„Nálunk a kritikus gondolkodás majdhogynem szitokszó. Pedig az a szuper. Viszont mi ezt még nem igazán sajátítottuk el.”¹

Egy országos középiskolai vitaverseny² margójára

Aki valaha Magyarországon vitakultúra-fejlesztésbe fogott, az valószínűleg azért tette, mert hitt abban, hogy a kritikus gondolkodás elengedhetetlen feltétele egy jól működő demokráciának, ja és persze azért is mert, vitázni jó. Jó felkészülni, érveket és ellenérveket gyűjteni, izgulni azon, hogy a másik csapat többet tud-e vagy képes-e többet kihozni a vitából, mint mi: versengés, együttműködés, izgalom, szellemi erőfeszítés, stb.

Mi is ezért fogtunk bele évekkel ezelőtt, és kezdtük építeni a hálózatot olyan pedagógusokból és ifjúságsegítőkből, akik hasonlóképpen gondolkodtak. Természetesen a disputázásnak, vagyis a formális vitakultúra fejlesztésének voltak már hagyományai Magyarországon, de mi szerettünk volna új lendületet adni neki. Több kis projekt sikeres megvalósítása után azt gondoltuk, hogy eljött az ideje a versenynek, vagyis annak, hogy középiskolások összemérjék a tudásukat a disputa területén. 2010-ben 27 csapat jelentkezett a DIA³ Országos Disputaversenyére, és nagy küzdelem után két korcsoportban hirdettünk győztest. A tavalyi tapasztalatok azt mutatták, hogy a verseny nagy húzóerő, a megméretés kedvéért hatalmas mennyiségű munkát hajlandó befektetni tanár és diák. És ez a befektetés megtérül. Pár hónap „edzés” lenyűgöző eredményeket képes generálni.

Természetesen a jó pedagógus tisztában van azzal is, hogy a felkészülés és a vita folyamán számos olyan készség fejlődik, amire az iskolában hagyományos keretek között nem mindig tud kellő figyelmet és energiát fordítani. Ilyen például a nyilvános beszéd, az érvelés és cáfolat, a kérdezés, az analitikus gondolkodás, az együttműködés, a taktikázás, a sportszerűség, és még sok más.

A mellékelt filmösszeállítás⁴ a 2011. január és április között lebonyolított Szóval?! Országos Középiskolai Vitaverseny⁵ krónikája. A filmből kiderül, hogy mi is volt a verseny menete, mi motiválta a diákokat és a tanárokat, mit tanultak az egészből.

Amit mi, a szervezők és a szakmai stáb tagjai tanultunk az az, hogy óriási szükség van átlátható, kiszámítható, világos szabályok szerint működő versenyekre, ahol a fiatalok gyakorolhatják a versengő együttműködés⁶ praktikáit, ahol megtapasztalhatják a fairplay szabályai szerinti küzdelmet, a győzelmet és a vereséget, az egymás iránti bizalmat. Felemelő volt látni a Szóval?! díjkiosztóján, hogy olyan csapatok is tapsoltak a győzteseknek, akik felkészültségük és tehetségük alapján maguk is állhattak volna a dobogó legfelső fokán, de minden versenyen csak egy győztes lehet.

A tavalyi díjkiosztón azzal zártam az egybegyűlt mintegy 100 diák és 27 pedagógus előtt mondott beszédemet, hogy reményeink szerint ez a módszer minél hamarabb bekerül az iskolai gyakorlatba, és minden középiskolás diáknak lesz alkalma gyakorolni a formális vitában való részvételt. Reméljük, hogy rövid időn belül így is lesz.

Minden további részletet, szakmai anyagot, versenyszabályzatot, és egyebet itt találsz: www.szoval.eu, http://www.facebook.com/szoval.

Vitára fel! A vélemény szabad.

¹Mundruczó Kornél filmrendező a NOL Presszóban, 2011. május

²A vitaverseny olyan verseny, ahol csapatok mérik össze vitakészségüket egy előre megadott témával kapcsolatban szakavatott bírák előtt. A téma tételmondat formájában fogalmazódik meg, amit a résztvevők kb. 1 hónappal a verseny előtt kapnak meg, így bőségesen jut idejük felkészülni. Számtalan versenyformátum létezik a világon, itthon az ún. Karl Popper formátum a legelterjedtebb. Itt két háromfős csapat vitázik megadott forgatókönyv szerint szigorú időkeretek között. Az egyik csapat a tételmondat mellett, a másik ellene érvel.

³ Demokratikus Ifjúságért Alapítvány

⁴ http://videotar.mtv.hu

⁵ A verseny lebonyolításában egy négytagú konzorcium vett részt, a program maga pedig az Európai Bizottság és a Külügyminisztérium közös kezdeményezésére jött létre.

⁶Lásd: dr. Fülöp Márta (az MTA Pszichológiai Intézetének igazgatóhelyettese) legújabb kutatásait és nyilvános előadásainak anyagát, pl ezt.