Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2011. december 19. hétfő, 9:49

Mit nem teszek egy tanteremben?

7. Soha nem döntöm el előre, hogy mire lesznek képesek

„Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!”
Paulo Coelho

Gyógypedagógiai pályafutásom alatt találkoztam leginkább ezzel a nézettel, illetve véleménnyel. A gyógypedagógus elolvasta a gyerekekről írott szakértői véleményeket és azok alapján eldöntötte, hogy mit várhat el a gyerektől és mit nem – úgy, hogy a gyerekkel még nem is találkozott! Szerettem elhagyni ezt a procedúrát, nem olvastam el soha a szakvéleményeket, inkább saját tapasztalataimra hagyatkoztam. Testnevelőként azonban néha rákényszerültem, hogy megismerjem a nálamnál tapasztaltabb, profibb szakemberek véleményét – ők miben látják a gyerek problémáinak okát, milyen fejlesztéseket javasolnak. Valószínűleg ebben benne volt, hogy bár testnevelés szakot tanultam, ám speciális mozgásterápiákat, konduktori munkát nem, pedig sokszor erre lett volna a legnagyobb szükség. A gyerekekről írottakat akkor igyekeztem elolvasni, mikor már elballagtak tőlünk – mi is volt a baj a Bizottság szerint? Nem volt ez gőg vagy egyéb fennhéjázás, mindössze szeretem a gyerekeket az alapján megítélni, amit letesznek az asztalra, amit látok, megtapasztalok. Jelenlegi középiskolás osztályomban is az volt az első, amit a gyerekeimmel közöltem, hogy nem érdekel mi volt eddig, az érdekel, hogy mit fog teljesíteni – ehhez természetesen minden segítséget meg fog kapni tőlem és kollégáimtól.

A legtöbb ilyen előítélettel a Baráti Kör megalakulása után, tevékenységének kezdetekor találkoztam, amikor még közünk volt az iskolához, a pedagógusokhoz. – Ne hozzanak kalapácsot az ásványgyűjtéshez, mert egymást fogják csépelni vele a villamosmegállóban! – mondta igazgatóm, ne menjünk el kirándulni külső helyszínre, mert nincs külön busz és úgysem lesznek képesek ennyit gyalogolni! – mondták a kollégák valahányszor külső helyszínre terveztem volna programot. Egyszer azonban ennek ellenére megjártuk Visegrádot: sérült gyerekekkel, köztük mozgássérültekkel is, a turistaúton, felfelé a gerincen a Fellegvárig. Nem a gyerekek panaszkodtak, hanem a pedagógusok. A Baráti Kör tizennégy éves működése cáfolata ennek a téves felfogásnak. Soha ne add fel! – tanítom a gyerekeknek és erre is nevelem őket. Lehet, hogy tényleg nem fog menni, de meg kell próbálni. Múltkoriban egy továbbképzésen hallottam erre egy gyönyörű mondást Samuel Beckettől :

„ Próbáld újra! Hibázz újra! Hibázz jobban!”

Igen, erről van szó! Hadd próbálkozzon a gyerek, hadd hibázzon, tanul belőle!


A fiú a speciális szakiskola kilencedik osztályának új tanulója. Az első pillanatban feltűnt intelligenciája, tudása. Annak ellenére, hogy tagadhatatlanul sok lemaradással bírt a normál kilencedikesekhez képest, ám az is látszott, hogy nem ebben az osztályban lenne a helye. Eddig többségi iskolába járt, ahol hiperaktivitása és figyelemzavarai arra késztették a pedagógusokat, hogy lemondjanak róla. Ha nem így lett volna, akkor biztos, hogy folytathatta volna tanulmányait egy szakiskolában vagy középiskolában, ám eddigre akkora hátrányt szedett össze, hogy ez nagy munkát követelt volna tőle. Sokszor folytattunk komoly beszélgetéseket az egyéni fejlesztéseken, amelyeket a törvény előír ezeknek a gyerekeknek a számára. Kerestem benne az elhatározást ahhoz a tervemhez, hogy talán le is tudna érettségizni, ha vállalná ezt a komoly munkát. Ha megpróbálna az órákon jobban figyelni, többet tanulni, pótolni a segítségemmel. Mikor megkaptam tőle a választ, mikor ő mondta ki, hogy szeretné és ehhez mindent meg fog tenni, akkor belevágtunk. Most dolgozunk és évek múlva ki fog derülni, hogy megérte-e. Jövőre átkerült a szakiskola 10. osztályába, addig pótolnunk kell a lemaradást. Remélem, hogy sikerülni fog.


Most meg elég ránéznem az órán, mikor érzem, hogy figyelme kisiklik, hogy örökké izgő-mozgó lénye most át akar törni a szabályok adta kereteken – rám néz, szemében és viselkedésében megjelenik a döntése.

Azt hiszem, menni fog neki!

Előttem mindig ott a mászóka felé kétségbeesetten rohanó anyukák és apukák képe: futnak és közben kiabálnak: Maradj ott! Ne mozdulj, mert leesel! Ne mássz tovább! Jobban kétségbe vannak esve, mint a gyerek, aki, szent meggyőződésem, hogy magában vigyorogva várja szülei mentőakcióját.

Kiabálnak, miközben a gyerek eddig is felmászott, és nem esett le. Persze leeshet, eltörheti kezét, lábát – és ez előbb-utóbb meg is fog történni például egy tesi órán vagy a napköziben játszva. A félelmet és ezzel a bizonytalanságot a szülők ilyen viselkedése ülteti el a gyerekekben. – Fúj, ne nyúlj hozzá, mert megcsíp! – mondja a szülő a pókról a kicsinek, aki ezek után valószínűleg, ha elégszer hallja, félni fog ettől az állatkától.

Természetes folyamat ez, a vadonban is a szülők tanítják meg kölykeiket, hogy mit ehetnek meg, mitől óvakodjanak, mitől féljenek. De ők biztosan nem döntik el, hogy képes-e a kismajom felmászni a fára. Magam, ha valamelyik gyermekem felfelé mászott, mindig ott voltam és kezem ott volt a csemetém feneke alatt, hogy elkapjam, ha leesne. De hadd próbálja meg!

Ne döntsük el eleve, hogy képes lesz-e rá vagy sem! Ne tegyünk rá címkéket, ne akarjuk korlátozni erre hivatkozva, a szárnypróbálgatásait. Ne mi nyessük le szárnyait – hadd repüljön az a gyerek!

Valószínűleg nagyon rossz pedagógus lehetek, mert mindig megszegtem „tapasztalt” kollégáim ajánlásait:

Nem hiszem, hogy jó ötlet sziklát mászatni a gyerekeinkkel! Még a végén baleset lesz!
Nem érdemes elvinni kirándulni, mert úgysem tudnak végigjönni és akkor mit fogsz csinálni?
Ne csináljátok úgy, inkább így, mert erre képesek!

Sorolhatnám tovább tanult gyógypedagógus kollégáim véleményét, ám nem érdemes. Kipróbáltunk mindent, volt miben kudarcot vallottunk, tanultunk abból is és volt, mit könnyedén megvalósítottak. Az utóbbiból volt több.

Leiner Károly

3 üzenet

  1. Katka szerint:

    Kedves TANÁR ÚR!
    Boldog Karácsonyt Önnek és családjának!

  2. anarchista szerint:

    Már nem mindegy, hogy mit csinálunk?
    Nálunk az adó miatt csökkenő bért úgy "kompenzálták", hogy a 40 órás munkahétből "jóváírtak" 5-10 órát, így "csak" 30-at kell dolgoznunk – jóval kevesebbért.
    Hát nem mindegy, hogy mit csinálunk?

  3. zoldbeka szerint:

    Szerintem nem mindegy. Eddig se a fizetésért dolgoztunk, meg az elismerésért – bár kétségtelen, hogy mindannyiunknak hiányzik a megerősítés, vagy a segítő kritika. Kinek ne esne jól egy-egy szakmai elismerés, kitüntetés, "jutalom"??? Szakmailag légüres térben nem jó dolgozni, de ehhez is hozzászokhattunk már.
    Csak arról szerettem volna írni, hogy még a "vadhajtásokat" is óvatosan nyesegessük, mert ki tudja?
    Egyébként meg, ha becsukod a termed ajtaját, akkor olyan csodát tehetsz, amilyet akarsz, csak rajtad múlik…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.10.31.
Egy újabb negatív magyar rekord a PISA adatok alapján
A magyar tizenötévesek a legkevésbé befogadók a bevándorlókkal szemben nemzetközi összevetésben – derül ki a 2018-as PISA vizsgálat globális kompetenciákat mérő kérdéseiből. Még...
(Forrás: Kölöknet)
--
2020.10.30.
Béres Cseppet kapnak a pedagógusok
Maruzsa Zoltán úgy fogalmazott: a koronavírus-járvány sokmillió embert veszélyeztető apokalipszis, amely váratlanul érte a világot. Hozzátette: ehhez kellett igazítani az élet minden ter...
(Forrás: 24.hu)
--
2020.10.30.
Későn derült ki a koronavírus, két és fél órára helyezett karanténba egy gyereket a kormányhivatal
Nincs mese, vagy ez, vagy bezárjuk a sulikat. Azok a megoldások, amelyek eddig az iskolai védekezést jellemezték, mint például a szünetekben a tanteremben maradás már nem elégségesek. És...
(Forrás: Propeller)
--
2020.10.29.
Padláson, büfében, lépcsőkön is tartanak órákat az SZFE-sek
A padlástérben, a büfében, lépcsőkön és az aulában is tartanak órákat a Színház- és Filmművészeti Egyetemen azóta, hogy két hete a hallgatók az egyetem több termének kulcsát magukhoz...
(Forrás: telex)
--
2020.10.29.
A magyar iskolákat sem kímélik a digitális bűnözők
Összesen 27 magyar közoktatási intézmény, közel 2700 végpontjának statisztikái alapján az adatok azt tükrözik, hogy igen komoly veszélynek vannak kitéve az oktatási intézmények háló...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.10.29.
Az egyetemistákat is kirendelték a koronavírus-tesztelésekhez
A Semmelweis Egyetem 120 orvos- és 40 fogorvostan hallgatóját is bevonják a koronavírus-tesztelésbe, áll egy szerdai rektori utasításban. E szerint az operatív törzs a mintavételi kapacitá...
(Forrás: eduline)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep