Ajánlás a Holdfény királyság című film feldolgozására

A Holdfény királyság¹ kritikáit olvasva, zavarba ejtően eltérő, egészen végletes véleményeket találtam az elragadtatástól egészen a „micsoda zagyvaság!” minősítésig. Szombaton az OFOE Filmklub keretében néztük meg a filmet, a vélemények itt is megoszlottak. Többen azonosultak az én abszolút pozitív véleményemmel, mások kicsit fanyalogtak, keresték a mélyebb gondolatokat, a film egyértelműbb üzenetét. Egyben mindenki egyetértett: lebilincselő, szép filmről van szó, hihetetlenül jó zenével, humorral, neves színészekkel, jó gyerekszereplőkkel, fantasztikus képekkel.

Beszélgetni senki sem maradt ott azzal az indokkal, hogy a történet annyira egyértelmű, hogy nincs szükség a véleménycserére. Azt viszont mindenki elfogadta, hogy ez a film nyugodtan megnézethető főleg általános iskolás, felső tagozatos gyerekekkel (szemben például a Kevin filmmel, amire általában senki sem vinne el még középiskolásokat sem.). Szerintem azonban nem is olyan egyértelműek a film üzenetei. És igenis: lenne róla mit beszélni nem csupán a gyerekekkel.

A következőkben felvetek néhány témát, amivel a film megtekintését követően akár osztálykeretben is érdemes foglalkozni. Remélem sikerül kedvet csinálni a film iskolai feldolgozásához, és további tartalmi és módszertani megoldások kiötlésére serkenteni a tanárokat.

Nyilván számos egyéb lehetőség is van, nem is szólva arról, hogy az egyes tanulócsoportok érettségi szintje, érdeklődése, összetétele, korábbi tapasztalatai, a pedagógussal való kapcsolatuk alapvetően meghatározza, hogy mit érdemes, mit nem érdemes, illetve mit lehet, és mit nem lehet velük megbeszélni.

A film feldolgozását 12-15 éves gyerekek számára javasoljuk.

A közös filmnézéseket megelőzően mindenképpen fontos, hogy a foglalkozást vezető tanár előzetesen megnézze a filmet, és az osztály ismeretében bemérje a várható hatást.

Azt sem lehet elkerülni, hogy a gyerekekkel megállapodjon azokban a közös szabályokban, amelyeket a moziban be kell tartani. Ez a film például számos alkalmat adhat idétlen beszólásokra, oda nem illő humorizálásra, s ez az egész társaság számára megnehezíti a film élvezetét, rontja az összhatást. Tehát megértetve azt, hogy senkinek sincs joga zavarni a többieket, megbeszéljük az osztállyal, hogy menetközben mindenki csendben van, nem zavar másokat, az őszinte véleménynyilvánításra alkalma lesz a film megtekintése után. Azt is meg lehet mondani, hogy lesz, akinek tetszik majd a film, és olyan is, akinek kevésbé, vagy egyáltalán nem. Ez így természetes.

Azért hangsúlyozom ezt most ennyire, mert ezúttal valóban egy olyan varázslatos meséről van szó humorral, emberséggel, csodákkal, amely összességében erős érzelmi hatást képes kiváltani, ha nem merülnek fel közben zavaró körülmények, tehát adottak a befogadás feltételei.

A cselekmény helyszíne és kora

A film 2012-ben készült, és 1965-ben játszódik. A néző gyerekek olyan körülményekkel szembesülnek, amelyeket legfeljebb szüleik, sőt nagyszüleik elbeszéléséből ismerhetnek, ha egyáltalán ismernek:távirat, postai úton történő levelezés, kézikapcsolásos telefonközpont stb.

(Érdemes elképzeltetni a diákokkal, hogy vajon miként játszódna a történet a mai technikai fejlettség idején, amikor van mobil és internet.)

A történet ráadásul egy apró szigetcsoporton játszódik, a cselekmény központjában álló szökés lehetőségei tehát erősen behatároltak. Fel lehet hívni a figyelmet arra, hogy a nagy vihar teljesen elpusztítja azt a kis földterületet, ahol a két gyerek szerelme beteljesül. De ezután olyan csodálatos termést ad a föld, mint soha korábban.

(Vajon mit jelenthet, mit jelképezhet a vihar, és a holdfény királyság színterének megsemmisülése?)

Meseelemek, mesefigurák

A történet a mese és a valóság határmezsgyéjén zajlik.

A kis időjós manó, aki narrátorként szerepel, egy sorsdöntő pillanatban belép a történetbe, és elmondja, hogy merre lehetnek az eltűnt gyerekek. Ő mutatja be a szigetcsoportot, tőle hallunk a vihar érkezéséről és pusztító hatásáról, és ő az első, aki felhívja a figyelmet Sam kiváló tulajdonságaira.

Hagyományos mesefigura a gyámhivatal boszorkányszerű képviselője, de a vele szemben határozottan fellépő jóságos Sharp parancsnok. Hozzá hasonlóan válik kétbalkezes rajparancsnokból végül életmentő hőssé Ward is. Mindkettőjüket mély emberségük emeli a többi felnőtt szereplő fölé.

De csodaszámba megy maga a viharból történő menekülés teljes története, a Samre lesújtó de ártalmatlannak bizonyuló villámcsapással vagy Wardnak a természetfelettivé váló képességeivel együtt.

(A gyerekek felidézhetik a filmben lévő meseelemeket, és ezekről, ezek hatásáról és jelképes erejéről is érdemes beszélgetni.)

Suzy és Sam

Vajon mi kapcsolja egymáshoz ezt a két gyereket? Miért vállalják egymást, miért vállalkoznak a nagy közös kalandra?

Egy lehetséges válasz erre a kérdésre, hogy mindketten magányosnak érzik magukat, és végre akad valaki, aki kiválasztja, elfogadja, megérti és meghallgatja őket.

Suzy a családjában érzi rosszul magát, kiskamaszként elege van a szüleiből. Tud anyja házasságon kívüli kapcsolatáról, s ezen mint az életkorából fakadóan „morális lény” felháborodik, kérlelhetetlenül reagál. A három öccse idegen tőle, az apja meg mintha egy egészen más világban élne. A családban nincs igazi kommunikáció, a keretek, a szabályok ugyan léteznek, a három fiútestvér külön csapatot alkot, a szülők egymástól elidegenedve kínlódnak, s ráadásul a kislány arra is rádöbben, hogy szülei „zűrös gyereknek” tartják. Mély indulatait jelzi, amikor azt mondja Samnak, hogy szeretne árva lenni. Vagy amikor anyja hiába próbálja megértően békítgetni a hazatérése után.

(Megkérdezhető, hogy vajon mi a gond a Bishop családban? Mi a gyerekek véleménye a szülőkről, a család kapcsolatairól? Igazat adnak-e Suzynak, amikor menekülni akar, és boldogabban lenne árva? Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy Sam, aki megtapasztalta az árvaságot, nem ért egyet ezzel a véleménnyel. Vajon mire gondol, amikor Suzy ezt mondja?)

Sam emellett, hogy árva, a gyerekcsapatban is magányos. Kicsit emlékeztet a Legyek ura² Röfi nevű szereplőjére: kerekfejű, szemüveges, kicsit koravén, és ugyanúgy kirekesztődik a csapatból mint regénybeli hasonmása. Röfit a regényben megölik a társai, és majdnem Sammel is megtörténik ugyanez, üldözői fegyverrel támadnak rá. Az indulatok itt is jelen vannak, az események azonban más fordulatot vesznek.

Mivel koránál jóval értelmesebb, érettebb, jól hasznosítja a cserkészek között tanultakat (az időjós apóka még holmi „különórákról” is beszámol), és alkalmazza is ezeket a Suzyval közös táborverésnél (meg is kapja érte a rajparancsnok dicséretét).

Hogyan alakul ki az egyre szorosabb és meghittebb kapcsolat Suzy és Sam között?

Már a megismerkedés sem akármilyen, Suzy valami egészen szörnyű operaelőadás³ gyerekszereplője (pontosabban madárszereplője), Sam pedig az előadást néző cserkészcsapat egyik unalommal küszködő tagja. Elkóborolva a nézőtérről talál Suzyre, és innen indul az ismeretség, a levelezés, a kaland megtervezése, majd végrehajtása.

(Megkérdezhető, hogy ki lenne hajlandó egy hasonló kalandra. Mit gondolnak általában a túlélő és kalandtáborokról? Esetleg vannak-e valakinek ezzel kapcsolatos tapasztalatai? Hogyan készül fel Suzy és hogyan Sam az útra? Ők mit vinnének magukkal egy ilyen esetben?)

A közös kalandot Sam pontosan megtervezi, levélben egyeztetnek (közel egy éven át leveleznek), és mindketten pontosan betartják a megállapodásokat. Elemzésre érdemes a kettőjük közötti kommunikáció alakulása.⁴ Az első pillanattól kezdve nagyon odafigyelnek egymásra, vigyáznak, hogy ne bántsák meg a másikat, ha mégis megtörténik, bocsánatot kérnek. Érdemes a kettőjük közötti kommunikáció jeleneteit újra megnézni, és megfigyelni, hogy mennyire megdolgoznak egymás megismeréséért, elfogadásáért. . Ha furcsállnak is valamit a másiknál, nem gúnyolódnak. Pedig lenne min, hiszen a kislány olyan ruházatban és olyan holmikkal érkezik, ami nem való a táborozáshoz , Sam pedig a nagy melegben sem hajlandó levenni a fejéről a szőrmesapkát, fontoskodó kijelentéseket tesz, amelyek egy részére a valóság szinte abban a pillanatban rácáfol stb.

(Ehhez a részhez kapcsolódóan érdemes beszélgetni a gyerekszerelemről, a szerelemmel való ismerkedés élményéről, az ébredező szexualitásról nem első sorban a biológiai kérdésekről, sokkal inkább a lelki oldalról. Osztálya válogatja, hogy ez milyen módon lehet hatékony, hogy külön válasszuk-e ebben az esetben a fiúkat és lányokat, vagy közösen beszélgessünk velük erről. Olyan tanár vesse csak fel a témát, aki kész és képes erről hitelesen és nyíltan beszélni. Ha bizalomteli a gyerekek és a pedagógus közötti kapcsolat, s a felnőtt képes a moderátori szerepre szorítkozni, erről a témáról a gyerekek általában szívesen és sokat beszélnek.)

A két gyerek legalább olyan elszánt, mint Romeó és Júlia, mindenre készek egymásért, akár még a közös halálra is. A körülmények persze mások, a cselekmény fonala sem azonos, de az érzelmek hasonlóak (és a shakespeare-i hősök sem sokkal idősebbek).

Érdekes mozzanat, hogy milyen nagy szerephez jutnak a történetben a könyvek. Nem csupán azért, mert Suzy magával cipeli ezeket a kis sárga bőröndjében, hanem azért is, mert ezekből felolvas először csak Samnek, majd a többi cserkészfiúnak is, akik áhítattal hallgatják.

Működő és működésképtelen szabályok

A szabályok érdekes módon több formában is megjelennek, működnek, illetve nem működnek.

Itt vannak először is a cserkésztábor szabályai. A rajparancsnok által képviselt szabályok, az ezekhez kapcsolt szankciók formálisak, szinte karikatúraként hatnak. Még erősebb a groteszk vonás a vihar előtti képekben, főleg a hierarchiában magasabban lévő idősebb parancsnok megnyilvánulásaiban, és ugyanitt bizonyosodik be a mereven értelmezett szabályok életszerűtlensége és betarthatatlansága. (Az autoriter parancsnok megszégyenül, a korábban megszégyenített rajparancsnok viszont hőssé válik, hiszen katasztrófahelyzetben mégiscsak ő képes intézkedni.)

Ugyanakkor az elsajátított cserkész-szabályok segítik Samet a kaland megtervezése és megvalósítása során, és ezek mutatnak utat a gyerekeknek a viharból való megmenekülésre is. Sőt a gyerekcsapatnak a szerelmespárt menekítő akciója is éppen ezeknek a szabályoknak a működtetése révén válik lehetővé.

(Ide kapcsolható vitatéma lehet, hogy szükség van-e szabályokra, ha igen, miért, ha nem, miért nem. Illetve, hogy miért válnak egyes esetekben működésképtelenné bizonyos szabályok, előírások?)

Megjelennek a hatóság által előírt hivatalos szabályok is, amelyek megtestesítője a gyámhivatal démonizált alakká formált képviselője. Őt azonban legyőzi az emberség mégpedig „hivatalos úton”, Suzy jogász szüleinek a közben járásával. (Tomboló vihar és életveszély közepette hivatkoznak holmi jogszabályokra így mentve meg Samet az árvaháztól.)

(Beszélgetés témája lehet a törvénytisztelet kérdése, az írott rendelkezések feltétel nélküli betartásának részben biztonságot adó, részben elszemélytelenítő hatásai. Sam példáján keresztül felvethető a gyámhatóság szerepe, miben segíthet, és milyen feltételek kellenek ahhoz, hogy ez valódi segítség legyen. Egy pár percre szerephez jutnak a nevelőszülők, akik lemondanak a fiúról, s ennek a nem várt lépésnek Samra gyakorolt hatása a filmben jól érzékelhető. Lehet beszélni arról is, hogy hasonló esetek a valóságban is előfordulnak.)

Felmerülnek a történet során erkölcsi értékek, normák is. A családi kapcsolatok válsága érzékelhető a Bishop családban. Megvan itt az élet szokásrendje, de a formális kereteken belül nincsenek valódi érzelmek, emberi tartalmak. Az anya házasságon kívüli kapcsolattal próbál vígasztalódni, de végül a férje mellett marad, első sorban a gyerekek miatt (akik csak rájuk számíthatnak).

(A válás gyakori jelenség, a gyerekek napi tapasztalata. Érdemes megbeszélni velük, hogy miként értékelik Laura Bishop döntését. Vajon hogy folytatódik a család története? Változik-e Suzy helyzete? Jobb lesz így a gyerekeknek?)

Sam szülő- és családpárti, hiszen ő megélte a család és a szülők hiányát, jobban értékeli is ezt, mint Suzy. Nem véletlen, hogy ragaszkodik a „házassághoz” a párjával. S akad egy őrült is, aki a társak asszisztálása mellett szentesíti az egybekelésüket.

(Életre szóló-e Suzy és Sam kapcsolata? Elképzelhető-e, hogy egy ilyen korban keletkező kapcsolat egy életen át kitartson? Érdemes beszélgetni a házasságkötés, a családalapítás optimális időpontjának kérdéséről. Ez napjainkban amúgyis eleven társadalmi probléma.)

A gyerekek világa

A történetben szereplő gyerekcsapat magán hordozza a kiskamasz fiúcsoportok szinte minden jellemzőjét. Még gyerekek, de felnőttet játszanak, belelkesednek, bedurvulnak, egy lendületből csinálják a dolgaikat, többnyire átgondolatlanul. A történet középpontjában álló cserkészraj érdekes változáson megy keresztül. Először a rajparancsnok által felállított szabályokat próbálják jól-rosszul követni, és szemmel láthatóan vágynak a dicséretre.

Sam szökése után parancsra cselekedve, de nagyon lelkesen, sőt harci vággyal telve indulnak az üldözésére, s bár a rajparancsnok erőszakmentességre inti őket, indulataik, kalandvágyuk ezt felülírja, és készek akár ölni is. (Áldozatul is esik egy szerencsétlen kutya, de a nyílvessző embert is ölhetett volna.)

Ugyanez az indulat dolgozik a kislányban, Suzyban is, őt eleve problémás (zűrös) gyereknek tartják (hollóból kék szajkóvá fokozzák le az előadásban, mert felesel, tettlegesen bántalmazza a társnőjét, és a veszély pillanatában belevágja az ollót az egyik kisfiúba). Nem tehettél mást! – mondja vigaszul Sam.

(Itt kínálkozó beszélgetéstéma az agresszió, a bosszúvágy természetes jelenléte, és az önfegyelem fontossága, hiszen indulatában szinte mindenki lehet ön- és közveszélyes. Fontos beszélni arról, hogy felelősek vagyunk saját indulatainkért, s hogy mind az agresszorrá, mind az áldozattá válást meg lehet és meg kell előzni.)

A gyerekcsapat Samék megtalálása után érdekes pálforduláson megy keresztül. Ugyanazzal az indulattal, amivel korábban üldözték, most a megmenteni szándékoznak szerencsétlen helyzetbe került társukat. Felébred bennük a szolidaritás, és hasznosítva cserkésztudományt megszöktetik a szerelmespárt. Sőt még tervet is kovácsolnak a további életükre. Igaz, az egésznek a világon semmi realitása nincs, de ez nem gátolja a terv megvalósítását.

A szolidaritás, az összetartás jelentősége olyan téma, amelyet normális körülmények között egy kiskamasz számára nem kell bizonyítani. Az összetartás véd- és dacszövetsége éppen a közös ellenség (esetenként a felnőttek, gyakran a tanárok vagy a szülők) ellenében tud a legerősebb lenni. S csak az adott konkrét szituációban dönthető el, hogy mikor lépi át az egymás iránti szolidaritás azt a határt, amikor már betyárbecsületről beszélhetünk.

(Meg lehet vitatni az osztállyal a cserkészraj megmentő akciójának kérdését, s ennek kapcsán a közösségi értékek fontosságát a szolidaritástól kezdve az egymás iránti felelősségvállaláson keresztül a közösség valamennyi tagjának védettségéig. Ez állítható szembe a kiközösítés, a diszkriminálás problematikájával a film példájából elindulva, de a saját megélt tapasztalatok bázisán.)

A felnőttek világa

A felnőttek világa sokkal fantáziátlanabb, egysíkúbb, mint a gyerekeké. Hajlamos vagyok ezt úgy értelmezni, hogy a film készítői a 12-13 éve gyerekek szemszögén keresztül ábrázolják a világot. Ennek alapján a felnőttek világa bizony elég „béna”, még a modern kor technikája sem áll a rendelkezésükre, a gyerekeket viszont hajtja a fantázia, vonzza a számukra hihető kalandok világa, a mesék birodalma. Érdekes megfigyelni, hogy ezeknek a gyerekeknek a világától Suzy öccsei is messze vannak, az ő dolgaik a kislány számára legalább olyan idegenek, mint a szüleié. Ezt persze az is magyarázza, hogy egy kamasz annyira el van foglalva a benne zajló történésekkel, hogy nehezen nyit a tőle messze álló problémák felé.

A felnőtt szereplők meglehetősen prózai figurák, olykor puszta karikatúrák. Első sorban Suzy apjára illik ez a leírás, az anya árnyaltabb kicsit, őt a lánya iránt érzett őszinte aggodalom teszi a film végére több dimenzióssá, megértővé, emberivé. A két szülő különben a gyerekeket is megszégyenítő módon agresszívnak mutatkozik Suzy és Sam megtalálásának pillanatában.

Egy-egy villanásra feltűnnek kimondottan ellenséges, ellenszenves felnőttek is, mint a Samet elutasító nevelőszülők vagy az erőszakos táborparancsnok. Az anya a film második részében vállalja a gyerekeit, szakít a kettős élettel, s ha tud, a férje mellett marad. (Ez azért nem teljesen biztos, mint ahogy ezt a Sharptól történő búcsú jelenetében láthatjuk.)

Sharp rendőrparancsnoknak és a Ward rajparancsnoknak sikerül belépniük a gyerekek világába. Sharp és Sam közös jelenete csodálatos. A kis koravén fiú olyan megértéssel közelít a megkeseredett rendőrhöz, hogy áttöri a magánya falát, és segít megoldást találnia a nagy dilemmára: átadja-e a fiút a gyámügynek, kiszolgáltassa-e egy olyan hatóságnak, aki pusztán iktatásra érdemes tárgyként kezeli.

Sam családi helyzete a rajparancsnokot is váratlanul éri (apró adminisztratív mulasztás: nem szerepel az adatlapján, hogy nincsenek édes szülei.) Ő is ennek az élménynek a hatására lép át azon a szerepen, amit kezdetben igazi hittel csinált, válik jóakaratú, de suta cserkészvezetőből megértő, biztonságot nyújtó felnőtté. Az ő Sammel folytatott beszélgetése is megrendítő, a fiúnak a legjobb pillanatban érkezik a megerősítő dicséret, egy felnőttől való feltétlen elfogadás első érzékelhető jele.

(Felvethető a kérdés, hogy mit gondolnak a gyerekek általában a felnőtt szereplőkről. Mi a véleményük a rajparancsnokról? Ő tulajdonképpen matektanár, szeretnének-e ilyen tanárt, miért igen, illetve miért nem? Elfogadnák-e Sam helyében nevelőapának a rendőrparancsnokot?)

A film zenéje

A zenének óriási szerepe van a filmben. A film úgy indul, hogy egy monoton gyerekhang sorolja a zenekarba belépő hangszereket. A film vége főcím és a stáblista után ez újra megismétlődik, de itt már felidézve a történetet aláfestő zenei motívumokat, és megnevezve a hangszereket (képek nélkül). S itt hirtelen funkciója lesz a film indulásakor értelmetlennek látszó ismeretközlésnek.

A film zenéje több komoly díjat is nyert, nem véletlenül, rengeteget ad hozzá a hangulathoz, varázslatossá teszi az élményt. Valami élvezhető ebből a fim előzetesében. Nézzék, meg, talán ez is segít kedvet csinálni a Holdfény királysággal történő foglalkozáshoz.

Szekszárdi Júlia

¹A film adatai megtalálhatók itt

²William Golding regénye, fordította Déry Tibor, 1963.. A regényből készült film megtekinthető itt

³Benjamin Britten Noé bárkája című művét adják elő nevetségesen avitt díszletekkel. Csattanóként hat, amikor a nagy vihar idején egy pillanatra látható az áthúzott plakát, amely szerint a Noé bárkája előadás ezúttal elmarad.

⁴Olyan formálisan üdvözlik egymást, mint két diplomata, majd Sam meglehetősen sután odanyom Suzynak egy virágcsokrot.