Örökbefogadott gyerek az osztályban

Hogy kezelje egy tanár, ha örökbefogadott gyerek van az osztályában? A válasz egyszerű: éppúgy, mint bármilyen más helyzetet. Egy osztályba sokféle gyerek jár. Örökbefogadottnak lenni is „csak” egy állapot. A pedagógusnak bizonyára van eszköztára mindenféle helyzet kezelésére, és ez jó esetben nem a gyerekek származásától függ. Bár az a hír járja, hogy egy örökbefogadottal több nehézség lehet az iskolában, ezek kezelése ugyanúgy kellene, hogy történjen, mint bármilyen más problémával küzdő gyermek esetében.

Hogy derülhet ki egy tanár számára, hogy örökbefogadott gyerek jár az osztályába?

• A szülő vagy a gyermek megmondja – tiszta sor! A tanárnak ezzel nincs dolga, azon túl, hogy az információt bizalmasan kezelje. (Bármilyen közoktatási dokumentumban az örökbefogadás tényét nyilvántartani teljességgel jogszerűtlen!)
• Ha kollégától tudjuk meg, járjunk utána, miért kellett megosztani az információt! Ha csak tájékoztatás, akkor ismét a bizalmas kezelés lép érvénybe. Ha viszont valamilyen nehézséget akart a kolléga ezzel jelezni, próbáljuk megtudni, mi az, ami gondot okozott, és ennek megfelelően járjunk el.
• Ha osztálytársak mondják el, azt jelezheti, az örökbefogadott diák olyan bizalommal van feléjük, hogy elmondta nekik ezt az információt. Ebben az esetben nagyon határozottan kell képviselni, hogy ez magánügy, amit az érdekelt tudta nélkül nem adunk tovább – még a tanárunknak sem. Lehet, hogy az osztálytársak – akár az örökbefogadottól, akár máshonnan tudják – azért keresik fel a témával a tanárt, mert zavarban vannak, nem tudják, mit kell ezzel az információval kezdeni. Nem értik teljesen, kérdéseik vannak. Íme, az egyik helyzet, amikor a tanárnak ezzel dolga van – a későbbiekben erre visszatérek.
• Megtudhatja a tanár bárki mástól is, a szomszédban, a kisboltban… Ez magáninformáció. Megkockáztatom, hogy pletyka. Ezzel a tanárnak nincs semmi dolga.

Mikor kell a pedagógusnak ezzel foglalkozni?

• Ha az örökbefogadott gyerek kéri. Kérheti ezt több okból: szeretné tudatni a társaival vagy a tanáraival, de nem tudja, hogy tegye. Esetleg konfliktusa van emiatt, és nem tudja megoldani egyedül.
• Ha az örökbefogadott diák nem jelzi, de a tanár tudomására jut, hogy a gyermeket örökbefogadottsága miatt kiközösítik, megkülönböztetik, akkor is törődni kell ezzel a helyzettel.
• Ezen kívül előfordulhat, hogy olyan tananyagot érintünk, ami egy gyermek számára egészen mást jelent az örökbefogadottság miatt. Erre fel kell készülni előre.

Hogyan tájékozódhat egy tanár arról, hogy miről szól, és mivel jár a gyermek számára az örökbeadás-örökbefogadás? Milyen szavakkal lehet erről beszélni?

Az örökbefogadó szülők számára bőséges szakirodalom áll rendelkezésre. Ezek nagyon jól használhatóak arra, hogy a pedagógus is megértse, átvegye azt a szemléletet, amellyel a témát kezelni érdemes. Ezek biztos alapot adnak: tájékoztatnak az örökbeadás és –fogadás lelki hátteréről, elsajátíthatóvá teszik a témához kapcsolódó szavakat, kifejezéseket. Ezen túl, ha a pedagógus szeretne ehhez értő szakembert bevonni egy-egy helyzet megoldásába, az örökbefogadó családokkal dolgozó szervezetek munkatársai is rendelkezésre állnak. (…)

Jó enne, ha minden pedagógus rendelkezne alapismeretekkel az örökbefogadást illetően. Az örökbefogadás a gyerekek mintegy egy százalékát érinti. Azaz még egy kis létszámú iskolába is feltehetően jár olyan gyermek, aki nem a vér szerinti családjában él. Ha egy pedagógus körbekérdez, biztosan fog örökbefogadó családot találni az ismerősei között is.

Bár minden szakember egyetért abban, hogy az örökbefogadás tényét az érintett gyermek előtt a lehető legőszintébb nyíltsággal kell kezelni, sajnos vannak olyan szülők, akik ezt eltitkolják gyerekük előtt. Ezzel pedagógusként nemigen tudunk mit kezdeni. Azt viszont jó, ha tudjuk, hogy mikkel szembesül egy olyan örökbefogadott gyermek, aki ismeri saját történetét.

A legfontosabb információ, hogy a gyermekeknek az „igazi” családja az örökbefogadó család: az örökbefogadó szülőket tartják édesanyának és édesapának. A származási családjukat többféleképpen említhetik: beszélhetnek vér szerinti vagy szülőanyáról, életadóról vagy életet adóról, vagy azt mondják, hogy a néni, akinek a hasából születtem. Az, hogy ők kit tekintenek anyának vagy apának, egyes-egyedül az ő joguk! Pedagógusként akkor teszünk a legjobban, ha szükség esetén megkérdezzük a gyermeket vagy a családot, hogy ők milyen szavakkal beszélnek a származási családról. És véletlenül sem kezdünk el érvelni amellett, hogy mi mit értünk az „anyaság” fogalmán! Ugyanez vonatkozik a testvérekre. Az egy családban nevelkedő gyerekeket az örökbefogadó családok testvéreknek tekintik. Esetenként a családban van a szülőknek vér szerinti gyermeke is: ő is egy testvér. Az örökbefogadott és a vér szerinti éppen ugyanúgy saját gyermeke a szülőknek. Van olyan, hogy az örökbefogadott tud arról, hogy a vér szerinti családjából is származnak testvérei. Az, hogy ő kit említ testvérként, megint csak az ő döntése! Pedagógusként az a dolgunk, hogy ezt tudomásul vegyük, és igazodjunk hozzá.(…)

Nevelési problémák esetén nagyon fontos, hogy a tanárnak ne legyenek előítéletei az örökbefogadással kapcsolatban. Minden olyan mondat, ami az örökbefogadó szülők számára kerülendő, sőt, tiltott, kerülendő és tiltott az iskolában is. Nem azért van gond a gyerekkel, mert kiütközik a vére, a „ki-tudja-milyen” származása! Nem fogják „visszaküldeni” azért, mert probléma adódott! Nem lenne feltétlenül kevesebb gond vele, ha az örökbefogadó apjára-anyjára hasonlítana! Ezeket a gyerekeket éppúgy kell szeretni, véleményüket tisztelni, mint más gyerek esetében. Ahogy minden gyereknél, náluk is előfordulhatnak kritikus helyzetek, mikor nagyobb toleranciát igényelnek.

A szerző, Dobos Orsolya a Rogers Személyközpontú Iskola pedagógusa, az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete Alternatív Tagozatának vezetője, örökbefogadási mentor.

(A teljes cikk az Örökbe.hu portálon olvasható.
A gyerekrajzok az Igazgyöngy Alapítvány honlapjáról származnak.)