Nemzeti Erőforrás Minisztérium
Oktatáspolitikai Jogi Osztály

Az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesületének véleménye a pedagógusok életpálya-modelljének koncepciójáról

A koncepció célkitűzésével, a pedagóguspálya modell létrehozásának jelentőségével egyetértünk. Attól tartunk azonban, hogy amennyiben a feltételek nem változnak, tehát nem biztosított a finanszírozás és a tervezett folyamat nem illeszkedik szervesen a közoktatási rendszer egészének fejlesztésébe, az elképzelés megvalósíthatatlan.

A koncepció szerinti határidő annyira rövid, hogy a jelenlegi helyzet ismeretében nem tartjuk lehetségesnek azt, hogy a tervezett modellel e téren gyökeres változást lehetne elérni. Nem látjuk semmi biztosítékát annak, hogy 2012-ig annyira stabillá válik a közoktatási rendszer, hogy azon belül el lehessen indítani a modell konkrét bevezetését, ami menetközben nem változtatható. A folyamat közben történő változtatás ugyanis komolytalanná és kiszámíthatatlanná teszi a rendszert.

A környezet, az egész közoktatási rendszer, a fenntartók, az intézmények helyzete e pillanatban labilis, számos működési zavar tapasztalható, és még nem látható egyértelműen, hogy az egész milyen irányba mozdul el. A pedagógus teljesítménye ilyen körülmények között nem csupán az ő felkészültségétől és elkötelezettségétől függ. A modell rövid távon történő bevezetése nem válhat ösztönző erővé, sokkal inkább fenyegetést jelent, fokozza a kiszolgáltatottság érzését, tovább ront a pedagógusok közérzetén és ezzel együtt a munka színvonalán.

A már pályán lévő pedagógusok számára rövid távon semmiképpen sem tartjuk bevezethetőnek ezt az életpályamodellt – többek között – azért, mert helyzetük több szempontból is bizonytalan, és miközben szaporodnak a feléjük irányuló, gyakran egymásnak ellentmondó elvárások, sok esetben munkájuk alapvető feltételei is hiányoznak. Aktuálisan az lenne az elsődleges és halaszthatatlan feladat, hogy az igazán jók maradjanak meg a pályán, ne égjenek ki, s ha már létszámot kell csökkenteni, akkor a valóban alkalmatlanokat bocsássák el. Tehát a rendszer stabilizálódása előtt nem szabad új elemekkel terhelni az enélkül is kaotikus, politikai színezetű vitákkal is terhelt szisztémát.

Helyesnek tartjuk, hogy a tervezett folyamat a pedagógusképzéssel indul. Ameddig azonban ilyen állapotban van a szakma (se erkölcsi, se anyagi elismerés, viszont fokozódó és egymásnak is ellentmondó elvárások), nem fogja vonzani azokat a fiatalokat sem, akik pedig kedvet éreznének hozzá. Rövid távon tehát nem lehet arra számítani, hogy önmagukban a szigorodó vizsgafeltételek fékezik az évtizedek óta zajló kontraszelekciós folyamatot. „A legjobb, legrátermettebb diákok pedagóguspályára történő irányítása a középiskolai tanárok hivatásbeli kötelessége” – olvashatjuk a tervezetben (21. oldal). A jelenleg működő pedagógusoktól a fent említettek alapján nem várható, hogy hitelesen képviseljék hivatásuk jelentőségét és szépségét, s tanítványaikat e pálya választására ösztönözzék.

A koncepció egyes részleteihez kapcsolódó megjegyzések

„A pedagógusképző intézmények hallgatóinak kiválasztási kritériumai között szerepel a jelentkezők pálya iránti elkötelezettségének vizsgálata.” (21. oldal) A pedagógiai pályára való alkalmasság feltételrendszeréről rengeteg vita volt már, és eddig tudomásunk szerint nem sikerült konszenzusra jutni a kritériumok meghatározásában, illetve meglétük megállapításának módjában. Ráadásul a pedagógusszerep napjainkra rengeteget változott. Az elkötelezettség fogalma megfoghatatlan. Nem biztos, hogy az alkalmas a pályára, aki szép szavakat tud mondani róla.

„A bizottság tagjai: a megyei kormányhivatal oktatási főosztálya által delegált felkészített szakértő, a pedagógusképző intézmény Tanárképző Intézetének vagy gyakorlóiskolájának felkészített oktatója, és a fenntartó szándékait is képviselő intézményvezető, vagy az általa az intézményből kijelölt pedagógus III. (mesterpedagógus) vagy kutató tanár.” (22. oldal) A szakértőket tehát felkészítik erre a felelősségteljes feladatra. Kik, milyen elvek alapján? Mi a biztosíték arra, hogy az általa képviselt követelmények valóban megfelelnek a pedagógus iránti elvárásoknak? A hasonló minősítésekkel kapcsolatban nincsenek jó tapasztalataink. A fenntartó szándékaitól függővé tenni egy életpályát szintén kockázatos. A pedagógusképző intézmény képviselete akkor rendben lévő, ha az intézmény megfelelő színvonalon és korszerű szemlélettel működik.

„A továbbképzések továbbra is hétévenként kötelezőek, 120 óra időtartamban illetőleg kreditpont-értékben, és akkreditált továbbképzési formákban teljesíthetőek.” (26. oldal) A kötelező továbbképzési rendszer eddig is létezett. Mielőtt ez az életpálya része lesz, szükség van az eddigi tapasztalatok alapos elemzésére, az anomáliák feltárására, és ezek kiküszöbölésére.

„A továbbképzések költségeinek 80 %–át a költségvetés biztosítja, a fennmaradó 20 %-ot az iskola vagy a fenntartó átvállalhatja, amennyiben a továbbképzést pedagógusképzést is folytató felsőoktatási intézmény vagy akkreditált pedagógiai intézet szervezi, vagy ha a továbbképzést jogszabály elrendeli. Egyéb továbbképzési formák akkreditáció esetén is önköltségesek a pedagógusok számára.” (27. oldal) Az első minősítő vizsga tehát még ingyenes, aztán a pedagógus fizeti. Ez azt feltételezi, hogy a pedagógusoknak olyan magas lesz a jövedelmük, hogy képesek lesznek ezt fedezni. Igazán számottevő béremelés csak a Pedagógus III. kategóriában várható, amelynek viszont feltétele a pedagógus szakvizsga. Ez megint pénzbe kerül. Mivel a bérezésben ez nincsen beépítve, nyilván az lesz képes ezt a karriert bejárni, akinek erre megvannak a pénzügyi feltételei.

Nem derül ki a tervezetből, hogy a pedagógus szakvizsgára való felkészítés beleszámít-e a kötelező továbbképzésbe, illetve milyen összefüggés van a kötelező hétévenkénti továbbképzés és a szakvizsga között (27. oldal).

A külön feladatok pótlékkal és/vagy órakedvezménnyel való összekötését alapvető fontosságúnak tartjuk. (29-30 oldal). Nagyon lényeges, hogy az intézménynek joga legyen ezen pótlékok, illetve órakedvezmények a helyi igényeknek megfelelő meghatározására.

Néhány észrevétel az osztályfőnöki szereppel kapcsolatban

A heti 1-2 óra nem elegendő arra, hogy abban az iskolai nevelés kulcsszereplőjének tekinthető pedagógus ellássa a rá háruló feladatokat. Még abban az esetben sem, ha a pótlékot jelentősen megnövelik. Az egy-egy osztályhoz kötődő feladatok az osztályfőnöki óra mellett még legalább heti 4 órát igényelnének (eseti problémák kezelése, kapcsolattartás a szülőkkel, tanítási órán kívüli programok szervezése, az osztállyal foglalkozó pedagógusok és más szakemberek tevékenységének koordinálása, adminisztráció, stb.).

A tervezet szerint az osztályfőnöki feladatkört is csak minősített pedagógus láthatja el. Tehát a fiatalnak, aki előbb két éven át csak gyakornok, aztán Pedagógus I. lesz, még akár évekig is kell várnia, hogy osztályt kaphasson. Jelenleg is gond, hogy egyre kevesebben akarnak osztályt vállalni, ugyanakkor a gyerekek igénylik a fiatal pedagógusokat. Nem tartjuk tehát szerencsésnek, hogy e feladat ellátását minősítéshez kössék.

Budapest, 2011. február 20.

Dr. Szekszárdi Júlia
az egyesület elnöke