„Az a szörnyű, hogy eljutottunk a diktatúrák utolsó mozgatórugóihoz. Magunkhoz.”

A kormány minősítési rendszerének köszönhetően talán soha nem volt a pedagógustársadalom olyannyira megosztott, mint most. Van, aki személyes, egzisztenciális okokból, más elvi, morális megfontolásokból döntött úgy, hogy részese lesz-e a rendszernek, feltölti-e a portfólióját, elkezdi-e minősíteni a saját kollégáit vagy sem.

Az egyik oktatási facebook csoportban színpadra kívánkozó, valódi dráma bontakozott ki a pedagógusok vitája során, érintve a minősítési rendszer szinte valamennyi problémáját, rávilágítva a megosztottság okaira.

Ezúton közöljük a szerkesztett, ám a lényegét tekintve változatlanul hagyott beszélgetést, úgy, ahogy azt az élet a színpadra írta.

Hedvig: Hogy nem ő írta a portfóliót? Az könnyen megesik. Láttam én már olyan intézményvezetőt, aki nem maga írta a portfólióját, hanem egy kolléganővel íratta meg…

Éva: A tanulói füzeteket, a naplót és egyéb dokumentumokat a tanfelügyelők fogják nézni. A minősítők az órához kapcsolódó tematikus tervet, óravázlatot és csoportprofilt kérnek. A védéshez a PPT-n kívül az előzetesen elküldött kérdésekre szóban kérnek választ. Nem kell semmi a tanulóktól! Vagy a fotókhoz kérnek szülői beleegyező nyilatkozatot? Fotó elvileg már nem lehet a portfólióban, de sokan mégis töltöttek fel a diákokról fotókat.

Gabi: Kedves Éva! Tudsz arról valamit, hogy miért ragaszkodnak a ppt-hez még olyan esetekben is, ahol a kolléga még az életben nem használhatott ilyet eszköz híján? Ugyanis ezzel hivatalosan elismerik, kinyilvánítják, hogy az egésznek halovány köze sincs a valósághoz! Íróasztalnak avagy gyerekeknek dolgozunk?

Éva: Mostanában mindenütt azt tapasztalom, csak az számít, hogy a papíron mi van! Az orvos több napot ír kórházi tartózkodásra a valóságnál, a beteg semmit sem javul, de papíron "gyógyult állapotban távozott", a szerelő nem talál hibát a gépen, de a papírra ráírja, hogy „javítva” és még sorolhatnám. Egyre jobban távolodnak az elvárások a valóságtól – minden területen!

Gabi: A különbség csupán annyi, hogy az orvos a kórháznak akar több pénzt, amikor 4 nap helyett 5-öt ír a papírra, de nem ez a központi elvárás, felülről, sőt, ha kiderülne, megbüntetnék, mert ez csalás. A pedagógusoknál pedig ez a csalás lett törvénybe építve, és felülről jön az elvárás, miközben fent is tudják, hogy azért nincs eszköz, mert fent nem adnak rá pénzt.

Judit: Éva, amit ír írsz, azt elmondod szakértői fórumokon is? Vagy az úgy van, hogy tudjátok, hogy sz…r a rendszer, de ha már belementetek, kapjátok a mesterfizetést, akkor csináljátok? Hogyan néztek bele így a tükörbe? Vagy ezek a mondataid csak a ***nak szólnak, mert tudod, hogy itt icipicit kritikusabb a tömeg?

És az volt még szép és visszataszító baleset, ahogy a mesternek jelentkezők óráit diákok vették fel és csináltak belőle feltölthető anyagot a szabadidejükben. Többször fordult fel a gyomrom azokban a napokban…

Éva: Judit, Gondolod, hogy ezekről a kérdésekről nem beszélünk szakértői fórumokon? Nem kell elmondanom, elmondja más. Mindenki érzi, látja a problémákat és sok vita folyik arról, hogyan lehet emberségesen megoldani. A különbség annyi, hogy a szakértői csoportban az adott keretek között keresnek megoldást, ebben a csoportban a kereteket nem fogadjátok el. Többen panaszkodtatok, hogy ez a rendszer árkot ás a tanárok közé. Én azt látom, hogy csak az ásót fektették közénk, de az árkot azok ássák, akik ismeretlenül a másik tábor ellen szítanak. Sok szakértőt ismerek. Legtöbben kiváló szakemberek, akik netes fórumokon önzetlenül nyújtanak szakmai segítséget ingyen, a szabadidejükben. Igen, bevállalták a szakértői munkát. Ettől ők rossz emberek, rossz tanárok lettek?! Ti ástok árkot a két tábor közé, amikor „takonygerincűnek”, „kápónak” …stb. nevezitek saját kollégáitokat. Nem lenne jobb, ha ez a két tábor inkább összefogna? Ha gyűlölködéstől mentes párbeszédet folytatna? Ha megpróbálnánk megérteni egymás gondolatait, indítékait?

Judit: De, jobb lenne, ha a két tábor összefogna, mondjuk például nem kellene ezt a megalázó procedúrát elszenvedni senkinek, mert lett volna annyi gerinc (kemény, csontból) a pedagógustársadalomban, hogy ebbe nem megy bele. Hogy kikéri magának.

A *** úgy indult, hogy tagjai tiltakoznak az ellen az embertelen oktatási (bocs, köznevelési) rendszer ellen, amit ez a kormány csinált. Én csak azt nem értem most már, hogy lehet úgy tiltakozni, hogy része vagy a rendszernek. Sőt, nem része, hanem tevékeny résztvevője.

Tényleg van az a pénz, amiért az embernek korpás a haja?

Amúgy én folyamatosan megpróbálom megérteni a másik indítékait, esküszöm, de a másik nem hajlandó nekem megmagyarázni, hogy ez az egész miért jó. Te magad írod, Éva, hogy mostanában csak az számít, ami a papíron van, hogy eltávolodnak az elvárások a valóságtól. Valószínűleg te magad is érzed, hogy 777 indikátor, a gyönyörű szakszavak ismerete, a portfólió csillivillire csinálása nem tesz valakit jó tanárrá, jobbá, mint a másik. De akkor miért? Mivel magyarázzátok ti, szakértők, hogy kell, ettől jobb lesz? Miért mentetek bele? Tényleg szeretném érteni, de nem megy.

Magdi: Én picit megengedőbb vagyok, ha úgy tetszik. Van ismerősöm, aki kvázi sírva kért bocsánatot, hogy végigcsinálta (az amúgy rettenetes procedúrát, vizsgákat stb.) és mester, „kápó” lett, de pár éve van a nyugdíjig, beteg férje stb. és ez 100 eFt-ot jelent havonta. Nem beszélve a nyugdíjáról majdan. Ő amúgy valóban szuper tanár, pedagógus, kolléga. Olyan, aki a belét dolgozza ki a gyerekekért, kollégáiért. És végtelenül tisztességes… Szóval azt gondolom, hogy ez a dolog nem fekete-fehér. És igen! Az lett volna a legjobb, ha EGYSÉGES tud lenni a szakma és EGYSÉGESEN int ennek az egésznek be… De lássuk be: voltak, vannak nyertesei a rendszernek. Akik valóban (bocsánat a szerencsétlen kifejezésért) valóban P1-be valók, nyertek… Ők valóban tisztességes béremelést kaptak és elégedetten lapítottak/lapítanak a tanáriban. De nagyon messzire mentünk eredeti posztomtól…

Éva: Judit! Én Ped. 1. vagyok. 4 diplomám van, az első háromnál örömmel tanultam, a negyediket, a szakvizsgát azért csináltam, mert az egyetemen arra biztattak bennünket, hogy a szakvizsgások automatikusan ped.2. fokozatba kerülnek. Nem így történt. Úgy döntöttem nem hagyom! Nagy levegőt vettem, megírtam a portfóliót, megcsináltam a tanfelügyelői és a minősítői tanfolyamot 100%-os eredménnyel. Minősítettek, erről tanúsítványt kaptam, 100%-os eredménnyel mesterpedagógus lettem. Ekkor kiderült, hogy a gyakorlati éveimet rosszul számolták ki, ezért nem jelentkezhettem volna a tanfolyamra, sőt a portfóliót is csak novemberben írhattam volna meg. Mivel pár hónappal előbb, áprilisban töltöttem fel, ezért semmisnek tekintik, hiába a 100%-os minősítés. Ha pár hónappal több gyakorlatom lenne, akkor akár végig bukdácsolhattam volna a tanfolyamot, elég lett volna méltányossági kérelmet írnom és újra vizsgáznom. A tudás hiánya megbocsátható, helyrehozható lett volna, a pár hónap hiánya nem. Teszem a dolgom, tanulok, dolgozom, ha elgáncsolnak, akkor felállok és keresek egy másik utat. Egyre dühödtebben! De van két egyetemista fiam, egyedülállóként gondoskodom róluk, és ha többet kell tanulnom vagy dolgoznom a jövőjük érdekében, akkor megteszem, mert nekik csak én vagyok! Én máshogy láttam és látom most is ezt a munkát, mint Ti. Egy okból nem bántam meg ezt a tortúrát: tényleg nagyszerű embereket ismertem meg a tanfolyamon!!! Ezért bánt, ha őket bántjátok ahelyett, hogy megismernétek, megértenétek őket. Ez nem más, mint saját félelmeitek, indulataitok kivetítése. Nem egymás ellen kellene fordulnunk!!!

V.É.: És befizették? Sokadjára? Kérdés nélkül? Hát akkor nem tudom, hogy miért siránkoznak, tessék szeretni, övék a rendszer, maguknak építik! (És nem kéne csodálkozni azon, hogy akik ELEVE nem értettek egyet vele és azóta sem alkudtak meg, nem nagyon értik és mérgesek … hogy mindig vannak olyanok, akik hol ezért, hol azért, de beszállnak. Mások hátán is, mások kárára is. Nem kellett volna. Már az elején …. most nem lenne a rendszer sem.)

És mit tudtak volna csinálni, ha mindenki marad ped1, nem akad senki, aki önként és dalolva indul a másikat minősíteni hülyébbnél hülyébb „indikátorok” alapján? Semmi. A rendszer bebukik. De mindig vannak, akik úgy érzik, hogy akkor most eljött az ő idejük…

N.G.: Éva, nagyon sokan vagyunk olyanok, akik szintén nehéz helyzetben vagyunk. (Mármint anyagilag.) Aki minősítőnek áll, az mások életéről dönt. Esetleg olyanokéról, akik még nála is rosszabb anyagi körülmények között élnek, és számukra az „elkaszálás”; egyenlő lenne a lassú éhenhalással. Ezt hogy bírja a lelkiismerete annak, aki minősítőnek áll?

Éva: Miért? Engem az óralátogatások vonzottak, a tapasztalatcsere, új kapcsolatok kiépítése és persze a pénz. Soha nem gondoltam arra, hogy bárkit is elkaszálnék. Éppen ellenkezőleg!!! Az általam ismert szakértők sem így mennek órát látogatni!

N.G.: Éva, az teljesen irreleváns, hogy te mit gondoltál. Ha minősítő leszel, el fogsz kaszálni kollégákat. Ha akarod, ha nem. Erre készülj fel. A rendszert így találták ki. Sok az eszkimó és kevés a fóka. Ne legyenek illúzióid! Nem véletlenül mondjuk (sajnos egyre kevesebben), hogy egyetlen megoldás az lett volna, ha szolidaritásból senki nem tölt fel portfóliót, és nem áll be a rendszerbe. Óralátogatásra, tapasztalatcserére lehetett volna menni szaktanácsadóként is, sőt, egyszerű tanárként is, esetleg egy-egy EU-s projekt keretében. A több pénz pedig nyilván vonzó, ezt megértem, de azzal tisztában kell lenni, hogy az oktatásban elvonások voltak/vannak/lesznek. Vagyis ha valakinek több pénz jut, azt onnan veszik majd el, hogy másnak meg semmi. Még tisztességes végkielégítés sem. Ha ti, minősítők lepontozzátok. Márpedig le fogjátok pontozni, mert ezt kell majd tennetek. Ha nincs elég indikátora meg kompetenciája, meg istencsudája.

Éva: Nyáron kellett döntenem, hogy szakértő vagy szaktanácsadó szeretnék lenni. A főnököm szaktanácsadó lett, én a másikat választottam. Eddig én voltam, akitől elvontak. Most szerettem volna a„;csókos” oldalon állni, de – úgy látszik – ez nem az én utam, nem áll jól nekem ez a szerep.

Magdi: Szívem szakad meg amúgy kollégáimért, akiket most, a szünet után fognak egyből minősíteni. Falfehérek, kivannak idegileg… Persze nem egyformán, vérmérséklettől függően, de el van …. a szünetük. Meg egyáltalán!!!

J.H.: Én már azon a ponton nem szállnék be, amikor azt mondják: ha megcsinálod a szakvizsgát automatikusan ped2. leszel. Minden szakvizsgával rendelkező valóban jobb tanár-e azoknál, akiknek épp szakvizsgájuk nincs? Nem. Ha körülnézel a tantestületben, valóban a jobbak léptek-e előre? Nem. Tehát a rendszer nem igazságos. Ezt lehetett látni a legeslegelején is. A legtöbben, akik beszálltak, tudták, hogy nem érdemeik szerint kerülnek saját kollégáik felé. Számomra már itt megtörtént az „ősbűn”. De persze ez egyéni ízlés kérdése.

Éva: A szakvizsga felértékelődését én sem értem! Azzal viszont nem értek egyet, hogy "ősbűn" lenne olyan papír megszerzése, amivel jobban kereshetek. A csekkeket nem tudom a fene nagy önérzetemmel kifizetni! Saját pénzemen végeztem el, tanítás mellett. Nem helyettesített senki emiatt egyszer sem, a munkámat ugyanúgy elvégeztem. Tanultam, beadandó dolgozatokat írtam, vizsgáztam, szigorlatoztam, szakdolgozatot írtam, államvizsgáztam. Miért ne lehetett volna ezt értékelni?

N.G.: Éva, ezért mondjuk, hogy a rendszer rossz. Ha korábban a rossz oldalon álltál, azaz elvontak tőled, akkor az azt jelenti, hogy korábban is rossz volt. Mert milyen dolog már az, hogy valakit csak így visszavágjanak a rajtvonalra x év után? Sajnálatos módon most a többség a rossz döntésre rosszul reagált (vagy sehogy). Mindenki a vesztese ennek (vagy ha még nem az, előbb-utóbb az lesz. Így vagy úgy.)

Éva: Egyszer az életben szerettem volna a zsírosbödön mellé ülni!

N.G.: értem én, Éva, de sajnos a zsírosbödönhöz ülésnek ára van. Minden korban.

H.H.: Azt mesélte az egyik szaktanácsadó, hogy azt a jelentésükben le sem írhatják, hogy nincsen az iskolának technikai felszerelése. Pedig pont abban az iskolában volt óralátogatáson, ahol korábban én is tanítottam. Zöld, festett táblán(!) és krétán kívül nem találkozhatott mással, mert NINCS!!!

Judit: Éva, ugye, azt te is sejted, hogy ez nem a szakértőkön fog múlni, hanem azon, hogy éppen mennyi pénz van a magasabb fizetésekre. (És azért én abban sem vagyok biztos, olvasgatva itt-ott, ahol szakértők gyülekeznek és fórumoznak, hogy mindenki olyan végtelenül jóindulatú lenne.) Valamint, kérlek szépen, gondolkodj. Ha az lenne a cél, hogy SENKIT ne kaszáljanak el, akkor mi értelme ennek az egésznek? Nem az a cél, hogy kiszűrjék az alkalmatlan pedagógust? Akkor ez csak bohóckodással egybekötött szivatás, hogy tudjuk, hol a helyünk?

Gabi: Hopp: egyszerre írtuk ugyanazt, nem véletlen: csak kicsit kell leszállni a földre: nincs az a zsírosbödön ingyen, és nem azért van vizsga, hogy mi ott mind átmenjünk. Csak kicsit nézzük kívülről, a százezer forinttól (illetve annak reményétől) nem megszédülve!

Éva: Elvileg aszerint határozzák meg a keretszámokat, amennyi pénz van a magasabb bérekre. Ha nincs pénz, szűkítik a minősülők körét. Legalábbis én így gondolom. De majd meglátjuk.

N.G.: azt nem lehet, Éva, mert (legalábbis jelenleg) 2018-ig mindenkinek minősülnie kell. Senki nem maradhat ped. 1-ben.

Gabi: A mostani mesterfizetésekre sincs többletpénz. Az abból van, hogy majd elküldenek egyeseket. A minősülők közül persze a többség megkapja azt a pár fityinget a ped2-ért, a többieknek meg ennyi volt.

J.H.: A tanárok 99 %-a magasabb fizetést érdemelne. Nyilván van 1% munkakerülő, de azért ez nem általános. Szerintetek miből jut majd mindenkinek emelt fizetés, ha senkit sem tartanak alkalmatlannak? Szerintetek honnan termett az a pénz, amiből a minősítők többet vihetnek haza kevesebb letanított óráért? Ha eleinte nem is lesz elkaszálás, majd lesz akkor, amikor olyan sokan minősültek már át, hogy ezt nem lehet finanszírozni. Vagy legkésőbb, amikor a tanárok 10%-a elérte a mesterfokozatot. Amikor a mesterek bére fog azon múlni, hogy ne szülessenek újabb mesterfokozatok. Persze, lehet azt mondani: de addig is, legyek én az, aki legalább addig kap. Nem értem, hogy ha valaki körülnéz a saját tanárijában, a saját barátai közt, akkor hogyan dönthet úgy: magamat föléjük helyezve szeretnék többet kapni.

Judit: Éva, könyörgöm, te tényleg úgy gondolod, hogy ez rendben? Hogy 8 év tapasztalattal és egy akármilyen szakvizsgával lehet, 23 év tapasztalattal nem? De előbb-utóbb majd mindenkinek kell, és ha nincs pénz, akkor akik a végére maradnak, eleve kiszóródnak????

Esküszöm, szeretnék ped1 maradni, de nem tehetem. Miért? Nem akarok érettségi-elnökösködni, eddig sem akartam, nem akarok tankönyvet írni, nem akarok másokat ellenőrizni, egyszerűen csak tanítani akarok. Miért nem maradhatok ped1?

N.G.:Én is maradnék ped. 1, már csak azért is, mert méltánytalannak érzem és megalázónak, amit műveltek, hogy mindenkit visszaminősítettek.

Gabi: van 1 %, aki munkakerülő vagy alkalmatlan, de ők már mind mesterek, első körben jelentkeztek! (legalábbis akiket én láttam)

J.H.: Szerintem majd megkapjuk ajándékba ezt a lehetőséget. Boldogan fogják adni. Hiszen akkor legalább rajtunk spóroltak egy kicsit.

Éva: Szerintem nem a tömeges elbocsátás a cél. Inkább az állandó külső kontroll érzésének kialakítása. Az irányíthatóság kialakítása.

J.H.: És az jó cél? Ahhoz asszisztáljunk? OMG!

Judit: Irányíthatóság. Irányíthatóság. Irányíthatóság.– Ízlelgessük ezt a szót, kollégák, ízlelgessük!

Éva: Dehogy jó! Nem pozitívumként írtam!

J.H.: A külső kontroll érzésének kialakítása. Érzésének! Egy kicsit érezzük már, hogy a hatalom az hatalom. De ki fogja ezt a kontroll-érzést megvalósítani? Ki fogja a hatalmat képviselni ebben a játszmában? Az a durva, hogy a „hatalom”nak még csak bele se kell dugnia ebbe a mocskos katyvaszba a kisujját. Elvégezzük mi magunk…

Éva: Szerintem erről szól az egész.

J.H.: Éva, ha látod, hogy erről, akkor nem értem. Nem hiszem el, hogy te szeretnél lenni az a báb, akivel a hatalom eljátszatja a hatalom szerepét és az irányíthatóság érzését kelti ezáltal a többiekben. Ismeretlenül is úgy gondolom: lehetetlen, hogy te ezt szeretnéd.

Éva: Én inkább az lennék, aki odakacsint és azt mondja: játsszuk végig ezt a hülyeséget, utána otthon megkönnyebbülten bontsunk ki egy üveg sört/bort.

Gabi: Elhiszem, hogy ezt szeretnéd, de ez nem fog menni, több tíz oldalon kell adminisztrálni, a minősítőket is ellenőrzik, és nem lehet úgy működni, hogy senkit nem rúgsz ki. Akkor meg majd az jön, ha valakit megdorgálnak, mert 1 év alatt mind a 25 minősülő megfelelt, hogy, „jaj, annyit küzdöttem azért a mestercímért, nehogy most vegyék el”.

Judit: Tehát azért kapnád a lényegesen magasabb fizetést??? Azért üldögélnél a zsírosbödön mellett??? Éva, ez nem megy. Nem lehetsz ennyire naiv. Mi lesz az indikátorokkal, hm???

J.H.:Az a szörnyű, hogy eljutottunk a diktatúrák utolsó mozgatórugóihoz. Magunkhoz. Azokhoz, akik egy kis haszonért cserébe bármit végigcsinálnak összekacsintva. Látjuk, hogy agyrém, de amíg neked és nekem jó, addig nem olyan nagy baj. Én itt ezen a ponton kiszálltam.

Éva: Ez már úgyis csak elméleti kérdés. Hiányzott pár hónapom, teljesen feleslegesen írtam portfóliót, teszteket, hiába vizsgáztam, minősültem. Az eredmény nem számít, pár hónap miatt megsemmisült. Ha pár hónappal többet tanítottam volna, akkor mester lennék, így még ped.2-t sem érek. Vicces!

Gabi: Hát, ha másnak nem, ennek azért jelentenie kéne valamit. Tanultuk töriből, hogy ez úgy megy, hogy a kaszálókkal kaszáltatnak, de őket is elkaszálják, kit előbb, kit utóbb.

Éva: Már a mi vizsgánk is ilyen volt: először örültem, hogy egymást minősítjük, de tudatosították bennünk, hogy nem érdemes felülpontozni a vizsgatársat, mert akkor minősítőként mi magunk nem felelünk meg. Ezért érdemes szaktanácsadói segítséget kérni. Annyira nem lehet elszúrni a portfóliót, hogy ne sikerüljön a minősítés! A mostani portfóliókkal szerintem az a baj, hogy sokan azt hitték, úgysem olvassa el senki, vagy csak felületesen. Ezzel szemben betűről betűre elolvasnak mindent a szakértők. Nem hiszem el, hogy egy diplomás pedagógus ne tudná megírni úgy, hogy ne lehessen belekötni!

Judit: Éva, és ezek után újra belevágnál, ha holnap lehetőséget kapnál?

Éva: Nem tudom. Egyik pillanatban úgy gondolom, hogy csakazértis megcsinálom. Következő pillanatban pedig elhatározom, hogy semmit nem fogok lépni: nem írok semmit, nem jelentkezem minősítésre. Ha eljön a pillanat, hogy 4 diplomával, 100%-os mesterpedagógus tanúsítvánnyal kiteszik a szűröm, akkor …..nem tudom, mi lesz akkor! Fogalmam sincs, mit tegyek. Nemrég sürgősségire kerültem. A doki szerint a stressz miatt.

Judit: Én itt mentem el aludni, meg húsvétolni.

J.H.: Vigyázz magadra! Én azt javasolnám, ne akarj megfelelni egy rossz rendszernek. Tegyél róla, hogy ne épüljön tovább ez a rendszer. Akiben dolgozik a lelkiismeret, annak úgysem fog könnyen menni kollaborálni. Jó éjt! Pihenj, töltődj!

Szerkesztette: Lévai Julianna