Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2005. július 31. vasárnap, 23:59
Címkék:

Bán Mihály

„Egy szeg miatt a patkó elveszett”

Egy szeg miatt a patkó elveszett
A patkó miatt a ló elveszett
A ló miatt a csata elveszett
A csata miatt az ország elveszett
Verd be jól azt a patkószeget!

Angol gyermekvers

3. rész

Hogyan lehet tudatos együttműködőket nevelni?

1. Határozottabban kell építeni a gyerek saját érdekeire – hiszen a saját sérelmei mindenkinek nagyon rosszul esnek.

a) Sok későbbi tanulmányi, de magatartási probléma is adódik abból, hogy a gyerek úgy érzi, egyre távolodik a hajó: fontos ismeretek kimaradtak, és már alig érti, miről beszélget a tanár a többiekkel. Meg kell találni azt a vezérfonalat, amely mindenki számára biztosítja a haladást. Egy iskola taneszközkészletének tartalmaznia kell azokat a szemléltető eszközöket, amelyek a haladáshoz szükséges alapismereteket mindenkinek érthetővé teszik.

b) Sok esetben nem az okozza a gondot, hogy mit tanítsunk, hanem hogy hogyan hitessük el a tanultak betartásának fontosságát. Tudatos szabályszegők nőnek föl a kezünk alatt, akikről utólag általában kiderül, pontosan tudják, mit kellene tenni, csak nem akarják betartani. Sőt még azt is tudják, hogy a szabályok be nem tartásának nem lesznek különösebb következményei. (Egy rádióműsorban hangzott el véleményként, hogy Magyarországon majdnem minden tilos, de majdnem mindent meg lehet úszni.)

Meg szoktuk beszélni a következő esetet: Idős emberek utaztak a buszon, amikor a fölszálló suhancok egyike megjegyezte: – Ki kellene már találni valamit, hogy ezek ne éljenek. Mire az egyik öreg azt mondta: – Nyugodjon meg, fiatalember, mire maga megöregszik, kitalálják.

Ezt értik a gyerekek, és egy-egy ilyen történetből kiindulva megérthető az is, hogy aki átadja a helyét a buszon, az nemcsak azzal tesz jót, akinek átadta, hanem saját magával is: segített fönntartani egy olyan szabályt, amire neki is előbb-utóbb szüksége lehet.

c) Az integrált nevelés nemcsak a fogyatékos, de az „ép” gyerekre is fejlesztő hatással lehet. Az együttnevelődés ismerteti fel a gyerekkel, hogy a saját egészsége micsoda érték; s ha ezt fölismeri, bizonyosan kisebb a valószínűsége, hogy tudatosan rongálja azt (drog, alkohol, dohányzás).

Fontos a lelki ráhangolódás az együttérzésre, de ezen túl egyfajta mentális tartás is meríthető ezeknek az embereknek (gyerekeknek) a sokszor hősies küzdelméből: az élet értékének fölismerése.

Az egy közösségbe tartozás tudatosítja azt is, hogy egy betegség, egy saját maga vagy más hibájából bekövetkező baleset egy pillanat alatt átviheti az embert a másik oldalra; ezért is fontos, hogy ott is élhető legyen az élet.

Szükség van azonban egy olyan programra, amely fokozatosan ismerteti meg a gyereket a társadalom segítségre szoruló csoportjaival. Az ismerkedés kezdődhet gondosan kiválasztott filmek, filmrészletek megtekintésével, betartva itt is a fokozatosság elvét. A következő lépés lehet a rövid, személyes találkozás, majd az idő növelhető egészen az esetleges együttes tevékenységig. A harmadik fokozat (az együttes tevékenység) után fontos egy nem túl sűrű, de rendszeres kapcsolattartás az érintett csoportokkal.

Meglepő, hogy mennyire egybecseng a felvázolt programmal az utóbb megtalált idézet:

Néhány éve hírt adtunk az úgynevezett „Fekete szoba” nevelő erejéről. A Fekete szoba nem más, mint egy helyiség, tele bútorokkal – de teljes sötétségben. Nem hosszú időt, talán félórát kell az ép látású gyerekeknek eltölteni ebben a szobában, s közben megoldani valamilyen egyszerű feladatot. Ez a félóra elég ahhoz, hogy megtapasztalják, milyen világban élnek világtalan társaik.

Ez a tapasztalat többszörös hasznot hozhat. Először is, erősödik a gyerekben az empátia képessége, a tolerancia érzése. Másodszor ez a félóra elvezeti őket a társadalmi felelősség (kiemelés tőlem) kérdéséhez. Nemcsak arról van szó, hogy bármelyikünket bármikor érhet olyan baleset, amelynek következtében valamilyen fogyatékkal kell élnünk tovább, s fontos, hogy olyan világot alakítsunk ki magunk körül, amelyben a sérült emberek számára is jut tér, hanem arról is, hogy általában törődik-e a többség a kisebbség érdekeivel. Célszerű ilyenkor tudatosítani a gyerekekben és önmagunkban, hogy valamilyen szempontból minden ember kisebbségi is…1

A filmek megtekintését, a látogatásokat, az empátiafoglalkozásokat mindig „kibeszélésnek” kell követnie, rövid időn belül. Fel kell készülni ezeknek a beszélgetéseknek a szükség szerinti irányítására is.

Az első kulcskérdés: a létszám.

Ezt az összeszoktatási folyamatot nem lehet több tízes csoportokban megvalósítani. Egy-egy foglalkozáson 2-3-4 gyerek vehet csak részt pedagógus vezetésével: annyi, amennyi szinte szó szerint „kézben tartható” – e nélkül biztos a kudarc. A pedagógusnak, aki ezt vállalja, még azt is tudnia kell, hogy kik azok a gyerekek, akiket együtt lehet egy foglalkozásra elvinni, hiszen itt nagyon komoly lelki gátakat kell meghaladni, esetleg helytelen beidegződéseket megváltoztatni (csúfolódás stb.). A személyi és dologi feltételeket tehát előzetesen meg kell teremteni, másként kísérletezni sem érdemes, mert egy bukott program csak árt.

Ahhoz, hogy az összeszoktatási program után az integrált nevelés valóban megvalósulhasson, előzetesen kell meghatározni és megteremteni a befogadó csoportokra vonatkozólag is a személyi és tárgyi feltételeket, a megfelelő csoport- (osztály-) létszámokat.

Egyáltalán: a társadalmi törvényszerűségek tanításában legalább olyan következetesen kell eljárni, mint a természeti törvényszerűségek esetében. A „jog és kötelesség egymástól soha el nem válhat” a maga módján épp olyan ökölszabály, mint az időjárási elemek egyensúlya. Mindkét rendszer megbomlása olyan hiányt eredményez a maga területén, amelynek az árát keservesen fizeti meg a társadalom.

2. Érdekeltté kell tenni a gyereket a saját nevelésében, oktatásában.

a) A megfelelő eszközök alkalmazása nemcsak a gyerek érdeklődésének fönntartása miatt fontos, hanem mert máshogy fog viszonyulni az iskolához: kicsi a valószínűsége, hogy összetöri az üveget azon a pályán, ahol másnap ő fog gokartozni. Más lesz a viszonya a tanárhoz is: az ilyen tevékenységek közben könnyebben alakul ki az összetartozás (ld. Kipling: A dzsungel könyve: „Egy vérből valók vagyunk.”) A nevelés-oktatás legfőbb gátja már, ha a gyerek ellenségnek tekinti a tanárt.

b) A gyerekek mozgásszegény – néha már mozgáskerülő – életmódjának legjobb ellenszere lehet egy olyan „vidám park”, ahol az eszközök mozgatásához szükséges energiát a gyerek izomereje adja. Amelyre egyszerre teljesül, hogy szakmailag – mozgásfejlesztésileg – is jó, és ugyanakkor olyan vonzó a gyereknek, hogy alig lehessen róla „lezavarni”.

c) A takarékosság egyszerre lehet eszköz és cél, ha a (csapok elzárásával, az ablakok , ajtók becsukásával (fűtés), a villanyok megfelelő használatával, a rongálások elkerülésével) megtakarított összeget a gyerekek jó dolgokra költhetik. Az e pénzen vásárolt csillagászati távcső vagy meteorológiai állomás több szempontból is értékes. Az éjszakai csillagászat alkalmával bent lehet aludni az iskolában, tehát ez egy „jó buli” is. (A gyerekek társaság iránti igényéhez meg kell találni azokat a formákat, amik az egyénnek és a közösségnek is előnyösek.) A „csillagászkodás” azonban több bulinál. Aki nézett már föl a csillagos égre, és elgondolkodott azon, mi van odafönn, az érti, hogy miért olyan fontos nevelési lehetőség a csillagászat.

Ugyanilyen meggondolásból fontos a meteorológia. Az időjárás hatása alól senki nem vonhatja ki magát, s a vele való foglalkozás magától értetődővé teszi a környezetvédő szemlélet alapgondolatát: a Föld egy és oszthatatlan.

3. Változtatni kell a megközelítési módon.

Ma úgy próbálunk oktatni, hogy a gyerekben ismeretenként (téglánként) építjük föl a tudás várát. Az eredmény több dolog miatt kérdéses: mindig maradnak ki téglák (kevésbé megértett ismeretek), a vár tehát lyukacsos. Ráadásul a tantárgyakra szeletelt világot külön segítség híján nehéz összerakni: egyetemi tanár tapasztalata, hogy még a hallgatók is sokszor képtelenek átvinni a tanultakat egyik tantárgyból a másikba. Ami tehát megépül, az is inkább hasonlít egymáshoz nem csatlakozó falak útvesztőjére, mint a tudás várára.

Meg akarjuk fordítani a dolgot. A tudás vára – jó esetben, ha elkészül – a világ leképezése a gyerekben. Amikor lehet, meg kell mutatni először a világ működését, és utána megmagyarázni, hogyan épül föl, mitől működik úgy. Hiszen a puzzle-t is akkor könnyebb összerakni, ha egyben látjuk a képet.

Világ világa
(Befejezés)

A cél tehát az, hogy az összetartozás, egymásra utaltság, magunk, mások és a világ iránti felelősség érzése tevékenység közben átélve és átérezve válljon magától értetődővé. Ehhez kell a világ működésének megismerése és megértése. Ma még a középiskolásaink is úgy gondolják, nincs közük ahhoz, milyen világban élnek. Tudniuk kell, hogy minden döntésük felelősséggel jár: rajtuk múlik, hogy egy lassan de biztosan pusztuló, vagy egy lassan, de biztosan épülő világban fognak élni.

Jelenleg a világ merre tart?

Ez a néhány oldal nem valódi tanulmány: a nagyobbik része újság- és könyvrészletekből áll. E szövegrészek hivatottak a kollégák napi tapasztalatát tágabb összefüggésekbe ágyazni. A közbeszéd és a tanulmányok is alátámasztják: valami olyan történik, amit vizsgálni kell, s a „használati utasítás” megtalálása létkérdés.

2002-ben Veszprémben megjelent egy tanulmánykötet2, amely lényegében minden – az elemzés szempontjából fontos – területet érint; hozzávéve az idevágó cikkeket és hétköznapi tapasztalatokat, már körvonalazódik, milyen irányba kell indulni – vizsgálódni és megoldást találni is.

Túl kell lépni azon, hogy jelezzük a problémát, aztán minden marad a régiben.3

E pár oldal értelme tehát, hogy folytatása következik-e.

Jegyzetek

1 KÖZNEVELÉS, 2003. április 18. „Fekete szoba”

2 PAPP SÁNDOR: Fagyöngy-civilizáció. Új Horizont, Veszprém 2002.

3 NAPLÓ, 2003. február 17. Beszélgetés dr. Bujdosó László megyei tiszti főorvossal. S. Bonnyai Eszter

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2021.03.06.
Az óvodákban és iskolákban is lesz hétfőtől gyermekfelügyelet
Hétfőtől április 7-ig, a tavaszi szünet végéig bezárnak az óvodák, az iskolák pedig online oktatásra térnek át. A kormány mindenkit arra kér, hogy ha van erre módja, akkor otthon oldja...
(Forrás: telex)
--
2021.03.05.
A már meghirdetett felvételiket nem törlik a középiskolákban, kollégiumban az érettségizők maradhatnak
A kollégiumokból nem kell mindenkinek kiköltöznie a következő egy hónapban, az intézményvezető az idén érettségizőknek bennlakást, és méltányossági kérelem alapján ezt az arra rá...
(Forrás: telex)
--
2021.03.05.
Maruzsa digitális oktatást jelent be, a kormány rendkívüli iskolai szünetről posztol
Miután Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár pénteken bejelentette, hogy hétfőtől az óvodákban rendkívüli szünet lesz, az iskolák pedig tantermen kívüli, digitális munkarendre...
(Forrás: telex)
--
2021.03.05.
Ercse Kriszta: A tanárok a kormányzat elhanyagolt, veszélyeztetett és bántalmazott gyerekei
Nem kérdezik meg őket soha semmiről. A körülöttük kialakított szabályozási környezet tökéletesen ellehetetleníti, hogy autonóm, kreatív, felelős szakemberként, hivatásukhoz méltó...
(Forrás: g7.hu)
--
2021.03.05.
„Miért? Digitális oktatás lesz? Jaj, de jó, egész nap biciklizhetek az utcán!”
Majdnem pontosan egy évre a hirtelen bejelentett iskolabezárás után most újra tantermen kívüli digitális munkarendre állnak át az iskolák. A lépés várható volt, de nem sokkal felkészü...
(Forrás: hvg.hu)
--
2021.03.03.
Irodalom és cancel culture: Nyáry Krisztián a kötelezőkről és a vitakultúráról
Az író úgy véli, hogy a tananyagban, kánonban szereplő műveket reflektálatlanul semmiképpen nem kell a gyerekek kezébe adni. Nyáry a legnagyobb problémának a kronologikus irodalomoktatást...
(Forrás: hvg.hu)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció internet irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep