Leiner Károly: Az én gyerekeim

Velünk élnek, és mégis láthatatlanok. Fogyatékkal élő fiatalok szegregált iskolában, aluljáróban, penészes otthonokban, kizsákmányoló munkahelyeken. A történetek hőseire rázáródik sorsuk, és ahogy olvassuk a kötetet, megértjük: mindez közös felelősség.

A gyógypedagógus szerző nem enged: fogva tart a szöveg, a mesélő mélységes érdeklődése és elköteleződése, a megszólalásig pontosan megrajzolt helyzetek. Nem a mindannyiunkban tagadhatatlanul ott rejtező borzongásvágy, sokkal inkább a feltámadó felelősség visz egyre beljebb a történetekben az elfogadás, megértés, tenni akarás felé.

És hogy lehet tenni, arról tanúskodik a kötet második része: a Zöld Béka Baráti Kör, egy civilnél is civilebb szervezet 420 programjának, mintegy tízezer résztvevőjének, 1200 fogyatékkal élő fiatal sikerének története. Csaknem két évtized élményeinek szilánkjai, tizennyolc év munkájának lenyomata.

Hogy mi motiválja mindezt? „Valami zsigerből jövő késztetés. Valami, ami örömet és boldogságot képes adni, és kétségbeesést, keserűséget. Valami nagy-nagy szerelem, valami annál is fontosabb.” Aki hasonlóképpen érez, annak komoly inspirációt tartogat a kötet. És olyan mélységes, megélt tudást, amit akárhány tankönyvből sem lehet megtanulni.

Földes Petra