2005. július 31. vasárnap, 23:59
Címkék:
Az osztályfőnöki órák beszélgetéseihez 3.
A varjú meg a páva
A palota kertjében egy fekete varjú szállt le az egyik narancsfa ágára. A szépen ápolt füvön egy páva lépkedett nagy peckesen.
„Hogyan lehet megengedni egy ilyen fura teremtésnek – károgott a varjú –, hogy betegye ide a lábát! Olyan kevélyen járkál, mintha maga a szultán volna személyesen, pedig a lába kifejezetten rút. A tolla meg milyen förtelmesen kék! Ilyen színt én sohasem vennék magamra. A farkát meg úgy húzza maga után, akárcsak egy róka.”
A varjú ekkor elhallgatott, és várta, mi lesz. A páva egy darabig nem szólt, majd szomorkásan elmosolyodott, s azt mondta:
„Azt hiszem állításaid nem felelnek meg a valóságnak. Azt mondod, kevély vagyok, mert egyenesen tartom a fejemet, olyannyira, hogy vállamon feltarajzik a toll, nyakamat pedig rút toka csúfítja. De valójában legkevésbé sem vagyok kevély. Pontosan ismerem a magam fogyatékosságait, és tudom, hogy lábamat csupasz, ráncos bőr borítja. Éppen ez okoz bánatot, és emiatt hordom magasan a fejemet, hogy ne kelljen látni a lábamat. Te csak azt látod meg rajtam, ami csúf. Erényeimet, szépségemet nem veszed észre. Neked még nem tűnt fel ez? Amit te csúfnak nevezel, az emberek éppen ezért szeretnek engem.”
Feldolgozási, megbeszélési szempontok (10–12 éves tanulók számára)
Bibliográfiai adatok: Nossrat Peseschkian: A tudós meg a tevehajcsár.
Keleti történetek – nyugati lelki bajokra, Helikon Kiadó, 1991. 175. o.
A feldolgozást segítő kérdéssor
Mit talál furcsának és csúfnak a varjú a pávában?
Miért jár peckesen a páva?
Vajon miért válaszol szomorkásan a varjú gúnyos szavaira?
Mivel indokolja a páva látszólagos kevélységét?
Szerinted miben rejlik a páva bölcsessége?
Játsszátok el a varjú és a páva találkozását a saját szavaitokkal!
Vajon mit válaszol a varjú a pávának és hogyan folytatódik a párbeszéd? Bábozzátok el!
Adjátok elő a varjú és a páva párbeszédét más módon. Például úgy, hogy a páva megsértődik, és hasonló módon sértegetni kezdi a varjút. Vajon hová vezet ez a párbeszéd?
Előfordult-e már nálatok, hogy valaki úgy beszélt egy társával, mint a varjú a pávával? Veled beszéltek már úgy? Milyen érzés volt ez neked? És te beszéltél már ilyen módon másokkal?
Általában hogyan viselkedsz, ha csúfolnak? Húzd alá a megfelelő választ!
Szó nélkül elmenekülök.
Mindent megteszek, hogy elnyerjem a többiek tetszését.
Nem hagyom magam, én is mondok valami csípőset.
Olyan nyugodt és okos maradok, mint a páva.
Mit gondoltok, miért volt képes a páva ilyen okosan válaszolni a varjúnak? Milyen tulajdonságai vannak, amelyek ezt lehetővé teszik?
Mit gondoltok, mi az oka annak, hogy a varjú így viselkedik? Talán neki is segíteni kellene?
