OFOE Filmklub – Francois Ozon: A házban

„Germain középkorú, fásult irodalomtanár új osztályt kap, és a tanév kezdetén ki is osztja az egyszerű feladatot: a diákok írjanak fogalmazást a hétvégéjükről. Claude Garcia szemtelen őszinteséggel leírja, hogy a szombatot Raphael Artole korrepetálásával töltötte, azzal a hátsó szándékkal, hogy beleshessen ebbe a középosztálybeli otthonba, amit a parkból egész nyáron figyelt. Germain mint az első adagot megízlelt függő csap le Claude írásaira, és megkezdődik Rapháék feltárása. Claude hétről-hétre ír róluk, ezekből a beszámolókból ismerjük meg Rapha anyját, apját, végül Raphát magát. Claude beférkőzik az otthonba, a megfigyelés pedig sajátos pusztítássá alakul át.

Minden jelenetet Germain szemüvegén át látunk. Rapháékat akkor, amikor Germain felolvassa Claude egy-egy írását a feleségének, Jeanne-nak, és a tanár saját életét, a lassanként elidegenedő házasságát és az új megszállottságnak alárendelt munkahelyét. Claude nem csak Rapháék életébe férkőzik be, hanem az irodalomtanár fejébe is.

Az eredeti besorolás szerint a film thriller, amivel vitatkozni és egyetérteni is lehet. Kétségtelen, hogy már a kezdettől érezzük a szereplők és egyúttal a saját nyakunk fölött várakozó bárdot, amit Jeanne baljós, gyanakvó megjegyzései csak tetéznek. Végig pengeélen táncolunk. Érezzük, hogy veszélyes játék zajlik, de elképzelni sem tudjuk, mitől is félünk vagy kit is féltünk igazán.

A történet Ozon keze alatt átalakul Claude-dá. Úgy játszik velünk és úgy nyeri el mégis az elismerésünket és a szeretetünket, mint a fiú az utolsó padból teszi mindenkivel, aki megismeri. A végén pedig úgyanúgy mosolyog ránk – látjuk magunk előtt Claude féloldalas vigyorát, amiről ordít, hogy azt mondja: megvezettelek. És nem akarunk haragudni.”

Forrás