Karácsonyi zengedelem

− Képzeljétek, a The Daily Telegraph szerint Roger Wotton, a University College London kutatója, bebizonyította, hogy a Jézus születését előrejelző angyalok ábrázolása anatómiailag téves, ugyanis összevetette különféle repülő fajok testfelépítését olyan művészi ábrázolásokkal, melyeken különböző vallási és mitikus alakok szerepelnek, köztük mi, angyalok is, és megállapította, hogy mi semmiképpen sem repülhetünk.

− De hát akkor, már bocsásson meg nekem Wotton professzor, szerintetek mi most mit csinálunk?

− Természetesen, vagyis természetfelettileg: repülünk, méghozzá a Róma−Jeruzsálem légi folyósón.

− Méghozzá gyönyörű szépen!

− Istennek legyen hála!

Ez a beszélgetés 2014. december 24-én délután zajlott az Angyali Kar tagjai között a számukra engedélyezett légifolyosón, valahol feleúton Jeruzsálem felé, hogy a betlehemi Születés Templomában zengedezhessék Mozart Exultete, jubilate-jét, majd Händel Gyermek születik nékünk-jét, végül Cesar Franck Panis Angelicus-át, ezúttal karácsonyi küldetésük jegyében. Az Angyali Istentől elrendeltetett küldetése a szent zengedelem volt, méghozzá szimfonikusan és filharmonikusan. Székesegyházakban,. dómokban, bazilikákban korálokat, miséket, oratóriumokat, motettákat, madrigálokat, himnuszokat, kantátákat, passiókat, requiemeket, spirituálékat, gospelleket, vesperásokat és himnuszokat zengettek.

Érthető okokból sosem utaztak repülőgéppel, mindig saját erőből repültek, természetesen mindig Isten kegyelméből. Módjuk lett volna persze emberi alakot öltve repülőgépen utazni, de ezt már csak átható vaníliaillatuk miatt sem tették. Elég volt számukra az a tudat, hogy emberi alakot öltő angyaltársaik − Bach, Beethoven, Mozart, Händel és más kedvenceik − zengedelmeit zenghették.

Voltak természetesen a repülésnek bizonyos nehézségei és kockázatai. Például a zsúfolt légifolyosók és a légörvények. Az előbbit mennyei türelemmel fogadták, az utóbbit leheletfinom zengzetükkel csendesítették le. Ez alkalommal olyasmire kényszerültek, amire csak nagyon ritkán került sor, az intenzív rakétatevékenység el kellett hagyniuk a kijelölt légifolyosót, és Betlehem közelében szerencsésen egy mezőn landoltak. A mező jámbor palesztin pásztorok legeltették nyájukat, géppisztollyal a vállukon, hogy szükség esetén megvédessék juhaikat. Az Angyali Kar a legmagasabb mércével mérhető profizmusuk mellett kizárólag jótékonysági zengedelmeket művelt, úgy gondolták, hogy legalább a prológussal megajándékozzák ezeket az istenfélő muszlimokat. Előretolták koncertmesterüket, aki az Úr dicsősége által beragyogva odaállt a pásztorok elél, és amikor azok megrémülve fegyvereikhez kaptak, zengzetesen ekképpen nyugtatta őket:

− Ne féljetek, mert nagy örömet adok tudtul nektek és majd az egész népnek. Ma megszületette megváltótok, Jézus Krisztus, az Úr, Dávid városágban.

− Álljon meg a menet! − kiáltotta az egyik pásztor géppisztolyával hadonászva. − Először is Jézus, béke legyen vele, nyáron született.

− Másodszor is Mária, Allah legyen vele elégedett, nem barlangistállóban, hanem egy pálmafa tövében szülte Jézust, béke legyen vele − vette át szót egy másik pásztor.

Majd tőle egy harmadik:

− Előzőleg az Úr angyala azzal kereste fel őt, hogy az Úr fiúgyermekkel ajándékozza meg. Mária pedig, Allah legyen vele elégedett, így szóla: „Honnan lenne nékem fiam, holott nem illetett engem ember, és nem vagyok céda?” Az angyal megnyugtatta, hogy Allahnak ez semmiség. Amikor a szülési fájdalmak a pálmafa tövéhez hajtották, rettentően elkeseredett, mert, de akkor alulról felkiáltott hozzá Jézus, béke legyen vele, e szavakkal: „Ne légy szomorú. Az Urad máris csermelyt fakasztott alattad!” és arra kérte, rázza meg a fát, hogy az friss, érett datolyát hullathasson”.

Az angyalok csak ámultak-bámultak, aztán összesúgtak. Abban egyeztek meg, hogy habár ez nem egészen így van a Bibliában, de mégis csak gyönyörű szép, akárcsak azok a zengedelmek, amelyekkel ők ugyancsak nem egészen pontosan a Biblia szerint és mégis Istennek tetsző módon dicsérik az Urat.

− Mindazonáltal mi nem ünnepeljük a karácsonyt, mert nem akarunk ezzel a pokolba kerülni, mert a mi hitünk szerint az hogy Istennek fia született, egyenesen istenkáromlás − szólalt meg a legöregebbik.

Az angyalok megszeppentek, eltanácstalanodtak. Az istenkáromlásról nekik nem jutott más eszükbe, mint az istendicséret, és ezért először még eléggé halkan, eléggé vékonykán, aztán egyre erősebben zengették: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön az Istennek tetsző embereknek!”

Most a jámbor palesztin pásztorok súgtak össze.

− Az angyalok kétségkívül benne vannak a Szent Koránban − jegyezte meg egyikük.

− Természetesen a magasságbeli dicsőséges Isten is − tette hozzá másikuk.

− No és a békesség is, vastagon − fűzte hozzá harmadikuk.

− És hát az Istennek tetsző emberek is − szögezte le negyedikük, és intett az angyaloknak, hogy folytassák a zengedelmet.

Most már nekibátorodott az Angyali Kar, és tudása legjavát nyújtotta szimfonikusan és filharmonikusan. A jámbor pásztorok gúlába rakták fegyvereiket, előszedték imaszőnyegeiket, Mekka felé fordultak, és leborulva imádták Allahot, a magasságbelit. Amikor az angyalok elcsendesedtek, a jámbor palesztin pásztoroknak megeredt a nyelve.

− Tudjátok, nekünk is van ám Jézusunk, béke legyen vele.

− Huszonötször szerepel a Szent Koránban Jézus, béke legyen vele. Mi Iszának hívjuk, de a Szent Korán más neveken is emlegeti: Mária fia, Messiás, Allah szolgája, Allah küldötte, Isten igéje, Isten jele.

− Mária fia azt jelenti, hogy nem volt apja, hanem közvetlenül Allah teremtette meg. Nálunk az apáról nevezik el a gyermeket, de őt kivételesen anyjáról, mert, ugyebár nincsen néki apja, mert hiszen Allah teremtette.

− Jézus, béke legyen vele, Mohamed, Allah dicsérje és üdvözítse, előtti utolsó próféta. Szerintünk nem halt meg, hanem fölemelkedett a mennybe, ahol arra várakozik, hogy az utolsó napokban harcot vívjon egy hamis messiás ellen, antikrisztusnak neveznek. Ő lesz az, aki a győzelem után az egész emberiséget miközénk, muszlimok közé hívja.

− Allah engedélyével Jézus, béke legyen vele, agyagból madárformát készített, belelehelt és az Allah hozzájárulásával valódi madárrá lett, miként Allah hozzájárulásával vakokat és leprásoklat gyógyított, holtakat ébresztett föl.

− Amikor tanítványai azt mondták neki, hogy „Ó Jézus, Mária fia, tudna a te urad egy megrakott asztalt az égből küldeni, mert enni akarunk abból, hogy megnyugodjon szívünk”, Jézus, béke legyen vele, így szólt: „Óh Allah, Urunk, küldjél egy terített aszalt az égből, hogy az egy ünnep legyen az elsőnek és az utolsónak közülünk, és egy bizonyíték Tőled, hogy te vagy a legjobb gondoskodó.” És Allah leküldte az asztalt.

Az angyalok csak ámultak, bámultak. A jámbor palesztin pásztorok újra összetanácskoztak. Arról, hogy vajon megkérhetik-e az angyalokat, hogy még egyszer rázendítsenek.

− Sajnos azt mondja a Próféta, Allah dicsérje és üdvözítse, hogy „bizony, ezt a népet földcsuszamlás, kövek zuhanása és csúffá változtatás fogja érni, ha részegítőt isznak, énekesnőket alkalmaznak és zenélnek”, − figyelmeztette a többieket a legöregebbik.

− De hát nem így szólt a Próféta, Allah dicsérje és üdvözítse, egyik mondásában, hogy „Allah szép és szereti a szépséget”? − kérdezte másikuk.

− És nem adott engedélyt adott arra, hogy a muszlimok ünnepnapokon énekeljenek és zenéljenek? − érvelt harmadikuk.

− De hiszen házasságkötésnél is megengedett az éneklés és a dobolás, azzal a feltétellel, hogy a férfiak és a nők külön-külön énekeljenek, de szerencsére itt csak férfiak vannak, az angyalok pedig se nem férfiak, se nem nők − replikázott negyedikük.

− Más hangszerekkel kapcsolatban már, sajnos, nem egyezik a hittudósok véleménye, a zongora és a gitár pedig kifejezetten tiltott − figyelmeztette őket a legidősebb.

− De hát a Próféta is, Allah dicsérje és üdvözítse, megengedte feleségének Áisának, hogy megnézze és meghallgathassa a mecsetükbe látogató etióp küldöttség táncát és énekét. Arról nem is szólva, hogy mi, jámbor muszlimok, ugyebár nem olvassuk, hanem énekeljük a Szent Koránt − vágott vissza az a jámbor palesztin pásztor, aki arra hivatkozott, hogy Allah szereti a szépséget.

Az angyalok már eléggé türelmetlenül toporogtak, mert már indulniuk kellett volna a Születés Templomába a karácsonyi istendicsőítésre. Ráadásul megint az öreg pásztor emelkedett szólásra:

− Egy dologról nem esett még szó, nevezetesen arról, hogy az, amit az angyaloktól hallottunk zengeni, micsoda is tulajdonképpen.

− Nem micsoda, öreg, hanem egyenesen csoda! − támadtak neki, mire az öreg elmosolyodott:

− Hát persze! Nem is akármilyen, hanem égi zengedelem.

És felkiáltott az angyalokhoz:

− Hadd szóljon!

Az angyalok erre felragyogtak, lőn fényességes fényesség és mennyei zengedelem.

Kamarás István