Szesztolvajok – Mese a furfangos legényről

A Szesztolvajok című filmet az egyik kritika keserédes vígjátéknak nevezi. Tagadhatatlanul vannak benne igen mulatságos figurák, mulattató helyzetek, szellemes fordulatok, amelyeken jókat lehet derülni. A műfaji meghatározással azonban csínján bánnék még a mellé tett jelzővel együtt is. A történet ugyanis mélyen tragikus, hiszen olyan emberekről szól, akiknek zűrös múltjuk, bizonytalan jelenük és reménytelen jövőjük van. Piti bűnözők, akik szinte minden pillanatban szembekerülnek a törvénnyel, rendre le is buknak, megkapják a maguk büntetését, s kiszabadulva ugyanott folytatnak mindent, ahol abbahagyták. Hiába is vágynának másfajta életre, nem képesek kikeveredni abból csapdahelyzetből, amibe feltételezhetően beleszülettek.

Közülük emelkedik ki Robbie, aki nem nyugszik bele a sorsába. Az erős motivációt ehhez az ő esetében az adja, hogy apa lesz, és szeretné a fiát felnevelni. Megtudjuk róla, hogy szülők nélkül nőtt fel, súlyos testi sértésért börtönben ült, és a film kezdetén verekedésért éppen 300 óra közmunkára ítélik.

Szeretne a barátnője, Leonie és a kisfia mellett maradni, de minden jó szándéka megbicsaklik a lehetetlen körülményeken. Munkát nem kap, lakása nincs, Leonie családja gyűlöli. A jövendő sógorok tettlegesen, a leendő após pedig vesztegetéssel szeretné eltávolítani szerettei közeléből. Ráadásul az Capulet-Montague viszályt idéző bandaháború, aminek Robbie családja is részese szinte rákényszeríti a fiút az erőszakra. Úgy tűnik számára nincs kiút.

S akkor történik a mesébe illő fordulat.

Robbie-nak olyan ravasz ötlete támad, ami kiemeli őt a reménytelen valóságból, és csodával határos módon megoldja valamennyi gondját. Ettől kezdve a nagyfülű, nagyszemű, csenevész fiú története a furfangos szegénylegényekről szóló népmesékhez hasonlítható.

Először is beleszeret a „király” lánya, elfogadja őt olyannak, amilyen, csodálatos kisfiút szül neki, és segíti abban, hogy szembenézzen és szakítson a múltjával. S ami a legfontosabb: saját családja ellenére mellette marad, vállalja, és követi őt.

De vannak Robbie-nak más segítői is. A bölcs öregapóra emlékeztető Harry, (a munkavezető) törekszik megtartani a fiút a helyes úton, jó tanácsokkal látja el, befogadja a lakásába, s az ő révén kerül el Robbie arra a helyre (nevezetesen a szeszlepárlóba), ahol végül is megszülethet a problémákat megoldó nagy ötlet. Itt sikerül megismernie azt az embert is, aki – anélkül, hogy sejtené –, a „nagy terv” megvalósításának kulcsfigurája lesz.

Akad a történetben egy jó tündér is (Leonie távoli ismerőse), aki felajánlja a lakását a kis családnak mégpedig önzetlenül („Annak idején én is kaptam egy esélyt, nektek is jár…”)

A furfangos ötlet megszerezni az „angyalok jussát” (a film eredeti angol címe: The Angels´ Share), ami nem más, mint néhány üveg a világ legdrágább whiskyjéből.

A terv megvalósításában elkíséri Robbie-t három valóságos angyal, pontosabban három kilátástalan sorsú, elesett de mégis nagyon szerethető figura. (Az egyikük számomra Lázár Ervin féle Dömdödömöt idézi: mintha teljesen ütődött lenne, de végül mégis ő az, akinek egy döntő kérdésben okos ötlete támad.)

S a furfangos terv beválik. Robbie és családja elindulhat egy boldogabb jövő felé, minden kisszerűség és gonoszság elmarad mögöttük. A három barát boldogan integet a távolodó kocsi után…

Hogy milyen sorsra jutott volna a főszereplő a mesebeli fordulat nélkül? Abba jobb nem belegondolni.

De higgyünk abban, hogy léteznek csodák. És reménykedjünk, hogy nem kell feltétlenül mesebeli csoda ahhoz, hogy az elesettek, a leszakadók sorsa jobbra forduljon.

Szekszárdi Júlia