Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2019. szeptember 26. csütörtök, 10:10

OFOE Filmklub – Csodálatos fiú (Beautiful Boy)

A SuliMozival és a Magyartanárok Egyesületével közösen szervezett Filmklub e tanévi első vetítésén egy 1918-ban készül amerikai életrajzi filmet nézünk meg. Rendező: Felix Van Groeningen. Főszereplők: Steve Carell és Timothée Chalamet.

A vetítés időpontja: október 8, (kedd), 18 óra
Helyszín: Kino Café Mozi, Szent István krt. 16.
Jegyár: 800 Ft

A vetítés utáni beszélgetésen vendégünk lesz Gönczi Gábor, (Doki), a Székesfehérvári Addiktológiai Központ és Serdülő Kríziscentrum intézményvezetője.

Felix Van Groeningen, az Oscar-jelölt Alabama és Monroe rendezőjének első angol nyelvű filmje szokatlan nézőpontból mutatja be a drogfüggőséget: a filmben nem csak a beteg, de a közvetlen hozzátartozók nézőpontját is megismerjük.

A Csodálatos fiú egyszerre két bestseller, David és Nic memoárja nyomán készült. David Sheff (az Oscar-jelölt Steve Carell – Foxcatcher, A nagy dobás) újságíróként már-már egészen hétköznapi, középosztálybeli életet él második feleségével és két gyermekükkel. Az idillt megtöri, hogy legnagyobb fia, az előző házasságából született Nic (az Oscar-jelölt Timothée Chalamet – Szólíts a neveden, Lady Bird) egyre súlyosbodó drogfüggőséggel küzd.

A különféle leszokási kísérletek, ígéretek, próbálkozások és elvonókúrák elvetélt kísérleteknek bizonyulnak. A fia állapotát kétségbeesetten megérteni próbáló David pedig kénytelen feltenni magának a kérdést: meddig terjed a szülő felelőssége? A szereteten kívül mit tehet még a fiáért, amit eddig nem tett meg? Veszélybe sodorhatja-e saját, és új családja életét pusztán azzal, hogy tovább reménykedik Nic gyógyulásában? (Forrás: port.hu)

A Csodálatos fiú megtörtént esetet dolgoz fel, Nic Sheff drogfüggőségnek történetét. Nem, újrakezdem, a Csodálatos fiú azt dolgozza fel, hogyan dolgozta fel David Sheff fiának függőségét, és hogyan próbált rajta segíteni. David sikeres újságíró, egy hatalmas házban él csodás környezetben, újraházasodott, és két kisgyereke van – és egy tini fia, Nic az első házasságából, aki úgy döntött, hogy anyja helyett inkább az apjával él, annyira jó köztük a kapcsolat. Nic jóképű, szimpatikus és tehetséges srác, könnyűszerrel válhat ugyanolyan ismert vagy talán ismertebb újságíróvá, mint az apja, de akár író is lehetett volna, bármi, ha hihetünk a történetnek. A srác mégis függő lett, majdnem elpusztítva önmagát, majdnem tönkretéve a családját.

(…) Mert akár tetszik, akár nem, ez a film a szenvedésről szól, arról, hogyan szenved pár percnyi pörgésért és eufóriáért Nic, és hogyan szenved az apja attól, hogy képtelen segíteni, és hogy olyannyira szeretett fiát így kell látnia. És Steve Carell, aki néhány rajzfilmes szinkronhang kivételével mintha teljesen hátrahagyta volna komikusi énjét, és csak drámai alakításokra koncentrál (Alelnök, Isten hozott Marwenben), természetesen most is jó, de minél több komoly szerepet vállal, annál inkább válik nyilvánvalóvá, mennyire limitált az eszköztára. Itt csak két arca van, az aggódó és a reménykedő, leszámítva a flashbackekben látható boldogot, de ez nagyjából elég is, kifejező, erős, ha nem is túl cizellált (Vízer Balázs: A drog rossz, port.hu).

A David és Nic Sheff bestsellere alapján készült film lényegében két szemszögből mutatja be, hogy a drogok milyen romboló hatással vannak egy család életére, ha az nem lenne elég, hogy az apa (ő lenne a Carell által megformált David) már az ország másik végén alapított új családot, így szó szerint és átvitt értelemben is eltávolodva kamasz fiától, Nictől. Noha kapcsolatuk a felszínen ideális a helyzethez képest, a fiú többször is a drog rabja lett, amely ellen az apja a maga módján igyekezett is tenni, hol több, hol kevesebb sikerrel. (…)

A Csodálatos fiú ugyanis a tétlenség filmje, mégpedig annak is legrosszabb fajtájának, a magatehetetlenséggel együtt járó válfajából. Éppen ezért Timothée Chalamet hiába bizonyítja rövid időn belül sokadjára, hogy generációja egyik legtehetségesebb titánja már most, hiába rettentő hiteles, ahogy leépül és ahogy a drogok még az ő ideális világában is milyen hülyeségekre, borzasztó dolgokra késztetik, ez mégis leginkább Steve Carell mozija. Carell azon ritka tehetségek közé tartozik, aki nem csak komikusként első rangú, hanem drámai színészként is (ez talán maradéktalanul csak megboldogult Robin Williamsnek sikerült) és ezt már sokadjára bizonyítja. Míg arcának rezignáltsága egy vígjátékban a komédia legfőbb forrása (elvégre fapofával végigmondani a legnagyobb ökörségeket sokszor viccesebb, mint grimaszolni és csetleni-botlani), egy ehhez hasonló drámában a mélyben megbújó érzelmek kifejezésének, azok felszínre törésének a legfőbb eszköze (Pavlics Tamás kritikája, Puliwood).

Leszokni a drogokról, de különösképpen a kristálymetről elképesztően nehéz feladat, borzalmas mélypontokkal, reménykeltő javulással, számtalan visszaeséssel. A függőség azonban nem választás, hanem egy betegség. Éppen ezért gyógyítható, megelőzhető, de legfőképpen nem elítélendő. Rengeteg oka lehet, amiért valaki az addikció áldozatává válik, melyek egyáltalán nem általánosíthatók.

A szenvedélybetegség nem válogat a családi vagy társadalmi helyzet, nem, rassz vagy kor szerint – a függőség nem ismer határokat, bárkit megbetegíthet.

Ezt a szívszaggató jelenséget dolgozzák fel David és Nick Sheff könyvei. Nick saját, drogfüggőségével kapcsolatos élményeit írja le, míg David a kétségbeesett szülő szemszögéből meséli el ugyanezt a történetet. Kettejük memoárjait dolgozza fel a Csodálatos fiú, amely, mivel David írásának címét használja fel, jelzi: túlnyomórészt az édesapa nézőpontjából ismerhetjük majd meg az eseményeket.(…)

És bár külön-külön is hihetetlenül erős, magával ragadó alakításokat nyújtanak, a kettejük közti dinamika által válik a film kiváló apa-fiú drámává.

A kapcsolatuk különlegességére utaló apró jelzések – a „minden” szóval köszönnek el egymástól, ezzel kifejezve, hogy mindennél jobban szeretik egymást –, a kétségbeesett, tehetetlenséggel átitatott beszélgetések a fiú drogos időszakában, valamint a hinni és küzdeni akarással teli ígéretek Nick tisztasága alatt mind hihetetlenül igaziak. Ez pedig az őszinte alapanyag ügyes feldolgozásának köszönhető (Rakita Vivien: Az addikció anatómiája, Filmtekercs).

A cím is egy azonos című John Lennon számra utal, amiben az apa a fia félelmeit, démonait, ágy alatt bujkáló szörnyeit próbálja meg kiirtani és ezzel biztonságban tudni gyermekét. Hasonló árnyék ez a drogfüggőség is, amit ezúttal javarészt az apa szemszögéből élhetünk át: a Beszélnünk kell Kevinről óta tudjuk, hogy nagyon fontos nézőpont. Bár az említett filmben egy anyának kell feldolgoznia és a közvélemény dühét kiállnia, amiért a fia egy iskolai mészárlás résztvevője volt, itt egy apának kell elviselnie és erőn felül támogatnia azt, hogy fia nem csak magát, hanem az új családja életét is tönkreteszi.(…)

A drogfüggőséget nem mint betegséget diagnosztizálja, hanem mindenkiben jelenlévő állapotként jelenik meg, azonban az már egyéni döntés, hogy az addikcióba ki csúszik bele és ki nem. A dramaturgia felépítése emiatt nagyon jó és egyedi, köszönhetően az írói vénával megáldott szereplőknek, ahol egyrészt Nic is tökéletesen meg tudja fogalmazni és le tudja írni, hogy melyik drogra miért szokott rá, David pedig próbálja fiát kirángatni ebből a létállapotból azáltal, hogy kutat a drogosok és a szerek pszichológiája és kémiája után. Azonban folyamatosan érezzük, hogy minden hullámhegy után egy hullámvölgy érkezik és teljes mértékben egyetértünk David döntéseivel, hiszen egy ponton túl már új családjára és az ő lelki egészségükre is gondolni kell. Mindezeket figyelembe véve azonban semmilyen megdöbbentő csúcspont nincs a filmben, ami kizökkentene minket a hétköznapokból: sem a kilátástalanság mély bugyraiba nem visz minket elég mélyen bele, sem az üdítő reményteli kigyógyulás lehetőségével nem kecsegtet – ami nem is feltétlenül baj. Azonban mindenképp fontos alkotás abból a szempontból, hogy megismerjük, miket élhet át egy szülő és hogyan képes ezt kezelni, ha a saját családjában ilyen történik (MOE kritikája, 7. sor közepe).


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.07.13.
A nyelviskolák 20-30 ezer diákot biztosan elveszítettek a járvány miatt
A járványhelyzet miatti korlátozások a nyelviskolák és vizsgaközpontok piacát is erősen érintette – mondta a Világgazdaságnak Rozgonyi Zoltán, a Nyelvtudásért Egyesület elnöke. Bár...
(Forrás: 168 óra)
--
2020.07.13.
L. Ritók Nóra: Beavatkozási pontok
Aztán az idén a tanoda bővült egy klubbal, a Szülői klubbal, ami megint újabb szállal erősíti meg azt a hálót, amit a gyerekek köré fonunk, és erősíti a tanuláshoz kötődést. Mert...
(Forrás: hvg.hu/Nyomor széle blog)
--
2020.07.13.
Maruzsa: remélhetőleg hagyományosan lehet elkezdeni az új tanévet
Korábban már beszámoltunk róla, hogy Maruzsa Zoltán szerint annak ellenére, hogy mások voltak a felkészülés körülményei, nem lettek \"sem rosszabbak, sem jobbak\" az érettségi eredmények...
(Forrás: eduline)
--
2020.07.12.
Horn Gábor: Az erősek, a bosszúállók, a kicsinyesek világa
A vasalódeszkás tanár esete is mutatja, hogy a NER oktatáspolitikája megalázza, elsöpri, kiiktatja azt, aki bárhogyan is eltér a sorvezetőtől. Ráadásul az ellenállásnak legjobb szándé...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.07.11.
Pygmalion-effektus vagy fejlesztés? Adalékok és értelmezési lehetőségek az iskolarendszer alulteljesítésének és méltányossági mutatóinak összefüggésrendszerében. Asztalos György írása
Jelen dolgozat egy konkrét, mégis tipikusnak tekinthető intézmény országos kompetenciamérési eredményeire épülő esettanulmány. Ugyanakkor segédletnek is felfogható, ha valaki saját iskol...
(Forrás: tani-tani online)
--
2020.07.11.
A BM, az Emmi és az ORFK sem adott választ arra, hogy valós-e az iskolaőrök véletlenül kiderült fizetése
A kormány az iskolai erőszak megfékezésére bevezeti az iskolaőrséget, amely külön rendészeti szervként jön létre, az őrök pedig gázspray-t, rendőrbotot és bilincset is használhatnak...
(Forrás: 168 óra)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep