Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2011. december 19. hétfő, 9:49

Mit nem teszek egy tanteremben?

7. Soha nem döntöm el előre, hogy mire lesznek képesek

„Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!”
Paulo Coelho

Gyógypedagógiai pályafutásom alatt találkoztam leginkább ezzel a nézettel, illetve véleménnyel. A gyógypedagógus elolvasta a gyerekekről írott szakértői véleményeket és azok alapján eldöntötte, hogy mit várhat el a gyerektől és mit nem – úgy, hogy a gyerekkel még nem is találkozott! Szerettem elhagyni ezt a procedúrát, nem olvastam el soha a szakvéleményeket, inkább saját tapasztalataimra hagyatkoztam. Testnevelőként azonban néha rákényszerültem, hogy megismerjem a nálamnál tapasztaltabb, profibb szakemberek véleményét – ők miben látják a gyerek problémáinak okát, milyen fejlesztéseket javasolnak. Valószínűleg ebben benne volt, hogy bár testnevelés szakot tanultam, ám speciális mozgásterápiákat, konduktori munkát nem, pedig sokszor erre lett volna a legnagyobb szükség. A gyerekekről írottakat akkor igyekeztem elolvasni, mikor már elballagtak tőlünk – mi is volt a baj a Bizottság szerint? Nem volt ez gőg vagy egyéb fennhéjázás, mindössze szeretem a gyerekeket az alapján megítélni, amit letesznek az asztalra, amit látok, megtapasztalok. Jelenlegi középiskolás osztályomban is az volt az első, amit a gyerekeimmel közöltem, hogy nem érdekel mi volt eddig, az érdekel, hogy mit fog teljesíteni – ehhez természetesen minden segítséget meg fog kapni tőlem és kollégáimtól.

A legtöbb ilyen előítélettel a Baráti Kör megalakulása után, tevékenységének kezdetekor találkoztam, amikor még közünk volt az iskolához, a pedagógusokhoz. – Ne hozzanak kalapácsot az ásványgyűjtéshez, mert egymást fogják csépelni vele a villamosmegállóban! – mondta igazgatóm, ne menjünk el kirándulni külső helyszínre, mert nincs külön busz és úgysem lesznek képesek ennyit gyalogolni! – mondták a kollégák valahányszor külső helyszínre terveztem volna programot. Egyszer azonban ennek ellenére megjártuk Visegrádot: sérült gyerekekkel, köztük mozgássérültekkel is, a turistaúton, felfelé a gerincen a Fellegvárig. Nem a gyerekek panaszkodtak, hanem a pedagógusok. A Baráti Kör tizennégy éves működése cáfolata ennek a téves felfogásnak. Soha ne add fel! – tanítom a gyerekeknek és erre is nevelem őket. Lehet, hogy tényleg nem fog menni, de meg kell próbálni. Múltkoriban egy továbbképzésen hallottam erre egy gyönyörű mondást Samuel Beckettől :

„ Próbáld újra! Hibázz újra! Hibázz jobban!”

Igen, erről van szó! Hadd próbálkozzon a gyerek, hadd hibázzon, tanul belőle!


A fiú a speciális szakiskola kilencedik osztályának új tanulója. Az első pillanatban feltűnt intelligenciája, tudása. Annak ellenére, hogy tagadhatatlanul sok lemaradással bírt a normál kilencedikesekhez képest, ám az is látszott, hogy nem ebben az osztályban lenne a helye. Eddig többségi iskolába járt, ahol hiperaktivitása és figyelemzavarai arra késztették a pedagógusokat, hogy lemondjanak róla. Ha nem így lett volna, akkor biztos, hogy folytathatta volna tanulmányait egy szakiskolában vagy középiskolában, ám eddigre akkora hátrányt szedett össze, hogy ez nagy munkát követelt volna tőle. Sokszor folytattunk komoly beszélgetéseket az egyéni fejlesztéseken, amelyeket a törvény előír ezeknek a gyerekeknek a számára. Kerestem benne az elhatározást ahhoz a tervemhez, hogy talán le is tudna érettségizni, ha vállalná ezt a komoly munkát. Ha megpróbálna az órákon jobban figyelni, többet tanulni, pótolni a segítségemmel. Mikor megkaptam tőle a választ, mikor ő mondta ki, hogy szeretné és ehhez mindent meg fog tenni, akkor belevágtunk. Most dolgozunk és évek múlva ki fog derülni, hogy megérte-e. Jövőre átkerült a szakiskola 10. osztályába, addig pótolnunk kell a lemaradást. Remélem, hogy sikerülni fog.


Most meg elég ránéznem az órán, mikor érzem, hogy figyelme kisiklik, hogy örökké izgő-mozgó lénye most át akar törni a szabályok adta kereteken – rám néz, szemében és viselkedésében megjelenik a döntése.

Azt hiszem, menni fog neki!

Előttem mindig ott a mászóka felé kétségbeesetten rohanó anyukák és apukák képe: futnak és közben kiabálnak: Maradj ott! Ne mozdulj, mert leesel! Ne mássz tovább! Jobban kétségbe vannak esve, mint a gyerek, aki, szent meggyőződésem, hogy magában vigyorogva várja szülei mentőakcióját.

Kiabálnak, miközben a gyerek eddig is felmászott, és nem esett le. Persze leeshet, eltörheti kezét, lábát – és ez előbb-utóbb meg is fog történni például egy tesi órán vagy a napköziben játszva. A félelmet és ezzel a bizonytalanságot a szülők ilyen viselkedése ülteti el a gyerekekben. – Fúj, ne nyúlj hozzá, mert megcsíp! – mondja a szülő a pókról a kicsinek, aki ezek után valószínűleg, ha elégszer hallja, félni fog ettől az állatkától.

Természetes folyamat ez, a vadonban is a szülők tanítják meg kölykeiket, hogy mit ehetnek meg, mitől óvakodjanak, mitől féljenek. De ők biztosan nem döntik el, hogy képes-e a kismajom felmászni a fára. Magam, ha valamelyik gyermekem felfelé mászott, mindig ott voltam és kezem ott volt a csemetém feneke alatt, hogy elkapjam, ha leesne. De hadd próbálja meg!

Ne döntsük el eleve, hogy képes lesz-e rá vagy sem! Ne tegyünk rá címkéket, ne akarjuk korlátozni erre hivatkozva, a szárnypróbálgatásait. Ne mi nyessük le szárnyait – hadd repüljön az a gyerek!

Valószínűleg nagyon rossz pedagógus lehetek, mert mindig megszegtem „tapasztalt” kollégáim ajánlásait:

Nem hiszem, hogy jó ötlet sziklát mászatni a gyerekeinkkel! Még a végén baleset lesz!
Nem érdemes elvinni kirándulni, mert úgysem tudnak végigjönni és akkor mit fogsz csinálni?
Ne csináljátok úgy, inkább így, mert erre képesek!

Sorolhatnám tovább tanult gyógypedagógus kollégáim véleményét, ám nem érdemes. Kipróbáltunk mindent, volt miben kudarcot vallottunk, tanultunk abból is és volt, mit könnyedén megvalósítottak. Az utóbbiból volt több.

Leiner Károly

3 üzenet

  1. Katka szerint:

    Kedves TANÁR ÚR!
    Boldog Karácsonyt Önnek és családjának!

  2. anarchista szerint:

    Már nem mindegy, hogy mit csinálunk?
    Nálunk az adó miatt csökkenő bért úgy "kompenzálták", hogy a 40 órás munkahétből "jóváírtak" 5-10 órát, így "csak" 30-at kell dolgoznunk – jóval kevesebbért.
    Hát nem mindegy, hogy mit csinálunk?

  3. zoldbeka szerint:

    Szerintem nem mindegy. Eddig se a fizetésért dolgoztunk, meg az elismerésért – bár kétségtelen, hogy mindannyiunknak hiányzik a megerősítés, vagy a segítő kritika. Kinek ne esne jól egy-egy szakmai elismerés, kitüntetés, "jutalom"??? Szakmailag légüres térben nem jó dolgozni, de ehhez is hozzászokhattunk már.
    Csak arról szerettem volna írni, hogy még a "vadhajtásokat" is óvatosan nyesegessük, mert ki tudja?
    Egyébként meg, ha becsukod a termed ajtaját, akkor olyan csodát tehetsz, amilyet akarsz, csak rajtad múlik…

Hozzászólás a(z) anarchista bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2023.11.21.
A pályakezdő pedagógusok mellett áll Balatoni Katalin
Maga is átélte, milyen érzés kezdő pedagógusnak lenni, ezért jól ismeri a pálya nehézségeit – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevel...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2023.11.21.
Plakátkampányt indít a kormány az iskolákban
A védelem online is megillet! Kérdezz, szólj, jelezz! - ezek a legfontosabb üzenetei azoknak az iskolai plakátoknak, amelyeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogsegélyszolg...
(Forrás: Eduline)
--
2023.11.21.
Státusztörvény: nem taníthatnak óraadóként tovább a felmondó pedagógusok?
Szeptember 29-ig kellett nyilatkozniuk a pedagógusoknak, hogy elfogadják-e a státusztörvény alapján írt munkaszerződésüket. Rétvári Bence államtitkár úgy nyilatkozott, hogy 1205 pedagó...
(Forrás: Eduline)
--
2023.07.17.
Oszkó Péter: Nagyon nagy bajban vagyunk, ha saját pedagógusaink bérét sem tudjuk kifizetni
ZÁMOMRA A LEGBOSSZANTÓBB ÁLLÍTÁS, HOGY A SAJÁT OKTATÁSI RENDSZERÜNK FOLYAMATOS MŰKÖDÉSI KÖLTSÉGÉNEK FINANSZÍROZÁSÁHOZ UNIÓS ADÓFIZETŐK PÉNZÉRE VAN SZÜKSÉGÜNK, miközben vannak...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért
Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
„Egy mérhetetlenül szelektív törzsi társadalom öngyilkos reflexiója saját magára” – Lannert Judit oktatáskutató a státusztörvényről
Miért beszél mindenki tanárhiányról, amikor átlagosan tíz általános iskolás gyerek jut egy pedagógusra? Mi a tanárok és mi a megrendelő, a lakosság felelőssége a magyar oktatás szétes...
(Forrás: szabadeuropa.hu)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógia pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep