2005. július 31. vasárnap, 23:59
Az osztályfőnöki órák beszélgetéseihez 5.
A csuklyás veréb
A közönséges veréb falánkságáról és pimaszságáról nevezetes, inkább gyáva, mint harcias madár. Nagycsaládban, falkában él. Állatlélektani kutatók kiemeltek egy-egy példányt a hordából, s fejére aprócska, célirányos csuklyát húztak. Amint visszaeresztették, a többiek azonnal nekiestek a csuklyás verébnek, karmos lábukkal rugdosták, csőrükkel csipdesték. Kiverték a hordából, ha vonakodott távozni, halálra kínozták, beletaposták a földbe.
Holott ugyanolyan veréb maradt, mint korábban volt. Szökdécselt, csipogott, falt. Csak éppen csuklyás veréb lett belőle a horda szemében. Idegen, más, mint a többiek.
(Konrád Lorenz nyomán, idézi Sükösd Mihály, Mozgó Világ, 1998. 1. sz.)
Feldolgozási, megbeszélési szempontok (12 évesnél idősebb tanulók számára)
A történet alkalmas a másságtól való ösztönös idegenkedés szemléltetésére.
Érdemes a gyerekekkel előzetesen példákat gyűjtetni az állatok között előforduló diszkriminációra. Hasznos lehet ugyanakkor felhívni a figyelmet arra is, amikor a különböző, egymással általában ellenséges viszonyban élő állatok mégis képesek békésen együtt élni (pl. az összeszoktatott kutya és macska, a kiskoruktól együtt nevelt állatok az állatkertben). Értessük meg a gyerekekkel, hogy az állatoknál az ösztönös ellenszenv létérdek, önvédelmi reflex, az embernél azonban ugyanez nem lehet mentség az agresszivitásra. Meg kell tanulnunk úrrá lenni, felül emelkedni az ösztönökön.
Kérdések és feladatok a történet feldolgozásához
Mivel magyarázható az állatok viselkedése?
Előfordulhat-e hasonló jelenség az emberek között? Idézzetek fel konkrét eseteket!
Gyűjtsetek példákat a különböző állatok békés együttélésére!
Mi a tolerancia? Miért nehéz olykor toleránsnak lenni?
Miért nem mentség az ösztönös idegenkedés az agresszivitásra?
