pályán eltöltött évek tekintetében a fenti arányt alátámasztja, hogy a 26 év vagy afeletti tanítási tapasztalattal rendelkezők a mintában 37%-osan képviseltetik magukat, és a 21-25 év közötti tapasztalattal rendelkezők pedig 29%-ban. Ennek az is lett a következménye, hogy az ő tanári professziójuk, megjegyzéseik képezik a későbbiekben kutatásunk magját.

A kérdőív négy részből tevődik össze. Az első részben öt hipotetikus szituációt írtunk le három választási lehetőséggel és egy „Más” opcióval, ha a pedagógus nem találja meg a számára optimális választ. Ezen szakaszban implicit módon arra szerettünk volna rávilágítani, hogy az Etikai Kódex által deklarált előirányzatokat vallottan mennyire sikerül átültetni a gyakorlatba, illetve maguk a pedagógusok mennyire tudják alkalmazni morális ítélőképességüket.

A második részben a tanárok véleményét kérdeztük 22 olyan állítással kapcsolatban, melyek egy-egy tanári viselkedési formát írnak le. Itt háromfokú skálát alkalmaztunk a „Nagyon rossznak tartom”, „Elég rossznak tartom” és az „Egyáltalán nem tartom rossznak” kategóriákat. Ebben a szakaszban azt kívántuk vizsgálni, hogy a pedagógusok mely magatartásformákat rosszallják a leginkább, illetve ítélik el a legkevésbé.

A harmadik részben kapcsolatrendszereket vizsgáltunk két dimenzióban: a szocializmus előtt és a szocializmus után. Azonban a kiértékeléskor végül úgy döntöttünk, hogy kutatásunk szempontjából az itt kiértékelendő adatok irrelevánsak lennének, s túlmutatnának vizsgálatunk keretein. Ezért ezt a részt nem értékeltük ki, de potenciális lehetőséget látunk benne egy újabb kutatási terület feltérképezéséhez.

A negyedik részben explicit módon kívántunk véleményeket gyűjteni arról, hogy a jelenlegi érvényben lévő etikai kódexet a pedagógusok mennyire tartják betarthatónak, megvalósíthatónak. 15 „ajánlást”, pontot választottunk ki a Pedagógus Etikai Kódexből, mindegyik fejezetből, megítélésünk szerint a két leginkább problematikusabbat (illetve az egyik fejezetből e normán felül még egyet). Itt egy ötfokú skálát alkalmaztunk a megvalósíthatóság számszerűsítésére. Ebben az esetben az 1-es jelölte az „Egyáltalán nem valósítható meg”, 5-ös jelölte a „Teljes mértékben megvalósítható” opciókat.

Végül, de nem utolsó sorban az ötödik, záró részben két kérdést tettünk fel. Az első kérdés az etikai kódex elterjedtségét hivatott feltérképezni, a második a pedagógusok véleményét arról, hogy egyetértenek-e azzal, hogy legyen-e ilyen kódex. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ebből a részből nyertük a kutatás legérdekesebb, leginkább elgondolkodtató tapasztalatait.

Irodalom

Akadémiai kislexikon. Budapest. Akadémia Kiadó és Nyomda, 1989.

Hankiss Elemér (2001): Tanár a kirakatban, minőség az oktatásban. [URL: {http://www.neveles.hu/opinion/hankiss990704.htm}, letöltés dátuma: 2009.03.12.]

Hoffmann Rózsa (2003): Szakmai Etikai Kódex Pedagógusoknak: tanulmányok, normák és esetleírások. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó.

Mihály Ottó (2001): Pedagógiai, etikai, tudományos és jogi normák az iskolai erkölcsi szocializációban. Új Pedagógiai Szemle, 2001/01.

Függelék: A kérdőív (pdf, 64 KB)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.11.22.
Digitális oktatás – áram és eszköz nélkül
Az őszi iskolabezárás sokak szerint borítékolható volt. Különböző pedagógus-szakszervezetek rendszeresen kérték a kormányt, hogy minél előbb zárják be az oktatási intézményeket. A...
(Forrás: index)
--
2020.11.22.
Attól, hogy valami kényelmetlen, még nem trauma!
Valóban, változtatni a megszokott életformán kényelmeltlen: sok dolgot nem lehet rutinból csinálni, új szokásokat kell kialakítani, másféle kihívásokkal kell szembenézni. Kényelmetlen,...
(Forrás: alterkata)
--
2020.11.22.
Dacolunk a trenddel: maszkot erőltetnek a fogyatékkal élőkre is
Hiába sok esetben megoldhatatlan feladat számukra a kötelező maszkhasználat, az operatív törzs elutasította az autisták, illetve a súlyos értelmi fogyatékossággal élők hozzátartozóinak...
(Forrás: index)
--
2020.11.22.
Csapó Benő: Évekig tarthat behozni a diákok lemaradását, amit a távoktatás okoz
Csapó Benő, az SZTE Neveléstudományi Intézetének egyetemi tanára szerint a tavaszi távoktatás miatt Magyarországon is van lemaradás, és bár pontos eredményeket csak 2–3 éve múlva kapnak...
(Forrás: szeged.hu)
--
2020.11.21.
Tantermen kívüli digitális oktatás. Braun József írása
2020. március 12-én az a sajátos és – csak különféle katasztrófák idejéről ismerős – helyzet adódott, hogy egyik napról a másikra, péntekről hétfőre sutba kellett vágni szinte...
(Forrás: Tani-tani online)
--
2020.11.21.
A gyermekeknek joguk van a szeretetteljes élethez
Az ENSZ Közgyűlése 1959. november 20-án fogadta el a Gyermekek Jogairól szóló Nyilatkozatot. A dokumentum megfogalmazta többek között az állampolgársághoz, a névhez, vagy az oktatáshoz...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep