Szabó Ildikó

Eligazodás a társadalomban, a világban

Politikai szocializáció – jelenismereti vizsgálatok 4.

Vaktérkép

A módszerről

Nyugat-Európában a hetvenes évek második felétől terjedt el egy először 1968-ban alkalmazott, szellemes módszer arra, hogy összehasonlítsák a különböző országokban élő gyerekek és fiatalok tudatában élő Európa képet egymással. Az összehasonlító vizsgálatban résztvevők egy olyan lapot kaptak, amelyen Európának csak a körvonalai voltak megrajzolva. Az volt a feladatuk, hogy rajzolják be az országhatárokat, és írják be az egyes országok neveit.

Szinte természetes, hogy a gyerekek úgy népesítették be a kontinenst a különböző országokkal, hogy valamilyen értelemben a saját országuk legyen a középpontjában. Általában nagyobbra rajzolták saját országukat, mint a valóságos mérete. A tőlük távolabbi részeket már csak elnagyoltan érzékelték: az országok körvonalai nem is emlékeztettek tényleges alakjukra, elhelyezésükben is sok volt a bizonytalanság. Sok nyugat-európai gyerek rajzán például Magyarország nem is szerepelt.

A vaktérkép kiválóan alkalmas arra, hogy megtudjuk: hogy látják a diákok Magyarország helyét Európában. Számukra élvezetes és gondolkodtató játék a határok berajzolása. 12-13 éves koruktól már rendelkeznek annyi előzetes ismerettel, amely ahhoz szükséges, hogy Európában gondolkozzanak. Ebben az életkorban kezdenek megalapozódni azok az általánosítások és teoretizálások is, amelyek nélkülözhetetlenek a nemzeti identitás nemzetközi összefüggéseinek a kiépüléséhez.

Kísérleteink során kiegészítettük az eredeti funkciót. Azt is kértük a gyerekektől, hogy – miután beírták a térképre az egyes országok neveit –, színezzék be kékkel azokat, amelyeket Magyarország barátainak, és pirossal azokat, amelyeket Magyarország ellenségeinek tekintenek. Amelyik ország sem barátnak, sem ellenségnek nem minősíthető, hagyják fehéren.

A módszer alkalmazása

A vaktérkép elkészítése nem okoz nehézséget. Európa körvonalai könnyen átmásolhatóak pausz papírra az iskolai atlaszból, erről pedig fénymásolatok készíthetőek. A gyerekek által megrajzolt térképeket a pausz papír hasznosításával érdemes feldolgozni. Ha Európa teljes térképét megrajzoljuk a pausz papíron, össze tudjuk vele hasonlítani a gyerekek rajzait. Megállapítjuk, hogy

• Magyarország nagysága mennyire tér el az eredetitől (sokkal kisebb vagy nagyobb);
• keletebbre vagy nyugatabbra, illetve északabbra vagy délebbre fekszik-e, mint valóságos helyzete;
• a Magyarországgal szomszédos országok kisebbek-e vagy nagyobbak tényleges területüknél;
• mely országok maradtak le a térképről;
• hogyan ábrázolják a tanulók a volt Szovjetuniót;
• hogyan jelenik meg a volt Jugoszlávia;
• hogyan jelenik meg Csehország és Szlovákia;
• hogy ábrázolják Németországot;
• Nyugat-Európa tényleges határait hol rajzolják meg: keletebbre vagy nyugatabbra stb.

Majd feldolgozzuk, hogy mely országokat milyennek látják a tanulók hazánkhoz fűződő viszonyuk szempontjából, tehát melyeket tekintik barátoknak, melyeket ellenségeknek, illetve közömbösnek.

Ennek a diagnosztikai eszköznek akkor van értelme, ha az eredmények ismeretében módunk van feldolgozni a gyerekekben élő képet csoportos beszélgetéssel, illetve ha rájuk alapozva terveznek az érintett szaktanárok is földrajz- vagy történelemórákat, társadalomismereti, politikai előadásokat, vitákat.