PSZICHOháttér

3. „Nem érdekel, hogy lehetetlen”

A tehetségnek a belső hajtóerő az egyik fő eleme. Amikor már mindenki feladta, ő még mindig nem nyugszik. A kihívások erősítik és éltetik. Ez azt is jelenti, hogy a tehetségnek akár a gyenge oldala erősséggé is válhat a megküzdés során. A tehetség szemléletében nincs lehetetlen, csak tehetetlen.

Az ókori Athén nagy szónoka, Démoszthenész, beszédhibákkal küzdött, beszéde artikulálatlan volt és dadogott. Beszédhibái ellen kavicsokat tartott a szájában, futás közben verseket szavalt és a tengerparton hangjával igyekezett legyőzni a hullámok morajlását. Bruce Willis, a neves színész is küzdött a dadogással, és egy színjátszó körben tette magát túl ezen a problémán. Súlyos dadogó volt John Paul Larkin, Scatman John, amerikai jazz zenész és költő, aki megalkotta a „scat” éneklést és táncot, melynek legismertebbje a „Scatman” című slágere.

A zene és zenetanulás segíti a kontrollműködés fejlődését is, és miközben a gyengeségét csökkenti, kiemelkedővé válhat az ember. Számos zenész, zeneszerző figyelemzavarral küzd/küzdött, amit, ha kezelni tud, az alkotást segítő vizualizáló, álmodozó alkathoz vezet.

Egyre több tehetséges diszlexiás gyerek és fiatal fordul a robotika felé. Egyébként is az egyik jellemző önfejlesztési terület a programozás a diszlexiás agy számára. A robotika pedig még sokkal nagyobb segítség a részleteket, irányokat, viszonyokat nehezen kezelő agy számára. A programozás ugyanis módszerességet, a részletek, viszonyok pontos követését, leképezését kívánja. A hibák pedig gyorsan megmutatkoznak, és a robot különösen vizuálissá teszi ezeket, vagyis nagy segítség, hogy szembesüljön az ember a hibájával, és kijavítsa azt.

A gyenge oldal veszélye

Az emberek gyenge oldala legtöbb esetben nem azért gyenge, mert deficites, hanem mert kerüli azokat a tevékenységeket, amelyekben szembesülnie kell ezzel. Így a gyakorlás hiányában valóban gyengévé válik.

Hatalmas felelőssége van a környezetnek abban, hogy miképpen értékeli a kisgyerekek gyengeségeit. Ha eleve elrendeltnek tekintik a problémákat, akkor azok azzá is lesznek, mert a kisgyerek átveszi ezt az attitűdöt, és így önbeteljesítővé válik a jóslat.

A tehetség azonban nem ilyen könnyen adja fel. A tehetség a szokásosnál nagyobb természeti erő, amely mindenképpen fog valamit tenni. Ha megakasztják, akkor is megy tovább, csak esetleg nem arra, amerre szeretnénk. Ahogy a víz és a tűz is utat tör, ha a szokásosnál nagyobb, és az útját eltorlaszoljuk. Arra fog menni, amerre utat talál.

Azok a tehetségek, akik elé a környezet akadályokat állít akár, mert fejlődésük a szokásostól eltérő, vagy, mert kulturális gátak hátrányt okoznak a fejlődésében, a társadalomból kirekesztve, a társadalmi értékektől elzárva antiszociális irányba fejlődhetnek.

A hatékony tehetséggondozás nem a tehetségekre való kereslet miatt fontos, hanem mert a társadalom legjobb önvédelme. A tehetségfejlődésben megakadályozott tehetség ugyanis pusztítóvá válhat.

A tehetség jellemzője a sokféle út

Sok tekintetben kellemetlen a környezet számára a tehetségattitűd, amely a megoldást keresi, amelynek a változás és a változtatás a lényege. Akármennyire is vágyunk a tehetségre, amikor szembesül vele a környezet, nem feltétlenül örül, mert esetleg

• kérdez és megkérdőjelez,
• összefüggéseket talál ott, ahol nem szeretnénk,
• eltérő véleménye van,
• a saját útját járja, és nem hagyja könnyen eltéríteni magát,
• akár a kötelességei elmulasztása árán is követi az érdeklődését.

És ez csak néhány azok közül a jellemzők közül, amelyek a tehetségről szólnak. Amúgy a tehetség rendkívül sokféle, és sokféle úton fejlődik, de maga is sokféle utat ismer.

A tehetség számára a dolgok nem végesek és véglegesek, hanem megváltoznak és megváltoztathatók. A „nem érdekel, hogy lehetetlen” szemlélet nem csupán a belső hajtóerőre épül, hanem arra is, hogy új utakon, új módszerekkel új megoldások születhetnek.

A kreativitás lényege, hogy összeköti az összeköthetetlent, hogy elviseli a bizonytalan, kétértelmű keltette feszültséget. Sőt az alkotás lehetőségét látja benne.

A sokféleség lehetőség az alkotásra. A homogenitás a véglegességhez vezet. A leépülés, a pusztulás a sokféleség elvesztése. Ilyenek a romok, a kiszáradt természet, a letarolt föld.

A tehetség maga a változás, és addig tehetség, amíg erre képes.

Dan Shechtman csak 2011-ben nyert kémiai Nobel díjat a kvázi kristályok felfedezéséért, pedig már a 80-as években publikálni akarta felfedezését. Linus Pauling kétszeres Nobel-díjas kémikus haláláig akadályozta Dan Shechtman elméletének terjedését. Szerinte kvázi kristályok nincsenek, csak kvázi tudósok. Dan Shechtman szerint „a szerény tudós a jó tudós”.

A tehetség számára nincsen lehetetlen. A tehetség szerénysége azt jelenti, hogy óvatos a kategorikus kijelentésekkel, kirekesztéssel, mert számára a változás és sokféleség mindig lehetőség.

Gyarmathy Éva