|
Sajtófigyelő
2023.11.21. A pályakezdő pedagógusok mellett áll Balatoni Katalin Maga is átélte, milyen érzés kezdő pedagógusnak lenni, ezért jól ismeri a pálya nehézségeit – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevel... (Forrás: Magyar Nemzet) --
2023.11.21. Plakátkampányt indít a kormány az iskolákban A védelem online is megillet! Kérdezz, szólj, jelezz! - ezek a legfontosabb üzenetei azoknak az iskolai plakátoknak, amelyeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogsegélyszolg... (Forrás: Eduline) --
2023.11.21. Státusztörvény: nem taníthatnak óraadóként tovább a felmondó pedagógusok? Szeptember 29-ig kellett nyilatkozniuk a pedagógusoknak, hogy elfogadják-e a státusztörvény alapján írt munkaszerződésüket. Rétvári Bence államtitkár úgy nyilatkozott, hogy 1205 pedagó... (Forrás: Eduline) --
2023.07.17. Oszkó Péter: Nagyon nagy bajban vagyunk, ha saját pedagógusaink bérét sem tudjuk kifizetni ZÁMOMRA A LEGBOSSZANTÓBB ÁLLÍTÁS, HOGY A SAJÁT OKTATÁSI RENDSZERÜNK FOLYAMATOS MŰKÖDÉSI KÖLTSÉGÉNEK FINANSZÍROZÁSÁHOZ UNIÓS ADÓFIZETŐK PÉNZÉRE VAN SZÜKSÉGÜNK, miközben vannak... (Forrás: Index) --
2023.07.15. Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur... (Forrás: Index) --
2023.07.15. „Egy mérhetetlenül szelektív törzsi társadalom öngyilkos reflexiója saját magára” – Lannert Judit oktatáskutató a státusztörvényről Miért beszél mindenki tanárhiányról, amikor átlagosan tíz általános iskolás gyerek jut egy pedagógusra? Mi a tanárok és mi a megrendelő, a lakosság felelőssége a magyar oktatás szétes... (Forrás: szabadeuropa.hu) Címkék
agresszió
civilek
család
digitális nemzedék
együttműködés
erkölcs
esélyegyenlőség
esélyek
felelősség
film
filmklub
generációk
gyerekek
gyermekvédelem
hátrányos helyzet
IKT
integráció
irodalmi mű feldolgozása
iskola
iskola és társadalom
kapcsolatok
kommunikáció
konferencia
konfliktuskezelés
kreativitás
kutatás
könyvajánló
közösség
módszerek
OFOE
oktatás
oktatáspolitika
osztályfőnöki szerep
pedagógia
pedagógus
pedagógusok
pályázat
rendezvény
szabályok
szakmai szervezet
szülő
szülők
tanulás
tanár-diák kapcsolat
tehetséggondozás
társadalom
történelem
verseny
virtuális kongresszus
ünnep          |
||||
|
|
Úgy látszik, valakinek el kell kezdeni. És persze, hogy ez a valaki lehetőleg olyan valaki legyen, aki már nem érintett a dologban. OK. Nem vagyok érintett, ám mindig érintett maradok: két éve nyugdíjban lévő magyar-történelemszakos tanár vagyok. A gyerekeim már nagyon is kinőttek az iskolapadból, de ültek is benne. Szóval nem tudok nem-érintett lenni soha.
Az idézett szülői levelek rendesen kiverték a biztosítékot nálam. Nincs külön pedagógus-énem és külön tanár-énem. Egyszerűen felháborít az első három eset: nulla pedagógia és nulla egyszerű és minimális emberi tisztesség. Ebben én nem ismerek alkut, nincs megértés sem. A szülőnek kutya kötelessége megvédeni a gyerekét, nem tűrheti el, hogy megalázzák. Kötelessége megtenni a szükséges – ha kell hivatalos – lépéseket. Kitől kapjon a gyerek védelmet, ha nem tőlük, a szüleitől? Biztosan a "békés úttal" kezdeném: bemennék megbeszélni a tanárral. Ha nem érek el eredményt, tovább lépnék a hivatalos úton. De nem tűrném azt, ami tűrhetetlen.
Tudom, hogy ilyenkor jön majd válaszként a "gyerek tűrhetetlen viselkedése"… szóval/avagy a mundér becsülete. A válaszom akkor is NEM, ha a gyerek valóban rosszul viselkedik. Így nem! Tisztelt Kollégá(i)m! Itt feladat van (nevelésnek hívják, pedagógiának hívják), és ez a szakmád. Ezek a megoldások pedig nem férnek bele sem az emberi, sem a pedagógusi tisztességbe.
Csak egy javítás miatt szólalok meg újra: "Nincs külön pedagógus-énem és külön tanár-énem." helyesen: "Nincs külön pedagógus-énem és szülő-énem."
A felmerülő problémák, jelenségek számomra mindig megoldandó kérdéseket vetnek fel. PL:
-hiányos a tudás? – vajon megtanítottam-e a gyereket tanulni?
-magatartási probléma? – jól motiváltam-e?
-bezárkózó személyiség – milyen módszerrel tudok hozzáférni?
-rosszkedvű ? – rá kell mosolyogni (ez csodákat csinál)
-önbizalom hiánya? – pozitívumok keresése, hangsúlyozása (mindig lehet találni). Stb.
Nyitottság, szeretet, elfogadás, odafigyelés, empátia. Ezek nélkül lehetetlen nevelni.
Kár, hogy ezt nem mindenki tartja fontosnak.
De aki annak tartja, annak vannak hálás, szerető tanítványai.
Virtuálisan vagy a valóságban, de a legfontosabb, hogy szakítsunk időt közös ügyeink megbeszélésére. A legtöbb iskolában a szülők és tanárok közötti valós beszélgetésekre nincs intézmény. Ahhoz, hogy valakivel közösen neveljünk egy gyereket, ismernünk kell a másikat. Gondolom, senki nem választana szülőtársat gyermeke mellé anélkül, hogy tudná, a neki fontos dolgokról mit gondol. Persze az iskolában a szabad tanárválasztás virtuális megléte esetén sincs lehetőség így megválogatni a pedagógusokat. Az viszont, ha a szülő és a pedagógus kölcsönösen megismerik egymást, egy kicsit olyan, mint az anyóssal való jó kapcsolat.
A virtuális szülői értekezleten talán meg tudjuk találni mi, szülők a közös nyelvet a tanárokkal, akkor pedig már sokkal könnyebb megbeszélni közös ügyeinket.
Kedves Salamon Eszter! Elviekben igazad van, persze, hogy az lenne a legjobb, ha szülő és pedagógus folyamatosan tudnák tartani a kapcsolatot, egyeztetnének a gyerek dolgairól, a közös problémákról. Csak, tudod, az idő hiánya. A magam példáját hozom, biztos, hogy nem egyedi. Egyedül nevelek három iskoláskorú gyereket, semmi segítségem nincs. Napi 12 órát dolgozom, hogy megéljünk. A gyerekeimre alig jut időm, nem hogy a tanárokkal való beszélgetésre. A szülői értekezletek a lehető legrosszabb időpontban vannak, ráadásul felesleges időtöltésnek tartom ezeket. Miért kell nekem azért elkéredzkednem a munkahelyemről, hogy általánosságokat és közhelyeket halljak két órán keresztül? A fogadóórákon egyes tanároknál hosszan kell sorban állni, hogy végre néhány szót válthassak velük. Feleslegesnek érzem ezt is. És gondold el: három gyerek, tehát háromszor futhatom a kört. Hát megmondom őszintén: nagyobb az időráfordítás, mint amennyi értelme van az egésznek.
A felülről jövő irányítás tipikus hibája, hogy a szülőin sok felesleges dolgot kell elmondani.
De el kell mondani, mert számon kérik.
Mondjuk én nagyon le szoktam egyszerűsíteni, igyekszem átugrani, csak szőr mentén érinteni az érdektelen sokszor unalmas témákat.
Aztán jöhetnek a lényeges dolgok, a szülők mondandója, problémája, kérdései stb.
Az igazi problémákkal egyébként nem szabad várni a szülői értekezletig. Mindig akkor kell megbeszélni, amikor aktuális. Ilyenkor a szülő is jobban rajta van a közös megoldáson.
A szülő-tanár kapcsolatot nagyon fontosnak tartom. Érdemes rá időt, energiát áldozni, még akkor is ha néha bizony terhes és időigényes.
Kedves Zsuzsa és Dóri!
Éppen erre utaltam én is. Én sem látom értelmét az információközlő szülői értekezleteknek, ahol a szülők a padokban ülnek. Az itt elhangzó dolgok 90%-át egy levélben is lehetne közölni. Ez egyébként megoldaná Dóri problémáját is, mivel a szülőknek átadott papír igazolja, hogy tudattad a szülőkkel, amit kell. Ha ez véletlenül megérkezne 2 nappal a szülői értekezlet előtt, még beszélni is lehetne róla.
A fogadóóra szintén nem alkalmas forma. Egykor, tanárként azokat a szülőket kedveltük, akik nem jöttek el ezekre, a rendelkezésre álló 10 perc úgy, hogy sorban állnak még harmincan nem alkalmas semminek a megbeszélésére. Vagy az hangzik el, hogy a gyerek lusta, buta és rendetlen, vagy pofavizit zajlik, hogy igen, tényleg okos és ügyes. Elnézést a sarkos megfogalmazásért, de szerintem így érthető, miért tartom alkalmatlannak.
Az internet sokféle lehetőséget ad, abban is, hogy ha van intézményesített beszélgetőfórum, a felmerülő problémákat azonnal kezelni lehessen. Egy, a tanárnak küldött e-mail vagy chat üzenet hatékony. Sokkal jobb, mint a telefon, mivel erre bármikor lehet olvasni és megválaszolni, amikor alkalmas. Adjunk egy esélyt a virtuális szülői értekezletnek.
A virtuális szülőihez egy sorvezető
a Tanárblogon. S egy szomorú tény: az életbelépő köznevelési törvény alaposan megnyirbálta a szülői jogokat is. Azért írom, hogy is, mert ezt tette a diákok és a pedagógusok jogaival is. Mindezen túl, kell hogy találjunk jó megoldást. Szülőként megtapasztaltam a sorbanállós fogadóóra rémséges élményét, a közhelyhalmozó szülőiket. S tanárként a hangozzék el hosszú listáját is vittem magammal évekig. Ezt ma már nem teszem, van netes szülői csoportom, és a másik oldalt – akik sose jönnek el, megszólítom ott, hol elérem, a boltban, az utcán, az otthonában. Nyilván ez kisvárosban, kevés nebulót oktató tanárként megoldás. A fent lejegyzett panaszokkal kapcsolatban, mindig ugyanaz jut eszembe – jó ember jó tanár, rossz ember rossz tanár. Persze a világ nem fekete-fehér.
A netes szülői nálunk is jól működik. Kizárja a telefonos zaklatást, mégis segít kapcsolatot tartani, problémát megbeszélni, megoldani.
Sőt!!!! a neten a gyerekekkel is "találkozom". Beszélgetünk, segítek, olyan dolgokat is megosztanak, amit álmomban sem képzeltem.
Lehet, hogy így könnyebb nekik?
(Másnap csak szemérmesen megkérdi, hogy tetszett olvasni a levelem?)
De ez már a digitális nemzedék kérdésköre. Ámbár itt is aktuális.
Persze nem minden családdal lehet netes kapcsolatot tartani.
És a személyes beszélgetést nemigen lehet helyettesíteni. Ez legfeljebb kiegészítő lehetőség.
Nézegettem az oldalakat, eközben találtam erre a témakörre (lehet, hogy már későn, sok idő telt el az utolsó bejegyzés óta). Nem tudom, hogy megsértem-e az iskolai házirendet, de nem járok szülői értekezletre. A gyerek üzenőjében mindig szerepel az éppen esedékes feladat, rendezvény, az iskola honlapján elolvasom az aktuális híreket. A szülői értekezlet ideje alatt beszélgetek a tanárokkal, majd a végén az osztályfőnökkel is. Nem kell sorba állnom, és mögöttem se várakoznak türelmetlen szülők. Legutóbb a félévi bizonyítvány utáni fogadóórákon is így vettem részt, gyakorlatilag minden tanárral tudtam beszélgetni. Érdekes volt látni a meglepett arcokat, amikor megköszöntem a féléves munkájukat, hogy a gyerekem szereti/megszerette az általuk oktatott tárgyakat, jól érzi magát az iskolában, a teljesítményén is látható, hogy jó kezekben van. Úgy láttam, örömmel vették, hogy nagyra értékeljük a munkájukat, és nem csak a problémák felszínre kerülésekor megyünk "pofavizitre". Nem vették hízelgésnek a "köszönjük"-öt, beszélgettünk egy jót, megbeszéltük mivel tudunk hozzájárulni az eredményes munkához (érdekes, hogy többnyire az otthoni lelki támogatást emelték ki). A szülői értekezletet inkább eligazításnak nevezném, a lényeg a nagyobb rendezvényeken van (szalagavató, osztálykirándulás, és természetesen az osztálypénz), esetenként leragadunk 2-3 szülőt, gyereket érintő problémánál, innentől költői kérdések merülnek fel, válasz alig-alig. A netes szülői felkeltette a figyelmemet, az én időmben a szülők még kommunikáltak egymással, és egymás gyerekeivel (velünk) is. Elképzelhetetlen volt, hogy osztálytársunk kórházban fekvő anyukája azon aggódjon, vajon merre csavarog a fia/lánya, lesz-e tízóraija, meleg vacsorája, kész-e a házi feladata. Mindig akadt 2-3 pót anyuka (én alig vártam, hogy sokat betegeskedő anyám hazaérjen, annyira szívükön viselték a "mostoháim a sorsomat :)). Nálunk ez valahogy nem működik, az egymás iránt érzett felelősség mintha múlóban lenne…
Kedves Tibor! Nagyon köszönjük a hozzászólását. Nálunk nem lehet elkésni a megszólalással. Azóta feltettünk még két "virtuális szülői értekezletet", a harmadik még fenn van az ofoe.hu főoldalán, és azon keresztül meg lehet találni a 2. számút is. Valóban gond van a kapcsolatokkal, a kommunikációval, az egymásra figyeléssel, a bizalommal, és mi nagyon szeretnénk, ha ez változna. Ezért is próbálkozunk legalábbis virtuálisan valamilyen keretet adni a iskola és a család közötti akadozó dialógusnak, teret az aktuális problémák felvetésének. Igaza van: hiányzik a jó szó, az elismerés, a "köszönöm", az őszinte odafordulás. Szeretettel várjuk a továbbiakban is észrevételeit, kommentjeit a honlapunkon megjelenő írásokhoz.
Kedves Tibor! Nem egyedi esetről van szó, az elektronikus naplóval nekünk is gondjaink vannak. Mi is megkaptuk az osztályfőnöki beírást, gondolom valami központi akcióról lehet szó.
Idézem:
"Tisztelt Szülő
Idézek az osztályfőnöki munkaköri leírásomból:
…havonta ellenőrzi az ellenőrzőkben a tanulók érdemjegyeinek beírását és a szülői aláírásokat.
Tisztelettel kérem Önöket szíveskedjenek a gyermekeikkel együtt az ellenőrzőben a jegyeket vezetni, majd azt havonta egyszer aláírni
Tájékoztatásul közlöm, hogy februárban a piros színnel beírt jegyeket én pótoltam. Mivel nem feladatom a jegyek bemásolása az E-naplóból az ellenőrzőbe, ezért ezt a következőkben nem is teszem meg, illetve osztályfőnöki figyelmeztetést fogok adni ezek elmulasztásáért.
Tisztelettel: xy osztályfőnök (2013.02.14.)"
Valentin napi ajándékként talán kicsit nyers a stílus, de nem szokatlan, akinek középiskolába jár a gyereke az ilyen közleményeken már nem akad fenn. A helyzet nálunk reménykeltőbb, mint Önöknél, valamelyik gyerek megkérdezte, hogy mi a konkrét elvárás és kiderült, hogy a hónap utolsó 3-4 napjában kell a szülőnek aláírni az ellenőrzőt. Mindenkinek azt javaslom, ne engedje magán az alattvalói érzés eluralkodását, nyugodtan kérdezzen vissza (korábban mi sem kaptunk a konkrét elvárásokról semmiféle tájékoztatót). Egyébként mi is vidéki iskolába "járunk" (Barcson, remélem nem sértek személyiségi jogokat, bár ezt a honlapot szerintem erről a vidékről nagyon kevesen olvashatják, így nem szúr szemet senkinek).
Kezdő osztályfőnök vagyok, valamivel tapasztaltabb szaktanár. Benyomásaimat, tapasztalataimat azért megosztom. A szülőit fontosnak tartom, mert igaz, hogy esetleg 90%-ban unalmas, de néhány kérdésről a részt vevő szülőknek dönteniük kell. S ilyenkor nem mindegy, hogy kinek milyen érve és ellenérve van, és ha szavazásra kerül a sor, hogy alakul. Tudom, hogy nem mindenki tud mindig, vagy elejétől végig részt venni egy szülőin. Ezért a szülőikről mindig írok egy emlékeztetőt, amit az elektronikus levelezőlistán körbeküldök. Hasonló a helyzet a fogadóórával is. Az internet és a mobiltelefon mind engem, mint tanárt/osztályfőnököt, mind pedig a szülőt segítheti abban, hogy tarthassák a kapcsolatot. A probléma az, hogy időt rabló. Mind tőlem, mind a szülőtől. Velem is előfordult, hogy amit szerettem volna megírni, nem írtam meg azonnal. A szülők sem mindig, minden nap jutnak számítógéphez, internethez.