 A LEGO talán az egyik legnépszerűbb építőjáték, sikere évtizedekre óta töretlen, így megkérdőjelezhetetlenül a gyermekkultúra fontos része. Kapcsolata a vizualitással egyértelmű, egyfajta szobrászatként is értelmezhető, hiszen a gyerekek a létrehozott térformát elképzelik, majd megépítik, miközben nagyban hagyatkoznak fantáziájukra, logikájukra és kézügyességükre is. Azonban a vele való játék nem kell, hogy itt megálljon, hiszen a térbeli alkotás könnyen összekapcsoltatható a vizuális leképezéssel, képalkotással és általában véve a vizuális neveléssel. Segítségével különböző feladattípusok és fejlesztésé célok mentén tehetjük gyermek közelibbé az ismeretek elsajátítását (Karácsony Krisztina).
 A Napszálltá-val a rendező azt is bizonyította, hogy első nagyjátékfilmjének formanyelvi bravúrját és történelemszemléletét képes továbbvinni: újabb látványos, kíméletlen, szikár történetű, de szerteágazó képeslapfilmet forgatott. De nem a Saul fia 2-őt. Ha tehát működőképes Nemes második nagyjátékfilmje (márpedig az), akkor leginkább azért, mert a rendező nem az egyetemes történet logikája mentén tesz (alkotói szándék szerint érvényes) megállapításokat, hanem korszellemet idéz, nyugtalanító és csontig hatoló atmoszférát teremtve inkább kérdéseket tesz fel és sugalmaz válaszokat (Scheiber András, Origo).
 Mészöly Ágnes regényének főszereplője, Győri Dani, tizenhat éves, kettesben él az anyjával, az apját nem is ismeri, közepes tanuló egy közepes gimnáziumban, rajong a Barcelonáért, gitározik és mozgássérült, vagy ahogy ő hívja magát: nyomi. Egy rosszul sikerült iskolai program és egy hatalmas otthoni veszekedés után őrült ötlete támad: elemeli anyja hitelkártyáját, vásárol magának egy repülőjegyet, és péntek reggel az iskola helyett Münchenbe indul. Elsősorban azért, hogy az időközben őt interneten megtaláló apjával találkozzon. Ez elől a találkozás elől azonban "elfut", és elindul egy road-regény (Vinczellér Ágnes).
 Interjú a könyv szerzőjével a HVG-ben
Interjú a könyv szerzőjével az Indexen
 Április 30-án egy angol-francia-német filmdrámát (szatírát?) nézünk meg. A faluban történt banális félreértés miatt a kilenc éves Shulát egy vándor-boszorkánytáborba száműzik, ahol két választása marad: a boszorkányközösség tagjává válik, vagy kecskévé változik. Miközben Shula próbál megbékélni új környezetével, egy kormányhivatalnok szárnyai alá veszi, annak reményében, hogy hasznot húzzon kiszolgáltatottságából. A film utáni beszélgetést Kertész Luca, az ELTE Radnóti Gimnáziumának magyartanára moderálja.
Az esemény Facebook oldala
 Külső segítség nélkül a beteg gyermeket az otthon töltött hosszabb idő alatt egyre több veszteség éri. Bezárul számára a világ, kirekesztetté, kiszolgáltatottá válik, társas kapcsolatainak nagy részét elveszíti és megsérül legfőbb szerepköre, az, hogy ő diák. A KórházSuliban olyan közösséget építünk, amelynek mindegyik tagja nyer: a segített fiatalok nem maradnak ki a tanulásból, a kortárs közösségből, segítőikből pedig olyan felnőttek válnak, akik kreatívak, csapatjátékosok, érzékenyek a társadalmi problémákra, megtapasztalják az önkéntes segítés örömét (Tóthné Almássy Monika, a KórházSuli vezetője).
 Ebben a műhelyben a foglalkozásvezetők mind a diákok és a pedagógusok egyéni szükségleteire, személyes készségeik fejlesztésére, a nehézségek esetén a támogatásukra, valamint az ezzel kapcsolatos prevenciós munkára helyezték a fókuszt. A résztvevőkön túl a workshopok vezetői is kapcsolódtak egymáshoz, megtalálva a munkájuk közös felületeit és a lehetséges jövőbeni együttműködés formáit (Peer Krisztina).
A műhely foglalkozásait, foglalkozásvezetőit azzal a célkitűzéssel gyűjtöttük egy csokorba, hogy többféle lehetőséget mutassunk a (saját) élmény iskolai környezetben való megjelenítésére, iskolai életbe történő integrálására. A négy workshopból álló programot maguk a résztvevők foglalták keretbe, lévén hogy valamennyien élménypedagógiai szakemberek, így a program gazdájának csak annyi volt a dolga, hogy figyeljen (Földes Petra).
Olyan szakmai műhelyek, szakemberek mutatkoztak be, akik segíthetnek felismerni és a napi pedagógiai gyakorlatban hasznosítani a különböző művészeti ágakban rejlő pedagógiai potenciált. Valamennyien napi kapcsolatban állnak iskolákkal, pedagógusokkal, diákokkal, naprakész tapasztalataik vannak a fiatalok világáról, és készek az együttműködésre. A következőkben bemutatjuk őket itt is, megadjuk ez elérhetőségüket, és minden érdeklődőnek módja nyílik kapcsolatba lépni, együttműködni velük, igénybe venni az általuk biztosított lehetőséget.
 Szeretettel várjuk résztvevő kollégáinkat a szombati konferencián. Nagyon régen szerveztünk már ilyen rendezvényt, reméljük, sikeres lesz. Ez úton köszönjük a Csodák Palotájának, hogy befogadott bennünket. Még van néhány helyünk, ha valaki mégis úgy gondolja, hogy ránk szánja a szombati napot, szívesen látjuk. A részletes programot és a tudnivalókat elolvashatjátok a honlapon.
 Tavaly még mosolygott és kihúzta magát, ha hátba vágtam, hogy ne görnyedjen, és kezdjen elvonókúrát a kütyütől. Idén már csak létezik, egy tétova aszteroida, s ha kapcsolatot keresek vele, nem néz rám, bármit kérdezek, a válasz: "Nem." "Nem tudom." "Mindegy." Keresem a szülőt, nem reagál. Tanár vagyok, ezért rögtön látom, hogy mélyen depressziós. Riasztom az osztályfőnököt, az iskolapszichológust a 10 perces szünetben, miközben 7 órám van zsinórban.
Készülő Arc
Gyávaságom története
Árnyalom a rezet
 Ma van a Autizmus Világnapja, ezért idézzük fel egy két évvel ezelőtti bejegyzésünket.
Könnyebben szembesülünk azzal, ha a gyereknek torokgyulladása van, vagy ha eltörött a lába. Elmegyünk az orvoshoz, a kórházba és ezzel ki is van pipálva. Az autizmus spektrumzavart azonban sem szülőként, sem pedagógusként nem ilyen könnyű kipipálnunk. Pedig mi, felnőttek vagyunk azok, akik megtanítjuk a gyerekeknek, fiataloknak, hogy hogyan kell viszonyulniuk azokhoz a társaikhoz, akik mások, mint ők. Ebben segít mindannyiunknak a Sorsfordító. Mert sorsfordító tud lenni.(Peer Krisztina)
A film a weben
Facebook
|
   Kommentek |
|
ofoe
Emese
