Szász János: A nagy füzet

A filmről

„Agota Kristof A nagy füzet című regényében rövid, egyszerű, kegyetlen mondatokból tárul fel két ikerfiú szövevényes belső világa. Két gyereké, akik a háború embertelenségével, a felnőttek morális züllésével szemben kialakítják saját, kőkemény erkölcsi törvényeken alapuló szabályrendszerüket, ami segít nekik abban, hogy ne eméssze el őket is a körülöttük egyre terjedő rothadás. Megedzik a testüket és a lelküket, bármit túlélnek, és ha kell, halált is osztanak.”

(Bujdosó Bori: Szex és fájdalom nélkül nem sokra megyünk, Origo, 2013 07. 05.)

„[…]a stáblistát elnézve elvileg minden adott volt a sikerhez. Kiváló szereplőgárda, az artisztikus szenvedésben jártas operatőr, erős irodalmi alapanyag, no, és persze maga a rendező, aki már bizonyított a gyermekkor sötét oldalának krónikásaként. Akárcsak az Agota Kristof regényét feldolgozó A nagy füzetnek, úgy a Csáth-novellákon alapuló 1997-es Witman fiúknak is egy felnőttek által magára hagyott, bűnbe merülő testvérpár állt a központjában. Az éjsötét remekmű átható atmoszférájának, és a tragikus végkifejlet felé hömpölygő sodrásának azonban csak halovány nyomai tapasztalhatók ezúttal.”

(Jankovics Márton: A kegyetlenség iskolája, Filmtett, 2013. 09. 19.)

„Ha a modern gondolkodás fejlődési stádiumai felől közelítünk, az egyéni élet fölötti rendelkezés jogosítványainak folyamatos átruházása az individuumra egyszerre hozza közel a korlátozás nélküli szabadság garanciáinak pozitív és a teljes önállósággal megterhelt magárahagyatottság negatív értékmezőjét. Az én nihilista vakrepülése alatt történetileg olyan tekintélypozícióból kinyilatkoztató társadalmi szervek feszítették ki a hálót, mint az egyház, az iskola vagy a nukleáris család. Ha mást nem is, az autokrácia előtti reflektálatlan megadás páratlan lehetőséget kínált az önfelmentésre, az áthagyományozódás megakasztatlan folyamában nem kell elmerengeni az egyéni felelősség kérdésén. Ágota Kristóf könyvében, majd Szász János filmjében ezeknek az egyént védelmező kollektivitásoknak a kiürülését, morális lezüllését tapasztalhatjuk meg a félperiférián, méghozzá a pszichoanalízis kedvezményezett stádiumában: a gyermeklélekben.”

(Német Szilvi: Életellenes gyakorlatok az életben maradásért – A nagy füzet, Prizma, 2013. 10. 25.)