Felelős generációt nevelünk?

Műhelyfoglalkozás a szociális kompetenciák fejlesztéséről

Mi a közös a gyerekek által játszott mesékben, szerep- és drámajátékokban, az önkéntességen alapuló közösségi szolgálatban, a műveltség közvetítésének felelősségében és Janne Teller kortárs regényének órai feldolgozásában? Látszólag Semmi, ahogy Teller regényének címe is hirdeti, miközben mégis a felnövekvő nemzedéket érintő életbevágóan fontos kérdéseket boncolgatunk.

Knausz Imre, a Miskolci Egyetem BTK Tanárképző Intézetének vezetője, a Taní-tani Online szerkesztője, Galambos Rita, a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány stratégiai vezetője, Csobánka Zsuzsa, a budapesti Jedlik Ányos Gimnázium tanára, és Pataky Krisztina a szintén fővárosi Szemere Bertalan Általános Iskola és Gimnázium iskolapszichológusa a Tempus Közalapítvány felkérésére egy műhelybeszélgetés keretében arra vállalkozott, hogy az életben való boldogulás, a társadalmi beágyazottság, elkötelezettség szempontjából kiemelt figyelmet érdemlő szociális kompetenciák fejlesztését a műhelyen részt vevő tanárokkal együtt járja körbe.

A Tempus Közalapítvány műhelysorozata évek óta számos formában támogatja a közoktatásban dolgozó pedagógusok módszertani megújulását, tájékozódását, az érintett szereplők hálózatépítését, többek között az európai uniós és hazai oktatási trendek kapcsolódási pontjainak feltárásával, szakmai anyagokkal, kiadványokkal, rendezvényekkel, valamint jó gyakorlatok gyűjteményével. A múlt évi rendezvénysorozat azokkal az egymásba fonódó, egymáson átívelő, ún. transzverzális kompetenciaterületekkel foglalkozott, amelyek tantárgyaktól függetlenül szövik át a tanulás világát és megalapozzák az egész életen át tartó tanulást.

Az őszi műhelydélután közreműködői egymás gondolatainak megágyazva, egymásnak végszavazva tartották meg a műhelymunka előadását, jó gyakorlat bemutatóját és mini-tréningeit. Kiemelték, hogy a gyakorlatban csak akkor valósulhat meg a szociális kompetenciák fejlesztése, ha azt egy tágabb értelemben, a kompetenciák átfedésének tudatában valósítjuk meg. Fontos annak is tudatában lennünk, hogy a kompetenciák fejlesztése során az ismeret, készség és attitűd tartalmi egységet alkot, amelyhez olyan közeget (az iskolai nevelés és oktatás közegét) kell teremteni, amelyben a fejlesztés megvalósulhat. Ehhez fel kell ismernünk a különböző tantárgyakban, az iskolán belüli és kívüli programokban, projektekben is fellelhető, kompetenciákat fejlesztő lehetőségeket.

Knausz Imre nyitóelőadása mindezt oktatáselméleti szempontból járta körül. Az iskolai tantárgyakon keresztül történő műveltség közvetítésének felelősségére hívta fel a figyelmet, amely műveltség közvetítése központi kérdés a demokrácia megalapozásában. És miért a demokrácia? Mi köze van a szociális készségek fejlesztésének a demokráciához? Ha a NAT kulcskompetenciákkal foglalkozó fejezetében a középpontba állított társadalmi kérdéseket (a közjó iránti elkötelezettség, a közéletben való részvétel) vesszük figyelembe, akkor az iskolai oktatás egyik feladata az aktív állampolgári részvételre nevelés – mondja Knausz Imre. Amennyiben szociális kompetenciát akarunk fejleszteni, aktív állampolgárokat akarunk nevelni, és azt akarjuk, hogy a fiatalok felelősséget vállaljanak önmagukért, társaikért, a közügyekért, akkor a legfőbb kérdés az, hogy megvannak-e az intézményes feltételei az erre való nevelésnek?

A szociális kompetencia nem csak egy szűken értelmezett interperszonális viszonyra korlátozódik. A téma körbejárásakor különbséget kell tennünk egyéni-, intézményi-, és oktatáspolitikai szint között. Ez utóbbinak abban áll a felelőssége, hogy milyen rendszert hoz létre. Intézményi szinten módszertani és motivációs kérdéseket kell megvizsgálnunk. Tudjuk-e (módszertan) olyan helyzetbe (motiváció) hozni a diákokat, hogy lássák, a tanórán kívül ők is tudnak hatni, felelős döntéseket hozni, ha kezükbe adtuk az eszközöket. Milyen hatékonysággal közvetíti az iskola az általános műveltséget, hogy általa az aktív állampolgárságra neveljen és szociális kompetenciát fejlesszen? Milyen pedagógiai eszközökkel operál a pedagógus e cél elérése érdekében? Milyen pedagógiai kultúrát képvisel a tantestület?

A közvetítés hatékonysága attól is függ, hogy mennyire tudjuk a gyakorlatban alkalmazható tudássá formálni a nevelési és oktatási tartalmakat. Ezek a tartalmak közös tartalmak, az általános műveltség részei kell, hogy legyenek. Ahhoz, hogy a dolgok mögé lássunk, a tudásra támaszkodva felelős döntéseket hozzunk, hogy ne hagyjuk magunkat befolyásolni, hogy megértsük egymást, hogy működjenek a metaforák, hogy ne értsék félre egymást az emberek, általános műveltséget kell közvetítenie az oktatásnak. Hogyan tudjuk beláttatni a gyerekekkel, hogy ez fontos, amikor egyre szűkül, hogy a gyerekek számára egzisztenciális kérdés legyen bármi? A tanulásértelmezés kérdését és az arra épülő módszertani kultúrát kell megvizsgálnunk. Ha beszélgetésekben közvetítjük a műveltséget, ha gyerekek egymás között beszélgethetnek a tananyagról, az jó irány lehet! Ha életközelivé tesszük, a mindennapi élet kommunikációiból merítünk, a tananyag identitásformáló lehet.

És mit tehet ezért a pedagógus? Mivel alapozhatja meg kisgyermekkorban a szociális kompetenciák fejlesztését? A Pataky Krisztina által bemutatott, az általános iskola saját kezdeményezése alapján elindított kísérleti program a helyi szinten felmerülő problémákra reagál: a gyerekek önbizalomhiányára, türelmetlenségére, az egymásra nem figyelésre, az igazi társas viszonyok kialakulatlanságára. A közös szakmai elhivatottság és érzékenység hívta életre azt a különórát, ahol célirányosan zajlik az érzelmi nevelés. Hosszú távú célként természetesen a program elemeinek tantárgyakban való alkalmazhatósága és beépíthetősége is megfogalmazódik. A foglalkozások alkalmával bejárt közös út drámajátékokkal, mesékkel, szerepjátékokkal segíti az érzelmek megismerését és kezelését, a személyes értékek felszínre hozatalát, és a felelősen meghozott döntések képességének elsajátítását.

A kamaszkori érzékeny és feszültségekkel teli identitáskeresésben is szükség van ilyen mankókra, amelyek segítik a feldolgozást, mélyítik a szociális hálóba való beágyazottságot. Janne Teller Semmi című műve egy olyan kortárs regény, amely kitűnő apropó, hogy életbevágóan fontos kérdésekről, a diákokat érintő problémákról, az őket érő agresszív hatásokról essen szó az órán, miközben észre sem veszik és együtt dolgoznak, együtt gondolkodnak, megtanulnak figyelni egymásra, és megélik a felelősségteljes együttlét minden pillanatát. Csobánka Zsuzsa gimnáziumi projektje ezt támogatja finoman, a kilenc alkalmas foglalkozás két 10.-es osztály tanulóit mozgatta meg. A regény tartalmi kerete és feldolgozásának módjai teremtették meg az alkalmat önmaguk és egymás jobb megismerésére. A gondolatok megvitatása, a közösen végzett változatos tevékenységformák, a jól működő társas kapcsolatok kialakítását segítették, és nagy szerepük volt az érzelmi intelligencia, az empátia fejlesztésében. A folyamatos kommunikáció a kritikus gondolkodás, a problémamegoldás, és a konfliktuskezelés elsajátítását segíti.

Az IKSZ, azaz az iskolai közösségi szolgálat, mint pedagógiai eszköz alkalmazhatóságát Galambos Rita mutatta be. Egy jól megtervezett és örömmel véghezvitt önkéntes, vagy az iskolák, iskolai csoportok által is megszervezhető közösségi program remek pedagógiai eszköz lehet, mivel több kompetenciát is fejleszt. Másoknak, egy közösségnek segíteni az iskola falain belül vagy kívül egy olyan társadalmi felelősségvállalást tudatosít, mellyel erősödik a bizalom az együttműködésre. Nem kérdés, hogy erre milyen nagy szükségünk van. A demokratikus készségek elsajátítása mellett a diákok tapasztalati tanulás útján szereznek élményt és tudást az önzetlen részvétel és segítés terén. A szociális érzékenység fejlesztését segítő közösségi szolgálat programjai bárhol, bármikor megvalósíthatóak. Ez is egy lehetséges út a szociális kompetenciák fejlesztésében, amely segít a sztereotípiák és az előítéletek lebontásában, erősítve ezáltal a társadalmi kohéziót.

Az egyes műhelymunkák anyagai elérhetők a Tempus Közalapítvány Oktatás és képzés az EU-ban és itthon c. tematikus honlapján.

A Tempus Közalapítvány műhelysorozatának témáit dolgozzák fel az Alma a fán interjúkötetek Párbeszédek a kompetenciafejlesztésről, illetve Fókuszban a tanulás támogatása címmel. A kiadványok letölthetők a honlapunk (www.tka.hu) könyvtárából.

B.Tier Noémi – Peszleg Brigitta