Egy magyar kisgyerek brüsszeli iskolajárása

3. rész

Karácsonyi üdvözlet. Baráti találkozások az Advent jegyében a hét végén. Hárman voltunk, jól éreztük magunkat, a hasonló gondolkodás, mentalitás, világlátás, no meg a közös régi emlékek, életszakasz-momentumok – Pécs–Szekszárd–Kaposvár–Balaton – vidámítják az ember lelkét. Alig érkeztek haza, az egyik barát kapta a hírt: kilencvenéves édesapja csendben elhunyt. Milyen nagy rendező az Úr: novemberben együtt ünnepelhették édesapja névnapját. Nálunk is jó szóval emlegettük. Még a Providence is szóba került, Dani brüsszeli iskolája kapcsán meséltem, hogy vallási ismeretekből imákat tanul a kisiskolás. Telefonálták a szülők: a magyar fiú szépen elmondta a Miatyánkot az órán franciául. „Très bien” – nagyon jó. Jelképes búcsúztató is lehetne. Minden szervezés nélkül. Mintha az apa meghallotta volna, szép nyugodtan ment el. Lezárta az évet, lezárta életét. Némi hasonlóság még e téren is van hármunk közt: tanítványbarátom édesanyja az ősszel halt meg váratlanul, az enyém áprilisban. És most tessék. Csendes Karácsony lesz, értük is szólnak majd a karácsonyi énekek. Üdvözlet, emlékezés. Ámen. (2013. december 16.)

(Be)illeszkednek. Cili elküldte Dani és Kristóf belgiumi bizonyítványának másolatát. Meglep, hogy az óvoda utolsó évében (nagycsoport, iskola-előkészítő) értesítőt adnak a gyermekek magatartásáról, egyéb tevékenységeikről. Részletes kimutatás, százalékos arányokkal a teljesítésékről, a végén a tanító megjegyzéseivel, javaslataival. A fiúk viselkedésével nincs probléma, fegyelmezetlenséget nem jegyeznek, jól megvannak társaikkal is. Mindkettő ügyesen végzi a feladatokat, megnyugtató Dani szép teljesítménye francia nyelvből, egyre biztonságosabb az igeragozás, jó szintűek a tollbamondások (dictée). Alakul a szövegértés, de ez lassú folyamat. Fejleszteni kell az iskolában használt utasító, tájékoztató kifejezések megértését és használatát. Nem tudom, hogy a jó magatartásban mennyire játszik szerepet az értés bizonytalansága, meg a nyelvhasználat lassúsága, mindenesetre: nem tudnak feleselni, fecsegéssel nem zavarják a foglalkozást. Ha majd rossz pontokat kapnak magatartásból, az azt jelenti, hogy kezdenek belejönni a francia nyelvhasználatba. De a legfontosabb, hogy beilleszkedtek, s talán egyre jobban érzik majd magukat. (2013. december 21.)

Újévi köszöntő. Rosemonde Gérard Bonne année című versét Dani elszavalja a telefonban, Brüsszelből. Előre kérdi, nem baj-e, ha belenéz a könyvbe, ha elfelejti valahol a szöveget. Nem baj. „Bonne année à toutes les choses: / Au monde ! À la mer ! Aux forêts ! / Bonne année à toutes les roses / Que l’hiver prépare en secret. / Bonne année à tous ceux qui m’aiment / Et qui m’entendent ici-bas …/ Et bonne année aussi, quand même, / À tous ceux qui ne m’aiment pas !” Nyersfordításban valahogy így szól: „Boldog új évet mindennek: a világnak, a tengernek, az erdőknek! Boldog új évet minden rózsának, melyet titokban készít már a tél. Boldog új évet mindenkinek, aki engem szeret, és most engem hallgat, és hát, boldog új évet azoknak is, akik nem szeretnek!” Szépen szól a szöveg, a fiúnak egész jó a kiejtése. Megemlítettem édesanyjának a verset, de azért meglepetés a versmondás. Különben is bőven kaptak házi feladatot az iskolától is. Úgy látszik, ez azért belefért. Nagy örömmel fogadtam, annál is inkább, mivel a vers, néhány gyakorlattal szerepel az általam készített program írás munkafüzetében: „J’apprends à écrire”. Az utolsó fejezet legutolsó darabja, ezzel búcsúztattuk a tanulókkal a munkafüzetet, de nem a munkát, mert következett a nyelvtan, meg az irodalom, meg a civilizációs ismeretek Franciaországról, no meg a társalgás. Ezt a taneszközt is gyúrtuk Danival elutazásuk előtt, nála van Brüsszelben, elővette hát, bevágta a szöveget, még a követő gyakorlatokat is megcsinálta, érti is, amit mond. A francia nyelvű iskolában benne van a sűrűjében, ez a könyv, sok más kisgyerek, tanuló után, Danit is segítette kicsit az előmenetelben. Miként annak idején édesanyját, aki a készítésben is közreműködött, egyrészt a tanulással, másrészt a képek beragasztásával, mert a nyolcvanas években igencsak manuálisan készültek a tankönyvek. A belső borítón ott áll: „À ma fille, Cili”. Lányom után az unoka is belekóstolt. Szépen indul az év. (2014. január 1.)

Tengeri iskola. Nálunk van „erdei iskola”, Belgiumban tengeri iskola, azaz az általános iskolások minden évben bizonyos időre kiköltöznek a tengerpartra, tanulás és ismerkedés a tengerközeli világgal. Két hét a tengerparton, a hét végén hazamennek, hétfőn újrakezdik. Az „internet-pedagógia” jegyében kis érdekesség: az iskolában se, így itt sem engedélyezett a mobilhasználat, ám napi rendszerességgel kapcsolatban vannak a szülőkkel, a világgal honlapjukon keresztül. Most hétfőn érkeztek meg, másnap az osztály levele fenn volt a honlapon, képekkel. A képeken Dani is fel-feltűnik, mosolyog, úgy látszik, jól érzi magát. Minden nap írnak levelet, a tanulók fogalmaznak, a tanítónő korrigál, gondolom. A szülők is írhatnak a gyerekeknek, akik előre megcímzett, felbélyegzett borítékban küldhetnek levelet, képeslapot. (Állítólag számunkra is van ilyen boríték.) A honlapon ott a hozzászólás lehetősége, ma megtettem, röviden, mindenkinek szólóan, kis feladattal: „Mekkora a távolság Budapest és De Haan között (km)?” Kíváncsi vagyok a folytatásra. (Később jött a megfejtés: 1520 km.) Hasznosnak tűnik a program, és arra is példa, lehet mobil nélkül is élni. Itt a forrás: http://www.providencewoluwe.com/mer/lundi-20-janvier. (A tengeri iskolai program illusztrálásához az itt közölt fotók közül választottunk.) (2014. január 22.)

Sz. Tóth Gyula