Fedél Nélkül az iskolában

A Menhely Alapítvány által kiadott Fedél Nélkül című lapnak rendszeres olvasója lettem, amint Budapestre költöztem és tanítani kezdtem a Kozma Lajos Faipari Szakgimnáziumban. Tetszett az újság missziója. Már a lap terjesztése is munkalehetőség az anyagilag rászorulóknak, írása, szerkesztése pedig sokaknak segít emberi méltóságuk, önbizalmuk megőrzésében, tehetségük kibontakozásában. Tetszettek az interjúk, a riportok, a képek, a versek, a novellák. Magyaróráim rendszeres kelléke lett az újság, és külön öröm, hogy egy idő után a lap néhány szerzőjével sikerült szorosabb együttműködést is kialakítani – ezek az alkotók publikálnak a Kozmaköltészet – Friss Forgácsok nevű Facebook-csoportunkban, és részt vesznek személyesen is az évente két-három alkalommal szerveztett irodalmi kávéházunkban. Legutóbb pedig érzékenyítő foglalkozást tartottak a 10.a-ban a Menhely Alapítvány hajléktalan illetve nehéz körülmények között élő önkéntesei.

Tanítványaimmal sokszor és sokat beszélünk társadalmi kérdésekről, számomra az irodalomtanítás is – többek között – érzékenyítés. Az olvasásban talán az a legcsodálatosabb, hogy az ember kiléphet az „egó” kereteiből, és belemerülhet narrátorok, regényhősök, lírai ének gondolat- és érzelemvilágába. Meggyőződésem és szerencsére tapasztalatom is, hogy az elmélyült olvasás és persze az ehhez kapcsolódó, tabuk nélküli, őszinte beszélgetés fejleszti az empatikus készséget. Az empátia fókuszába pedig gyakran kerülnek nehéz sorsú emberek – romák, hajléktalanok, menekültek, sérültek, vagy bármilyen, egyéb másság keresztjét cipelő felebarátaink. Nem féltem hát ettől az órától, mert tudtam, bízhatom a tanítványaimban – nyitottsággal és érdeklődéssel fogadják majd a vendégeket. Tudtam azt is, hogy a Menhely Alapítvány munkatársai is értik a dolgukat – az óra mégis olyan élményt adott, mely felülmúlta minden előzetes várakozásomat.

A foglalkozást három önkéntes vezette, Mária, Gábor és Marci. Három ember, három sors, három különböző habitus. Mária komoly, figyelmes, gondoskodó – mint utólag megtudtam tőle, életének bizonyos, különösen aggasztó epizódjait azért hallgatta el, mert „túl szomorú lenne az ezeknek az aranyos fiataloknak”. Gábor csendes, töprengő, lírai alkat, verseit a fent említett csoportunkban gyakran olvashatjuk, sőt, újabban a diákok írásait is szívesen feldolgozza. Marci határozott, harsány és sziporkázóan szellemes – profi pedagógusok is megirigyelhetnék, amilyen hozzáértéssel, humorral, határozottsággal, kiváló ritmusérzékkel a programot koordinálta.

Néhány jégtörő játék után Mária és Gábor elmesélték a személyes történetüket – egyes szám első személyű narrátorok novelláit hallgattuk. Ahogy Hemingway mondaná, épp csak a „jéghegyet”, de a jégtömböt mindannyian sejthettük és érezhettük a felszín alatt, és ettől mintha egyszerre hűvösebb lett volna a zsúfolt teremben. A csaknem harminc kamasz fiú odaadó befogadónak bizonyult – a máskor ezerfelé kalandozó figyelmük száz százalékosan oldódott fel a két elbeszélésben, az egyébként szinte mindig jellemző, élettel teli (nem mondom, türelmemet időről időre próbára tevő) zsibongás megszűnt, csak a narrátorok hangját hallhattuk, amint megelevenedett a múlt, amint feltárultak a sorsok szeszélyes, különös elágazásai és hullámvölgyei.

A megszeppent csend után viszont, profi dramaturgiai érzékkel, következett a „társasjáték”, melyben a pályán lépdelő „bábuk” az önként vállalkozó diákok voltak, akik egy-egy hajléktalan fiatal szerepébe bújva játszottak el elgondolkodtató, vicces vagy épp éles élethelyzeteket. A foglalkozást tartók is nagyon ügyesen improvizáltak – rendőrt, szociális munkát, mentőst, segítőkész vagy épp közömbös, netán ellenséges „járókelőt” alakítva.

Az előző óra megrendítő csendje után jól esett sokat nevetni, és én ismét csak büszke lehettem a fiúkra. A társasra vonakodás nélkül jelentkeztek a diákok, és teljes beleéléssel alakították a különböző szerepeket, figyelmével továbbra is mindenki jelen volt, az egész osztály játszott, komolyan, ahogy azt még Karinthy tanította. A foglalkozás során a jó válaszokért kiosztott Fedél Nélkül újságokat mindenképp szerették volna kifizetni az óra után, alig győzték elhárítani ezt a Menhely Alapítvány mosolygó önkéntesei.

Kedves Tanárkollégák, hadd legyen ez a reklám helye. A Menhely Alapítvány bármelyik budapesti középiskolában szívesen tart érzékenyítő foglalkozást – legjobb, ha egy osztálynak legalább kétszer 45 perc a rendelkezésére áll. Az önkéntesen nagy örömmel tartanak foglalkozást ingyen is, azonban tiszteletdíjat – amennyiben az intézménynek módjában ál az ügyet támogatni – elfogadnak.

Én szeretettel ajánlom. Nem csak a hajléktalan emberekről, de saját tanítványainkról és önmagunkról is sokat tanulhatunk.

Sulyok Blanka

Kapcsolatfelvétel:

Balog Gyula programkoordinátor
tel: 06-20/260-5533
email: balog.gyula@menhely.hu
Szenográdi Réka programfelelős
tel: 06-20/277-50-30
email: fedelnelkul@fedelnelkul.hu
a programról bővebben itt.