Schmied Borbála

Jutalmazás és büntetés a Roxfort varázslóiskolában

Annak apropóján, hogy a közelmúltban megjelent és nagy sikert aratott a Nevelj jedit! – A képzelet pedagógiája című kötet (szerkesztő: Nagy Ádám, Atheneum Kiadó), felidézünk egy a honlapunkon megjelent tanulmányt, amelyet Shmied Borbála, a Veszprémi Egyetem hallgatója készített még 2005-ben, és ami akár ebben a kitűnő kötetben is helyet kaphatott volna.

Tartalom

Előszó

Bevezetés

1. A tanulás motivációja

2. A jutalmazás és büntetés értelmezése

3. A jutalmazás és büntetés Roxfortban

Összefoglalás

Felhasznált irodalom

—

Előszó

Munkámban a jutalmazás és büntetés szerepét vizsgálom J. K. Rowling Harry Potterről szóló meséiben. Habár a regényt teljesen átszövi a fantázia világa, a roxforti iskola hangulatában határozottan a mai angol iskolai szellemet ismerhetjük fel. Ezért is alkalmas ez a mű arra, hogy pedagógiai szempontok alapján vizsgáljuk meg.

A téma választásánál nagy szerepet játszott Rowling műve, hiszen úgy vélem, hogy ez az alaposan megszerkesztett varázsvilág a maga valós elemeivel számtalan példát kínál különböző tanár típusok és módszereik vizsgálatára. Rowling fantáziavilága lehetővé tesz mindent; képzeletbeli tanárai a jutalmazás és büntetés teljes tárházát sorakoztatják fel.

Bevezetés

1. A probléma felvázolása

A nevelés – mindennapisága ellenére – nagyon nehéz feladat. Így érzik ezt maguk a szülők és a pedagógusok egyaránt. A gyermek fejlődése során különféle ismereteket, szabályokat, szerepeket sajátít el. Mindezek fontos előfeltételei szocializálódásának, a felnőtt társadalomba való beilleszkedésének.

A tanulás egész életünket végig kíséri, mégis ennek igen fontos része gyermekkorban zajlik. Mi lehet azonban a tanulás motivációja? Milyen ösztönzőrendszerek segítenek közre?

Bár az iskolák által használt ösztönzőrendszerek igen összetettek, leginkább a jutalmazás és büntetés hatásai érvényesülnek. Mind a jutalmazással, mind a büntetéssel azonban óvatosan kell bánni, hiszen ezek jó és rossz irányban is befolyásolhatják a gyermek belső motivációját, kreativitását és teljesítményét.

E dolgozat célja tehát a jutalom és büntetés alkalmazásának pedagógiai értelmezése, előnyeinek és hátrányainak szemléltetése a szakirodalom alapján. Célom továbbá megvizsgálni, hogy mindezekből J. K. Rowling művében mi is valósul meg, és azok milyen hatást gyakorolnak a szereplőkre.

2. Felépítés

A dolgozat három fejezetre tagolódik, amelyek további alfejezeteket tartalmaznak. Az első fejezetben a tanulás motivációját veszem górcső alá, hisz mind a jutalmazás mind a büntetés az oktatásban a tanulás ösztönzéséül szolgál. Mindemellett az önkontroll kialakulása, mint tanulási folyamat kerül középpontba, melynek megfelelő mechanizmusához a jutalmazás és a büntetés szintúgy hozzájárul.

A második fejezet a jutalmazás és büntetés pedagógiai értelmezésére helyezi a hangsúlyt. Ezen belül külön alfejezet vizsgálja a jutalmazás hatását, fajtáit, és külön alfejezet a büntetését.

Az utolsó fejezetben pedig J. K. Rowling első két kötete kerül a középpontba. A roxforti iskolában alkalmazott korlátozások és jutalmazások konkrét megjelenését és azok hatásmechanizmusait vizsgálom.

3. Terminológia

Ez a fejezet azokat a fontosabb fogalmakat tartalmazza, amelyeket a vizsgálataim során használok.

A jutalmazás és a büntetés olyan nevelési módszerek, amelyek „a gyermek valamely szükségletének érvényre juttatása vagy frusztrálása útján ösztönző, illetve magatartás és tevékenységszabályozó funkciót töltenek be.” (Pedagógiai Lexikon, 1997)

A jutalmazás és a büntetés csak az egész nevelési folyamatban együtt tud érvényesülni. Mindaz, ami a nevelési helyzetet erősíti, jutalmazás, s ami gyengíti, büntetés. Mindkettő a nevelési helyzettől függ. A jutalmazás és büntetés két egymást dialektikusan kiegészítő nevelési módszer, amely társadalmi nevelői célok szempontjából értékeli a gyermek tevékenységét. Ugyanakkor ösztönzést, motiválást jelent a helyes cselekvés megismétlésére, a helytelen kerülésére.

Bár mindkét nevelői módszer ugyanúgy jelen van a szülő-gyermek kapcsolatban is, munkámban a tanár-gyermek kapcsolatra korlátozom vizsgálódásomat.

1. A tanulás motivációja

Vajon mi készteti a gyermeket arra, hogy valóban elsajátítsa a számára fontos ismereteket? Mi lehet a tanulás motivációja? – Teszi fel a kérdést a pedagógia. Ezekre a kérdésekre azonban nem könnyű választ adni, hiszen az emberi motiváció egy a pszichológia legbonyolultabb kérdései közül.

A tanulást lehet gyorsítani és gátolni is. Ezek a folyamatok különböző ösztönzőrendszerek hatásaitól függnek. Vajda Zsuzsanna különbséget tesz belső, illetve külső ösztönzőrendszer között. Az előbbi az egyén saját késztetésivel egyezik meg, amely az egyén biológiai állapotával, egyéni tulajdonságaival, értékeivel, múltbeli emlékeivel, vágyaival és célkitűzéseivel függ össze. A külső ösztönzők pedig a meglévő késztetés megerősítésére illetve azok legyőzésére szolgálnak. E két ösztönzőrendszer hatását azonban nehéz egymástól függetlenül vizsgálni (Vajda Zs. 2000).

A hatékony tanulásnál elengedhetetlen a belső késztetés. Ugyanakkor a külső ösztönző is csak akkor lehet igazán hatékony, ha az szintén összekapcsolódik valamely belső késztetéssel. Ilyenkor ezek a külső ösztönzők gyakran belsővé is válnak.

A család után az iskola egy új motivációs rendszer szerepét tölti be a gyermek életében. Az iskola, szemben a családdal már nem annyira a belső, mint inkább a külső ösztönzőket működteti. Az iskolának, illetve a tanároknak azonban törekedniük kell arra, hogy a tanultakat és a tanulandókat össze tudják kötni a gyermekek természetes kíváncsiságával. Ha ez sikerül, sokkal könnyebbé válik a tanulás; és a tanultak összekapcsolódhatnak a tanulók érdeklődésével, tapasztalataival (pl.: szemléltetés, kirándulás, beszélgetések, stb. útján).

Habár az iskolában használt ösztönzőrendszerek igen összetettek, leginkább a jutalmazás és büntetés érvényesül. Mielőtt azonban rátérnénk e két nevelési módszerre, tisztáznunk kell egy fontos fogalmat: az önkontrollt, hiszen ez az előfeltétele a normakövető magatartásnak.

1.1 Az önkontroll

„Az önkontroll során az ember értékeli belső ösztönzőrendszerét, másrészt az önkontrollal összefüggő mechanizmusok teszik lehetővé, hogy a külső ösztönzők hassanak.” (Vajda Zs. 2000)

Az önkontroll kialakításának szerepe igen fontos a gyermek fejlődése szempontjából. Ez a képesség azonban csak fokozatosan jelenik meg a gyermeknél. Az önkontroll teszi lehetővé, hogy bizonyos nem kívánt viselkedési formák megfékezhetővé váljanak. A saját cselekvése feletti kontroll az előfeltétele annak, hogy a gyermek környezete normáinak megfeleljen. A gyermek az önkontroll kialakulásának időszakában különféle akciókkal próbálkozik, amelyekre a felnőttek különböző módon reagálnak. Ha ezek az önkontroll-mechanizmusok nem megfelelően működnek, szükség van a büntetésre. Ám a büntetés is csak akkor hatékony, ha az a gyermek önkontroll működését teszi hatékonyabbá. Ugyanakkor a jutalmazás, illetve a pozitív megerősítés igen fontos szerepet tölt be az önkontroll létrejöttében és hatékonyságában.

2. A jutalmazás és büntetés értelmezése

A jutalmazás a tanuló teljesítményének elismerő értékelése. Pozitív hatást gyakorol a tanulókra. Önbizalmat és bátorságot kelt, segíti az ellentmondások feloldását. Mindezek ellenére a jutalmazásnak, éppúgy mint a büntetésnek meg vannak a maga veszélyei. (lsd. 2.1, 2.2. fejezet!)
Skinner az egész oktatást a pozitív megerősítésre, jutalomra kívánja építeni (Atkinson: 1999, 201-211.o.). A jutalmazás azonban csak a büntetéssel együtt éri el igazi nevelő hatását. Ám az aránynak a jutalom felé kell eltolódnia.

A büntetésre éppoly szükség van a pedagógiában, mint a jutalmazásra. Fontos azonban, hogy a büntetés ne legyen megtorló jellegű, hanem nevelői célzatú.

A nevelés során tehát szükség van mind a jutalmazásra, mind a büntetésre. E külső gátló vagy erősítő hatások hatékonysága azonban nagyban függ a gyermek és pedagógus érzelmi viszonyától. A jutalom és büntetés akkor hatékony, ha a tanár és gyerek közt megfelelő a viszony, ha a tanárnak tekintélye van és a gyermek ad a tanár véleményére.

2.1 Jutalmazás

A jutalmazás, illetve a pozitív megerősítés a leggyakrabban alkalmazott módszer a tanulás ösztönzésére. A gyermek helyes akcióit a tanár sokféleképpen jutalmazhatja, megerősítheti. Jutalom lehet önmagában a tanár öröme vagy egy kedves gesztus is. A pozitív megerősítések fontos szerepet töltenek be éppúgy az önkontroll létrejöttében és annak hatékonyságában, mint a tanulás motivációjában (Vajda Zs. 1994).

Nem mindegy azonban, hogy ez a pozitív megerősítés mikor történik. Az időzítésnek ebben az esetben nagyon fontos szerepe van. Vajda Zsuzsanna a késleltetést² emeli ki mint fontos tényezőt. Eszerint a késleltetés egyrészt fokozza a jutalom vonzerejét, másrészt pedig maga a reménykedés válik megerősítővé (Vajda Zs. 1994). Ezen túl a késleltetés növeli a gyermek „frusztrációs toleranciáját”, vagyis mint enyhén frusztráló hatás növeli a gyermek tűrőképességét az újabb frusztrációval³
szemben (Vajda Zs. 2000). A tanulás akkor válik hatékonnyá, ha ez a frusztrációs hatás se nem túl erős, se nem túl gyenge. A túl nagy frusztráció agresszív viselkedést, reményvesztettséget esetleg passzivitást is eredményezhet.

A megfelelő időzítésű késleltetés más készségek és képességek létrejöttét is elősegíti. Például segíti az „intellektuális aktivitást”, a „késleltetés képességének” kialakulásához vezet, összefügg az „időben való tájékozódás képességével” és ebből alakul ki a „jutalmazás önszabályozása”⁴
is (Vajda Zs. 2000).

2.1.1 Külső és belső ösztönzők

Olyan esetekben, ahol a jutalom aránytalanul nagy, vagy ellenkezőleg aránytalanul kicsi a feladat mértékéhez képest, ott a gyermek „kognitív disszonanciát” él át (Festinger, L. 1973). Ilyenkor a tanuló átértékeli magában a feladatot: Nagyon kicsi jutalom esetében a gyermek felértékeli a feladatot, érdekesnek találja azt. Ha azonban a jutalom túl nagy, a gyermek elveszíti érdeklődését a feladat iránt; a belső ok helyét a külső ok veszi át.
Egy feladatot, ha az önmagában is örömforrást jelent a gyermeknek, legjobb, ha nem jutalmazunk, hiszen ezzel belső motívum ereje gyengülne. Ilyenkor elég egy jutalomértékű elismerés vagy egy szeretetteljes gesztus. Fontos tehát, hogy minél kevésbé a külső jutalom várása irányítsa a gyermek viselkedését.

Németh Erzsébet négy tényezőt emel ki tanulmányában⁵, amelyek különböző módon befolyásolják a belső motivációt:

• A jutalom várt, illetve nem várt jellege. Az elvárt jutalom rombolóan hat a belső motivációra. A meglepetés értékű jutalom azonban nem változtat rajta.
• A teljesítményfüggő, illetve teljesítménytől független jutalom. Eszerint a beígért, arányos jutalmaknak érdeklődésromboló hatásuk van.
• A jutalom feltűnő jellege. Ha a jutalom látható, a feladatvégző kedv romlik.
• Anyagi, illetve szociális jutalmazás. Míg az anyagi jutalmak rombolják a belső motivációt, addig a jutalom értékű verbális visszajelzés nem változtatja azt meg.

Németh Erzsébet tanulmányára hivatkozva elmondhatjuk, hogy elsősorban az anyagi jellegű, elvárt, feltűnő jutalmak rontják a belső motivációt, míg a pozitív verbális visszajelzés, illetve váratlan, kicsi és kevéssé feltűnő jutalmak esetén nem kell a belső motiváció csökkenésével számolni.

Németh Erzsébet kísérlettel alátámasztotta, hogy a jutalom hatására a teljesítmény mennyiségi mutatói növekednek, ugyanakkor a kreativitás csökken.

Ugyan a jutalom különféle fajtái fokozzák tehát a teljesítményt, mégsem mindegy, milyen a jutalom maga, és azt milyen helyzetben alkalmazzák.

2.1.2 A jutalom fajtái

Vajda Zsuzsanna a jutalomnak három fajtáját különbözteti meg egymástól:

• ösztönző
• értékelő-minősítő
• kontrollként alkalmazott

Az ösztönző jutalom különösképp a félénk, szorongó gyermekeknél fontos. Tulajdonképpen biztatást jelent, amelyet munka közben kap a gyermek.

Az értékelő-minősítő jutalom kapja az iskolákban a legnagyobb szerepet. Az osztályzat minősít, visszajelez a diáknak. A jó jegy megerősítheti abban, hogy jó úton jár. Az osztályzás azonban negatív következményekkel is járhat. A rossz jegy elveheti a gyermek kedvét a tárgytól, sőt a belső motivációjára is kedvezőtlenül hathat. (Ennek azonban az ellenkezőjére is van példa. A jegyekért vívott harc idővel felébresztheti a gyermek tudásvágyát.)

A jutalom alkalmazásakor tehát megfontoltan kell eljárni, hiszen a körülmények, a gyermek személyiségjegyei mind befolyásolják a jutalom hatását. A jutalmazás vizsgálata után térjünk át a tanárok – Vajda szavaival élve – „kellemetlenebb kötelességére”, a büntetésre.

2.2 Büntetés⁶

A büntetés szükségszerűségéről megoszlanak a tudományon belül is a vélemények. Abban azonban egyetértenek, hogy a gyermekeknek szükségük van bizonyos korlátokra, hogy a társadalom egészséges tagjai lehessenek.
A büntetés alkalmazásával kapcsolatban megfogalmazott félelmek azonban nem alaptalanok. Barkóczi és Putnoky szerint a büntetés élménye generalizálódhat olyan cselekvésekre is amelyeket nem akartunk büntetni. A túlságosan szigorú büntetés a gyermekben agresszivitást szülhet, a gyakori büntetés pedig tartós szorongáshoz vezethet (Barkóczi I. – Putnoky J.: 1980).

Fontos még megjegyezni, hogy a büntetésnél éppúgy, mint a jutalmazásnál fontos a gyermek a büntető, illetve a jutalmazó személyhez fűződő kapcsolata. Ha ez a kapcsolat szoros, a tanár csalódottsága, rejtett haragja sokkal negatívabb hatású, mint a nyílt rosszallás. Vagyis a büntetés is lehet minősítő jellegű. „Megfelelően alkalmazva megerősíti a belső motívumokat, a nem megfelelő büntetés viszont ellentmondásos következményekkel járhat.” (Vajda Zs. 2000)

Vajda Zsuzsanna szerint a korlátozásnak három szintje létezik:

1. Külső tiltás – annak a jelzése, hogy az adott cselekvés nem kívánatos.
2. A tiltástól való félelem
3. Az így kialakult szabályok beépülnek, belsővé válnak.

Ez a három szint azonban csak elméleti jellegű, hiszen a normakövető magatartás nem mindig kapcsolódik a tiltástól való félelemhez (Vajda Zs.: 1994).

2.2.1 A büntetés hatékonysága

• Időzítés. A büntetés esetében éppen fordított a helyzet, mint a jutalmazásnál. A büntetés tehát akkor bizonyul hatékonynak, ha az megelőzi a nem kívánt cselekvést, vagy ha azt már nem tudja, akkor a cselekvés elkezdésekor lépjen közbe. A helyes időzítés azért fontos, hogy a büntetés a gyermek motivációjával kapcsolódjon össze. Egy adott cselekvés gátlásában tehát sokkal hatásosabb a megelőzés, mint az utólagos büntetés.
• Intenzitás. Az intenzív büntetés hatékonyabb, mint az enyhe. Azonban, mint azt már említettem a túl szigorú büntetés káros lehet, agresszív modellként szolgálhat a gyermeknek és oka is lehet későbbi antiszociális viselkedésének. „A nagyon szigorú büntetés hatására a gyerek a büntető szülőtől fél, és nem a tett újbóli elkövetésével szemben válik ellenállóvá.” (Vajda Zs. 2000) Összességében pedig a bizalmi kapcsolaton nyugvó enyhe büntetés sokkal hatásosabb, mint a szigorú büntetés. A fizikai durvaságot, szorongást és riadalmat keltő megnyilvánulásokat pedig feltétlenül kerülni kell!
• A konzisztencia az egyik legfontosabb aspektusa a büntetésnek. Fontos, hogy a büntetés következetes és kiszámítható legyen, ugyanis az alkalmilag, következetlenül alkalmazott büntetés inkább megerősíti az eredetileg gátolni kívánt cselekvést. Ha a normaszegés néha büntetéssel jár, néha pedig nem, akkor azok az alkalmak, amikor nem kap büntetést, jutalom értékűek. Az ilyenfajta büntetés különösen káros, ha rendszeresen fordul elő, hiszen a gyermek számára nem válik világossá, hogy mikor cselekszik rosszul.
• A büntetőhöz fűződő kapcsolat. Mint azt már korábban említettem, a büntetés sokkal hatékonyabb, ha azt olyan valaki gyakorolja, akit a gyermek becsül és elfogad. Az érzelem átmeneti megvonása önmagában is büntetés lehet ilyen esetekben. Másrészt az olyan „kapcsolat, amelyben mindig jelen van az elfogadás, biztonságot jelenthet [a gyermek] számára és megóvhatja a túlzott bűntudattól” (Vajda Zs. 2000). Fontos az is, hogy a büntetés ne járjon együtt a gyermek elutasításával, mert akkor nincs miért változtatnia a gyermeknek viselkedésén.

2.2.2 A büntetés és annak magyarázata

A büntetésnek elengedhetetlen része a magyarázat. A gyermeknek pontosan tisztában kell lennie azzal, hogy a büntetés mire vonatkozik. Ha a büntetéshez magyarázatot fűznek, az egyrészt informálja a gyermeket tetteinek következményeiről, másrészt pedig segíti őt, hogy a szorongás magához a kihágáshoz kapcsolódjon. A megfelelő magyarázat segíti az önkontroll, illetve az énkép fejlődését.

3. A jutalmazás és büntetés Roxfortban

3.1 Roxfort

Roxfort⁷ egy különleges varázslóiskola, amely a hagyományos brit bentlakásos iskolára emlékeztet. Ez az elit intézmény más, mint az átlag iskolák. Roxfortban négy ház működik: a Griffendél, a Hugrabug, a Hollóhát és a Mardekár. Iskolaéveik alatt a diákok sikereikkel a saját házuknak szereznek dicsőségpontokat, ha pedig megszegnek valamilyen szabályt, a házukat sújtja pontlevonás. Minden év végén a legtöbb pontot elérő ház viheti haza a házkupát, ami nagyon nagy megtiszteltetés. Hogy melyik házba kerül a gyermek, kihathat a gyermek egész iskolai karrierjére.⁸ A beosztás a „Teszlek Süveg ceremóniával” zajlik le, amit óriási izgalom előz meg.

A házakon belül nagyon erős a közösségi érzés és a hűség. Mindenki tudja, hova tartozik. Az egy házhoz tartozó diákok segítik egymást. Ha ez a versenyhelyzet házon belül is fennállna, valószínűleg sokkal kevésbé fogadnák el egymást a diákok. Itt nem egyének versenyeznek egymással, hanem csoportok. A diákok egyéni teljesítménye javítja a többiek eredményét is; ennek megfelelően a csoport pozitívan reagálja le a kiemelkedő teljesítményt. (Nem konkurenciát lát benne.) Házon belül tehát nem a verseny dominál, hanem a közösségi érzés.

A házak közötti verseny már sokkal erőteljesebben jut érvényre Roxfortban. Harry Potter történeteinél leginkább a Griffendél és Mardekár házak versengésébe kapunk betekintést⁹. E két ház diákjai ősellenségnek tekintik egymást, ahol tudnak ártanak egymásnak. A versenyeztetésnek tehát van negatív hozadéka is. Ez a versenyszellem hiába sarkallja a diákokat jobb teljesítményre, a jobb teljesítmény elérésére, ebben az esetben a házkupa elnyerésére, ha e cél eléréséért a diákok bármit megtennének, akár szabályt is sértenének. Szemük előtt csak ez a cél lebeg, és ezért bármit meg is tesznek. A mardekárosok például sokszor olyan helyzetbe hozzák a griffendéleseket, hogy szabálysértést kelljen elkövetniük, így pontlevonást kapjanak. Sőt Piton tanár úr, aki a Mardekár ház feje, hatalmi helyzeténél fogva ezt a versenyhelyzetet a jutalmazás, illetve a büntetés eszközeivel folyamatosan meg is erősíti.

Vizsgáljuk meg közelebbről, milyen eszközökkel élhetnek a tanárok Roxfortban, hogy is alakul a büntetés és jutalmazás ott, és hogy mindezeknek milyen hatása lesz.

3.2 Büntetés

Harry Potter iskolaéveit nagyban meghatározzák a rá és barátaira kirótt büntetések. A vizsgált kötetekben több büntetés fordul elő, mint jutalmazás. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a szereplőkre kirótt büntetések mindig látványosabbak, mint egy-egy tanártól kapott jutalomértékű gesztus.

Fontos megjegyezni, mivel meséről van szó, ezért a tanárok mindig egy-egy tanártípust személyesítenek meg, sokszor eltúlozva, kisarkítva.
Ha a büntetés a témánk, akkor legelőször is Piton tanár úr pedagógiai eszközeit igyekszem jellemezni. Piton a mű során gyűlölködő, igazságtalan, elfogult tanárnak tűnik. Ez a kép azonban az első kötet végére kicsit finomodik. Piton professzort mindig gyanakvás övezi, minden tevékenysége kétértelmű, mindez az állandó feszültség fenntartását szolgálja. Piton a Mardekár ház vezető tanára, aki gyűlöli a griffendéles diákokat, különösképp Harryt. Mint az végül kiderül, Piton azért haragszik Harryre, mert Harry édesapja Piton ellenfele volt az iskolában, ennek ellenére az idősebb Potter egyszer megmentette Piton életét. Ez a „görcsös érzelemeltolás” (Kende B. H. 2001) vezet odáig, hogy Piton úton-útfélen megbünteti, megalázza Harryt. Itt jegyezném meg, hogy az ilyen előítéletes, előre beskatulyázós tanári magatartás nagyon káros a gyermekre nézve. Ilyenkor a legnagyobb probléma – Harry számára is – abból adódik, hogy a gyűlölködésre nincs magyarázata, és ebből a skatulyából kitörni nem képes. Mindez oda vezet, hogy a gyermek kedve elmegy attól a tantárgytól, amit ez a tanár tanít. Az óráin passzív lesz, hiszen a több munkáért sem kap jobb jegyet, esetleg elismerést, vagy rosszabb esetben szorongó lesz, mint Neville Longbottom. Piton kioktató stílusa Nevillet csak megerősíti kisebbrendűségi, alkalmatlansági érzésében.

Piton állandóan kigúnyolja, megalázza Harryt diáktársai előtt.

Mint ebből az idézetből is kiderül, Piton eleve negatívan áll Harryhez. Harry ezekre a megleckéztetésekre rendszerint ellenállással, és álláspontjának még erősebb védelmével reagál:

Piton állandó büntetései és kivételezése saját házának diákjaival, a többi diákban ellenérzést, sőt gyűlöletet kelt. Óráin, vizsgáin rettegnek, így természetes, hogy ezek a diákok nem is teljesítenek jól nála.

Az állandó negatív értékelés, a meg nem értett, nem konzisztens büntetések haragot, agressziót is szülhetnek.

Piton szigora mögött nem marad el McGalagony tanárnő sem. Ő azonban szemben Pitonnal igazságosabbnak és körültekintőbbnek bizonyul.

McGalagony szigorúsága következetes, értékítélete egyértelmű, büntetései kiszámíthatóak. Büntetéseikor mindig a valós helyzetet vizsgálja, addig nem hoz ítéletet senki fölött, míg a szituáció nem tisztázott. Érzelmei nem határozzák meg döntéseiben, így képes saját házát is lepontozni, ha házának diákjai helytelenül viselkedtek¹¹. A professzorasszonynak sokszor már meg sem kell szólalnia, hogy a gyerekek érezzék, rossz fát tettek a tűzre.

McGalagony rosszalló tekintete tehát sokkal nagyobb hatással bír, mint Piton állandó nyílt rosszallása.
McGalagony büntetései személyreszólóak, így rendszerint igen hatásosnak bizonyulnak. A gyermek számára mindig világos, hogy a büntetés mire vonatkozik, mit csinált rosszul. A legtalálóbb büntetést Harryre rója ki a tanárnő, amikor egy nagyon súlyos kihágás után Harryt az öntetszelgő Lockhart professzorra bízza. Potternek segítenie kell megválaszolni Lockhart professzor rajongói leveleit, ami lehet, hogy más diáknak jutalom értékű lenne, Potternek azonban nagy büntetés, hiszen nagyon nehezen viseli el Lockhartot.

Dumbledore, az iskola igazgatója fontos szerepet játszik az egész varázsvilág és Harry életében is. Ő az akadálya a gonoszság térhódításának és egyben példaképe Potternek. Kende B. Hanna ezt a következőképp fogalmazza meg: Ő Harry „példaképe, fölöttes-énje és egyetlen, majdhogynem teljhatalmú ideális apja” (Kende B. H. 2001).

Dumbledore a megtestesítője az ideális tanárnak. Megértő, empatikus, hiteles, humoros, vidám, türelmes, igazságos, demokratikus és segítőkész. Ezzel, azt hiszem, felsoroltam minden ismérvét egy „jó” pedagógusnak.

Dumbledore többször éri Harryt kihágáson, mégis ha ez a kihágás nem veszélyeztetett senkit, és kellő empátiával meg lehet érteni a kihágás okát, akkor a direktor nem bünteti meg Harryt (pl.: Edevis tükre).

A roxforti iskolában bevált módszernek tűnik a kollektív büntetés. Vagyis, ha egy diák megszegi a szabályokat, akkor a házát éri pontveszteség. (Ugyanez azonban fordítva is érvényes, ugyanis pluszpontokat is szerezhetnek a diákok házuknak.) A házkupáért folyó versengés – mint azt már korábban kifejtettem – sokszor erős indulatokat gerjeszt a különböző házak diákjai között. Mindamellett, hogy a házakban kialakult hűség és közösségi érzés mind pozitív tulajdonságok, ismételten meg kell említenünk mindezek negatív hatásait is. A házkupa megszerzése presztízskérdés a házak között. Így ha egy diák miatt pontveszteség ér egy házat, a saját társai kiközösítésére lehet számítani.

A büntetés egy további különleges fajtáját jeleníti meg Rowling a rivallóban¹². A rivalló tulajdonképpen a nyilvános megszégyenítéssel egyenlő. A büntetés e fajtáját ma már minden szakirodalom szerint mellőzni kell az oktatásból. (Sajnos azonban még a mai napig jelen van az iskolákban.) Veszélye abban áll, hogy romboló hatással lehet a gyermek énképének alakulására. A megszégyenítés során a gyermek azt éli meg, hogy ő rossz. Az a gyermek pedig, aki ilyennek hiszi magát, így is fog viselkedni. Jogi oldalról megközelítve a dolgot kijelenthetjük, hogy a tanárnak nincs is joga diákját társai előtt megszégyeníteni.

Mind a kollektív büntetésnél, mind a nyilvános megszégyenítésnél a pedagógus visszaél hatalmi helyzetével. Egyértelműen a gyermek(ek) értésére adja, hogy felettük áll. Ilyen esetekben a tanár elveszíti bizalmát a diákoknál. A diákok igazságtalannak érezhetik a büntetést, és így mentséget találhatnak maguk számára. (Pedig lehetséges, hogy valamilyenfajta büntetés jogos lett volna.) Más esetben pedig nagyon szorongó lesz az érintett diák, megalázottnak érzi magát és zárkózottá válhat.

Mint azt eddig megfigyelhettük, Rowling a büntetés egész tárházát sorakoztatja fel műveiben. Nézzük meg, hogy az írónőnek mennyire sikerül mindezt a jutalmazásnál is véghezvinnie.

3.3 Jutalmazás

A roxforti iskolarendszerben a legnagyobb elismerés a házkupa megszerzése. A házak egész éves munkájának elismerése ez a kupa. Tehát a pluszpontoknak nagy jelentősége van a roxforti diákok életében. Ilyen pluszpontokat kaphatnak órai munkáért, jó válaszokért, a kviddicsben¹³ elért eredményükért, sőt mivel meséről van szó hőstettekért, bátorságért, vagy akár egy szép sakkjátszmáért is. Mindezek ösztönzőleg hatnak a diákokra.
Az év végi várakozással teli vacsora a színhelye a házkupa átadásának. Dumbledore igazgató egészen eddig az ünnepélyes alkalomig késlelteti jutalompontjait Harryéknek, akik nemes küzdelemben győzték le Voldemortot, a „gonosz” megtestesítőjét. A feszültség óriásira nő a teremben, miközben az igazgató személy szerint emeli ki a dicsőségpontokat szerző gyermekek érdemeit. Dumbledore remekül alkalmazza a jutalom késleltetésének és a gyermekek reménykedésének pozitív hatásait. Legvégül pedig, mikor a feszültség a tetőfokára hágott, és a pontversenyben már csak egy pont választja el a Griffendélt a győzelemtől, Dumbledore a suta Nevillet jutalmazza meg 10 ponttal, aki talán életében most először kapott elismerést. Ez a meglepetésszerű jutalom nagyon ösztönzően hat a szorongó kisgyerekre, megerősíti őt magában, belső motivációjában, így a későbbi vizsgái is mind sikerülnek.

A háznak szerzett dicsőségpontokon túl azonban a tanárok más jutalomértékű dolgokat is alkalmaznak. McGalagony tanárnőnél például már egy mosoly is jutalomként dukál.

McGalagony tanárnőnél az értékelő-minősítő jutalom kapja a legnagyobb szerepet. Ezzel szemben Piton kontrollként alkalmazza jutalmait. Fontos megjegyezni, hogy ezek a jutalmak sohasem tárgyi jutalmak, így a gyermekeket nem a külső jutalom motiválja a tanulásban, vagy a teljesítményben. A kevesebb jutalom alkalmazásának is megvan a maga indoka. A tantárgyak már önmagukban olyan érdekesek, hogy a gyermekeket nem kell külön ösztökélni, hogy jobban teljesítsenek, hiszen belső motivációjuk már elegendő ehhez. Vagy ha mégse lenne az, a rosszul végzet kísérlet esetenként keléseket, „csiga-öklendezést”, vagy további fájdalmas dolgokat okozhat, amely már önmagában ösztökélően hat.

Dumbledore igazgató ritka jutalomban részesíti Harryt: Harry mindig bizalommal fordulhat hozzá. Így Harrynek az is jutalomértékű, amikor az igazgató megjelenik az első kviddics meccsén, sőt a győzelem után Dumbledore személyesen gratulál neki.

Dumbledore esetében fontos megemlíteni a második kötet végén történteket is. Az előzményekről csak annyit, hogy Harry és barátai korábbi komoly kihágásaik miatt azt az ígéretet kapták, hogy ha még egyszer engedetlenséget követnek el, akkor eltanácsolják őket az iskolából. Ez Harry lelkében óriási riadalmat okoz, hiszen őt egyedül ebben a varázsvilágban vették emberszámba, minden jó élmény ide köti, barátokra is csak itt lelt. Ahhoz azonban, hogy másodszor is legyőzze Voldemortot, újból meg kellett szegnie Harrynek egy pár szabályt. Dumbledore minderre a következőképpen reagál:

Az igazgató véleményem szerint a lehető legjobban járt el. A gyermekek tudtára adta, hogy ígéretét nem felejtette el, és kihágásaik valójában mit vonnának maguk után, de figyelembe véve a nemes célt, megváltoztatja a döntését.

3.4 Hogyan hat a jutalom és büntetés a diákok kapcsolataira?

Ezen nevelési módszerek nagy befolyással bírnak a gyermekközösségek életére. Ennek folyamata nagyon jól bemutatható Hermione, Ron és Harry kapcsolatán keresztül.

Hermione a két fiú szemében stréber volt. Az órákon mindig mindent tudott, és a tanárok is mindig őt dicsérték. Így elmondhatjuk, hogy Hermione nem nyerte meg a két fiú tetszését. Ellenkezőleg, találékonyságával és konformizmusával – ami abban nyilvánult meg, hogy mindig figyelmeztette őket a törvények betartásának szükségességére, amint szabálytalanságba bonyolódtak – idegesítette őket. Egy estben, ahol Harryék ismételten szabályt sértettek, Hermione szóba sem állt a fiúkkal, bár a fiúk ezt inkább jutalomként élték meg. Ez az ellenszenv csak azután válik barátsággá, miután Hermione, hogy Harryéket tisztázza, magára vállalja a szabálysértést.

Korábban már említést tettem a kollektív büntetésről, amely a diákok kiközösítéséhez is vezethet. Itt szeretném azonban azt is megemlíteni, hogy a több emberre kirótt büntetés, illetve jutalom, erősítheti ezen emberek kapcsolatát. Sorstársak lesznek, együtt vészelik át az esetleges büntetést, vagy együtt örülhetnek az esetleges jutalomnak.

Összefoglalás

Munkámban a jutalmazás és büntetés szerepét vizsgáltam a témát kizárólag a tanár-diák kapcsolatra leszűkítve. A kutatás tárgyát mindezek vetülete képezte J. K. Rowling „Harry Potter és a bölcsek köve” és „Harry Potter és a Titkok Kamrája” című kötetekben.

A jutalmazás és büntetés konkrét értelmezése előtt fontosnak tartottam a tanulást és annak motivációs rendszerét jellemezni, hiszen a tanulás egész életünket végigkíséri. Ennek meghatározó része azonban gyermekkorban történik. A tanulás motivációját különböző ösztönzőrendszerek segítségével lehet kialakítani, illetve ösztökélni. Egy ilyen motivációs rendszert épít fel az iskola is, amely leginkább a külső ösztönzőkkel operál. A külső ösztönzők mellet azonban nagyon fontosak a belső ösztönzők is. Ezt a belső ösztönzőrendszert értékeli, esetenként felül is bírálhatja az önkontroll.

Az iskolákban használt ösztönzőrendszerekben leginkább a jutalmazás és büntetés érvényesülnek. E külső gátló, illetve erősítő hatások képezik munkám tárgyát. A legfontosabb talán, hogy mindkettő hatása nagyban függ a gyermek és tanára közti viszonytól, hiszen mindkettő csak egy elfogadó, kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatban lehet hatékony.

Munkámban felvázoltam mind a jutalmazás, mind a büntetés fajtáit, alkalmazásainak előnyeit, hátrányait, mindezek veszélyeit, teljesítménynövelő, illetve csökkentő hatásait. Különböző szempontok alapján Vajda Zsuzsanna és Németh Erzsébet kísérleti anyagaira hivatkozva jellemeztem mindezeket.

A továbbiakban J. K. Rowling „Harry Potter és a bölcsek köve”, illetve „Harry Potter és a Titkok Kamrája” című művekben vizsgáltam meg, hogy a korábban felvázolt jutalmazás és büntetés rendszeréből mik is valósultak meg, esetleg milyen más megoldások fordultak ott elő, és hogy mindezek milyen hatást gyakoroltak a diákokra.

Összességében elmondható, hogy Roxfortban igen szerencsés a helyzet, hiszen az ide érkező gyermekek mind varázslók akarnak lenni és a tanulandó tantárgyak sokszor össze is kapcsolódnak a diákok érdeklődésével, belső motivációjukkal. (Persze mint mindenhol, itt is vannak kevésbé szeretett tantárgyak.)

A roxforti iskola rendszere hierarchikusan felépített. Az iskolát a bölcs Dumbledore fogja össze, minden végső döntést ő hoz meg. Az ő munkáját egy 12 főből álló felügyelőbizottság ellenőrzi, akik bizonyos esetekben (mint az a második kötetben is megtörtént) az igazgatót fel is függeszthetik funkciójából. A bizottság hatáskörébe tartozik az igazgató kijelölése is.

Az iskola felépítése tehát nem igazán nevezhető demokratikusnak. Egy bizonyos jól működő hatalmi rendszert építettek fel, amely azonban veszélyessé is válhatna, ha nem Dumbledore kezében futnának össze a szálak.

A kérdésre, hogy az oktatóknak sikerül-e egységes nevelési rendszert kialakítani, nem tudok egyértelmű választ adni. Az iskolának ugyan megvan a saját házirendje, annak megsértését mindig minden tanár szankcionálja is, mégis különbözőképp. A sokszínű tanári kar ennek ellenére egységesnek hat, a tanárok kiegészítik egymást.

A művekben összességében több büntetés, mint jutalmazás fordul elő, de ez mégsem kelt rossz érzést az olvasóban, hiszen Harryék valóban sok szabálysértést követnek el, amelyeket a tanároknak szankcionálniuk kell. A különböző szabálysértésekkor a tanárok különbözőképp reagálnak. A szigorú és olykor ellenséges tanár, Piton azonnal kicsapást javasol, míg a szigorú, de igazságos McGalagony és az igazgató, Dumbledore mindig a helyzet tisztázására, okaira helyezik a hangsúlyt, és megpróbálnak megfelelő büntetést találni. Olykor előfordul, hogy az ünnepélyesen kilátásba helyezett büntetés elmarad, de ez csak Dumbledore komolyan átgondolt felelős döntésén múlik.

A leggyakrabban alkalmazott jutalom Roxfortban a pluszpont, amelyet a diák háza kap. Mindezek mellett persze szerepet játszanak a pozitív megerősítések, a jutalomértékű gesztusok és a bizalom is.

Összefoglalva megállapíthatom, hogy mind a jutalmazás, mind a büntetés kétélű fegyver. Általuk rendkívüli mértékben manipulálható a gyermekek teljesítménye, érdeklődése, feladatvégző kedve. A különböző ösztönző, illetve gátló tényezők eltérő módon hatnak a belső motivációra is, így a gyermek későbbi életére is kihatással lehetnek. Fontos tehát, hogy különösen gondosan válasszuk ki, milyen módon jutalmazunk, illetve büntetünk az iskolában.

Roxfortban mind a jutalmazás, mind a büntetés eszközként szolgál arra, hogy a gyermekek megtanulják, hogy a varázslás óriási nagy erő, amellyel felelősen kell bánni. Fontos, hogy megismerjék magukat és képességeiket, hogy ezt az erőt felelősen tudják használni. Ez az elit, zárt rendszerű iskola tehát egységesen fellép minden olyan szabálysértéssel szemben, amely egyrészt az iskola hírét veszélyeztetné, amely a muglik előtti titkolózást megsértené, vagy amely a házirendet sértené; másrészt pedig ösztökéli az olyan teljesítményt és viselkedést, ami a „varázsló-normáknak” megfelelnek. A tanári eszközök tanáronként különbözőek Roxfortban, amely szerintem az emberi sokféleségre utal.

Végül pedig megállapíthatjuk, hogy ha ezekből a varázslópalántákból harmonikus, felelős és vállalkozó szellemű felnőttek válnak, az a roxforti iskola sikere is egyben. Majd az utolsó kötet talán választ ad arra, mennyire lesznek igazi jó „varázslókká”.

Felhasznált irodalom

Atkinson, Rita L. / Atkinson, Richard C. / Smith, Edward E. /Daryl, Bem J. / Nolen-Hoeksema, Susan: Pszichológia. Budapest: Osiris Kiadó 1999.

Barkóczi Ilona / Putnoky Jenő: Tanulás és motiváció. Budapest: Tankönyvkiadó 1980.

Festinger, Leon: A kognitív disszonancia elmélete. In: Szociálpszichológia. Szerk.: Hunyady György. Budapest: Gondolat 1973, 75–84.o.

Harry Potter valódi világa c. tévéműsor. Discovery Chanel, író és rendező: Shaun Trevisick 2003.

Kende B. Hanna: Harry Potter titka. A gyermek csodavilága. Budapest: Osiris Kiadó 2001.

Németh Erzsébet: Hogyan jutalmazzunk? A jutalom alkalmazásának előnyei és hátrányai a pedagógiában. In: Új Pedagógiai Szemle 47.1.1997 89–97.o.

Németh Erzsébet: A külső ösztönzők hatására kialakuló viselkedés- és attitűdváltozások komplex vizsgálata. In: Magyar Pedagógia. 1998. évf. 4. szám 319–338.o.

Pedagógiai Lexikon. Föszerk.: Báthory Zoltán, Falus Iván. Budapest: Keraban 1997.

Rowling, Joanne K.: Harry Potter és a bölcsek köve. (Ford.: Tóth Tamás Boldizsár). Budapest: Animus 2000a.

Rowling, Joanne K.: Harry Potter és a Titkok Kamrája. (Ford.: Tóth Tamás Boldizsár). Budapest: Animus 2000b.

Vajda Zsuzsanna: Nevelés, pszichológia, kultúra. Budapest: Dinasztia Kiadó 1994.

Vajda Zsuzsanna: Kellemes és kellemetlen kötelességeink. A jutalmazás és büntetés hatása a viselkedésre. In: Tanári létkérdések, 33. kötet 2000 dec. D5.1.; 1–24.o., Raabe Kiadó

—

Jegyzetek