Temesvári Balázs

Pedagógushallgatók saját osztályfőnökükről

A kérdőíves felméréstől azt vártam, hogy a diákok oldaláról igazolják az osztályfőnökök körében végzett korábbi vizsgálatok eredményeit. A kutatások az osztályfőnökök és a diákok közti személyes viszony elhalványulását mutatták. Éppen ezért arra számítottam, hogy a megkérdezettek többsége közömbösnek és személytelennek ítéli majd meg középiskolai osztályfőnökéhez fűződő viszonyát. Ugyanakkor reménykedtem abban is, hogy lesznek jó pedagógus-diák kapcsolatra utaló jelek.

A vizsgálatot egy kérdőív segítségével végeztem el. A kérdőíven olyan nyitott kérdések szerepeltek, amelyek az osztályfőnök-diák viszony sarkalatos pontjaira kérdeztek rá, és amelyekről a korábbi kutatások nem festettek túl jó képet (mint például a személyes viszony elhalványulása, az együtt töltött idő rövidülése). A kérdések egy másik csoportja az osztályfőnök tevékenységi körére vonatkozott.

A vizsgálatot 23 egyetemi hallgató körében végeztem el. A hallgatók mind egyazon egyetemen hallgatnak, de természetesen nem mind azonos helyről származnak. Kiválasztásuk teljesen véletlenszerű volt. Többségük 2000 körül fejezte be a középiskolát. Életkoruk 19 és 25 között mozog.

A válaszok értékelése

Első kérdésem a középiskolás osztályfőnökök számára vonatkozott. A korábbi kutatások azt igazolták, hogy igen gyakran cserélődnek az osztályfőnökök az osztályok élén. Ezt az én vizsgálatom nem igazolta. A 23 megkérdezettből mindösszesen két fő válaszolta, hogy két osztályfőnöke volt, az egyik esetben az osztályfőnök leváltása, a másikban szülés miatt. A többi 21-nek egy osztályfőnöke volt a középiskola alatt, ami a tanulók többségénél négy évet jelentett.

A 21 főt, akinek egy osztályfőnöke volt, a személyes viszony megítélése alapján további három csoportba osztottam, és a kérdőívek elemzését csoportonként végzem el. A fennmaradó két esetet is külön elemzem. (1. táblázat)

A legtöbben: kilencen közömbösnek ítélték meg osztályfőnökükhöz fűződő viszonyukat; ehhez a számhoz közelít azoknak a száma is, akik jónak ítélték meg kapcsolatukat az osztályfőnökükhöz (ők nyolcan voltak). A rossz viszonyt említők száma viszonylag alacsony (4 fő), de majdnem eléri a megkérdezettek egyötödét.

A következőkben egyesével értékelem az osztályfőnökükhöz fűződő viszonyuk alapján elkülönülő csoportokat.

Az osztályfőnökükkel rossz kapcsolatban lévők (4 fő)

Hogyan jellemeznéd az osztályfőnöködhöz fűződő személyes viszonyodat és az osztály viszonyát?
Az egyik megkérdezett az osztályfőnökéhez való viszonyt „kifejezetten ellenségesnek” nevezte, egy másik pedig „jópofizásnak”. A rossz viszony okaiként sorolták fel az osztályhoz való „le nem alacsonyodást”, a tapasztalatlanságot; a kölcsönös meg nem értést, az elutasító magatartást, illetve az osztályfőnök részéről elhangzott felelőtlen kijelentéseket, melyek már korán meghatározták az osztály viszonyulását az osztályfőnökhöz. Senki sem tett említést arról, hogy talán az osztály más tagjainak jobb viszonya lett volna az osztályfőnökhöz.

Melyek a legjobb/legrosszabb élményeid osztályfőnököddel kapcsolatban?
Jó élményről egyetlen meghallgatott tudott beszámolni, ami a tanuló képességeinek elismerése volt, de ő is hozzátette, „pozitív visszajelzést ritkán lehetett tőle kapni”. Negatív élményekről mindannyian beszámoltak. Ilyen például a cserbenhagyás, olyan eset, hogy az osztályfőnök nem engedte el a diákot az iskolából a családtag temetésére, az osztály előtti „észosztás”, vagyis a tanuló osztály előtti szidalmazása. Érdekes esetnek minősíthető, hogy egy osztályfőnök az ő munkáját megítélő névtelenül(!) kitöltendő kérdőívek eredményei miatt vont felelősségre diákokat.

Fordultál osztályfőnöködhöz személyes problémával? (Legyen az iskolán belüli vagy akár iskolán kívüli!) Személyesebb volt-e kapcsolatod az osztályfőnököddel, mint szaktanáraiddal?
A megkérdezettek közül egyetlen fő írta, hogy fordult problémával osztályfőnökéhez, de úgy ítélte meg, hogy még rosszabb lett kettejük viszonya, mivel az osztályfőnök az osztály elé tárta a problémát.

Tanórákon kívül, vagy szabadidőben mennyi időt töltött veletek az osztályfőnök? Voltak közösen szervezett szabadidős programjaitok?
A megkérdezettek nem említenek iskolán kívüli, szabadidős programokat, legfeljebb az osztálykirándulást, amely az egyik megkérdezettnek rossz élmény volt, mivel az osztályfőnök elhagyta az osztály tanulóit, akiknek stoppal kellett hazamenniük.

Osztályfőnököd segített-e az osztályon belüli vagy az osztály (egyes tanulói) és szaktanárok közötti konfliktusok megoldásában? Miben? Hogyan?
A megkérdezetteknek ezzel kapcsolatban is negatív élményeik vannak. Egyikük úgy vélte, hogy elsősorban osztályfőnökükkel voltak konfliktusaik. Mások azt jelezték, hogy a pedagógus elutasító volt velük, illetve hogy meghallgatta a tanulókat, de nem állt melléjük.

Osztályfőnöködnek volt-e személyes kapcsolata szüleiddel? Ha igen, milyen volt ez a kapcsolat?
A megkérdezettek egyértelműen nemmel válaszoltak. Egyikük úgy jellemezte a kapcsolatot, hogy „harcban álltak”, illetve a tisztelet hiányáról számolt be.

Miket tartasz az osztályfőnöki tevékenység legfontosabb elemeinek? Ezeket osztályfőnököd hogyan látta el?
A kérdésekből adott válaszokból megállapítható, hogy a megkérdezettek tisztában vannak az osztályfőnöki szerepkör tartalmával. Elvárásként fogalmazódtak meg az osztályközösség összetartása, az osztály érdekeinek képviselete, a személyes kapcsolattartás az egyes tanulókkal, személyes és tantárgyi problémák megbeszélésének lehetősége, empátia, igazságosság, titoktartás, példamutatás, családi viszonyok ismerete, konfliktuskezelés. Mindannyian úgy vélték, hogy elvárásaiknak saját osztályfőnökük nem felelt meg.

Te magad szívesen lennél-e osztályfőnök? Miért?
A megkérdezettek e köréből egyvalaki válaszolt határozott nemmel, azzal az indokkal, hogy nem eléggé empatikus. Egyvalaki válaszolt kifejezetten igennel a személyesebb kapcsolat kialakításának lehetősége miatt. A többiek sem zárkóztak el az osztályfőnökségtől, de megfelelően szeretnék ellátni – esetleg a későbbiekben – ezt a feladatkört, talán saját osztályfőnökeik hibájából is tanulva.

Ennek a csoportnak a tagjai festették a legnegatívabb képet az osztályfőnökükről. Osztályfőnökükkel kapcsolatban a rossz élmények túlsúlya a jellemző. Az esetleges konfliktusok megoldásában az osztályfőnök nem nyújtott segítséget a tanulóknak. Nemcsak a tanulókkal, hanem a szüleikkel is rossz viszonyban állt. Az osztályfőnöki szereppel kapcsolatos feladatok között pedig olyanokat jelöltek meg, amelyeket saját tanáruk szerintük nem látott el.

Az osztályfőnökük iránt közömbösek (9 fő)

Hogyan jellemeznéd az osztályfőnöködhöz fűződő személyes viszonyodat? Hogyan vélekedsz az osztály és az osztályfőnök kapcsolatáról?

E csoport tagjai közül többen azt állították, hogy nem alakult ki személyes kapcsolatuk az osztályfőnökükkel. A válaszok között szerepelt az is, hogy az osztályfőnök távolságtartó volt, vagy hogy fenntartásokkal voltak iránta a diákok, mert nem állt ki mellettük. Akadt olyan válaszadó is, aki úgy vélte, hogy a semleges viszony ellenére osztályfőnökük a többi tanárral szemben az osztály pártjára állt. Az egyik válasz szerint az osztályfőnöknek „az osztály többi részével adódó problémákra kellett figyelnie”, ezért nem alakulhatott ki szorosabb viszony a többiekkel. Mások azt állították, hogy az osztályfőnökük inkább a szaktárgyával foglalkozott, mintsem osztályfőnöki teendőivel; említettek olyan osztályfőnököt is, aki túl sok feladatot vállalt el az osztály nevében. Lehetséges problémaként merült fel az is, hogy túl sokan jártak egy osztályba ahhoz, hogy egy „megfáradt”, idősebb hölgy személyes viszonyt ápolhasson minden egyes tanulóval, hiszen több generáció választja el őket egymástól.

Melyek a legjobb/legrosszabb élményeid osztályfőnököddel kapcsolatban?

Ez a kérdés nagy fejtörést okozott a megkérdezettek e csoportjának. Míg az osztályfőnökükkel rosszabb viszonyban lévők tudtak mit válaszolni, ha nem is kellemes emlékeket írtak le, addig az ebbe a csoportba soroltak nehezen feleltek erre a kérdésre. A kilencből öt fő nem tudott sem legjobb, sem legrosszabb élményről beszámolni. A csoport fennmaradó része pedig inkább rossz élményekről számolt be, mint jókról. 1 fő említett jó élményként – rossz élmény említése nélkül – egy személyes beszélgetést egy osztálykirándulás alkalmával, amelynek során alkalma nyílt jobban megismerni az osztályfőnökét. A megkérdezettek negatív élményeik közé sorolják az osztályfőnök kétszínűségét; azt, hogy eltanácsolta a tanulót a továbbtanulástól; illetve hogy túl későn jelezte: nem vesz részt az osztálykiránduláson.

Fordultál osztályfőnöködhöz személyes problémával? (Legyen az iskolán belüli vagy akár iskolán kívüli!) Személyesebb volt-e kapcsolatod az osztályfőnököddel, mint szaktanáraiddal?

Erre a kérdésre hárman feleltek úgy, hogy fordultak vagy fordultak volna problémával osztályfőnökükhöz. A csoport többi része (6 fő) nem fordult vagy nem is fordult volna osztályfőnökéhez. Közülük négyen úgy vélték, hogy szaktanáraik között találtak olyat, akivel személyesebb viszonyt tudtak kialakítani, mint osztályfőnökükkel.

Tanórákon kívül vagy szabadidőben mennyi időt töltött veletek az osztályfőnök? Voltak közösen szervezett szabadidős programjaitok?

A megkérdezettek ezen köre az osztálykirándulásokat leszámítva nem említett közös, iskolán kívüli, szabadidős tevékenységről. Egy fő válaszolta azt, hogy szünetekben együtt volt az osztállyal az osztályfőnök. Egy megkérdezett leírta, hogy az osztályfőnök nem segített a kirándulás szervezésében. Érdekes eset, hogy egy osztályfőnök próbált ugyan teadélutánokat szervezni, de a tanulók érdektelensége miatt fel kellett adnia.

Osztályfőnököd segített-e az osztályon belüli vagy az osztály (egyes tanulói) és szaktanárok közötti konfliktusok megoldásában? Miben? Hogyan?

Erre a kérdésre nagyon vegyes válaszok érkeztek. Volt, aki úgy vélte, hogy az osztályfőnökének ilyen tevékenységet nem is kellett végeznie, mert az osztályon belüli problémákat maguk megoldották, a szaktanárokkal pedig nem voltak konfliktusaik.
Három fő úgy vélte, hogy osztályfőnökük nem segített nekik. Ennek okaiként a kétszínűséget, a tanár kollégákhoz fűződő jó kapcsolat esetleges megromlásától való félelmet, illetve a konfliktuskezelésre való készség hiányát említették meg.
Hárman állították, hogy a szaktanárokkal szemben mindig az osztály pártjára állt az osztályfőnökük, mások szerint az osztályon belüli gondok nem érdekelték az osztályfőnököt. Az egyik válaszadó pozitívumként említi, hogy az osztályfőnöke közbenjárására kerülhetett át a jobb nyelvi csoportba.

Osztályfőnöködnek volt-e személyes kapcsolata a szüleiddel? Ha igen, milyen volt ez a kapcsolat?

Egyetlen fő válaszolta, hogy osztályfőnöke jó kapcsolatban állt a szüleivel. Ezt ő azzal magyarázta, hogy kisvárosban éltek, ahol mindenki ismer mindenkit. 5 fő válaszolta, hogy a fogadóórák kivételével nem találkozott az osztályfőnöke a szüleivel. 3 fő állította, hogy nem volt személyes kapcsolat szülei és osztályfőnöke között.

Miket tartasz az osztályfőnöki tevékenység legfontosabb részeinek? Ezeket osztályfőnököd hogyan látta el?

Ebben a csoportban is jól megfogalmazott elvárások fogalmazódtak meg az osztályfőnökkel kapcsolatban. Például: figyeljen a generációs különbségekre; ne csak szaktanár legyen, feladata az „életre nevelés” is; legyen „barát”; segítsen a diákoknak a problémák megoldásában; tartsa össze az osztályközösséget, képviselje az érdekeit; tartson fegyelmet stb.
3 fő tett nyílt említést arról, hogy osztályfőnöke ezeket a feladatokat nem látta el. Közülük egy megkérdezett az osztályfőnökét „külső szemlélőnek” nevezte. A többiek nem válaszoltak a kérdésnek erre a részére.

Te magad szívesen lennél-e osztályfőnök? Miért?

A megkérdezettek ezen köréből hárman feleltek egyértelmű nemmel erre a kérdésre. Közülük ketten is a nagyobb felelősségre hivatkoztak, a harmadik pedig azt állította, nem szereti a gyerekeket.

Négy válaszadó elgondolkodna rajta, hogy lenne-e osztályfőnök. Ketten közülük úgy válaszoltak, hogy „kezdőként” még nem. A másik két megkérdezett úgy véli, hogy nem szeretne tanítani, de ha mégis tanítana, elképzelhetőnek tartja az osztályfőnöki szerepkör betöltését.

Két fő válaszolt határozott igennel erre a kérdésre. Egyikőjük számára „az egyetemen pár pedagógia óra meghozta hozzá a kedvét”. A másik válaszadó segíteni szeretne a tanulóknak, hogy jobban érezzék magukat az iskolában.

A megkérdezetteknek ez a csoportja eléggé színes képet festett osztályfőnökéről, melyben voltak jó és rossz elemek egyaránt. A semlegesként megítélt kapcsolat nem feltétlenül jelent rossz kapcsolatot. Az osztályfőnökhöz való viszonyulás, illetve az osztályfőnök tevékenységének megítélése széles skálán mozog. E csoport válaszaiban is kiütköznek az osztályfőnök és osztály közötti viszony elszemélytelenedésének jelei. A megkérdezettek többsége nem fordult volna osztályfőnökéhez problémáival. Tanórán kívüli programokat nem tudtak említeni az osztálykiránduláson kívül. A szülőkkel való kapcsolattartás is meglehetősen laza.

Az osztályfőnökükkel jó kapcsolatban lévők (8 fő)

Hogyan jellemeznéd az osztályfőnöködhöz fűződő személyes viszonyodat? Hogyan vélekedsz az osztály és az osztályfőnök kapcsolatáról?

A nyolc főből 5 kifejezetten jónak ítélte meg a saját és osztálytársai viszonyát az osztályfőnökhöz. Többen használták a korrekt kifejezést is, ami önmagában még nem jelent személyes kapcsolatot, de hozzátették, hogy bátran fordultak osztályfőnökükhöz bármilyen problémával.

Egyik válaszadó külön kiemelte, hogy még ma is tartja osztályfőnökével a kapcsolatot, sőt osztályfőnöke minden volt tanítványával rendszeresen találkozik, és tud róluk mindent. Egy másik válaszadó szinte anya-fiú kapcsolatnak nevezte az osztályfőnökéhez fűződő kapcsolatát, hozzátéve, hogy az osztályban „mamának” hívták az osztályfőnököt.

A többi 3 fő viszonya sem volt rossz osztályfőnökével:
Egy megkérdezett ítélte úgy, hogy neki ugyan jó viszonya volt osztályfőnökével, de „az osztály egészét tekintve nem mindenki volt »elégedett« vele”.
Egy másik megkérdezett úgy ítélte meg, hogy eleinte jobb volt az osztály és az osztályfőnök kapcsolata, de ez „idővel kissé megromlott, mert az 50 körüli, jó kedélyű, jószívű nő nem tudta megfogni az eléggé eleven, temperamentumos osztályt”

A harmadik megkérdezett hiányolta osztályfőnökéből a szervezőkészséget, nem tudott rendet tartani, nem tudta összetartani az osztályközösséget, és „az osztályfőnökséghez szükséges tulajdonságok közül »csak« empátiával rendelkezett”. Mivel azonban a megkérdezett kijelentette, hogy osztályfőnökét, akit „igazi művészembernek” tart, „emberként a mai napig nagyon kedveli”, őt is ebbe a csoportba soroltam.

Melyek a legjobb/legrosszabb élményeid osztályfőnököddel kapcsolatban?

A megkérdezettek között egy fő akadt, aki nem tudott se jó, se rossz emlékről beszámolni.
Hárman is azt írták, hogy rossz emlékeik nincsenek osztályfőnökükről, egyvalaki azt említette rossz élményként, hogy unalmasak voltak az osztályfőnök órái, ami nem von le semmit osztályfőnöki kvalitásaiból.

Rossz élményről hárman számoltak be. Negatívumnak tekintették, hogy a 10. évfolyam után már nem mentek kirándulni az osztályfőnök szervezési készségének hiánya miatt; hogy nem szólt időben arról, hogy nem tud elmenni évzáróra; illetve az osztályfőnöki órákon lezajló „veszekedéseket”. Talán a legutóbbi sem von le sokat az osztályfőnöki tevékenység minőségéből.

Fordultál osztályfőnöködhöz személyes problémával? (Legyen az iskolán belüli vagy akár iskolán kívüli!) Személyesebb volt-e kapcsolatod az osztályfőnököddel, mint szaktanáraiddal?

Öt fő válaszolt úgy, hogy fordult problémával osztályfőnökéhez. 3 fő válaszolt nemmel a kérdésre, közülük egyvalaki azt is hozzátette, hogy nem is kellett senkihez sem fordulnia semmilyen problémával.
Három fő nevezte kapcsolatát személyesebbnek osztályfőnökével, mint a többi szaktanárral. Egy megkérdezett úgy vélte, hogy a szaktanárokkal is „mélyebb” kapcsolata volt.
Két fő ítélte meg úgy, hogy kapcsolatuk nem volt személyesebb, mint más tanárral, illetve osztályfőnökéhez nem viseltetett „nagyobb bizalommal”, mint máshoz.

Tanórákon kívül vagy szabadidőben mennyi időt töltött veletek az osztályfőnök? Voltak közösen szervezett szabadidős programjaitok?

Négy megkérdezett az osztálykirándulásokat leszámítva más szabadidős programot nem tudott említeni. A többiek által említett közös programok (az osztálykirándulásokon kívül): osztálybuli minden hónapban; teadélutánok, múzeumlátogatások; szalonnasütés; iskolai rendezvények, klubdélután, illetve hogy a testnevelésszakos osztályfőnök tanórán kívül is lehetőséget biztosított a sportolásra.

Osztályfőnököd segített-e az osztályon belüli vagy az osztály (egyes tanulói) és szaktanárok közötti konfliktusok megoldásában? Miben? Hogyan?

Egy megkérdezett azt válaszolta, hogy nem kellett az osztályfőnöknek konfliktusokkal foglalkoznia, mert nem voltak konfliktusok.
Három fő válaszolt úgy, hogy az osztályfőnöke mindenben segített, meghallgatta a feleket, tanácsokat adott, és közbenjárt az osztály érdekében még az igazgatónál is. Egy fő kiemelte, hogy osztályfőnöke bejárt a szaktanárok óráira is hospitálni, és utána beszélt a szaktanárral.

Három fő vélte úgy, hogy osztályfőnöke nem tudott mindenben segíteni, de egyikük sem vitatta osztályfőnöke segítőskészségét. Lehetséges, hogy sok problémában tudott segíteni a tanulóknak, de mindenben nem.
Egy megkérdezett ítélte úgy, hogy osztályfőnöke „nem tudott érdemben segíteni” – ő a fentebb már említett „művészember” volt.

Osztályfőnöködnek volt-e személyes kapcsolata a szüleiddel? Ha igen, milyen volt ez a kapcsolat?

Mindösszesen két megkérdezett válaszolt úgy, hogy osztályfőnöke és szülei csak szülői értekezleteken találkoztak. Egy megkérdezett „átlagosnak” nevezete szülei és osztályfőnöke kapcsolatát.

Két fő egyértelműen jónak ítélte meg ezt a kapcsolatot, másik két fő utalt már korábbi ismeretségre valamelyik szülője és osztályfőnöke között. Egy megkérdezett említette, hogy személyes kapcsolatban ugyan nem álltak, de még mindig megismerik és köszöntik egymást.

Miket tartasz az osztályfőnöki tevékenység legfontosabb részeinek? Ezeket osztályfőnököd hogyan látta el?

Az e csoportba tartozó megkérdezetteknek is határozott és jól kialakított képe van az osztályfőnöki munka lényegéről. Fontosnak tartják: ismerni a tanulókat és szüleiket; közösséget kialakítani, megszervezni, megtartani; konfliktusokat kezelni; a tanulók egyéni problémái iránt érdeklődni, ezek megoldásában segíteni; az osztályt képviselni; tanácsot adni. Felmerült az igény, hogy legyen empatikus; „legyen egy kicsit »szülő« is”, és említésre került az adminisztratív feladatok ellátásának kötelezettsége is. A nyolc főből hat utalt arra, hogy osztályfőnöke jól ellátta feladatait. A fennmaradó két fő nem válaszolt a kérdésnek erre a részére.

Te magad szívesen lennél-e osztályfőnök? Miért?

A kérdésre ketten válaszoltak nemmel. Egyikük arra hivatkozott, hogy ha jó osztályfőnöki munkát szeretne végezni, úgy érzi, kevesebb ideje maradna szaktárgyára. A másik megkérdezett tapasztalatainak és türelmének hiányára hivatkozott.

A fennmaradó hat megkérdezett igennel válaszolt. Közülük hárman emelték ki a tanulókkal való közelebbi kapcsolat kialakításának és a velük való több foglalkozásnak a lehetőségét. Ketten saját kedvező tapasztalataikra hivatkoztak.

„Megpróbálkoznék a feladattal – akárcsak a tanítással –, mert kihívásnak érzem azt, hogy átadjak valamit abból, amit én tudok, ahogy én látom a világot, s egy osztályfőnök sokkal közvetlenebb teret kap a diákok megismerésére, a velük való kapcsolatteremtésre” – válaszolta az egyik megkérdezett.

A megkérdezettek e köre festette a legpozitívabb képet az osztályfőnökéről. Igazán rossz, a kapcsolatukat döntően meghatározó, negatív élményt egyikük sem említett. A megkérdezettek e körére a leginkább jellemző a közös szabadidős tevékenységek megléte is, bár egyik megkérdezett sem emelte ki, hogy sok időt töltött volna velük az osztályfőnök. Voltak azonban közös programjaik. Konfliktusok esetén az osztályfőnök „igyekezett”, ha nem is tudott „mindig mindenben” segíteni. A szülőkkel való kapcsolattartás is viszonylag kedvező képet mutat.

Akiknek két osztályfőnökük volt

A megkérdezettek közül két főnek volt két osztályfőnöke. Mindkettejüknek különböző volt a viszonya a két osztályfőnökhöz. Egyiküknek az első osztályfőnökkel volt jobb kapcsolata. Ennek okát abban látja, hogy ez a pedagógus fiatal volt, és ezért közvetlenebb viszonyt tudott kialakítani az osztályával. Az osztályfőnökváltás oka az volt, hogy a pedagógus szülni ment. A második, idősebb osztályfőnökét rigolyásnak tartotta.

Ez a hallgató egyik osztályfőnökével kapcsolatban sem tudott sem jó, sem rossz emléket felidézni. Egyikükhöz sem fordult problémával, és más pedagógusokhoz fűződő kapcsolatát sem érezte személyesnek. Érdekes közös program volt, hogy karácsonykor osztályfőnökével együtt sütött mézeskalácsot az osztály. A szaktanárokkal való konfliktusok megoldásában próbált segíteni osztályfőnöke, az osztályon belül erre nem volt szükség. A szülőkkel való kapcsolattartás a szülői értekezletekre korlátozódott. A már korábban említett osztályfőnöki feladatok mellett fontosnak tartja a motiválást és a szabadidős programok szervezését. Saját magát 10 év múlva érezné alkalmasnak az osztályfőnöki szerepre.

A másik két osztályfőnököt említő hallgatónak az első osztályfőnöke fiatal férfi volt, aki éppen kezdő volta, tapasztalatainak hiánya miatt bizonyult alkalmatlannak az osztályfőnöki szerepre, és ez okozta leváltását is. Első osztályfőnökéhez való viszonyát az „olyan volt nekem, mint egy idegen” szavakkal fejezte ki a megkérdezett. A második osztályfőnökéhez fűződő kapcsolatát harmonikusnak nevezte, mivel a tanárnőnek sikerült személyes viszonyt kialakítania az egész osztállyal, és odafigyelt rájuk. Az első osztályfőnökéhez kapcsolódó jó emlékről nem tudott beszámolni, sőt kifejezetten „rémisztőnek” találta a tanár túlzott vallásosságát. Második osztályfőnökéről pedig rossz élményt nem tudott írni. Igaz az is, hogy a sok jó élmény közül egyet sem tudott kiemelni. Az első osztályfőnökéhez nem fűzte személyes viszony, a másodikhoz igen, de hozzá sem kellett problémával fordulnia. Iskolán kívül nem töltöttek sok időt együtt. Úgy ítéli meg, hogy az első osztályfőnöke hagyta szétesni az osztályt, de a második ezt végül is képes volt ellensúlyozni. Ezt úgy sikerült elérnie, hogy beszélt a tanárokkal a diákokról, az osztályon belüli széthúzást közös beszélgetésekkel enyhítette, ami végül eredménnyel járt. Ez a válaszadó is fontosnak tartja az osztályfőnöki tevékenységben az iskolán kívüli programok szervezését, és maga is szívesen vállalkozna az osztályfőnöki feladatra.

Összegzés

A vizsgálat beigazolta előfeltevéseimet. Az osztályfőnökség legfontosabb feladata a diákokkal való kapcsolat kialakítása, az iskolán belüli személyesség biztosítása. Az egy osztályfőnökkel rendelkező megkérdezettek körében ez mindösszesen 8 esetben valósulhatott meg.

Az osztályfőnökökkel kapcsolatos emlékek is érdekes képet mutatnak (2. táblázat).

Az egy osztályfőnökkel rendelkezők közül 13-an nem fordultak problémával osztályfőnökükhöz. Ez szerencsés esetben az is jelenthetné, hogy nem is voltak problémáik. 13 megkérdezettből 3 tett említést arról, hogy nem is fordult volna osztályfőnökéhez problémával, 1 fő fordult osztályfőnökéhez problémával, de csak rontott a helyzeten. Közülük másik 4 fő kiemelte, hogy más (szak)tanárokkal jobb, személyesebb kapcsolatban állt, mint osztályfőnökével. 8 megkérdezett fordult vagy fordult volna osztályfőnökéhez problémával, közülük 3 fő tett említést személyesebb viszonyról. A két osztályfőnökkel rendelkezők nem fordultak gondjaikkal osztályfőnökükhöz, egyikük az egyik osztályfőnökével személyesebbnek érezte viszonyát. Ezek az adatok is az elszemélytelenedést igazolják.

Az iskolán kívüli közös programok száma is elkeserítő képet mutat. 2 megkérdezett nem tudott ilyen programot említeni. 15 fő esetében szorítkoztak az osztály közös programjai a kirándulásokra, amelyek nem mindenkiben hagytak maradéktalanul jó élményeket. 6 megkérdezett említett az osztálykiránduláson kívül más közös programot is. Ez a korábbi felméréseket igazolja, miszerint az osztályfőnökök kevés időt töltenek osztályukkal az iskolán kívül.

A megkérdezettekből mindössze ketten válaszolták, hogy osztályfőnöküknek nem kellett semmilyen konfliktussal foglalkoznia, mert nem voltak konfliktusok, illetve a tanulók meg tudták oldani őket egymás között. Összesen 11 fő vélte úgy, hogy (valamelyik) osztályfőnöke tett valamit a konfliktusok kezelése érdekében, ha nem is járt mindig sikerrel. A többi tanuló úgy ítélte meg, hogy osztályfőnökük nem tett meg mindent az érdekükben; esetenként az is megállapították, hogy osztályfőnöküknek hiányzott ez a képessége, vagy más okból (szaktanárokkal való jó kapcsolat félése, elhárító magatartás, kétszínűség, határozatlanság) nem akart vagy nem tudott segíteni.

A konfliktuskezelés mellett az osztályfőnökség másik fontos feladata a szülőkkel való kapcsolattartás. Az én felmérésem is azt igazolja, hogy nincsen személyes kapcsolat az osztályfőnök és a szülők között. 8 megkérdezett felelt úgy, hogy semmilyen kapcsolat nem volt szülei és osztályfőnöke között, közülük egyvalaki kifejezetten rossz kapcsolatról számolt be. 10 megkérdezett esetében szorítkozott a szülő-osztályfőnök kapcsolat a szülői értekezletekre, illetve a fogadóórákra. Mindösszesen 5 fő számolt be jó kapcsolatról, korábbi ismeretségről.

A megkérdezett egyetemi hallgatók mindegyike tanárképző szakos. Válaszaikból kiderül, hogy tisztában vannak az osztályfőnöki szerep fontosságával és valódi tartalmával. Ezt igazolja az az érdekes adat is, hogy a megkérdezettek közül mindösszesen ketten említették egyáltalán az adminisztratív tevékenységet, ami ugyan az osztályfőnöki feladatok kétségtelenül elmaradhatatlan, de mégsem a legfontosabb része.

Kedvező jel, hogy a leendő pedagógusok közül nem sokan zárkóznak el az osztályfőnökségtől. És kedvező jel az is, hogy a megkérdezettek közül mindenki tisztában van az ezzel a tevékenységgel járó többletfelelősséggel. Minden megkérdezett kérdőíve arról tanúskodik, hogy felelősségteljesen tekintenek az osztályfőnöki tevékenységre, és felelősségteljesen ítélik meg saját alkalmasságukat is.

—

Kapcsolódó linkek

Sallai Éva – Szekszárdi Júlia: Változások az iskola belső világában

Szekszárdi Júlia: Az osztályfőnöki tevékenység helyzete és fejlesztési feladatai

Szekszárdi Júlia: Még egyszer az osztályfőnöki szerepről. Új Pedagógiai Szemle, 2000. 12. sz. 3–12. o.